b) Határozat a kapcsolt részek iránt.*
b)
Határozat a kapcsolt részek iránt.*
Határozat a kapcsolt részek iránt.*
Ez az a proklamáció, amelynek kibocsátását Kossuth a márc. 28.-i ülésben indítványozta; a szöveget néhány nappal később valószínűleg maga készítette el.
Az ország az 1848 évi mártius 31-én költ, örök időkre nevezetes királyi leirat által megnyerte a sanctio pragmatica alapján azon önálló kormányzást, mellyre ős alkotmányánál és törvényeinél fogva jogositva volt. A törvényhozás kimondotta, hogy a teher egyenlő; megszüntette az urbért; kárpótlást szavazott azoknak, kik az urbéri javadalmak megszüntetése által értékeikben csorbát szenvedtek és ezen kárpótlásnak alapjaul kijelelte a magyar kincstári javakat. – Önálló kormány, egyenlő teher, szabad föld, kárpótlás az urbéri javadalmakért, a magyar korona alatt egyesült nemzetek javára.
Mindazon institutiók, mellyeket a jog- és teher-egyenlőség megkiván, teljesen ki fognak fejtetni; az alap, melly a jelen országgyűlésen letétetett, elég erős és tágas egy épület felvételére, mellynek oltalmas falai között elférjen az egész nemzet és annak minden tagja; ezen épületet megrakni a jövő idők feladata; de hogy ezen épület fenállhasson, egyetértés szükséges.
A magyar korona alatt különböző nemzetek vannak egyesülve; ezek együttvéve a munkások az álladalom nagy épületén. A szabad alkotmány, a közteherviselés, az urbér megszüntetése, kárpótlás az urbéri javadalmakért, mellyek mind azonegy törvényhozásból sugárzanak ki, és azon institutiók, mellyek ezekből folynak, a magyar korona alatt egyesült részekre nézve egyiránt üdvösek csak ugy lehetnek, ha minden népek, mellyeket a magyar korona egyesit, ezen egy törvényhozásnak hatalmát, és a magyar koronát, melly a magyar közálladalom egységét képviseli, egyenlően tisztelni fogják.
Mind a szabad alkotmányban, mind a terhek egyenlőségében, mind az urbér megszüntetésében, mind azon kárpótlás iránt, mellyet az álladalom az urbéri javadalmakért nyújt, minden a magyar koronához tartozó népek egyetértenek, és ez érdekben olvadnak össze; – azon egy, mi iránt egyet nem értenek, azon egy érdek, mellyben összeolvadni vonakodnak; az mi eddig is, közös törvény, közös haza, és közös korona mellett Magyar és Horvátország lakosai között különbözést okozott: a nyelv és nemzetiség.
Értsük meg egymást a nemzetiségre nézve is, és legyünk eggyek egy hazában, egy törvényben, és egy szabadságban. A historia, mellynek lapjai harcban békében közösek, legyen jövőre is könyve a testvéri szeretet bizonyságainak a magyar és horvát nemzet között, mint hajdan a Zrinyiek, a Frangepánok idejében volt; ne engedjük, hogy a kaján irigység és gonoszok fondorkodásai alaptalan féltékenység lappangó tüzénél duló lángot gyujtsanak, melly mind a két hazát örökre megemésztheti. Járjuk le együtt és karöltve a sors végzetét; egyetértve erősek leszünk; egymás erejével egyetértve boldog lesz a két nemzet egymás iránt kölcsönös boldogitása által.
A törvényhozás ünnepélyesen kijelenti egyszersmind, hogy azon kapcsot, melly által Horvátország és Magyarország egyesülve vannak, nem abban keresi, hogy a horvát honpolgárok nyelve a helyhatósági közigazgatás köréből számüzetvén, helyette a magyar állittassék. – Kijelenti, hogy valamint eddig czélja soha nem volt: Horvátország lakosainak nemzetiségét és nyelvét elolvasztani, ugy ezen nemzetiséget és nyelvet, mint a horvát honfiak eltulajdonithatlan sajátját, most is tiszteli és épségben meghagyni óhajtja.
A kapocs, melly Magyarországot a részekkel egyesitse: közös szabadság, közös törvényhozás, közös főkormány, közös király. A törvényhozás azon szabadságért és jólétért, melly Horvátországra Magyarországgal közösen fog kiáradni, kivánja: hogy a kapocsnak nemzetisége magyar legyen, és elvárja, hogy ezt a horvát hazafiak önként is ismerjék el.
A ministerelnök megbizatik, hogy az ország Rendeinek ezen érzeményeit a kapcsolt részekben egy különösen e czélból kibocsátandó körlevél által érthetően, és a nép fogalmaihoz is alkalmazva a kapcsolt részek honpolgárainak nyelvén is tegye közhirül.
Országgyűlési röplapok, 289. sz. – Iratok, 179. s köv. l.
