60. Buda, 1838. december 3. Kossuth levele anyjához: kéri szüleit, ne keressék fel ügyében a Hétszemélyes Tábla bíráit.
60. Buda, 1838. december 3.
Kossuth levele anyjához: kéri szüleit, ne keressék fel ügyében a Hétszemélyes Tábla bíráit.
Kossuth levele anyjához: kéri szüleit, ne keressék fel ügyében a Hétszemélyes Tábla bíráit.
Buda. December 3-d. 1838. este.
Kedves Anyám!
Ma vett levelében három van, mire szeretném, ha válaszom elutazásuk előtt kézhez juthatna. Ez legyen mentségem azon uraknál, kik levelezésemmel bajlódnak, hogy már ismét írok.
1. Örvendek, hogy elvégre pöröm átadatott, ámbár kételkedem, hogy olly hamar submittáltassék, mert nem hiszem, hogy ne feleljen a Felperes. Mindenesetre azt: hogy édes Szüleim elutazásuk előtt még a nagyméltóságú Hétszemélyi Tábla bíráit be akarják járni, egyrészt haszontalannak és czéltalannak, másrészt legalább idő előttinek ítélem. Haszontalannak, mert a bíró esküt mond, hogy félretévén szeretetet, gyűlölséget, félelmet, kérelmet, kedvezést és minden emberi tekintetet, csak a pörbeli irományokból fog az egy örök Isten igazsága szerint ítélni. Minden peren kivüli informatióknak, ajánlásoknak tehát már magokban haszontalanoknak kell lenni, sőt én mint bíró kéntelen volnék azt oda magyarázni, hogy az illy ajánló vagy eszemet veszi kétségbe, mintha ti. a dolgot a perből felfogni nem tudnám, vagy characteremet, mintha ti. ajánlásra hajthatnék. Ezért én azon 5 esztendő alatt, míg folyvást bírói széket ültem a törvényszékben, soha egy szóbeli informatiót ki nem halgattam, soha egy írottat el nem fogadtam. És el nem fogadnék, ha l00 évig bíróskodnék is. [Mások elfogadják, de reá nem hajtanak, s igazságuk van.]* Mindenesetre pedig idő előttinek is mondám, mert a pör még submittálva sincs a Királyi Tábla előtt, annál kevésbé van a föllebbvitel megengedve; sőt igen gyanítható, hogy azon bíróság, melly a szabadságboli védelmet megtagadta, a föllebbvitelt még kevesebbé fogja megadni. Annak okáért szívesen köszönöm ugyan édes Szüleim kegyes gondoskodásukat, de ha még nem késő, kérem: hogy ezen, a bírákra nézve alkalmatlan, sőt egyik-másik által tán sértőnek is tekinthető, magokra nézve kellemetlen, reám nézve haszontalan, ügyem belső jogszerűségét s igazságát tekintve felesleges, tevőleges (faktisch) állapotját nézve pedig sikertelen fáradságtól őket, magokat, engem megkímélleni méltóztassanak.
A levél margóján, utólag beszúrva.
2. Ami a pénz iránti kérdést illeti: igen el kellett itt értelmemnek tompúlni, ha olly homályosan fejezem ki magamat, hogy épen ellenkező értelmet okozok, mint akartam. Én azt írtam, azt akartam írni, hogy költséget csinálni nem fogok, nem akarok, s édes Anyám azt kérdi, mennyi pénz kell. Mikint egyezik ez? Ismételem, és elhatározottan: egy fillér sem; költséget csinálni nem akarok, nem fogok. Csak egy fáj, valahányszor kérdést tevék: nem szenvednek-e szükséget, nem küzdenek-e élelmi gondokkal édeseim; mindig azt kaptam válaszúl: nem. S most mellesleg olvasom: „Nem vagyunk olly állapotban, hogy egy pár száz ft-ot elővehessünk.” Hát az nem küzd élelmi gondokkal, akinek még csak egy pár nyomorult száz ft sincs keze közt? Oh, ezt én gyanítottam, tudtam.
3. Azt mondja édes Anyám, ne kívánjak szerföletti resignatiót. Kívánni? Én senkitől sem kívánok semmit, legkevésbé édes jó szüleimtől, testvéreimtől. De e megjegyzés azon kérésemre válaszoltatván, hogy miattam télben, egynapi járóföldről be ne fáradjanak, csak annyit mondok újra: minek haszontalanúl? Hiszen most itt voltak, helyben voltak, s még csak annyit sem valának képesek eszközölni, hogy folyvást legyen mit olvasnom. Tíz hónap előtt egy hoszú lajstromot küldöttek be, hogy válasszak tetszésem szerint, s a választottak közül 10 hónap óta egyetlen egyet sem bírtak kieszközölni; s azon kívül vajmi keveset, még csak a Tudománytárt* sem olvashatám soha. De ezt nem panaszkép mondom; hála Istennek, hogy olvashatom legalább a már olvasottakat, és újságot folyvást.* Csak példáúl hoztam fel. Aztán mit tennének édes Szüleim, ha télben, fagyban befáradnának, útra költenének? Látogatásokat; p. o. a Directoratusnál, tehát azoknál, akik nemcsak hivatalbeli tisztöknél fogva ellenségeim, hanem akik az allegatiók bizonysága szerint a hivataloskodást haladó animositással a pörnek minden lapján csípősen* éles sértegetésekkel illetnek; akik még csak családom finantiális állapotját sem hagyták alázó bonczolgatás nélkül. Illy látogatások nem tevése mi kapcsolatban lehet a resignatióval, tevése mi vigasztalást adhat még egy asszonyi kebelnek is: én, az én algebrám szerint kicalculálni nem tudom.
Az Akadémia 1834 és 1844 között előbb évente négyszer, majd havonta megjelenő folyóirata.
Kossuth az Allgemeine Zeitungot, a Wiener Zeitungot (a bécsi hivatalos lapot), a Wiener Theater-Zeitungot, az Adlert (Groß-Hoffinger lapját), végül a Hírnököt és a Századunkat olvashatta (SZIVKL 685–688.).
Ezt követően ez a szó: sértő, Kossuth által kihúzva.
Utazzanak szerencsésen; Isten áldása kísérje jártukban, maradtukban. Küldöm fiúi s testvéri hő csókjaimat kíséretül.
Édes Anyám
engedelmes fia
Lajos m. p.
Lajos m. p.
S. k. eredeti: OL Kossuth-gyűjt. II. U. 2. 9.
Közölve: Kosáry, 1943. 400–401.
(Másolata közölve: Magyar Hírlap, 1909.
december 25. mell.)
Közölve: Kosáry, 1943. 400–401.
(Másolata közölve: Magyar Hírlap, 1909.
december 25. mell.)
