184. Pest, 1848 április 16. Szentkirályi és Kossuth utolsó követjelentése Pest megye közgyűléséhez.
184.
Pest, 1848 április 16.
Szentkirályi és Kossuth utolsó követjelentése Pest megye közgyűléséhez.
Pest, 1848 április 16.
Szentkirályi és Kossuth utolsó követjelentése Pest megye közgyűléséhez.
Tisztelt közgyűlés!
Ha igaz, hogy nemzetek néha pillanatokban századokat élnek keresztül, ugy ezen igazságnak világosabb bizonyitványát a historia fel nem mutatja azon néhány heteknél, mellyek legközelebb fejünk felett történetdusan repültek el.
Fél Európát villanyozták keresztül a szabadság mozgalmai. Austriának és Porosz országnak százados rendszerei néhány órák alatt öszveroskadtanak; csak az örök jégtől dermedő éjszak maradt érintetlenül, féltékenyen őriztetve [szuronyok]* százezrei által. A szabadság testvéresitette a népeket; mert nem a mult század vérveres lobogójával rohant tul határain,* hanem a béke olajágát nyujtotta igénytelen kezével.
A kéziratból kimaradt.
Célzás a francia forradalom seregeinek háborúira.
Ezen események megrázkodtatták hazánkban is az ős alkotmány épületét, mely szük vala már befogadni az igényben és számban megszaporodott uj nemzedéket. Csak két oszlop maradt megrendithetlenül, de a melyek elég erősek elfogadni a legtágabb épületet, és ez: a király és szabad törvényhozás. – Ellenben a szabadsajtó, a népképviselet, a községi rendszer, a független magyar ministerium eránt alkotott törvények által oly alapok rakattak le, melyeken a nemzet községi szabadságának és boldogságának legbüszkébb épülete biztosan emelkedhetik, különösen a felfegyverkezett honpolgároknak, a nemzeti őrseregnek oltalma alatt.
Azonban nagyon hibáznék, ha valaki azt hinné, hogy a munka már bevégeztetett. A törvénynek meghozatala csak puszta szó, vagy irott betű, és a törvény életbe léptetésének nehéz munkája még hátra van. Számtalan magány érdeket áldoztunk a haza közjaváért, hogy a haza közboldogságából és közszabadságából egyiránt részesüljünk. Kétség-kívül, mindnyájunknak része, mely a közösből jut, nagyobb lesz annál, melyet mások kirekesztésével elkülönözve birtak az országnak kiváltságos polgárai; mert a szabadság nem fogy, hanem nő, ha megosztatik; mert a jog nem gyengül, hanem erősebb lesz, ha többek tulajdona; mert a közboldogság nem sorvad, hanem gyarapodik azoknak száma által, kiket kebelébe befogad. – Ámde tagadni nem lehet, hogy az előitéleteknek is van hatalma, és hogy ezen hatalmat legyőzni nehéz; hogy a vágyaknak van telhetetlensége, melyeket kielégiteni a lehetetlenségek sorába tartozik; pedig mind a vágyaknak igazságos mértékre szoritása, mind a megszokott és talán megkedvelt balitéleteknek számüzése kivántatik, hogy közéletünknek törvényeinkben kimondott átalakulása az irott betüből életté váljék. Őszinte jóakarat sokat, mindent tehet, de őszinte jóakaratra minden oldalról számolni, és ettől függeszteni föl az egész jövendőt: veszélyes koczkajáték lenne. Elhatározott erős akarat kivántatik a közhatalmakban, és ezen elhatározott erős akarat, mely magában foglalja jövendőnk biztositását, érdeke egyszersmind a honpolgárok legnagyobb többségének; elhatározottt erős akarat arra, hogy legyen az, mit a törvény rendel, legyen meg mind, de sem több, sem kevesebb; – a honpolgárokban pedig egyetértés, hogy a mivel többet vagy másképen kivánnak, mint a törvényben van, azt eszközölni jövőben már egyedül a törvény ösvényén iparkodjanak. És imé a nemzetőrség nagyszerü rendeltetése, mely felfegyverkezteti a nemzetet a törvény által kimondott nemzeti akarat telyesitésére.
Átmenve az országgyűlés történetei főbb vonásainak előterjesztésére, melyben részt venni küldőink kegyes bizalmából szerencsénk volt, azokat röviden következőkben terjesztjük elő:
A kegyelmes királyi előadások kezünkhöz jutván, mellékleteiből sokakat mély aggodalom lepett meg; mert azon mellékleteket egy rendszer kifolyásának tekintették, mely a legközelebbi három évek alatt oda látszék irányozva lenni; hogy az ország ősi alkotmánya sarkaiból kiforgatva, a birodalom egységének áldoztassék fel; ezen egységet pedig semminek másnak tekinteni nem lehetett a közös szolgaság egységén kívűl.
De a teendők tömege oly roppant, a kielégitésre váró igények serege oly nagy, a kor igényeivel megalkudni annyira sürgető szükség volt, hogy az alsó tábla minden bizodalmatlanság mellett, melly az akkori kormány iránt sokakban a legtúlságosabb mértékig hágott, jónak látá még ily körülmények között is azon férfiakkal szerencsét próbálni, kiknek követőit, ha megbuktak volna is, az akkori rendszer szerént nem a nemzet többsége jelelte volna ki; de más részről azért is, hogy az ered[ménytelenség fele]lőségét* reá a legko[nokabb rossz] akaratnak sem le[hessen tol]ni.
A kézirat innen szakadozott; a valószínű hiányzó töredékek szögletes zárójelben kiegészítettük.
Igy született az a felirat, melyben mindazo[náltal nyil]tan kimondatik: hogy [az 1790: 10] t. cz. életbe léptetése [és Magyar]ország független kor[mánya a] fő feltétel, mely né[lkül az ország] átalakulására rendszer[esnek tar]tott előlépéseket biztosan [tenni] nem lehet; egyszersmind [az a] kívánság is megérintetett, hogy ő Felsége Magyarország közállományi institutioival, mellyek a szabadságon alapulnak, a m[onar]chia közös kormányának [rend]szerét öszhangzásba hozni méltóztassék.*
A kir. propozíciókra készült választervezetet l. 331. s köv. l.
Ezen felírás fel nem [ter]jesztethetett, mert az alsótábla hossza vitatásokba keveredni, és az által hasznosabb munkálatoktól eltávolittatni magát nem engedte, hanem az egész felírást egy határozat által letenni jónak látta, melyben kimon[dotta] azt is, miszerént a Felség eránti hála érzeteinek nyilávnitását, hogy a nemzeti nyelvet a thronra emelé, azon alkalomra tartja fenn, midőn külön tárgyu felterjesztései között ezen nyilatkozásra alkalom nyilik. – Be is váltotta szavát a követi tábla a nemzetiség tárgyában tervezett felírás által; – ezen felírás mindazon [által] szinte fel nem terjesztethetett, mert időközben a horváth országi bonyodalmak iránt kiküldött választmány, mely a [nyelv] dolgára nézve is javaslatot készitendő vala, munkája befejezésében az események által tulszárnyaltatott.*
A feliratot, amely kifejezésre juttatja a nemzet háláját „a nemzet nyelvének királyi székre emeléséért”, l. Iratok, 53. l.
Január 30-ról érkezett az administratori kérdésben egy leírás, melyből ugy látszik, hogy a volt kormány az ország minden szükségeiről megfelejtkezve, megátalkodottsággal egyedül ezen egy kérdés megoldásának tulajdonitott fontosságot; és épen ezért [lett] az administratori kérdés [azon] próbakő, melyhez az ellenzék győzedelmét mérte; mert minden fontossága mellett is a megyei rendszerre nézve, melyet eddig alkotmányos szabadságunk egyedüli biztositékának tekinteni megszoktunk, a közös teherviselés, az urbéri viszonyok megszüntetése, a népképviselet, a független magyar ministerium nagy kérdései mellett elenyészett volna, ha e kérdéseket a kormány felfogva, nem az administratori rendszer keresztül viteléhez, hanem ezen nagyszerü kérdések megoldásához kötötte volna lételét.
Isméretések a tisztelt közgyűlés előtt azon küzdelmek, mellyek között az emlitett leiratra a felhivás készült.*
E küzdelmekről elég részletesen beszámolt Kossuth is febr. 12-én kelt követjelentésében. (L. 552. s köv. l.)
Ezen felírás sem juthatott kegyelmes Urunk szine eleibe, mert azon eseményeknek, melyeket előadásunk elején emliténk, mozgató ereje müködni kezdett Olaszhon határai között; a mozdulatlanságnak eddigi jelképe, a romai pápa hármas koronáju tiarájának sugárai keresztül hatották Olaszhon vidékeit,* és a szabadság vágya átalánosan felébredett, elhatva az austriai olasz tartományok kebelébe is.
V. ö. 320. l., 21. jegyzet.
Alig kezdetett meg a harcz Italia classicus földein, egy lakoma demonstratiójának fuvallatától öszvedőlt Frankhonban a juliusi thrón,* mert a szabadság helyett a corruptiót vette alapul.
A párisi februári forradalom kitörésére a közvetlen alkalmat az a körülmény szolgáltatta, hogy a Guizot-kormány betiltotta az ellenzék úgynevezett reform-bankettjét.
Ekkor az alsó tábla, áthatva az események hatalmától, kötelesnek érzé magát a thron, a monarchia és az ország irányában kimondani: hogy nincs menedék, nincs biztositék jövendőre nézve az alkotmányos szabadságon kívül.
Hosszasan tartottak az értekezések, melyek ezen sors nehézségü felírás felett magánkörökben és Bécsben folytak, – egy rendszert, mely századokon át mozdulatlanságban megkövesedett, megdönteni, egy beirott lappal nem lehet. Bécsi polgártársainknak, különösen a bécsi egyetemnek lehet köszönni, hogy azon rendszer, mellyet Metternich képviselt, hogy a szolgaság rendszere megdőlt; – nemzetünké volt az ösztönző, a tájékozó szó, mely a bécsiek lelkét keresztül rezgé, a bécsieké volt az első tett, mely mozgalmainknak lökést adott; ők vért ontottak a szabadságért, és azon küldöttség, mely a felírást Ő Felségének felvitte, Magyarország részére meghozta a független felelős miniszteriumot. Bécsbeni megjelenése pedig Austria számára az alkotmány megadásának percze volt.
A többi következett. Hogy ámbár zivataros, de eddig – egyes vidékek a nemzet ellen intézett kitöréseinek áldozatain kívül – vér ontás nélküli átalakulásunkat a király vért kimélő kegyelete, és a koronaőröknek felvilágosodott buzgalma* mellett főkép a nádornak köszönhetjük, az igen tisztelt közgyűlés eddigi tudositásainkból és a visszaszerzett szabadsajtó jelentéseiből hazatértünk előtt bőven megértette. A mit magunkal hozunk törvényes uton megerősítve, mint törvényes tulajdonát e nemzetnek, imé itt a törvényczikkelyeket bemutatni szerencsénk van. Nem minden ez, mi az egész nemzet jövendőjét magában foglalná, hanem alapja jövő kifejlődésünknek, miket az isteni gondviselés, és az események hatalma mellett, azon erélyességnek köszönhetünk, melyel a haza polgárai felemelkedve az események szinvonalára, törekvéseinket pártolták.
Vay Miklós báró koronaőr ugyan a magyar országgyűlés kivánságainak teljesítése mellett volt, azonban még Károlyi Á. i. m. sem tud róla, hogy különösebb szerepe lett volna akár a márciusi, akár a későbbi bécsi tárgyalásokban.
Nincs egyéb hátra, mint a tisztelt közgyűlés figyelmét egy fontos körülményre felkérni, s ez következő:
Europa népei a szabadság által egybe olvadtak. A szabad népek egymás ellen harczot nem folytathatnak, mert a szabadság győzedelmeinek gyümölcsei nem csatatéren, és nem a meghódított népek rablánczaikról, hanem a magánytüzhely körül szedetnek. – Hóditás csak a zsarnokok nyeresége, mert rabigába görbiti a népeket, azon egy urnak kénye alá, kinek a hoditó nép rabszolgaként maga is hódolva, az uraság anyagi kiterjedésének nagyságában keres és talál pótlékot a szabadság ösmeretlen élvezetei helyett. – És mi, hajdan védfala a kereszténységnek a kelet félholda ellen, legközelebbi szomszédai vagyunk az éjszaki óriásnak, talán azon rendeltetéssel, hogy valamint hajdan a kelet hatalma hazánk határai között megtörött, ugy megtörjék jövőben az éjszak hatalma is. – Ha a végzet határozata reánk nézve ez: fogadjuk el az isteni Gondviselésben vetett megnyugvással, nem csak azért, mert nagyszerü, hanem azért is, mert Európa civilisált és szabad népeinek rokon érzetére ama nagy harczban számot tarthatunk, mely talán reánk és egész Európára várakozik. – Ámde emlékezzünk meg arról is, hogy győznünk csak akkor lehet, hogy áldozatul esni csak akkor nem fogunk, ha nem elszigetelve állunk a viadalban. – Magyar ország a legközelebbi események által Europa civilisált és szabad népei között fontos helyet foglalt; hogy ezen helyet kellően betöltse, egyetértésre van szüksége s egységre, mely által erős legyen önmagában, és rokonszenvre, mely által támogattassék. E rokonszenvet felterjeszté a szabadság érzete, táplálni és megerősíteni az érdekek közössége fogja legközelebb azon népekkel, melyeket a pragmatica sanctió által a historia s törvény öszvekötött, mert austriai monarchiát Magyar ország nélkül képzelni nem lehet; – távolabb pedig nemzetiségünk, és önállásunk épségben tartása mellett azon fajjal, mely a civilisationak bölcsője, és mely a lőporban és könyvnyomtatásban a szellem leghatalmasb fegyvereit találmányai közé számítja.
És e szerént az Europai szabad népcsalád közös érdekének alapján – bár nem aggodalom nélkül, de mégis férfiakhoz illő elszántsággal nézhetünk a kétes jövendő eleibe, mert bennünket, hacsak a slav faj által elenyésztetni nem akarunk, függetlenségünk megóvása mellett önlételünk érdeke köt a germán faj szövetségéhez; azt viszont és minden europai szabad nemzetet hozzánk és egymás között az északi hoditó hatalmának terjedése ellen a szabadság érzete egyesit.*
Szükségtelen bővebben kifejteni, hogy Kossuth e fejtegetéseknél a cári abszolutizmus népelnyomó rendszerével az abszolutizmussal harcban álló forradalmi német népet állítja szembe.
Hazánk határai között sokféle nyelvü népek laknak, de van egy alap, melyen, ha a monarchia hatalmának feltételét – mely Magyar ország erejében áll – elismerve, nemzetünket uj viszonyai megszilárditásában őszintén gyámolitandja: és álbuzgalmu bujtogatások veszélyes zavarokat nem készitenek, ezen különböző nyelvü népek érdekeit talán egyesiteni lehet: ez az alkotmányos szabadság, mely a különböző nyelvü népfajokat, a polgárzati közös nemzetiségben egymás között egyesitheti; ez alapon egyek lehetünk az Adriai tengerig. – Erőt egység ad, egyenetlenség felbontja a legerősebb országokat. – Isten világositson fel bennünket, hogy egyesek, és az egyeség által erősek lehessünk.
De ki kell mondanunk azon meggyőződésünket is, miként az uralkodó háznak – ha magának jövendőt akar igérni – csak egy politicát, az eddigivel egészen ellenkezőt jelölt ki az isteni gondviselés. Azon politicát, hogy Magyarország függetlensége csonkitlan valóság legyen, s ereje tökéletes épsége által lehető legnagyobb fokra emelkedjék. Az Austriai birodalom bomlásnak indult; az austriai ház nyomatékosan biztos támaszt Magyarországon kívül alig kereshet. Ha Magyarországnak azon ereje, melyre integritása, épsége, s viszonyaink a szabadság alapján megszilárditása végett szüksége van, elvonva tartatnék tőle a végett, hogy ő maga gyengüljön, künn pedig tarthatlan kötelékek tartogatására eszköz legyen:* hazánk vérbe boritathatik, de ennek sulyát nem egyedül mi éreznők. A megtarthatlanra erőt pazarlani annyi, mint a megtarthatót is compromittálni. Lehet, hogy ezt nem mindenütt akarják megérteni, de bizonyos, hogy ennek meg nem értése magát keservesen megboszulná, keservesebben talán, mint a megbukott régi politicáhozi ragaszkodás megboszultatott. – Isten adja, hogy több hitel adassék ezen figyelmeztetésünknek, mint adatott annak, mellyet a hajdani politicátoli elállásra akkoron emelénk, midőn figyelmeztetésünk meghalgatása tömérdek áldozatot megkimélt volna.
Azokra a bécsi szándékokra céloz Kossuth, amelyek az olasz forradalom ellen a magyar nép fokozottabb anyagi és véradóját akarják igénybe venni.
A mi minket illet: mikint Pest megye parancsából gyenge müszerek voltunk a Gondviselés kezében, kivatásunk megszünvén azon megnyugvással lépünk vissza az engedelmes polgárok sorába, hogy semmit nem tettünk egyebet, mint azt, mit lélekismeret szerént a szeretett hon javára hasznosnak és szükségesnek találtunk.
Kelt Pesten 1848. április 16.-án.
Szentkirályi Móricz
Kossuth Lajos
Kossuth Lajos
2953. Felolvastatott 1848-ik évi Május 1-én Pesten tartott közgyűlésen.
ugyan azon végzés mi, az előbbi 2952-ik számra.*
A 2952. szám alatt Kossuthnak az alábbi, 185. szám alatt közölt levele van iktatva. A reá hozott végzés az utolsó követjelentésre is vonatkozik.
Ered. Pest vm. levéltára, 2953/1848. sz.
