29. Pest, 1848 április 20. Hivatalos összeállítás az ország bevételeiről és kiadásairól 1847 november 1-től 1848 április 7-ig.

Teljes szövegű keresés

29.
Pest, 1848 április 20.
Hivatalos összeállítás az ország bevételeiről és kiadásairól 1847 november 1-től 1848 április 7-ig.
A magyar pénzügyminisztérium, amikor hivatalba lépett, tájékozódni kívánt, hogy az 1847/48-i költségvetési év első öt hónapjában az osztrák kormány hogyan gazdálkodott Magyarország jövedelmeivel. Így a kormány egyrészt felmérhette, hogy milyen anyagi eszközökkel rendelkezik, másrészt pedig megalapozott választ adhatott az osztrák minisztérium esetleges követeléseire (vö. a 28. számmal). A pénzügyminisztérium a következő összeállítást készítette és tette közzé:
Pénzügyi kimutatás
Bevétel (tiszta jövedelem)
Rovat
Előleges felvetés 1847. nov. 1-től 1848 oct. végeig
A közp. pénztárba ápr. 7-ig befolyt összegek
I. Közvetlen adó:
Horvátország adója
Kir. városoké (Census)
XVI. Szepesi városok*
A Zsigmond által 1412-ben Lengyelországnak elzálogosított 16 szepesi város. Ezeket a városokat 1772-ben visszacsatolták Magyarországhoz, de külön igazgatás alatt tartották. A városok élén kamarai adminisztrátor állott, akinek a hatáskörébe gazdasági, politikai és bírói igazgatásuk tartozott. A városok tanácsülési jegyzőkönyvüket, számadásaikat megküldték a kamarának, tisztújításuk a kamara felügyelete alatt folyt. A városok a hadiadó rájuk eső részén kívül 18 231 frt. 20 krajcár cenzust fizette. Fényes E.. Leírása. I. 160. l.
Papi segélyadó (várerősítési díj)*
Ezt a segélyadót III. Károly kezdeményezte. A katolikus papság 1716-ban nagyszombati gyűlésen hozzájárult, hogy jövedelmei 1/10 részét, évi 48 000 forintot fizet 3 évig a várépítés céljára. A három év elteltével a pápa nem engedte meg az egyháziak további adóztatását. 1725-ben a pápa újabb öt évre hozzájárult, hogy a papság a várakra évi 18 000 forintot fizessen. Ezt az engedélyt azután ismételten meghosszabbították, úgyhogy a várépítési (fortificatio) segély állandó jellegű lett.
Zsidó-adónak szerződésbeli váltsága* fejében
A zsidók 1749-től kezdve a királyi védelem címén évi 120 ezer, majd 158 ezer forint türelmi adót (taxa toleratialis) fizettek a kincstárnak. Az 1840. évi országgyűlés kifogást emelt ellene azon az alapon, hogy adót csak az országgyűlésen lehet kivetni. 1846-ban királyi rendelet szüntette meg a türelmi adót és a kamara a türelmi adó hátralékát 1 200 000 forintban állapította meg, amelyet 11 év alatt 22 részletben kötelesek megfizetni. Vö. a 309. számmal.
II. Közvetett adó:
Harminczadi tiszta jövedelem*
A harmincad határvám volt, az ország határán a kivitt és behozott áruk után szedték. A nevét onnét nyerte, hogy az áru értékének harmincadrészét tette ki. Később az egyes árucikkek vámtételét rögzítették. A XVI. századtól kezdve a kincstár egyik legfontosabb jövedelme volt. A tiszta jövedelem az igazgatási költség levonásával értendő.
* tiszta jövedelem
A szatmári béke után III. Károly vezette be a sómonopóliumot, az állam számára biztosítva a só árusítását. A sómonopólium komoly jövedelmet jelentett a kincstárnak. A sóregálé a bécsi udvari kamara kezében volt. A bécsi udvari kamara irányító szerepe megmaradt azután is, hogy a sóügyek kezelését a magyar kamara vette át 1743-ban. Bakács I.: A sómonopólium Magyarországon III. Károly korában. Századok 1933. 611–653. l.
Díjak (kamarai s kereskedelmi s váltótörvényszéki)*
Kamarai vagy kincstári díjak, amelyeket a kincstár különféle jogosítványokért szedett. Ezeket az összegeket a magyar udvari kancellária díjazó hivatala állapította meg. A váltótörvényszékek díjszabását a váltótörvénykönyv behozataláról szóló 1840: XV. tc. II. részének 16. fejezete szabályozta. Ezeket a törvényszékeket kereskedelmi és váltótörvényszéknek is nevezték. A többi törvényszéki díj nem a kincstárnak jutott. Vö. Fényes E.: Leírása. I. 157. l.
III. Fekvő javak:
Állodalmi javakból*
A kincstár kezelésében levő birtokok jövedelme. A kincstári birtokoknak két csoportja volt: koronai és kamarai jószágok. A koronabirtokok csoportjába meghatározott uradalmak tartoztak, amelyeket nem lehetett elidegeníteni. A kamarai jószágoknak számították a magszakadás (birtokos család fiágának kihalása), hűtlenség címén a kincstárra szállott birtokokat, amelyeket a király újból eladományozhatott. A koronai és kamarai javak 1847 körül évi 3 895 019 forintot jövedelmeztek (ebben az összegben azonban a bánya-, só- és harmincadjövedelmek is benne vannak). Galgóczi K.: Magyarország, a Szerbvajdaság s Temesi Bánság mezőgazdasági statisticája. Pest, 1855. 91–92. l.
Bácsi Ferencz-csatornából*
A Ferenc-csatornát, amely Bezdán és Bácsföldvár között a Dunát és a Tiszát kötötte össze, a Királyi Magyar Hajózási Társaság 1793–1802-ben építtette. Nevét az akkor uralkodó I. Ferenctől nyerte. 1842-ben a kincstár magához váltotta. Minthogy az akkori rossz szárazföldi utak a kereskedelmi forgalom akadályai voltak, a csatorna mint jól használható vízi út a Bácska mezőgazdasági termékeinek értékesítését jelentősen előmozdította, és jobban összekapcsolta a kincstári uradalmakat. A csatorna Fényes E. (Leírása. II. 224. l.) szerint 37 mérfölddel, 3 héttel rövidítette meg a hajózás útját. A kincstárnak a csatornán lebonyolított forgalomból állandó jövedelme volt.
Megürült papi jószágokból*
Az üresedésben levő egyházi tisztségekhez tartozó birtokok az üresedés tartalma alatt a kincstár kezelésében voltak és így jövedelmük a kincstár illette.
IV. Különféle közönségek bevételek:
Alapítványok,* örökülés,* kamatok,* selyem,* egészség-ügy*
A közalapítványok; a közalapítványi jövedelmeket a közalapítványi pénztárak kezelték.
Az örökösödési illeték, amit az örökösök fizettek az örökölt birtok arányában.
Pl. a 6%-nál magasabb kamat egy része a kincstárat illette meg. (1715: LI. tc.)
A kincstár 1837-től kezdve a selyemgubók beváltását bérbeadta. Az ebből befolyó jövedelemre utal. Vö. Fent I.: A magyar selyemtenyésztés 250 éves múltjából. Budapest, 1930. 26. s köv. l.
A közegészségügyet először Mária Terézia szabályozta 1770-ben. Itt arról a jövedelemről van szó, ami részint a közegészségügyi rendeletek megsértőinek bírságfizetéséből, részint pedig a Törökország felől jövő kereskedők és árucikkek egészségügyi ellenőrzéséért járó díjból befolyt.
Összesen
Ezekre befolyt ápril 7-ig
Hozzájárul eladott státusjavakért befolyt vételpénz és különféle rendkívüliek
Átfutó bevételek, ú. m. megtérített előlegezések s idegen pénzek
Lotto-jövedelem fejében befizetett*
A sorsjátékok (lotto, lotteria) rendezése állami jövedék volt. Az országban három főlottóhivatal volt: Budán, Kassán és Temesváron.
Posta-jövedelem fejében*
A posta 1838-tól kezdve kincstári kezelésben volt, de a magyar kincstár nem egyedül irányította a levél és szekérpostát, az utóbbit Bécs magának tartotta meg.
Ehhez az 1847-ik octob. végéveli pénzmaradvány
Összesen
 
96,333
18,006
18,231
73,044
109,090
 
2,868,100
5,910,400
59,300
 
2,264,4412
46,942
41,640
 
62,220
11,567,748
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
6,531,480
 
306,029
261,277
214,840
60,004
560,620
7,934,250
 
1848-ik évi április 7-ig*
Máshol (ld. a 21. számot) az április 1-ét vették határnak.
Kiadás
Kiadás
Előleges költségvetés egész évre
A közp. pénztárnál ápril 7-ig történt kiadások
I. Igazságszolgáltatás
II. Közigazgatás
III. Pénzügy-igazgatás
IV. Ezen rovatok alá nem tartozó egyéb kiadások
Összesen
Ezen rovatokra ápril 7-ig kiadatott
Ezen kívül Bécsbe szállíttatott:
a) Részint készpénzben, részint a birodalmi közpénztár számára dohányvétel* végett történt kiadásokban   3,302,614
Az osztrák kincstár monopóliuma volt Magyarországon a dohány. A termelőktől beváltotta, majd feldolgoztatta és úgy hozta forgalomba. A beváltáshoz szükséges összegeket, a magyarországi közpénztárak fizették. Vö. a 105. számmal.
b) A birodalmi tartományok más pénztárai számolatába való követelvények 11,265
c) Bányászati költségek dotatiójára*    496,935
A magyarországi bányák fenntartásának és művelésének költségei szintén az ország megterhelését jelentették, mivel a költségek nagy részét a magyarországi közpénztárak fedezték, a jövedelmeket viszont Bécsbe szállították.
d) Közadóságokra utalványozott adományozások*    147,600
A Habsburg-adósságok kamatainak törlesztése. A Habsburg-államadósságok a XVI. században már tetemes összeget jelentettek. Miksa uralkodása alatt elérték a 8 millió forintot, 1848-ban pedig 700 millió konvenciós forint fölé emelkedtek és egy évi kamatjuk 30 milliót tett ki. Az államadósságokból való részvállalás kérdése az önálló magyar minisztérium megalakulása után Magyarország részéről jogos ellenzéssel találkozott.
e) A katonaság ellátására, a hadi adó fejében befolyt összegeken kívül készpénzben    1,890,000
kincstári gabnában*    344,363
Mivel a hadiadó nem volt elegendő a Magyarországon tartózkodó katonaság fenntartására, a hiányt részint kincstári jövedelmekből pótolták, részint pedig a kincstári birtokok gabonát szállítottak a hadsereg számára.
Összesen
Előlegezések
Ehhez az 1848. ápril 7-kei pénzmaradvány
Összesen
355,660
634,080
434,580
447,490
1,871,810
 
 
 
 
 
1,100,000
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
6,192,777
238,908
402,565
7,934,250
 
Jegyzetek a bevételekre:
1. A jövedelmekben a hadiadóból csak Horvátország adója van számítva, melly azonban a zágrábi hadipénztárba szállíttatik. – Magyarország 4,298,911 ft 34 krra menő hadiadója azért nincs e kimutatásban számbavéve, mivel ez eddig a kincstár minden befolyása nélkül a hadi hatóságok által kezeltetett. – Jövendőben azonban a pénzügyministerium által fog az ország többi jövedelmeivel együtt kezeltetni. – A számadások átvétele munkában van.
2. A toborzati pénz* 75,000 ft, hasonló tekintetekből szintúgy nem foglaltatik a kimutatásban.
Toborzás idején az újonnan jelentkezetteknek kifizetett pénzt nevezték toborzati pénznek. 1848-ban 20 pengőforintot tett ki a toborzati pénz. Az 1807. évi országgyűlésen, amikor visszaállították a toborzást, a rendek a toborzó pénztár részére évi 200 ezer forintot ajánlottak fel (7. §). Azóta, leszámítva azokat az éveket, amikor újoncmegajánlás volt toborzás helyett, rendszeresen fizettek a toborzó pénztár fenntartására (toborzási adó).
3. A bányászati jövedelem szintúgy nincs a kimutatásban, minthogy a bányászat eddig a magyar kamara mellőztével közvetlenül a birodalmi kincstárnak volt törvényellenesen alávetve, s a magyar kincstár csak a költség-dotátiók fedezésével, de nem a jövedelmek bevételével foglalatoskodott. – Ezen kiadás 1846/7-ben tett 1,105,897 frtot, jövendőben a bányászat a pénzügyministérium által fog kezeltetni.
4. A Lotto, melly 1846/7-ben 563,026 ftot 59 krt, és a posta, melly 200,725 ftot jövedelmezett, az előleges költségvetésben azért nem jelenik meg, mert ezen közjövedelmi osztályok, szintúgy nem a magyar kamarától függöttek, s ez átszállításul csak a tiszta jövedelmet vette által. – Jövendőben a lotto megszűnik, a postát a kereskedelmi minister kezelendi, s tiszta jövedelmét a kincstárba beszállítandja.
5. A várerősítési papi segélyadó s a zsidó türelmi díj-váltság,* mint a kormány által egyoldalúlag törvény által nem szedhető jövedelmek – a jövő országgyűlésig függőben maradnak.
A várerősítési papi segélyadót és a zsidó türelmi díj váltságát azon a címen, hogy az országgyűlés megkérdezése nélkül szedték, a következő országgyűlés döntéséig függőben hagyták.
6. 1846/7-ben a hadiadón kívül az ország bruttó jövedelme 22,197,615 ftot tett, mit az ez idei tiszta jövedelemmel összevetve, az előállítási költségek körülbelől az egésznek mintegy felét látszatnak tenni, mire nézve azonban addig is, míg az előállítási költségek egy-két nap alatt részletekben köztudomásra hozatnának, ezúttal csak annyi említtetik, hogy ezen költségek között illyenek is foglaltatnak, mint például azon 575,800 mázsa sónak ára, melly 3 ft 15 krjával Erdélyből vétetett, valamint szinte a tengermellék ellátására vett 147,650 mázsa tengeri sónak ára, a mi a Gallícziából vett 102,919 mázsa sónak árával együtt, 1,968,294 ftot tett, valamint szinte a sófuvar, a mi 1,049,795 ftra rúgott.
Jegyzetek a kiadásokra:
1. A m. udv. kanczelláriának 182,745 ftra 36 krra menő személyzeti fizetése a kiadásokra szintúgy nem foglaltatik, mint a kanczelláriának jövedelmei nem a bevételekben. Ezek iránt a kölcsönös leszámolás munkában van.
2. A katonaság ellátására a kiadásokba csak azon fizetések vannak számítva, mellyek a hadiadón kívül kívántattak e czélnak fedezésére. – Az országbani katonaság száma sokkal kisebb, mint a magyar hadsereg összege, mégis 3,382,550 fttal 41 krral kellett a magyar kincstárnak 1846/7-ben a hadiadó elégtelenségét pótolni.
3. A folyó évben Bécsbe szállított pénzek közül, múlt november, december és januárban, mintegy 2,000,000, februárban 1 milliónál több, mártiusban csak mintegy 200,000 ft küldetett. – Kelt Pesten, 1848 ápril 20-án.
Kossuth Lajos, pénzügyminister.
Pesti Hírlap, 1848. április 22. (37. szám) 359. l.
Közli Pap D.: Okmánytár I. XXVII. sz.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT