58. Buda, 1838. október 21. Kossuth levele anyjához családi ügyekről, pere állásáról.
58. Buda, 1838. október 21.
Kossuth levele anyjához családi ügyekről, pere állásáról.
Kossuth levele anyjához családi ügyekről, pere állásáról.
Buda. October 21-d. 1838.
Kedves Anyám!
Tegnapelőtti leveléből úgy veszem észre, hogy a dabasi kibérlett lakáshoz talán egy kis mezei gazdaságot is lehetett volna csatolni. Ha lehetett volna, kár volt nem tenni. Zsigmondnak foglalatosságúl szolgálhatott volna, mert megvallom, szeretném, ha Miliék maradnának amint vannak, míg (amihez ugyan nem hamar van reménység) velem tartózkodás nélkül értekezhetnek. De hol is van ez a Dabas? Van-e jó levegője, s jó vize? Ez, mint a kettő csak hegyes vidék tulajdona; én Pest megye chorographiájában* egészen ismeretlen vagyok.
Térképrajzolás, földrajz (gör.).
Nem jól esik nekem, hogy sem Viki magát egészen boldognak nem érzi, sem édes Anyám az ő férjhezmenetelének nem örvend, s mindketten énmiattam. Azt mondja édes Anyám, vannak jó barátaim. Kételkedem, mert ha volna csak egy is, aki az én gondolkodásomat rokonszenvesen felfogná, már régen capacitálta volna édes Anyámékat, hogy illyen embert mint én, szenvedésre ugyan meg lehet tanítani, de félelemre nem, szerencsétlenné tenni nem.* Ehhez magamnak is van szóllóm. Ez haladja méltatlan üldözés, önkény s emberi kegyetlenség hatalmát.
A korban kedvelt fordulatot idősebb Wesselényi Miklós bárónak (1750–1809) tulajdonították.
Azt sem látom át ennélfogva, miért eshetnék nehezen távozni innen, hol a közellét csak neveli súlyát azon embertelen kegyetlenségnek, melly bennünket egymás látásától eltilt; mégpedig nem csak törvénytelenül, de eltilt anélkül, hogy erre a legmachiavellicusabb politica szempontjából is nem mondom okot, de az oknak csak árnyékát is lehetne álmodni. Mert ugyan kérdek én Istent és embereket, miért, miért nem szabad édes Szüleimnek engemet meglátogatniok? Azt mondja édes Anyám: kegyetlenség. Több mint kegyetlenség, emberietlenség. De hiszen nem az-e mind, ami velem másfél év óta történik? Azonban ezen egymást nem látásnak is van egy jó oldala. Megszokjuk egymást nélkülezni, s ez jó, mert ha mindezeknek az üldözéseknek valaha vége szakad is, alkalmasint csak addig látjuk egymást, míg családom jövendőjét biztosítnom sikerül; aztán látjuk egymást valaha vagy nem, a jó Isten tudja.
De hogy ezen időpont, az üldözés végének időpontja, már nem messze volna: erre nézve sajnálom édes Anyám reményét gyengíteni. De nem mystificáljuk magunkat. Perem még be sem adatott. Felelni megint hat hónapig fognak. S így mathematicai bizonyosság, hogy ítéletet még csak az appellatáról is még fél évig nem kapunk. (Szörnyű dolog!) Hát még azután! És elfeledte-e édes Anyám, hogy a Királyi Fiscus utolsó replicájában kereken kimondá, hogy én a törvény oltalmára számot nem tarthatok.* Minő igazságot tapasztaltunk eddig? Azt tudjuk. Minőt várhatunk? Eme nyilatkozás értesít. Én pedig csak igazságot kívánok, semmit mást. Ha a vérpadon állanék is, csak igazságot.
A Fiskus hetedik replikájában (lásd az 54. szám bevezetőjét) újból leszögezte, hogy hűtlenségi perben – kivéve a végítélettel szembeni fellebbezést – semmiféle jogorvoslatnak nincs helye.
Benyovszky úr nagyon, nagyon el van foglalva. Talán terhére is van védelmem tömérdek dolgai közt. Én olly nem örömest terhelek valakit. Pedig bizony kellemetlen nekem, hogy pöröm be nem adattathatott. Már két hónapja van kezünk közt;* ha így megy, elveszítjük a jogot panaszkodni, hogy a Fiscus 6 hónapig tartóztatja. Mert hiszen nekünk áll bőrünkben, a Fiscus bizon nem gondol vele, ha váltig szenved is valaki, ha koldusbotra kerül is ezalatt családja. Neki nem fáj. Több tehát a mi kezünk közt két hónap, mint az övéi közt hat.
Benyovszky augusztus 11-én vette ki a pert (lásd az 54. szám bevezetőjét).
Amit azon kérdésemre: ha nem szenvednek-é kedveseim szükséget, válaszol édes Anyám, bizony nem megnyugtató, de leverő. Hogy erre kellett valaha jutni családomnak, éspedig nem valami szerencsétlen eset miatt, nem saját hibánkból, de törvénytelen üldözés miatt kellett erre jutni! Ha átvisszük a síron túli életbe földi életünk viszontagságainak emlékezetét: azt, amit én szenvedek, nem fogom az örök bíró előtt panaszlani; de hogy családomat erre az állapotra juttaták, emiatt egy örökkévalóságon át engesztelhetlen fájdalommal fogok az Isten előtt vádolólag állani.
Reméllem, nem felejté el édes Anyám kérésemet, hogy lélekisméretes pontossággal föl legyen jegyezve minden fillér, mellyel tehetetlenségemben személyemet, s kötelességemet barátaim pótolták. Mert ismételem – azon csekélységeken kívül, mit barátok egymásnak emlékül szoktak nyújtani –, nincs ember e világon, aki mondhatná vagy valaha mondhatandja, hogy én ajándékot akárkitől is elfogadtam vagy elfogadok. Ez elve életemnek. Én pedig nem tudok, nem akarok változni. Meg szabadságom viszanyerése után is csak akkor nem fog arczom pirulni, csak akkor fogok szabadon lélekzeni, ha az utolsó fillért viszatérítettem.
Balogh dr. urat szívesen köszöntöm. Utolsó adat orvosságomat e hónap 30-án veszem be. Úgy tetszik, javúlni kezd bélem állapotja. Étvágyam jobb. De a vér tolúl gyakran fejembe. És a szorulással sok bajom van. [Az útiköltség számításban alkalmasint 5 ezer darab aranyat akart érteni Balogh barátom.]* *
Utólag, a sorok közé beszúrva.
Talán annak a külföldi gyógyutazásnak a költségeiről lehet szó, amelyet Kossuth korábban (vö. 410. l.) szóba hozott.
Zuzi húgom gyengéden figyelmes, s gyermeki és testvéri szeretettel teljes erényű magaviseletéről írott szavait édes Anyámnak megilletődéssel olvastam. Az Isten áldja meg érette. És meg fogja áldani. A gyermeki hála és testvéri szeretet soha sem marad jutalmazatlan, mert önmagában hordozza a legszebb, legtisztább jutalmat.
Mondja édes Anyám, hogy kérjek valamit. Fájdalom, kéntelen vagyok. Órám megbomlott, nélküle pedig hatszorta hoszabbak hoszú napjaim. Óráshoz valék kéntelen küldeni, s az órások és cylinder óra igazítások természete szerint jó, ha 5–6 pft-tal beérem.
Marót bánt* küldöm visza; sok szép vers (de nem mind az), sok szép egyes gondolat; de az egész nem híres dráma.
Vörösmarty drámája 1838 augusztusában jelent meg (szomorújáték öt felvonásban. Buda, 1838).
Csókolom mindnyájokat.
Lajos m. p.
S. k. eredeti. OL Kossuth-gyűjt. II. U. 2. 8.
Közölve: Kosáry 1943. 262–264.
(Másolata közölve: Magyar Hírlap, 1909.
december 25. mell.)
Közölve: Kosáry 1943. 262–264.
(Másolata közölve: Magyar Hírlap, 1909.
december 25. mell.)
