b) Pest, 1839. január 21. Benyovszky a perbe iktatja Kossuth revocatióját.
b) Pest, 1839. január 21.
Benyovszky a perbe iktatja Kossuth revocatióját.
Benyovszky a perbe iktatja Kossuth revocatióját.
Kossuth – még mielőtt elolvasta volna Benyovszky replikatervezetét (lásd alább, a 67/a szám alatt), úgy döntött, hogy újabb szóváltás beiktatása helyett a törvények által lehetővé tett perorvoslathoz, az ún. ügyvédszó visszavonásához (revocatióhoz) folyamodik. Indokait részletesen kifejtette ügyvédjének (lásd alább, a 68. szám alatt). Egyidejűleg – ahogy azt nota-, illetve infamiaperbe fogott társai is tették – perleszállító kifogással (exceptio contra citationem) élt.
Kossuth revocatióját – azzal, hogy azt a Királyi Tábla, büntetőperről lévén szó, aligha fogja elfogadni – Feyes siettében eredetiben küldte fel a Kancelláriához (OL Kanc. eln. 1839: 57.), így csak visszaérkezte után, 21-én kerülhetett sor beiktatására. Az alábbiakban főszövegként a Kossuth által fogalmazott revocatio szövegét közlöm, s szövegkritikai jegyzetben hozom a Benyovszky által beiktatott végső változat ehhez képesti eltéréseit.
„Alól* is megírt kossuti és udvardi Kossuth Lajos mint Alperes, saját kezével és saját személyében előterjeszti, amint következik:
B: előtte: Az Alperes, közöltetvén vele a közelebb hozatott bírói ítélet, minthogy törvény szerint követelt szabadsága visszaadása azon ürügy alatt tagadtatott tőle meg, mintha feleseléseiben velős védelmébe bocsátkozott volna, a megjelenéskor nyomon szabadlábra tételét szorgalmazó szóváltásán kívül a többi későbbi allegatiókat a Hármas Törvénykönyv II-ik Rész 79. és 80. czikkje és 1729:39. czikkely engedelme mellett visszavonja. De mivel raboskodása miatt azt személyesen nem tehetné, saját kezével, még januar 15-kén írt s aláírásával és pecsétjével megerősített és az alperesi ügyvédnek csak januar 21-kén délután által szolgáltatott, ide eredetileg is 27-ik szám alatt csatolt, de ezen pörbe is egész terjedelmében beiktatott nyilatkozását küldé, melly ekkép következik:
A Királyi Fiscus által hűségtörési czímből kezdett jelen pörben az alperesi ügyvéd, mindjárt a pör felvételekor tett első megjelenés alkalmával, törvényekre épített azon kérelmét terjesztette elő, hogy az Alperes, kit a Királyi Fiscus törvénytelen erőszakkal, idézés és megítélés előtt elfogatott és törvénytelen erőszakkal folyvást fogva tart, szabadságába visszatétetessék, s neki a szabadságbóli védelem, amint azt hűségtörési vád esetében a törvények parancsolják, megengedtessék. E kérelemre a Felperes Királyi Fiscus akként felelt, hogy a pör velejére tartozókat is beiktatná, s a vitatást ezen mezőre átvinni igyekeznék. Mire az alperesi ügyvéd, mindenkor ugyan a szabad védelem szempontjából, de ollyformán válaszolt: hogy az ekkint keletkezett vitatkozások következésében a Tekintetes Királyi Tábla 1837. esztendei december 1-ő napján hozott bírói ítélet által azt ugyan ki nem mondaná, hogy a követelt szabadságbóli védelem nem jogosan követeltetik, mert hiszen e részben a törvények félremagyarázhatlanul szóllanak, de mégis az Alperes elfogatása s letartóztatása iránt tett ellenvetéseket félrevetné azon okoknál fogva, mivel a Felperes végső ítéletet kér, az Alperes a pör velejébe bocsátkozott, és a felperesi oklevelek által terheltetik. Ezen bírói ítéletet az alperesi ügyvéd felebbvitte; s miután előadná az okokat, mellyeknél fogva a felebbvitelt megengedtetni kéri, egyszersmind a felebbvitt ítéletnek a Nagyméltóságú Hétszemélyes Táblán megváltoztatása eszközlésére igyekezett megmutatni, hogy azon ítélet gyámokai, ha állanának is, a törvények által olly ünnepélyesen biztosított szabad védelem megtagadhatását magok után nem vonhatnák, előterjeszté: miként a törvényes védelem megengedésének sürgetése nem formalitási kifogás, mellynek joga a pörnek velejébe ereszkedés által eljátszattathatnék. De igyekezett azt is bebizonyítani, hogy azon fölebbvitt ítélet gyámokai nem is állanak, nevezetesen: hogy amik a Királyi Fiscus által e súlyos s olly törvénytelen erőszakkal párosított vád alapjául felhozatnak, azok az Alperest itt e pörben már in abstracto sem terhelhetik, illynemű vitatásait azonban, mind azon speciális mutogatásokat, hogy ti. a Királyi Fiscus imputatiói de facto sem állanak, s részint egészen hamisan, részint ferdén, részint gyűlöletes félszegséggel adatnak elő, szorgosan megkülönbözteté, s mindezekre a védelem előadását a pör velejére s az Alperes törvényes szabadsága visszaadásának idejére specifice feltartotta. A legközelebb hozott bírói ítélet azonban e megkülönböztetést nemcsak nem sanctionálja, sőt a fölebbvitelről (melly kérdésben vala egyedül alperesi ügyvéd által a pör ítélet alá bocsátva) egészen hallgatván, az alperesi ügyvéd szóváltásait, előterjesztéseit és iktatásait velős védelmi természetűeknek nyilatkoztatja, s azoknak berekesztésére határidőt szab.
Mivel tehát az eljáró Tekintetes Királyi Bíróság az alperesi ügyvéd által tett azon előterjesztéseket, mellyeknek csupán a törvény biztosította szabad védelmet kell vala eszközölniök, pör velejét tárgyazóknak nyilatkoztatná; márpedig mindadig, míg az Alperes törvényes szabadságába vissza nem tétetik, s immár 20 hónapos törvénytelen fogsága, melly a törvényes védelmet nemcsak physice, de különösen erkölcsileg és de jure lehetetleniti, el nem enyésztetik, a velős védelembe bocsátkozás az Alperes szándékával és akaratával merőben ellenkeznék és mindig ellenkezett; de a pörlekedő felek szándékával és akaratjával ellenkező ügyvédi szóváltásokat, előterjesztéseket és iktatásokat, kivált midőn (az 1729: 39. czikkely 5. §-a szerint) az elhárító óvások útját és sikerét gondatlanul bevághatnák, Verbőczy II. Rész 79., 80., 81. czímjeinek a most idézett 1729: 39-ik czikkelyben szabályosabban felvilágosított és megmagyarázott értelmöknél fogva végső ítélet előtt (ante definitivam sententiam) minden esetben, mégpedig midőn az ismételve idézett 39. czikkely 6. §-ának útmutatása szerint a pör folyama más terminusra a bíró által prorogáltatott, csupán kisebb teherrel* mindenkor visszahúzni (procuratorem revocare) lehetne és engedtetnék, a nagyobb tehernek mind ezen 6. §, mind pedig a Planum Tabulare 28-ik lapján foglalt 1-ő curialis decisio* értelmében csupán végítélet után s a bírói foglalást megállító törvényes óvszer használata elmulasztásának esetében, birtokon kívüli állapotban s királyi kegyelem mellett használt új ügy útján lehetvén helye; mindezeknél fogva az alul is megírt Alperes a törvényszabta kisebb tehert ezennel bírói kézhez letévén, azon első előterjesztést, melly a levata napján, a legelső megjelenés folytában részéről a pörbe iktattaték, és a későbbi puszta megjelenéseket egyedül kivéve, ügyvédének minden egyéb szóváltásait, előterjesztéseit és iktatásait, mint a föntebbi tisztelt ítélet határozása szerint velős védelmi természetűeket, s ennélfogva az Alperes szándékával mindaddig, míg törvényes szabadsága vissza nem adatik, merőben ellenkezőket, az idézett törvények jóvoltánál fogva, ezennel öszvesen, egyetemesen és különösen visszahúzza.
A törvény értelmében a revocatio kisebb díja 6, a nagyobbé 200 Ft volt.
A hivatkozás a Planum Tabulare 1. és 2. kiadására (Pozsony, 1800, 1817) vonatkozik.
Kérvén az ügyvédi visszahúzás bírói kézhez letett kisebb díja illető részének felvételére a Felperes Királyi Fiscust bíróilag utasíttatni, egyszersmind mivel az Alperes törvénytelen erőszakkal fogva tartatik, következőleg a Tekintetes Bíróság színe előtti személyes megjelenéstől – facto actoreo – elzáratott, ha ezen saját kezével írott s aláírott ügyvéd revocatio elegendőnek nem tekintetnék, s a törvényes formalitás kiegészítése szükségesnek ítéltetnék, avégre, hogy az alulírt Alperes azt színről színre személyesen megtehesse, a méltóságos Előadó Ítélőmester Urat kiküldetni, vagy különben módot és lehetséget nyújtani. Egyébiránt valamint reményli az Alperes, hogy tisztelt ügyvéde becses munkálódását ügyétől jövendőre is meg nem vonja, úgy a most visszahúzottaknak a törvény világos engedelme szerint részben vagy egészben, később az illető stadiumokban használhatását nyilván feltartja.
Végre pedig az ezennel visszahúzott ügyvédi előterjesztések helyét a törvények értelmében kipótolandó, nyomban a következőket adja elő:
A Felperes Királyi Fiscus a jelen pört hűségtörési (nota infidelitatis) czíméből kezdette.
A hűségtörési vád minden esetére nézve pedig kivétel nélkül sarkalatos törvényeink, név szerint az Aranybulla 2-ik czikkelye, Verbőczy I. Rész 9. czímje és a Tekintetes Bíróság előtt bölcsen tudva levő más számtalan királyi hitlevelek, diplomák és törvényczikkelyek, különösen az 1715: 7. czikkely 2-ik §-a és az 1723: 5. törvényczikkely tiszta és elmagyarázhatlanul világos szavakkal azt parancsolják, hogy a hűségtörésről vádolt minden magyar nemes, akármi rangú, sorsú és állapotú légyen is, magát szabadlábon védelmezhesse; pörbe idéztetése befogatás előtt (ante capturam) megtartassék, semmi szín alatt, ullo sub titulo el ne mulasztassék, és senki, aki nemesi kiváltsággal él, nobilitari praerogativa gaudens, törvényes idézés és törvény rendje szerinti megítéltetés nélkül, személyében vagy javaiban semmiképen ne károsíttassék. Amint ez a Tekintetes Királyi Tábla előtt, jelenleg is folyamatban lévő több illy czímű pörökben ekként meg is tartatik.*
Kossuth itt a Wesselényi, Balogh, Kosztolányi, Újházy, Madarász László és József elleni, korábbi szóváltásai során is említett hűtlenségi perekre utal, amelyben a vádlottak szabadlábon védekezhettek.
Az alulírt Alperes kétségtelen magyar nemes, régi tősgyökeres donationalis nemes nemzetség ivadéka, mint ezt nemcsak a köztudomás s nemesi jogokkali folyvást élése, de a 2. szám alatti vármegyei hiteles bizonyságlevél* is bizonyítja.
Zemplén megye 1837. április 22-én kelt bizonyságlevele Kossuthék nemességéről. (Közölve: KLÖM VI. 596–597.)
Mégis a Királyi Fiscus a kétségtelenül nemes Alperest az alkotmány és sarkalatos törvények erőhatalmas megtörésével, nemcsak idézés és megítéltetés előtt fegyveres erővel elfogatta és folyvást fogva tartja, hanem ezen törvényes hatóságok tetemes sérelmével, katonai hatalmat is használt és folyvást használ minden törvényes reclamatiók ellenére is, ezenfelül pedig, amint keresetlevele A. betű alatt és az idézésrőli bizonyságlevél B. betű alatt* mutatják, az Alperest személyes megjelenésre nem idézte, következőleg hiányosan idézte,* és csak szabadságának elvétele s hosszabb letartóztatás után, fogságból és így törvénytelenül idézte.
Az idézést kikézbesítő Rotter Károly jurátus 1837. június 12-én kelt tanúsítványa. Egykorú másolat. OL Kossuth-gyűjt. I. 45/b (VA 229. II.) 4–5.
A mulasztás a korábbi jogügyigazgató, Beöthy Sándor lelkén szárad; aki ugyanezt a hibát követte el Balogh, Kosztolányi és Lipovniczky megidézésénél is: előbbiek, ezt kihasználva, az idézés ellen tett kifogással védekeztek (OL Kanc. eln. 1838:653.).
Az Alperes tehát saját személyén s a nemesi kiváltságokon elkövetett minden törvénytelenségeknek ünnepélyes tiltakozást vetvén elébe, s a törvényes elégtételnek illető úton és módon eszközlését nyilván feltartva, az idézést mint nemcsak hiányost, hanem az 1715: 7. czikkely 2. §-ába és 1723: 5. czikkelybe homlokegyenest megütközőt, következőleg törvénytelent leszállíttatni, s törvényes szabadságát, mellytől olly égrekiáltó törvénytelenséggel már több mint 20 hónap óta megfosztva van, bírói ítélet által visszaadatni kéri ítélet alá bocsájtván.
Költ 620 napos katonai törvénytelen fogságomból. Buda várában, január 15-én 1839. Kossuti és udvardi Kossuth Lajos m. s. k. mint Alperes.* *
B: folytatólag: Ennélfogva a visszahúzásnak szokott 6 Ft díját előadó Ítélőmester s Királyi Tanácsnok Úr ő nagysága kezeihez letévén, annak illető részének felvételére a Felperest törvényszerűleg megkínáltatni s a revocatióban érintett szabadság kérdésében határozott ítéletet hozatni kér.
A revocatio sorsára lásd alább a 69. számot.
A) B) Egykorú másolatok: OSzKKt. Fol.
Hung. 1388. 91v–93v. és 1897. 90v–92v.
(B. I.); és MTAKKt. Jogt. Ált. 4° 64. 83r–84v. alapján.
Hung. 1388. 91v–93v. és 1897. 90v–92v.
(B. I.); és MTAKKt. Jogt. Ált. 4° 64. 83r–84v. alapján.
