71. Buda, 1839. február 6. Kossuth levele anyjához: Zsuzsa húga leveléről, az oktatás helyzetéről.
71. Buda, 1839. február 6.
Kossuth levele anyjához: Zsuzsa húga leveléről, az oktatás helyzetéről.
Kossuth levele anyjához: Zsuzsa húga leveléről, az oktatás helyzetéről.
Buda, februar 6. 1839.
Kedves Anyám!
Januar utolsó napjaiban pöröm tárgyában írtam édes Atyámnak. Reméllem, vette. Mikorra e sorokat olvasandják, már alkalmasint ítélet hozatott. Majd meglátjuk ismét, mennyire igaz, amit szóval hirdetni szeretnek, hogy ti. „jog és törvények uralkodnak”.
E napokban szerencsém vala a várparancsnok altábornagy ő excellentiájához.* Egy ép olly humanus, mint magas míveltségű derék úr, kit ha tiszte fogságom s állapotom áttekintése végett időszakonkint hozzám hoza, olly nyájasan kedélyes bánásmódjában, hogy valamint a velem gyakorábbi érintésben lévő tiszt urak is, őszinte hálára s igaz méltatásra kötelez. Ő excellentiája említésbe hozván, hogy tiszténél fogva a hozzám írott leveleket olvasni kényteleníttetik, kegyes volt Zuzi húgom utóbbi leveléről igen hízelgő kifejezésekkel emlékezni. Nem kell mondanom, hogy illy férfiúnak illy ítéletét hallani örömömre volt, s ha ezt Zuzi húgommal ezennel tudatom, azon reménységben teszem, hogy nem fogja elbizakodásra vezetni, sőt újabb ösztönül szolgáland előmenni a pallérozódásban, mellynek – hacsak testvéri szeretetem nem vesztegetett bíró – naponkint növekedő jelenségeit gondolom észrevenni, ahányszor sorait olvasom.
Pidoll zu Quintenbach, Michael Ritter von, altábornagy, 1838–1845 budai várparancsnok. – Kossuth ezt követvén azért is foglalkozott húga levelével, hogy hozzátartozóit emlékeztesse: leveleiket ellenőrzik.
Igazságtalan volnék, ha gáncsképen említeném, hogy gondolkozását egy kissé prozaibbnak, s kifejezésein az érzelgést (sentimentalismust) szárazabb színűnek szeretném. Ez nem annyira hiba, mint a nőkebel aszonyias lágyságának s az ifjúságnak természetes sajátsága. Az ifjúság s vele e sajátság is naponta fogy, s mindkettő vajmi hamar, s evanouiront elles-męmes; s azért szívemből mondom: Perisse cette vaine sagesse, qui étouffe les jeunes désirs. Az asszonyias lágyság pedig – szeretem – ne fogyjon az ifjúsággal, és így maradni kell ama sajátságból is valaminek, melly egy részben e lágyság eredménye. De az élet sokkal kevésbé sentimentalis, mintsem hogy önboldogság tekintetében érdekünkben nem állana magunkat át nem adni azon iránynak, sőt idején korán enyhítni igyekezni azon irányt, mellynek az élet olly kevéssé felel meg. De hiszen ez magában megjő.
Egy szavát mégis nem hagyhatom érintetlenül. Azt mondja: „Ifjaink, kik előbb tán Brutus koráról álmodoztak, most verselnek stb.” Ha ezt többnek tekinthetném, mint puszta phrasisnak, vagy a nemzetünk characterének árnyékai közé tartozó tárgyról tárgyra szökés egy kissé virágos rajzának, azt kellene hinnem, valamelly királyi fiscalistól vett leczkét, mert ezeken kívül igen kevés ember lehet a hazában, aki valóban hitte vagy hiszi, hogy ollyforma álmodozások csak egyetlen egy főben is feltűntek valaha; ép az a baj, hogy illy rémeket véltek látni, ahol semmi sem volt. Én – ha valaki – ismerem e nemzetet nagyában, kicsinyében, ifjában, vénében; s azért tudom, hogy a tollat ragadó ifjak leggyengébbikének is volt mindig a leghevültebb órában is olly igen-igen kevés esze, amennyi kell annak megértésére, hogy Brutus korához 3 dolog kell, ami nincs, nem is lesz: ti. Brutus, Róma és Caesar, s annak megértésére, hogy Brutus korára a Tiberiusok, s erre a praetorianusok kora, s erre enyészet következett. De hiszen az csak ollyan phrasis volt.
Amit Pistáról* írt, igen-igen nagy örömömre vált, én őt mint testvéreim mindenik gyermekét atyailag szeretem. Homolyának a diák nyelvre nézve igaza van. Ne adj Isten, hogy az egyoldalú úgynevezett realis nevelésnek valaha egészen feláldoztassék az értelem, ész, szív általános kiképezésére irányozott humanitási nevelés, mellynek legtökéletesebb alapját még soká, tán mindig a classicum studiumok teendik. Ne adj Isten, hogy a kenyérkereset iránya valaha egészen elmerítse, kiküszöbölje azt, ami nemünknek nemeslevele. Nem az a hiba, hogy a classicum studiumok nem küszöböltetnek ki iskoláinkból; jól megfér, igen jól megfér ez a nemzetiséggel. A német tudományos iskolákban (gelehrte Schule) s az angolokban is sok, tán kelletin túl sok gond fordíttatik a latin, sőt még görög nyelvre is; és adj Isten, hogy testestől-lelkestől olly magyarok legyünk s maradjunk, mint minő német a német, minő angol az angol; hanem a methodusban van a hiba, és abban, hogy a classicum studiumok vehiculumául nem a nemzeti nyelv fordíttatik, szívnemesítő magas szépségeik nemzeti erekbe nem szivárogtatnak, s a felsőbb iskolai osztályokban classicai philologia nem taníttatik; ellenben a magyar historia, philosophia, törvény stb. diákul, barbár diákul taníttatik. S végre abban van a hiba, hogy a humanitási alapú iskolák mellett realis iskolák is nincsenek azok számára, kiknek illyenre s nem amollyanra volna szükségök.
Kossuth unokaöccse, ifj. Breznay István. – Homolya: Homolya István, Pista nevelője.
De erről többet, ha talán szabad lesz a pestmegyei népneveléshez szóllanom. Még eddig engedelmet nem kaptam, sem tilalmat. Alkalmasint a statustanácsnál kellett kérdést tenni iránta. De hiszen az engedelem nem adás is tilalom. Hogy erről megmondjam gondolatimat, csak gondolattöredékek, nem rendszeres munka levén akaratomban, nincs semmi segéd kútfőre szükségem: de igenis volna szükségem könyvre, akármillyenre, csak könyv legyen.*
Vö. fentebb, az 510. l. 8. jegyzettel.
Édes Anyám sajnálatát írja januar 20-ika táján költ levelében, hogy a pénzt visszaküldöttem. Sajnálom, hogy sajnálkozik. Megtartottam annyit, mennyire szükségem volt, hogy ruháimat visszaigazíttathassam, s holmit vétessek, mire a tél miatt szükségem vala. Sőt többet tartottam meg, mert maradt annyi, hogy aprólékos költségeimet még egy hónapig is elfedezte volna, ha a farsang engem is tékozlásba nem vitt volna. Igen, igen; kértem, hogy valahányszor a közeli fogadóban farsangi fánkot vagy fagylaltot kaphatni, hozassanak számomra, s ez olly gyakran történt farsang alatt, hogy már a pénzem igazán elfogyott, s azért egy pár forintot annyival inkább kérek – ítélet alatt levén –, ki tudja, mit határoz fölöttem az említett „jog és törvények”.
Ölelem, csókolom mindnyájokat, közel-távollévőket és tartozandóikat. Édes Szüleimnek küldöm fiúi tisztelettel kézcsókolásomat.
Édes Anyámnak
engedelmes fia
Lajos mk.
Lajos mk.
Egykorú másolat. OL Kossuth-gyűjt, I. 49.
(VA 233.) 238–259.
(VA 233.) 238–259.
Közölve: Magyar Hírlap, 1909. december
25. mell., majd Kosáry, 1943. 414–417.
25. mell., majd Kosáry, 1943. 414–417.
