9. Buda, 1837. június 6. Kossuth levele anyjához: kifakad törvénytelen fogva tartása miatt.
9. Buda, 1837. június 6.
Kossuth levele anyjához: kifakad törvénytelen fogva tartása miatt.
Kossuth levele anyjához: kifakad törvénytelen fogva tartása miatt.
Június 6-án estve 1837.
Kedves Anyám!
Első juniusróli becses levele* folytában sokat lehetne, sokat kellene válaszlólag írnom, de már tapasztaltam, hogy illyesmiről hasztalan írok; nem adatik kézhez levelem. Azért csak annyit, hogy ha meggondolom, miképen a nyilvánosság volt az elementum, mellyben éltem, és törvényt soha még gondolatban sem sértettem, mégis nemcsak hogy szabadságom elvétetett, de már 5-ik hete vagyok fogva, anélkül hogy csak meg is mondanák, miért s mi oknál fogva; és ha meggondolom, hogy a terminus vége közelget* s előttem ennek következésében több hónapos fogság kinézése áll védelem lehetsége s ítélet nélkül, míg ellenem (az édes Anyám levele szerinti mondásához képest a méltóságos királyi ügyigazgató úrnak), Isten tudja minő investigatiók tétetnek;* ez valóban olly állapot, mellynek nyugodt szívvel eltűrésére csak olly resignatio s olly tiszta kebel képes, mint az enyim. De hálát adok az Istennek, hogy mind a kettőt megadta, s kérem édes Szüleimet is, erre támaszkodva nyugodtak legyenek, s ne veszítsék el azon béketűrést, mellyet édes Anyám utóbbi leveléből fogyni látok. Ez az oka, hogy e sorokat írom, s az oknál fogva legalább reménlem, nem tagadtatik meg e sorok olvasása édes Szüleimtől.
Nem ismeretes.
A húsvéti törvényfolyam vége 1837-ben június 24-én volt.
A Kossuth elleni per megindítása körüli bonyodalmakra lásd fentebb, az 5. szám alatti iratokat.
Balogh dr. úrnak szíves gondoskodását hálás szívvel köszönöm. Egészségem mégis tűrhető. Tisztaság, kiszolgálat, mint fogságban lehet, vagy eledel tekéntetében nincs panaszom; s azoknak, kik velem hivataljoknál fogva érintésben vannak, velem való bánásmódjok kötelességek szoros megtartása mellett ollyan, hogy méltánylásra és becsülésre kötelez.* A bor egyformán jó, de amellett maradok, hogy drága, 1000 ft-nál többe jő egy hordó. Most még van mit olvasnom: csak magyar újságot is kaphatnék. A czigarró jó, de még jobb szeretném az amsterdamit, kaphatni a Casinó alatti dohánykereskedésbe. 3 itt levő pipáimat szeretném felcserélhetni más háromért, mert elromlanak örökké használódván. Jósika munkáit s Fessler 3 első darabját visszaküldöm.
A korábbi, a főhadparancsnokságtól és a jogügy-igazgatóságtól kiinduló ideiglenes szabályozások után május 26-án kelt legfelső elhatározás írta elő a Kossuthtal szemben alkalmazandó bánásmódot (OL József nádor, titk.: Pol. 1837:167. Közölve: ÖstR, 1911. 473–475.). Az instrukció a korábbi előírásokhoz hasonlóan azt tekintette a fő célnak, hogy minden érintkezést megakadályozzanak Kossuth és a külvilág között. A szabályozás aggályos részletezését az a tény is magyarázza, hogy a Magyarországról érkező besúgójelentésekben hónapokig tartották magukat azok a híresztelések, miszerint Kossuth az ellenzék vezetőire nézve rendkívül kompromittáló adatok birtokában van, és az ellenzékiek mindenáron érintkezésbe akarnak lépni vele, hogy lebeszéljék ezek feltárásáról; sőt, a jelentések ebben az összefüggésben értelmezték a család számára meginduló gyűjtést is (OL Kanc. eln. 1837:799.; OL Informprot. 1837:18.2–3., 30.7.). Az instrukció szerint Kossuth kizárólag a kihallgatást végző személyekkel, ennek megtörténte után kellő ellenőrzés mellett ügyvédjével is érintkezhet. Továbbra is olvashat aggályra semmilyen tekintetben okot nem adó könyveket, amelyeket a kincstár költségén, minden esetben újonnan, más-más könyvkereskedőnél szerezzenek be; csak az Allgemeine Zeitungot olvashatja, amelyet biztonsági okokból szintén a kincstár hozat meg, más újságot nem. Kossuth és családja a főhadparancsnokság és a jogügy-igazgatóság ellenőrzése mellett levelezhet egymással, a levelek azonban csak családi ügyekre és Kossuth egészségi állapotára vonatkozhatnak; leveleiket Kossuthnak őrei jelenlétében, a szülőknek a jogügy-igazgatóság épületében kell megírniuk. (Utóbbi merev intézkedésben Beöthy is enyhítést javasolt, hiába: OL József nádor, Titk.: Pol. 1837:172., 189.) Hangszer, papír, toll nem adható a fogolynak. – A katonaság és az ügyészség ellenőrzése a későbbiek során sem lanyhult, de részletkérdésekben enyhítettek az előírásokon. Így 1837 szeptemberében szabad levegőre engedték (vö. alább, a 173. l. 5. jegyzettel), engedélyezték orvosa, almási Balogh Pál látogatásait, bővült az engedélyezett újságok és könyvek köre, lehetővé vált, hogy írhasson. Utóbb, elítéltetése után, engedélyezték szülei (és hallgatólagosan hugai) látogatását, valamint azt is, hogy Kossuth családja eltartására – sajnos, ma már ismeretlen – szépirodalmi tevékenységet folytathasson (MARKÓ, 1928. 729., 829–830., 838.). Kossuth őrizetéért a pest-budai térparancsnokság tisztjei, Sebes Károly kapitány (1796–1858, utóbb honvédőrnagy) és Stocklassa Ferenc főhadnagy feleltek, akik mindennapi kapcsolatban álltak a fogollyal. Stocklassa és Kossuth kapcsolata 1840. május után sem szakadt meg: Kossuth 1843-ban kölcsönt nyújtott és jótállást vállalt egykori rabtartója részére, aki ekkor a váci katonaiskola parancsnoka volt (FERENCZI, 1902. 186–188.). Sebes életpályájára lásd BONA GÁBOR: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848–49. 2. kiad. Bp. 1987. 291.
Linát, Milit* és sógoraimat szívesen csókolom, valamint édes Szüleimnek is kezeiket, s húgaimat ölelem. Isten áldása mindnyájokra.
Húga, Zsulavszky Zsigmondné Kossuth Emília.
K. Lajos m. p.
Egykorú másolat. HL Gen. Komm. GPr.
1837: 160.
Közölve: Markó, 1928. 736–737.
1837: 160.
Közölve: Markó, 1928. 736–737.
Lederer a levelet június 7-én azzal küldte át Beöthynek, hogy annak első bekezdése az embereket (akiknek Kossuthné várhatóan megmutatja majd) az igazságszolgáltatás ellen hangolja. A jövőben ilyen hangú leveleket nem fog továbbítani. Beöthy visszaküldte a levelet, Lederer pedig figyelmeztette Kossuthot, hogy levelezésében állapotára és családi ügyekre szorítkozzék (HL Gen. Komm. GPr. 1837: 170.; MARKÓ, 1928. 736.).
