a) Kossuth beszéde Buda-Pest városa és az egyetem küldöttségének fogadása alkalmával.
a) Kossuth beszéde Buda-Pest városa és az egyetem küldöttségének fogadása alkalmával.
Kossuth Lajos inditványa következtében Buda-Pest városok lakosai, ugy szinte az egyetem küldöttségének elfogadtatása déli 12 órára határoztatván,* a küldöttség az ugyan akkor megnyitott kerületi ülés szine eleibe bocsáttatott, mellynek szónoka Hajnik Pál következőleg üdvözölte a t[ekintetes] KK és RR-ket:
A reggel 8 órakor tartott elegyes ülésben határoztak úgy a rendek Kossuth indítványára, hogy a déli kerületi ülésben hallgatják meg a küldöttséget. (V. ö. Napló, 177. l.)
„Felséges Haza! Magyarország szivének a minden érdekekben testvérileg egybe forott buda-pesti számos lakosságnak bizodalma részesite bennünket azon magas szerencsében: hogy a Felséges Haza előtt az ő küldötteik gyanánt megjelenhessünk. A Felséges Haza előtt tudva lesznek a Buda-Pesten legközelebb kifejlett nagyszerü események. Nagyszerüek azon eseményeknek eredményei is, mert a kifejlett mozgalmak forrongásának közepette a rend, közbátorság, a törvényhatóságok tekintélye, és azoknak rendes müködése egy pillanatig sem zavartatott meg. (Éljenzés.) Felséges uralkodó királyunk, és általában az uralkodó család iránti hüség és bizalom pedig mindenfelé hangosan nyilatkozott. Kiküldetésünk czélja: hogy az egybe forott összes lakosság által, folyó évi március 15. napján, egy értelemmel elfogadott petitiót* a felséges Hazának benyujtsuk. Midőn azt, mint hazánk jövendő boldogságának és felvirágzásának egyedüli zálogát a feséges hazának ezennel hódoló tiszteletünk jelentése mellett tiszteletteljesen bemutatni szerencsénk volna, ugyan ahoz még egy az egyetemi tanuló ifjuság által készitett, s az egyetemi tanárok aláírásai által is ezeknek sajátjukká tett kivánatot bátor vagyok csatolni,* melly az eddigelé elhanyagolt tanulási és tanitási tárgyakra vonatkozik. Ezen ifjuság az, melly a márczius 15-én kifejlett mozgalmak közepette, dicső elszántsággal és ön feláldozással – kezet fogva a lakossággal – oda müködött, és működni fog mindaddig, míg rend helyre állitva nem lesz, hogy a rend, közbátorság és törvényhatóságok tekintélye meg ne zavartassék, és a féktelenségek ellen biztositassék. Csak az ő megfeszitett erejének köszönhetjük, hogy a sazbadság diadalnapja a vérengzés szinpadává nem változott. Midőn tehát a budapesti összes lakosság petitióját az egyetemi ifjuság kivánataival együtt a felséges hazának ezennel benyujtani szerencsénk van, (mind a két petitiót gróf Széchenyi István kerületi elnök kezeibe leteszi) egyszersmind küldőim nevében azon magas megtiszteltetést, miszerint a Tek. RR kinket testületileg elfogadni kegyesek voltak, alázatosan köszöntve, magunkat és küldőinket magas kegyelmökbe ajánljuk. (Éljenzés.)
A pesti nyilvános közgyűlés által márc. 15.-én délután elfogadott petició azonos volt a március 15.-i 12 ponttal.
Az egyetemi ifjúság kívánatait tartalmazó, 9 pontból álló peticiót közli a Pesti Hírlap márc. 19.-i száma. (Ujból kiadva a Valóság 1948. 3. számában. ) A peticiót a tanári kar részéről Szabó János rektor, valamint Balassa, Rupp és Arányi tanárok írták alá.
Gróf Széchenyi István kerületi elnök felszólitja a Rendeket, hogy az iránt, miképen akarnak e petitiókra nézve rendelkezni, nyilatkozni méltóztassanak.
Erre: Kossuth Lajos, Pest megye követe emelt szót következőleg:
A körülmények fontosságánál fogva a haza szivére Buda-Pestre nézve két körülményt kellene megemlitenem. Egyik az: miszerint a testvér fővárosi lakosság hazafiui hangulata egyike legyen azon biztositékoknak, hogy a haza alkotmányának átalakulása a közjó, közszabadság és közdicsőség érdekében valósággal mind azokra nézve, mellyek e tekintetben a jelen országgyűlés missiojához tartoznak, végrehajtva, és pedig szerencsésen végrehajtva legyen. – A második pedig az, hogy midőn azon hazafiui hangulattól vezéreltetve, és lelkesittetve a törvényhozó test és a nemzet kivánatainak előmozditásában a főváros, azon készséggel, mellyel nekünk segédkezet elsőben is azon rendnek fentartására, melly a szabadság kivánatára támaszkodik; melly rend nélkül a munka szerencsés végbevitele bizonytalan; melly rend lehet egyszersmind megszerzője a nemzet számára azon dicsőségnek, hogy a mit más nemzetek polgárvér özönével szerezhettek csak meg, nálunk a békés átalakulás, és a kaszták privilegiumainak a nemzet és nép szabadságába átolvasztása polgári vér ontása nélkül történhetik. E magasztos hivatást látom Budapest lakosaiban összpontositva lenni. Mindazáltal annyit megjegyezni el nem mulaszthatok: miszerint tökéletes reményem, hitem és bizodalmam az: hogy azon főhely, a melly megyei hatóságának követi székemet köszönhetem, azon város, mellynek polgársága akkor, midőn megyém parancsából követnek jöttem, a bizodalom szavával üdvözlött engem,* tökéletesen méltányolni fogja azon meggyőződésemnek kimondását, miszerint én Buda-Pest város lakosságát e hazában kimondhatatlan nyomatékosnak, s Buda-Pestet az ország szivének tartom, de urának soha tartani nem fogom. E nemzetnek szabadsága van, s minden tagja szabad akar lenni, és e szót „nemzet” valamint semmi casta, ugy semmi város magának nem arrogálhatja; a 15 millio magyar teszi egészben a hazát és nemzetet. A mozgalmak közepette tehát midőn örömmel értettem részemről, hogy Buda-Pest váorsoknak érdemes lakossága osztozott azon érzetben, mellyel mi is lelkesitteténk, midőn a fejedelem trónja előtt felszólaltunk, t. i. a királyi szék iránti hüség érzetében, ugy reménylem, osztozik annak érzetében is, hogy csak a nemzet az, a kit illet a nemzet sorsának eldöntése; és hogy osztozik abban is, hogy ez a nemzet jogainak, hivatásának, s rendeltetésének érzetében olly erős, miszerint mindenkit, kinek ollyas gondolat jönne eszébe, letiporni tudna. Ezt kötelességemnek látom megjegyezni.* – Mi a petitiót illeti: mert a rendkivüli körülményeknél fogva, rendkivüli fontosságot tulajdonitok annak, hogy Buda-Pest lakossága kölcsönös hazafiui szeretettől lelkesittetve a törvényhozás elébe azon bizodalommal járul, mellyhez a megnyugvás és remény kötve van, meggyőződve arról, hogy a törvényhozás felfogván a maga hivatását meg fogja tenni mind azt, mit a nemzet boldogságára és szabadságára nézve szükségesnek érez, az volna alázatos inditványom: hogy a t[ekintetes] RR a szokott közönséges pillanatokban alkotott formáktól méltóztassanak annyiban eltérni, hogy a részünkről tisztelettel, szeretettel, és bizodalommal fogadott küldöttség jelenlétében olvastassék föl a petitio, és az egyetemi ifjuság kérelemlevele, hogy míg a fölolvasás tart, a küldöttség meggyőződhessék arról, hogy Istennek hála! a törvényhozó test eddigi munkálataiban szerencsés volt találkozni a nemzet ohajtásával, valamint a budapesti lakosságnak ohajtásaival is. Isten adja, hogy minden lépésünk ollyan legyen, hogy találkozzék a nemzet kivánságaival. – A dolog tárgyalására nézve azon vélekedésben vagyok, minthogy perczeink fontosak, s határozatunk az, hogy az országgyűlés a nemzet sorsának intézésére csak azon perczig érzi magát hivatva, a mellyben előálland a képviseleti rendszer alapján összehivandó országgyűlés, melly Pestről gyakorolja hatalmát, és ennek eszközlésében missiónk perczei fontosak, hogy felolvastatás után a petitio adassék ki a válaszmánynak, melly ha ollyat látna benne, mit tüstént formulázni lehet, ezt törvénybe igtatás végett terjessze a RR elébe, s a mennyiben a kérelmet formulázni nem lehet, mondaná ki vélekedését. Ez a véleményem a dolog tárgyalására nézve.”
Kossuthnak az 1847. okt. 22.-i üdvözlés alkalmával mondott beszédét l. e kötetben, 51. sz. alatt. (223. s köv. l.)
Ez a beszéd egyik legélesebb megnyilvánulása annak az állandó törekvésnek, amellyel Kossuth a pesti néppel szemben a haladó nemesség számára akarta biztosítani a vezető szerepet a forradalmi átalakulásban.
A kérelmek felolvastatása után Kossuth Lajos imigy folytatá:
„Egy pár szót lesz még szerencsém szólani. Valóban ha valaha, most ohajtottam volna, hogy isten adja meg e perczben azon hangot, (szóló nagyon elrekedt volt) miszerint lelkem örömének megfelelő szóval és hanggal fejezhessem ki a t[ekintetes] RR előtt a most vett hirre benső szivbeli örömömet. Azon szó, melly köz értelemmel a magyar országgyűlés által kimondatott, hogy t. i. a trón mindaddig biztositva nincs, míg az összes monarchiának alkotmány nem adatik, s a királyt minden uralkodó viszonyaiban alkotmányos institutiok nem környezendik, hatalmas viszhangra talált a szomszédban, és ott is megadta a lökést arrra, mi itt történt. Mi ezen lökés következtében a t[ekintetes] RRek bizodalmából felmenvén Bécsbe, nem ok nélkül mondottuk a szabadságban testvéreinknek, ausztriai barátainknak azt: hogy visszük haza a magyar felelős ministeriumot, mint biztositékát annak, hogy nekik is rövid nap alatt meg fog adatni. És ime t[ekintetes] RR Ausztriának felelős ministeriuma már van.* (Öröm kitörések.) – Már most a felolvasott petitiora: tisztelt barátink s atyánkfiai a budapesti küldöttség, és a t[ekintetes] RR annak felolvasásából méltóztattak meggyőződni az iránt: miszerint a felolvasás tanujele lesz annak, hogy azon irányban vitte az országgyűlés munkálódását, mint azt a nemzetnek általánosan, és különösen Budapest lakosságának ohajtása igényli. Legtöbb a petitionak pontjai közül részint valósággal el van határozva, részint e részletes munkák tekintetében intézkedések tétettek, s legtöbb a pontok közül azon teendők közt foglaltatik, miket a t[ekintets] RR ez országgyűlésen elvégezni határoztak. Csak kettő van, mit megjegyezni kivánok, mielőtt a petitionalis választmány véleményét beadná, mit ha ma estére nem teljesithetne, legalább holnap reggel történhetik meg. Egyik az: hogy Pest városa közönsége kimondhatatlan ohajtással várja, hogy az országgyűlés innen a határszélről az ország szivébe tétessék által. Ez a nemzetnek közohajtása volt, és évek óta keblünk legforróbb vágyai közt ápoltuk. De azt gondolom: miután a két tábla egyetértőleg elhatározta, hogy a jelen fontos perczek között, midőn a nemzet sorsa felett hosszasabban intézkedni, részletesebb munkákba bocsátkozni, s partialis reformokra kiterjeszkedni senki más missioval nem birhat, csak azok, kiket nem egyes osztályok, hanem az egész nemzet fog képviselőkül küldeni, ezt az országgyűlés kimondván, kimondotta azt is, hogy ezen országgyűlés élete csak néhány napig tarthat, a meddig t. i. azt megteszi, mi a szabadságnak és vele párosult rendnek tekintetében a jövő országgyűlésnek Pesten leendő össze üléseig okvetetlen megkivántatik; s megkivántatik arra: hogy a magyar ministerium törvény általi hatáskörrel legyen felruházva, s a képviseleti országgyűlés Pestre összejöhessen. Csak addig tarthat ezen országggyűlés élete. És a legközelebbi napok bizonyitják, hogy a t[ekintetes] RR érzik a dolognak fontosságát, mert reggeltől estig tartatnak ülések, és ha valami elkészül, nyomban el is intéztetik. Ez kevés ideig tarthat csak s reménylem Pest városa közönsége által fogja látni, hogy hasznosabb az országgyűlésnek e kevés időt arra forditani, hogy bevégezze munkáját itten, mert még elmennénk Pestre, addig az országgyűlést itt be is fejezhetjük. Ez által azon örömöt készitjük Pest városának, hogy keblében fogja látni a nemzet képviselőit. Mintthogy ez ohajtást sok oldalról halljuk, nem volt szükségtelen ezt kinyilatkoztatni. – Mi a petitionak egyéb tartalmát illeti, én, t[ekintetes] RR azt is szükségesnek tartom kijelenteni, hogy a miket előrebocsátani szerencsém volt, miszerint missiónk csak kevés órákra van szoritva, nem gondolom, hogy valamelly részletesebb munkáknak kidolgozására ráérhetnénk. Az pedig feltehető, hogy az országgyűlés minél hamarább össze fog hivatni Pestre. Hogy a felelős kormány megállapittassék, a szabadság és rend addig is biztosittassék, míg összejövend az uj országgyűlés, intézkednünk kell; nagyobb munkálatba bajosan ereszkedhetünk. Ez az én regens ideám. A mi különösen az egyetem petitióját illeti: az első pont, hogy a magyar egyetem a bécsitől függetlenitessék,* már megtörtént akkor, midőn felelős ministeriumot nyertünk. E tekintetben a bécsi egyetemnek több szólása nincs, csupán csak szeretet és barátság hangján; beavatkozásról szó sem lehet többé. Hanem ha szükségesnek tartják a t[ekintetes] RR kimondani, hogy az egyetem a nevelési ügy ministerium hatósága alá tartozik, ezt meg lehet tenni; de nem szükséges. A mi pedig a petitiónak többi részét illeti: lelkemből vannak irva a pontok, és régi ohajtásaimat tolmácsolják, de azoknak tárgyalására most rá nem érünk, s azért most csak azon teendőnk lenne, hogy a ministerium utasittassék a közelebbi országgyűlésre beadandó törvényjavaslat elkészitésére. Ezen szempontból fogom fel a petitiot a nélkül, hogy a petitionalis választmánynak véleményét elzárni akarnám. Ezt csupán megnyugtatásul, és kölcsönös bizodalom végett nem tartottam fölöslegesnek megemliteni.
Az osztrák ideiglenes miisztérium elnöke Kollowrath gróf lett, a külügyminiszter Ficquelmont, belügyminiszter Pillersdorf, az igazságügyminiszter Taaffe, a pénzügyminiszter Kübeck.
A pesti egyetem szervezete és tanmenete szorosan követte a bécsiét s a tanárok kinevezése is végső fokon a bécsi professzoroktól függött, akiknek a véleményét a kancellária a legtöbb esetben kikérte.
Végezetül Gróf Széchenyi István a t[ekintetes] RR-nek Kossuth Lajos előadásábai beleegyezését végzésképen kijelentette, üdvözölvén maga részéről is a küldöttséget és ajánlván neki a barátságos szíves egyetértést és kézfogást.
Ezután a küldöttség éljenzések közt eltávozott.
A Nemzeti Ujság melléklete, márc. 23. sz.
