12. Buda, 1848 április 15. Nagy Ignác író, számvevőségi számtiszt kérése Kossuthhoz olyan tisztségért, amely mellett jobban fogla…
12.
Buda, 1848 április 15.
Nagy Ignác író, számvevőségi számtiszt kérése Kossuthhoz olyan tisztségért, amely mellett jobban foglalkozhatna irodalommal.
Buda, 1848 április 15.
Nagy Ignác író, számvevőségi számtiszt kérése Kossuthhoz olyan tisztségért, amely mellett jobban foglalkozhatna irodalommal.
Tisztelt minister úr!
Már 17 év óta szolgálom a Kamarát, s a számvevőszéknél számtiszt vagyok 500 forintnyi évdíjjal. Sok az, mit ezen idő alatt anyagilag és erkölcsileg szenvedtem. 4 évi ingyen szolgálat után 80 forintnyi évdíjba mozdítattam elő, ebből 3 év múlva 250 forintba, és így lassanként végre múlt évi aprilban 500 forintba, mellyből „Character-Taxa”* fejében részenként 75 forintot húztak le, és így az egész 500 forintot csak jövő május 1-éjétől fogom élvezni. De micsoda e szigorú nélkülözéshez képest szellemi szenvedésem e hosszú évsor alatt! Mindig csak gyaláztatni kelle hallanom, mi magyar és nemzeti s mivel ollykor ellenállhatatlanul kitört belőlem a keserű érzet, üldöztetés tárgya is levék. Az örökös egyformaságú, lélekölő szemvizsgálati munka olly lesújtólag hatott rám, hogy az irodalomban sem emelkedhettem azzá, mivé kedvezőbb helyzetben lehettem volna, s viszont hivatalos körömben sem fejtheték ki olly buzgalmat, minőre magamat képesnek hiszem, ha olly helyre állhatnék, melly lelkem irányával annyira merőben nem igen könnyű fölfogási tehetséggel bírok, gyorsan dolgozom, s a fogalmazásban igen szerencsés vagyok; ezenkívül igen szeretnék dolgozni, mert mulatságoknak barátja soha nem voltam. Egész tisztelettel bátorkodom tehát önt, minister úr, kérni: méltóztassék sorsom mostohaságát megszüntetni, s engem olly hivatalba helyezni, hol a kormánynak sokkal hasznosb szolgálatokat tehetek, mint eddig, s egyszersmind az irodalmat is kedvezőbb sikerrel fognám előmozdíthatni. Ön, tisztelt minister úr, legbölcsebben fogja megítélhetni, hol veheti leginkább hasznomat; szabad legyen azonban mégis szerényen érintenem, hogy titoknoki hivatal a kamaránál,* vagy számtanácsosság a számvevőszéknél* – ha már csakugyan ezen utóbbinál kell élnem és halnom! – nemcsak vágyaimnak, hanem tehetségemnek is leginkább megfelelne, s ez egyszersmind a szolgálatra nézve is hasznos lenne, mert – méltóztassék bár legszigorúbb vizsgálat által meggyőződni – az egész kamaránál és számvevőszéknél egyetlen egy titoknok és számtanácsos sincs, ki tökéletesen hibátlanul tudna magyarul írni, és ugyanez áll az alsóbb fokú tisztekről is. Engedje, tisztelt miniszter úr, kérésemet hódoló tisztelettel ismételnem, s magamat nagybecsű pártfogásába ajánlanom.
Végleges állami kinevezéskor meghatározott fizetési határon felül a kinevezettre kinevezési díjat (tiszti jellemi díj, Character-Taxa) róttak ki, amelyet részletekben vontak le. Nagy Ignác szerint az évi fizetés 15%-ának levonása egy egész évig tartott.
A rangsorban magasabb fokozat volt a titoknoki állás: az elnök, alelnök, tanácsos után következett.
A számvevőtanácsos a rangsorban a számvevő és az alszámvevő után következett.
Budán, april 15-én 1848.
Nagy Ignác
kamarai számtiszt
kamarai számtiszt
Tisztázat. O. Lt. Pénzügymin. Elnöki 57/1848.
Nagy Ignác egyúttal Kuthy Lajoshoz fordult és beszámolt a minisztériumi kinevezésekben érvényesülő haladásellenes irányzatról.
Budán, april 23-án 848.
Kedves Barátom!
Fogadd szívesen az ide csatolt apróságot. Úgy látszik, hogy eddigi sanyarú helyzetem még roszabbra készül változni. A ministerek minden apró kinevezést a volt Consiliáriusokra* bíznak, ezek pedig minden magyart és világosb gondolkozású embert mellőznek és legkonokabb német ligorianusokkal* iparkodnak magokat környezni. E szerint én alkalmasint kenyér nélkül maradok, – a Híradói* segédségről már martzt. 17-én lemondtam, véteknek tartván tovább olly organumnak szolgálni, miután a szabad sajtó a szellemet föloldá bilincsei alól. Ha a ministerek azon politikát folytatják, hogy az alsóbb rangú hivatalnokok sorsát egészen csak a rosz szellemű volt nagyságosak önkényére bízzák, úgy rövid idő múlva minden szabadabb szellemű magyar hivatalnok koplalni fog, s illy szép sors látszik rám is várakozni. Nem kérlek, barátom, hogy sorsom javítása mellett munkálj, mert meg vagyok győződve, hogy azt fölszólítás nélkül is tenni fogod, ha hatásköröd engedi. Személyes viszontlátásig csak írva mondhatom, hogy folyvást legőszintébb indulatú
A volt kamarai tanácsosok, akik – miután a pénzügyminisztériumban a régi pénzügyigazgatás embereit nagyrészt átvette – vezető állásban maradtak. Sinkovics I.: i. m. 92. s. köv. l.
A ligorianusok a liguori Alfonz által a XVIII. században alapított szerzetesrend tagjai, akik szigorú fegyelemben éltek, betegápolással, tanítással foglalkoztak. Németországból a jezsuitákkal együtt űzték ki őket. – Itt átvitt értelemben a régi rendszer kiszolgálóit, védelmezőit, és a haladás ellenségeit jelöli velük.
A Budapesti Híradó munkatársa volt. A Budapesti Híradó a konzervatív párt közlönye volt 1844–1848 között. 1848. július 15-én megszűnt.
barátod
Nagy Ignácz
Nagy Ignácz
Tisztázat. O. Lt. Pénzügymin. Elnöki 57/1848.
Kuthy Nagy Ignác levelét Kossuthhoz továbbította, arra hivatkozva, hogy Nagy Ignácznak „jelentékeny olvasó közönsége” van és „a kincstárnál régtől fogva csekély fizetésben szolgál.” Nagy Ignácot néhány napon belül pénzügyminisztériumi fogalmazóvá nevezték ki (uo. 251/1848.); egy fokkal alacsonyabb állásba került, mint amit kért magának. Vö. a 73. számmal.
