309. Budapest, 1848 július 18. Kossuth jelentése az ország pénzügyeiről és költségvetési terve az 1848. év második felére és az 1… | KOSSUTH LAJOS ÖSSZES MUNKÁI

Teljes szövegű keresés

309.
Budapest, 1848 július 18.
Kossuth jelentése az ország pénzügyeiről és költségvetési terve az 1848. év második felére és az 1849. évre.

Kossuth a pénzügyminisztérium jelentését és költségvetési tervét két részletben nyújtotta be. Az első részletet: a pénzügyminisztérium elszámolását április 11-től június 30-ig és költségvetési tervezetét július 1-től december 30-ig (A. és B. alatt) július 18-i kelettel, és erről július 19-én számolt be a képviselőházban (ld. a 314. számot). Egyúttal bejelentette, hogy az 1849. évi költségvetés és adóterv is elkészült, de ehhez kiegészítőleg még adatgyűjtésre, táblás kimutatásokra van szükség, amit azonban szintén hamarosan befejez. A második részlet (C. alatt) augusztus 1-i kelettel került az országgyűlés elé. A pénzügyminiszteri jelentés és tervezet tárgyalását a képviselőház augusztus 23-án kezdte meg, Kossuth kérésére nem az eredeti sorrendben, hanem előrevéve a kamatlan pénzjegyek kibocsátásáról szóló törvényjavaslatot. Erre azért volt szükség, mert különben pénz hiányában megállott volna az államgépezet munkája és nem lehetett volna felkészülni az ország védelmére.

A pénzügyminiszteri jelentést és a költségvetési tervet Pap D. (A magyar nemzetgyűlés Pesten 1848-ban. II. Pest, 1866) kivonatosan, Beér J.–Csizmadia A. pedig (Az 1848/49-i népképviseleti országgyűlés. Budapest, 1954) a mellékletek egy részének elhagyásával tette közzé. Az alább következő szöveg szintén nem adja a pénzügyminiszter országgyűlési előterjesztéseit egészükben. Az eltérések az eredetihez mérten a következők:

Az A ·///· alatti jegyzékből csak a kerületenkénti összegezést találja itt az olvasó, elhagytam viszont a törvényhatóságok szerinti részletezést.

A C. alatti „Álladalmi bevételi és kiadási tervezetet 1849-ik évre” c. munkálatból csak a Főkimutatást közlöm, elmaradt viszont a kiadások részletezése, mert ez lényegében egyezik a tételeket 1848 második felére vonatkozóan felbontó, B. alatti Főkimutatás megfelelő részeivel. (A különbségekre a jegyzet utal.)

A pénzügyminisztériumi munkálatok végén külön betűjelzés nélkül található részletes kimutatás az 1849. évi tervezetben szereplő hivatalnokok személyzeti és fizetési állapotáról itt egészen hiányzik. Ez a kimutatás hivataltörténeti szempontból használható forrás, de a költségvetés lényegéhez nem tartozik hozzá.

Ministeri jelentés.

az országos pénzügy iránt

Az 1848: VIII. t cz. által el lévén határozva, hogy Magyarország, s a kapcsolt részek minden lakosai, minden köz terheket külömbség nélkül egyenlően és arányosan viselendik, a ministeriumnak meghagyatott, hogy ideiglenes adózási kulcsot dolgozzék ki; melly szerént a kivetés folyó évi November első napjától veendje kezdetét, s ezen kulcsot, a legközelebbi országgyűlésen minden esetre bemutassa.

Ha tekintetbe vétetik: hogy a ministerium alig harmadfél hónap óta hivataloskodik,* és tekintetbe vétetnek az emberi erőt felülhaladó nehézségek, mellyek a ministeriumot környezik; a veszély, melly minden perczben új meg új oldalról, új meg új alakban tornyosult felénk; s mi a hazának ezernyi bajaival szemközt üres kincstárral, segéd kútfők nélkül, üres kézzel, fegyver nélkül; az átalakítást kívánó régi organismus bonyodalmaitól környezve; a királyi Felség messze távolléte miatt erőnkben elbénítva; a pragmatica sanctio következtében külföldön alkalmazott hadseregünkkel nem rendelkezhetve; a belföldi nagy részt idegen katonaság soraiban idegen szellemmel, a régi viszonyok megszokásának hajlamával, s a dolgok új rendjével megbarátkozni nem tudással, sőt nem akarással találkozva, ármány, forrongás, lázzadás, pártütés, nemzetiségi, s vallási fanatismus, s ezernemű összeesküvések által zaklattatva, állottunk e harmadfél hónapon át a kormányon, a nemzet képviselői méltányolni fogják a roppant akadályok nagyságát, s lehetetlenséget sem várva, sem kívánva, nem követelendik, hogy a ministerium által az előkészületek teljes hiányában olly adórendszer terjesztessék elé, melly a legbékésebb viszonyok közt is tökéletesen még soha és sehol meg nem oldott kérdést, illy körülmények s ennyi idő alatt csak félig meddig is megoldaná.

A minisztérium működését április 7-től, a miniszterek kinevezésétől, vagy április 11-től, a törvények szentesítésétől, az országgyűlés befejezésétől, vagy május 1-től, a miniszteri ügyvitel bevezetésétől számították. A pénzügyminisztérium jelentése az április 11-től június 30-ig terjedő időre szól.

Fedezni a jelen vészes idő szükségeit; s olly adórendszernek alapját letenni, mellynek élet és tapasztalás szerénti javítása mellett, időjártával az adó kivetési igazságot lehetőleg megközelítni, az ország épségét, szabadságát, önállását, és felvirágzását eszközölni lehessen; csak ez és nem több, jelen előterjesztésem feladata.

És e tekintetben, ministeri tárczám felelősége a múltra nézve, s hivatása a jövőre nézve, három kötelességet szab előmbe:

1-ör. Hogy kimutassam az ország pénzügyi kezelését, úgy a bevételekre, mint kiadásokra nézve, a múlt országgyűlés berekesztése napjától, a mai napig:

2-szor. Hogy kimutassam a folyó évben még reménylhető közjövedelmeket; és fedezendő költségeket; s a mennyiben ezek a reménylhető jövedelmek által nem fedeztetnének; fedezésökről – tekintettel az előre nem látható rendkívüli költségekre is – javaslatot mondjak; s a nemzet képviselőit segéd kútfőikrőli gondoskodásra kérjem fel; nehogy pénzhiány miatt, az ország veszélyeztetve legyen, s a közálladalmi gépezet fenakadjon,

3-or. Hogy pénzügy vetést (budgetet) készítsek elő a jövő évre, s azzal egybekötve egyszersmind, a közös teherviselés alapján, adó rendszer tervet terjeszszek elé.

E három fejezetre oszlik hivatalos előterjesztésem:

A.
Országos pénzügy kezelési kimutatás
April 11-től Junius utoljáig.

Ezek kimutatás A. betű alatt ide rekesztve azon megjegyzéssel mutattatik be.

A. hogy ez nem részletes számadás, mert ezt így idő közben, mostani félig organisált állapotunkban, a pénzkezelő személyzettől – mindennapi tömérdek elfoglaltsága mellett – annál kevésbbé lehetett megkívánnom, mivel a számadások a kincstár vidéki pénzkezelő hivatalinál rendesen csak a közigazgatási év végével* rekeszthetők be, tökéletes számadást tehát a fő fizető hivatal is csak akkor adhat; s gondolom, az országgyűlés jövendőre is elvül fogadandja el azt, hogy a pénzügyi számadás a múlt évi költségvetés alapján évről évre terjesztessék az országgyűlés elibe.

A közigazgatási év november 1-től a következő naptári év október 31-ig tartott.

Ezen kimutatás tehát nem egyébb, mint a főfizető hivatalnál April 11-től előfordult bevételeknek, s kiadásoknak, rovatokba sorozott előterjesztése; mellyre nézve azonban az e tárgyban kirendelendő országos bizottmánynak;* mindennemű részletes kimutatásokra, és felvilágosításokra ajánlkozom.

Az országgyűlési „központi bizottmány” (választmány), amely az egyes osztályok által választott előadókból állott és amely az osztályok véleményét a törvényjavaslatokról feldolgozta és a képviselőház részére jelentést készített. Beér J.–Csizmadia A.: i. m. 30–32. l.

Látni fogják e kimutatásból a nemzet képviselői, miként tárczám átvételekor mind össze 506,015 frt. 24 2/4 kr. találtatott az ország kincstárában; s hogy illy üres kincstárral az ország tömérdek szükségeit fedezni annál több gondba került; mivel egy részről az adóból mind a tavaszi aratás előtti időszak természeténél, mind a mostani lázas állapotnál, s a kereset fenakadásánál, és a múlt két év sanyarúságának hatásánál fogva igen csekély rész folyt be; a kereskedelmi forgalom európai csökkenése mellett a vámjövedelmek tetemesen meg apadtak; a kincstári fekvőjavak, úgy az úrbéri javadalmak eltörlése következtében (a mi némelly helyütt a jövedelemnek 4/5 részét meg szüntette), mint az évszak természeténél fogva is alig jövedelmeztek valamit; a nyílt pártütésben lévő Horvátországban pedig azok, kiket a volt kormányrendszer vezérei, lételük utolsó perczében átok gyanánt hagytak reánk, hogy az új viszonyok megszilárdítását, az ország békéjét, s vele a királyiszék jövendőjét is comporimittálják, a kincstár jövedelmeinek nyílt erőszakos megrablásával a zavart és nehézségeket növelték. Másrésztől pedig a mellett, hogy törvény következtében minden volt álladalmi tisztviselőt fizetni kellett; a ministeri kormány felállításával – s ebben több egészen új közigazgatási osztályok, minők a had, az igazság, a külügy, a közlekedési, földmívelési, ipar s kereskedelmi ministeriumok egészen; a pénzügyi, vallás és nevelési ministeriumoknak pedig több egészen új osztályai rendszerítésével – a közigazgatási költségek tetemesen szaporodtak; azon kívül a nemzetőrség rendezése, közel 12 ezer főnyi honvédsereg kiállítása; a nemzetőrség egy részének mobilisatiója, az országban a lázzadások elfojtására fáradságosan használt rendes katonaság zsoldjának nélkülözhetlen emelése, fegyver szerzése, fegyvergyár állítás, ágyú telepek felszerelése, hadigőzhajók vásárlása, s építtetése – a lázzadások elfojtása, várak élelmezése, a Szegedtáji, s Drávavonali táborok öszszevonása, rendőri, diplomaticai dotatiók, segélyezések, kölcsönök, előlegezések, az ezüstpénztári rohamok,* s a rendkívüli kiadásoknak ezer egyébb nemei előre nem látott fedezést igényeltek.

Arra utal, hogy a közönség bizalma megrendült a bécsi bankjegyekben, igyekezett tehát szabadulni a bankjegyektől és helyettük ezüstpénzt kapni. A beváltás meggyorsítása érdekében a pénzügyminisztérium egy időre folytatta a kamarai gyakorlatot, amely szerint a vidéki sópénztári hivatalok is foglalkoztak bankjegyek beváltásával. Vö. a 159. számmal.

Örömmel jelenthetem még is a nemzet képviselőinek; hogy pénzhiány miatt a bár tömérdek, de nélkülözhetlen költségek fedezésében még fel nem akadánk; s Junius végeig minden előfordult költségeket fedezni képesek voltunk, és pedig fedezénk a rendes jövedelmekből a nélkül, hogy egy fillérnyi kölcsönhöz, vagy előlegezéshez nyúltunk volna.

Mert ha bár az előre látás kötelességénél fogva, a hon polgárait ajánlatokra felszólítottuk is,* s e felszólítás az országban hő áldozatkészséggel találkozott; mindazáltal a részint ajándokul, részint kölcsönképp ekkorig begyűlt öszszeg még illetlenül épségben van, miszerént a folyó, s jövő hónap rendkívüli, s a mint a viszonyok állanak, alkalmasint napról napra inkább növekedendő, mint fogyandó költségei fedezésében segítségünkre legyen.

Ld. a 120. és a 136. számot.

Ezen gondoskodás annál szükségesebb volt, mivel az April 11-től Junius végeig csak magánál a budai főpénztárnál (a vidéken tett utalványozásokat ide nem értve) 2,491,272 frtra 58 1/4 krra emelkedett kiadást a rendes jövedelmekből csak az által valánk képesek fedezni; hogy a vidéki pénztárak beszolgáltatásait, nem hagyók a szokott beszállítási határnapokig kün heverni, hanem a folytonos beszolgáltatást szigorúan eszközöltük, némelly költségeket pedig a vidéki pénztárak apródonkint befolydogáló jövedelmeiből fedeztettünk. Minek azon kedvező eredménye lőn, hogy az álladalom szükségeinek fedezésében, a balkörülmények özöne közt sem akadtunk meg, azonban lehetetlen a nemzet képviselői előtt elhallgatnom, hogy ezen sürgetett behajtás, a legközelebbi három hónap jövedelmeire annyiban csökkentőleg hatand, a mennyiben a vidéki pénztárak semmi gyűjtelékkel nem bírnak, s így csak a folyó bevételeket fogják beszolgáltatni, ezekben pedig a fenforgó körülményeknél fogva inkább csökkenésre, mint növekedésre van kilátás.*

Tájékozásul megjegyzem, mikint az ország összes tiszta jövedelme 1847/8ra a múlt évek számadásai nyomán 11,567,748 frtra volt előszámítva. [Vö. a 30. számmal.] Ebből 1847 November 1-ső napjától 1848 April 7-keig bejött 6,531,480 frt, s ebből Decembertől–Martius végeig, a bécsi főpénztár számára részint készpénzben felküldetett, részint itt fizettetett 3,000,000 frt., a katonaság számára pedig hadi adó pótlékul készpénzben 1,890,000; termesztményekben 344,363 frt., a bányászat számára 496,000 – a ministerium hivatalba lépése óta tehát October végeig a hadiadón kívül az összesen reménylhető jövedelem csak 5,036,268 frtra megyen; miből Junius végeig már 2,504,938 frt. behajtatott. – 1846/7ben a magyar status jövedelmekből Bécsbe 7,235,403 frt. 5 kr. küldetett. – (Kossuth jegyzete.)

Egyébiránt kötelességem a nemzetgyűlésnek jelenteni, miként én a lefolyt idő alatt Ő Fensége a királyi Helytartó jóváhagyásával, s az összes ministerium megegyezésével ez idő alatt két rendbeli pénzügy munkálatot létesítettem.

Egyik kamatos kincstár utalványoknak, másik magyar kamatlan papiros pénznek kibocsátása.

A kamatos kincstár utalványokat* a mi illeti, ezeknek kibocsátására három ok indított: 1-ör az, hogy némi alapot teremtsek a kamatlan magyar papirospénz kibocsátásának megkezdésére, mellyet hazánk pénzügyének függetlenítése szempontjából szükségesnek, a csak nem egészen megakadt kereskedelmi forgalom, és ipar vállalatok élénkítésére pedig – ha szilárd alapokra fektettetik – czélszerű eszköznek tartok. 2-or, hogy vannak az országnak olly számtanilag bizonyos kiadásai, például a nemzetőrség felfegyverzése, a honvédsereg kiállítása s a t., mellyeket a rendes jövedelmekből, csak úgy lehetne fedezni, ha a költségek egy egész éven át havonkinti részletekre osztathatnának; az ország megmentésének kötelessége azonban illy halogatást nem szenvedhet, sőt hazafiúi aggodalmaink legnagyobbikát ép azon tehetetlenség képezi, miszerént életünket adnók bár bérül – a mint szívesen adnók, – egy lábdobbantással fegyvert sem külföldről nem teremthetünk, sem az országban nem gyárthatunk; nehogy tehát, a már külömben is érzékenyen sajnos időhaladék még a fizetési tehetetlenség által is növeltessék, előlegezéshez kell nyúlnunk, miszerént három négy nap alatt kiteremthessük, a minek költségét külömben csak egész éven át fedezhetnők. – Ezen előlegezés a kamatos kincstár utalványok kibocsátása által eszközöltetik, mellyek 5% kamatba kerülnek ugyan, de ha kelendőségüket – a hazafiúi lelkesedés akkint mozdítja elé, a mint megkezdette; olly öszveggel rendelkezhetendünk hazánk megvédésére, minőt külömben csak hosszabb időn át lehettünk volna képesek havonkénti részletekben ki teremteni. – 3-ik ok, melly a kamatos kincstár utalványok kibocsátásra indított, végtére az: hogy ámbár nem kételkedem, miként a nemzet képviselőinek bölcsessége a hon szabadságának, épségének, s becsületének megvédésére elegendő forrásokat nyitand; a nemzet pedig hazafiúi készséggel felelend meg a törvényhozó test rendeletének; bizonyos még is, hogy a nemzetgyűlés bölcsességétől, s hazafiúi lelkületétől méltán várt jövedelmi források valósítása szintúgy időt kívánand, s minden esetre egy időszak esik közbe, pedig alkalmasint a veszélynek legfontosabb időszaka – mellynek fedezése előleges gondoskodás kíván.

Ld. a 136. számot.

A. ·/· Ezen okok vezérlettek a kamatos kincstár utalványok kibocsátásában, melly munkálatnak eddigi eredményét A ·/· alatt azon jegyzéssel mutatom be, hogy ámbár országunk hitelének, s nemzetünk becsületének tartozni véltem, annak kimondásával, hogy e hon ajándokra nem szorult, s hogy kölcsönt kérek az országnak, az ország polgáraitól, s nem ajándokot, számos hazánkfiai mégis ösztönt merítettek a honszeretet indulatában, ajándokul tenni le adományaikat a hon oltárára, mások pedig a kamatról mondottak le úgy, hogy a kincstárnak ezen egész pénzügyi munkálat említését alig érdemlő csekély áldozatába kerülend csak.

Másik pénzügyi munkálat, mellyről szóllanom kell, a magyar pénzjegyek kibocsátása.* Óhajtottam volna ezt hamarébb kibocsátani; de a műtani munka hosszadalmas időbe kerül; s valamint az első magyar köriratú ezüstpénz, csak épen most kerülhetett ki a pénzverőházból,* úgy az első magyar pénzjegyek is csak mintegy 14 nap alatt jöhetnek forgásba.* – Az elsőbbeket csak óvatos elővigyázattal adom át a forgalomnak; mert azon bizalmatlanságnál fogva, mellyel a közönség a hazánkat is elárasztott bécsi bankjegyek iránt viseltetik, korunk átkához tartozik, hogy az ezüstpénz irtózatos progressióban tűnik el a forgalomból; a magyar pénzjegyeket azonban olly biztos reménnyel nyújtom át a forgalomnak, hogy pénzügyünk valódi függetlenségének alapját teszük le általuk; s teljes névszerinti értékben álland meg hitelök viszontagság közepette is; mert szilárdabb fedezettel bankjegyek még sehol és soha sem valának kibocsátva.

Ld. a 203. számot.

Az első magyar köriratú pénzek július 8-án érkeztek a körmöci pénzverőházból Budára. A régi latin feliratú érmek alakját követték, de a köriratuk magyar lett. A Kossuth Hírlapja ebben is az egyik utat-módot látja, „hogy mentve legyünk mielőbb a bécsi bankjegyek becsvesztésének az ő fekete sárga félelmétől”. Július 13. (11. szám) 44. l.

Az első magyar bankjegyek, a 2 forintosok augusztus 12-én jelentek meg a forgalomban. Ld. a 261. számot.

Én erre kötelességemnek tartám ügyelni mindenek felett, mert alig ismernék nagyobb szerencsétlenséget, mint ha az első magyar bankjegyek, tökéletes bizalommal nem találkoznának a közönségnél. És én hiszek istenben, hogy viszontagságos korunknak egyik dicsőségéhez számíthatandjuk azt, miként Magyarország ép akkor fektette le hitelének alapját, midőn az általános európai pénz-crizis közepette csaknem minden más országé bomlásnak indult.

A. ·//· Bemutatom A. ·//· jegy alatt a nemzet képviselőinek azon szerződést, mellyet ezen magyar pénzjegyek kibocsátása iránt a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal kötöttem, reménylem, hogy azon óvatosság, mellyel az kötve van, a nemzet képviselőinek jóváhagyásával találkozandik.

Alapelve ezen szerződésnek az, hogy a pénzjegy-kibocsátását az álladalom, kezeiből ki ne ereszsze, de ne maga kezelje azt, mert a pénzjegyek hitele, az alapszabályok szoros megtartását igényelvén, e végett ellenőrségre van szükség, helyesebb pedig, hogy az ellenőrző felügyelést a status gyakorolja, mintsem hogy maga felett egy magántársulatnak adja át a felügyelési felsőséget.

Második alapelv az, hogy kibocsátandó pénzjegyek a valósággal letett érczalaphoz képest akkint álljanak, mint 2 1/2 egyhez, vagyis egy millió forint értékű ércz alapon ne több bocsátassék ki, mint harmadfél millió frt pénzjegy; és pedig úgy, hogy az ércz alap értékét haladó összeg, csak másnemű tökéletes fedezet mellett adassék át a forgalomnak. – Ez utóbbi feltétel a bécsi bankjegynél is megvan, de az elsőbb feltétel annyira csökkent, hogy saját hivatalos kimutatása szerint jelenleg 9-szer annyi bankjegye van forgásban, mint a mennyi érczalappal bír.

Ezen pénzjegyek hitelének biztosítása pedig a tökéletes fedezeten kívül kettőn alapszik: egyik az, hogy minden közpénztárakban névszerinti teljes értékben készpénz gyanánt elfogadtatik – másik az, hogy az előmutatónak kívánságára, a jegy a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknál ezüstpénzre akár mikor felváltatik. –

A felválthatást pedig biztosítja: 1) az érczpénz alaphozi arány. 2) Az összes jegy mennyiségnek a szükséghez és az ország területéhez képesti csekélysége. 3) A jegyek kis cathegoriája 4) azon szorosan megtartandó elővigyázat, hogy a banknak adandó kölcsön, csak rövid lejáratú váltókra adassék át a forgalomnak.

Egyelőre a kibocsátandó pénzjegyek összege 12 1/2 millió frtra határoztatott 5 millió arany s ezüst alapján. Kezdetnek, már csak azért is elégnek véltem, mert a jelen érczpénz szűk időben az 5 milliónyi alap is csak részletenként leend letározható. – A nemzet akaratától függend ezen alapon a munkálatot tovább folytatni – s nehogy borús időkben a papirospénz hitelének megcsökkenése a polgárok vagyon állapotában rázkódtatást idézzen elé, mikint ezt fájdalom a bécsi bankjegyekre nézve most is tapasztalhatjuk, a század elején pedig még siralmasabban érezők, a pénzforgalom élénkítésére nézve elegendő nyereségnek tartom, ha a forgó pénz, a jegy kibocsátás által illy arányban növeltetik.

Ha mindazáltal az ország rendkívüli szükségei más alapon eszközlendő pénzjegy kibocsátást tennének szükségessé, ezen szerződés annak teljességgel útjában nem áll.

Az említett 12 1/2 millió használatát pedig akkint véltem felosztandónak, hogy a köz állomány – más nemű fedezet nélkül – a maga használatára csak annyit vegyen át, a mennyi ércz alapot letett, tehát 40% tet. – 32% szintúgy a status rendelkezésére tartassék fel, úgy mindazáltal, hogy azt csak tökéletes fedezet mellett vehesse, vagy adhassa ki; végre 28%, vagyis 3 1/2 millió a Pesti Kereskedelmi Banknak adassék kölcsön, és pedig 1 millió – a kezelés költségeinek pótlásául kamat nélkül, 2 1/2 millió pedig 3% kamatra; a végett, hogy ezt szabályszerűleg, s biztos fedezet mellett előlegezésnek, s váltó leszámítolások által a földmívelés, ipar és kereskedés élénkítésére fordítsa.

A középen említett 32%-nyi öszveget ugyan a status, biztos fedezet – például kijelelt jövedelmi forrásokra alapított kincstár utalványok mellett, ha a szükség úgy hozza magával, saját költségeinek fedezésére is fordíthatja; óhajtom azonban, hogy erre kényszerítve ne legyünk, hanem hogy ezen öszveg (a kezdetül czélba vett 12 1/2 millió frt kibocsátásánál 4 millió frt) közhasznú vállalatok, főkép vasútak, s más ipar vállalatok fölsegéllésére, takarék pénztárak pillanatnyi felakadásának kiegyenlítésére, szóval gyümölcsöző czélokra fordítathassék, mert ezen pénzügy munkálatot a statusra nézve eléggé jutalmazottnak vélem az által, ha pénzjegy kibocsátásának szilárdsága által 5 millió alapon, mellyet azonban saját szükségére hiány nélkül felhasznál; még 7 1/2 milliót nyújtatott, a közlekedés könnyítésére, földmívelés, ipar és kereskedelem előmozdítására, a nélkül, hogy egy fillérnyi áldozatába került volna, sőt még jobbadán 3% hasznot hoz.

Nyíltan bevallom tehát, hogy ezen pénzügy munkálatnál, nem közvetlenül a kincstár szükségeinek fedezése, hanem egy részről az, hogy az első magyar pénzjegyek kétségtelen hitellel fogadtassanak – mit a bár mikor beváltás ígérete nélkül nem véltem eszközölhetni, más részről a pénz forgalom élénkítése vala czélomban; melly ipar s földmívelésre, kereskedésre, tehát közvetve a honpolgárok adófizetési tehetségének is gyarapítására; és így a status rendes jövedelmeinek szaporítására kedvezőleg hasson, erre hatni pedig annál szükségesebb, minél szomorúbb tapasztalás, hogy 4,395,244 frt 38 4/8 kr. hadi adó mellett, az adó tartozás April végével 5,676,387 frt 43 20/32 krra, folyó October végéig pedig az összes illeték 7,825,155 frtra 14 14/32 krra megyen, minek részletes kimutatását A :///: alatt elő terjesztem.

A. ·///· Meg kell még említenem, miként ezen 12 1/2 millió frt kibocsátásában egy és két frtos pénzjegyekre szorítkozám; főképpen azért, mivel az ezüst pénznek forgalombóli eltüntével, főkép illy kis cathegoriájú pénzjegyek szüksége érezhető, mellyek az ezüstpénz hiányát pótolják; de más részt azért is, mert hazánk bécsi bankjegyekkel lévén elöntve, nem akartam hazánk kormányát azon színben feltüntetni, mintha olly cathegoriájú pénzjegyek kibocsátásával, minők a bécsi bank részéről forgásban vannak, ezekkel versenyezni akarnánk; – nem is késtem ezen nézetemet külügy miniszteriumunk útján az austriai pénzügyministerrel olly kijelentés kíséretében közölni,* miként egy és két forintos jegyeink kibocsátásával a bécsi banknak is könnyítést nyújtok, mert reményleni lehet, hogy ez által szűnni fog a bécsi bankjegyek ezüst pénzrei beváltásának igénye, melly még mindig rémítő alakban tart, a bécsi bank hitelét, s érczpénz készletét folyvást csökkenti, és saját vagyon állapotunkat is veszélyezteti.

Kossuth itt említett átiratának sem fogalmazványa, sem tisztázata nem található. A magyar külügyminisztérium elnöki iktatókönyvéből megállapítható, hogy május 20-én kelt és 30/E. volt a külügyminisztériumi iktatószáma. Az átiratban három kérdésről volt szó: 1. a magyar katonaság hazahozatala, 2. 12 1/2 millió összegben 1 és 2 forintos bankjegyek kibocsátása. 3. Sina Györgytől 1 millió forintos kölcsön szerzése. A magyar külügyminisztériumba az átirat május 23-án érkezett, a külügyminisztérium ugyane napon az átiratban foglaltak ügyében az osztrák pénzügyminisztériumhoz és az Osztrák Nemzeti Bankhoz fordult.

Ezen barátságos nyilatkozatom azonban nem talált olly méltánylatra, miként reményltem. Alig bocsátám ki pénzügy munkálati programmomat, s a bécsi bank már sietett egy és két forintos jegyeket kibocsátani;* mit rég óta felszerelt műhelyével hamarébb létesített, mint én tehetém; később pedig Junius 14-ről adott hivatalos értesítésében az austriai financzministerium a bécsi bankkal egyetértőleg oda nyilatkozik,* hogy magyar kamatlan pénzjegy kibocsátás, a monarchia pénz viszonyaira kedvetlenül hat, hogy ezen ügy iránt, mellyet a köztünki viszonynál fogva közös ügynek tart, a határozat előtt kölcsönös értekezésnek kellett volna annyival inkább közbe jönni, mivel a bécsi banknak Ő Felségétől úgy is mint magyar királytól 1866 December végéig, papirospénz kibocsátására nézve, az egész monarchiára kiterjesztett kizáró szabadalma van, s azért arra szólít fel, hogy a bécsi bank ezen állítólag szabadalmát respectáljam, az austriai bankjegyek mellett magyar kamatlan pénzjegyeket forgásba ne tegyek.

A Wiener Zeitung, a bécsi kormány hivatalos lapja május 21-én közölte, hogy az Osztrák Nemzeti Bank 1 és 2 forintos bankjegyeket hoz forgalomba és néhány nap múlva meg is jelentek a bécsi bankjegyek, silány kiállításban, magukon viselve a gyors munka nyomait. A közönség az új bankjegyeket bizalmatlanul fogadta. Faragó M.: i. m. 83. l.

Faragó M.: i. m. 85. s köv. l.

Ezen állítások alaptalanságát nem szükség mutogatnom; a valódi ok azon természetes óhajtásban fekszik, hogy a bécsi bank magyar pénz viszonyainak egyedüli intézője, s igazgatója maradjon, mikint eddig volt. Én tehát ezen nyilatkozatban csak egy olly kísérletét látom a magyar pénzügyek függetlensége megcsorbításának, mint az más egyébb jelekben is tapasztalám, de mindig vissza utasítani kötelességemnek tartottam. – Valameddig Ő Felsége, s a nemzet kegyes bizalmából a pénzügyi minister tárczát vezetem, mindég szemem előtt tartandom, az austriai ministeriummal barátságos egyetértést; de ezen egyetértésnek hazám függetlenségét fel nem áldozom; s ezt tárczámra nézve kicsi – mint nagy dolgokban hajthatatlanul megőrizni annyira elvemnek tartom, hogy ha e részben legkissebb engedékenységet maga a nemzetgyűlés parancsolna is, arra csak tárczám letételével felelhetnék; mert meg vagyok győződve, hogy a pénzügy, és a hadügy függetlensége az, melly nemzetünk önállásának feltétele.

Azonban, nehogy valaminek elhallgatásával vádoltathassam, meg kell még említenem; miként a bécsi bank, az austriai financz minister említett nyilatkozatát azon barátságos ajánlattal kísérte, hogy kész Magyarországnak 12 1/2 millió forintot egy és két forintos bankjegyekben kamat nélkül kölcsön adni; olly feltétel alatt, hogy a magyar kormány s törvényhozó hatalom kezességet vállaljon arról, miként a bécsi bank szabadalma elismertetik, s tiszteltetik, az ő bankjegyei mellett más kamatlan papiros pénz Magyar- s Erdélyországban nem fog kibocsátatni; s az említett kölcsönért kielégítő biztosíték nyújtatik.

Nem tagadom én, hogy az austriai kezelés következtében kincstárunk jelen állapota a közszükségeknek meg nem felel, s 12 1/2 millió kölcsön, kivált ha nem jegyekben, hanem ezüst pénzben ajánltatnék, a nemzetről sok pillanatnyi gondot elhárítana; de én bízom nemzetem hazafiúi gondoskodásában, hogy a szükséget kész lesz, áldozattal bár, de nem pénzügyei függetlenségének feláldozásával elhárítani, ha talán balul fogtam fel a körülményeket, s a képviselők bölcsessége más mentő szert nem találna; úgy szükség lesz mást ajándékozni meg a magyar pénzügy ministeri tárcza vitelének bizalmával, mert én illy szerződés alá írására lelkiisméretem szerint nem ajánlkozhatom.

Pénzügyi munkálataim közt még a hitelbank rendezését kellene említenem, de ezt, mint nem szorosan ide tartozót, külön tárgyalásra tartom fel.

És ezzel bevégzem az eddigi pénzügyi kezelés iránti kimutatást.

Pénzügyi kimutatás

1848. évi April 11-dikétől Junius végeig.

Bevétel (I)			Kiadás
Pengő pénzben			Pengő pénzben
	forint	kr.		forint	kr.
1 1848-dik April 11-dikén találtatott készpénzben a pénztárban Közvetlen adó. 2. Hadi adó 3 Királyi bér 4 Papi segély adó 5 Zsidó adónak szerződésbeli válsága fejében Közvetett adó. 6 Harminczadi tiszta szállítmányok 7 Só dto dto 8 Díjak Fekvő javak. 9 Álladalmi javakból 10 Megürült papi jószágokból Különféle közönséges bevételek. 11 Posta jövedelem 12 Bánya dto 13 Járulékok különféle alapokból 14 Királyi szállóványok* A királyi kincstárral háramlott birtokok és jogok. Ide tartoztak a kihalt családok birtokai, mindenfajta gazdátlan vagyon stb. 15 Egyebek Rendkívüli bevételek. 16 Lotto jövedelem 17 Számadási pótlások és kiegyenlítések 18 Különfélék Átfutó bevételek. 19 Nagy szebeni pénztár számolatábani követelmények 20 Megtérített előlegezések 21 Idegen pénzek Összesen le húzván a kiadásokat maradt 1848 június végével készpénzben:	506,015 – 1,262 765,829 1,220,477 13,240 399,393 10,379 8500 – 3566 31277 160 2360 1966 504 20,412 2944 22653 3,010,943 2,491,272 519,670	24 2/4 – (II) 30 (III) (IV) (IV) 8 12 1/: 42 2/: 2 2/: 38 2/: 56 – (V) 30 10 1/: 36 – 40 1/: 10 4 41 2/: 12 3/: 39 58 1/4 40 3/4	1 Nádor és k. helytartó ő f. 190.000 adományzata és 5120 f. udvari személyzete szállásbér fejében 2 Budai kir. lak. nagyítására* és udvari költségekre A régi királyi palota a török uralom alatt teljesen elpusztult. Az új palota építése a XVIII. században, III. Károly alatt indult meg, de befejezetlen maradt. Mária Terézia uralkodása alatt épült fel a palota Jean Nicolas Jadot tervei szerint. A palota főhomlokzatból és két szárnyból állott. A nádor az épület jobbszárnyán lakott. Hunfalvy J.: Magyarország és Erdély eredeti képekben. I. Darmstadt, 1863. 82. s köv. l. A palota 1777-től 1783-ig a Pozsonyból Budára áthelyezett egyetemnek adott szállást. Az egyetem távozása után ismételten felvetették, hogy a díszterem díszítését egészen át kell alakítani és a királyi lakosztályt helyre kell állítani. 1846-ban úgy tervezték, hogy a munkát 1847–1850-ben végzik el. A munka nagy része már 1848 tavaszán elkészült. Voit P.: A budai várpalota interieurjei. Budapest régiségei XVI. (1955) 234 l. A további helyreállítási és bővítési munkákat az indokolta, hogy a királyi család Budára költözésére 1848 júliusában, amikor a költségvetés készült, komolyan számítottak. 3 Köz adóssági kamat fizetésre 4 A katonaság számára a) kész pénzben 1,101,083 f. 28 kr. b) kamarai gabonákban 387,670 f. 23 2/: Összesen 5 Önkéntes nemzeti sereg költsége 6 Tisztviselők fizetésére 7 Nyugpénzekre 8 Ellátványokra 9 Kegypénzekre 10 Segélydíjakra 11 Szálláspénzekre 12 Asztal pénzekre s egyéb járandóságokra 13 Tisztlakási bérekre 14 Építésekre, kincstári épületek éptartására és házi kellékekre 15 Irodai és hivatali kellékekre 16 Sürgöny és postabérek, (mennyire ezek iránt az egészben csak 3 hónaponkint történni szokott egy kis részben felszámítások beérkeztek) 17 Úti költségekre és napi díjakra 18 Napidíjnokokra 19 Jutalmakra és segélydíjakra 20 Egészség ügyi költségekre a fiumei egészségügyi tanácsnak 2500 f. – a portorei scarlievo kórháznak 2000 f. – Összesen 21 Költségek a szolgákra 22 Alapítványok és különféle járulékok 23 Különféle rendes kiadások 24 Számadási pótlások 25 Különféle rendkívüli költségek 26 A bányászati pénztárak és arany ezüst beváltó hivatalok ellátására jövedelmen felül adatott 27 A nagyszebeni pénztár számolatába 28 Előlegezések 29 Vissza fizetett Összesen	48,780 61,931 10,246 1,488,753 151,061 187,310 29,299 143 4296 2355 218 1666 2007 1479 19715 431 19865 3522 1830 4500 471 6399 4283 1990 22,481 152,649 223 262,961 395 2,491,272	– 181/4 26 (VI) 51 2/: 57 2/: 12 2/: 1 2/: 43 49 1/: 32 2/: 20 40 – 19 3/: 26 1/: 42 48 21 8 – 51 1/: 48 1/: 39 2/: 42 0/: 5 3/: (VII) 53 57 3/: 12 2/: (VIII) – 58 1/4 (IX)

Jegyzetek a bevételre.

I. Ezen kimutatásban nem foglaltatnak azon beszállítások, mellyek a magyar álladalom javára kölcsön vagy ajándék képen tétettek.

II. A hadi adó ekkorig a kincstártól külön a hadi pénztárak által kezeltetvén, s a fél évi számolatok a tartományi biztosságok által csak majus hónap folytán eszközöltetvén; a hadi adó valamint a jövedelmek közé fel nem vétethetett, s egész világosságban majd csak a katonai év* végével fog fel vétethetni, úgy a hadi költségek közt is csak azon kiadások fordulnak elé, mellyek a kincstárból behajtott hadi adón felül adattak ki.

A katonai évet, mint a közigazgatási évet november 1-től a következő év október 31-ig számították.

III. Királyi bér fejében fizetett.

Esztergom sz. k. városa

120 frt –

Nagyszombat sz. k. városa

142 frt 30

Eszék sz. városa

1000 frt. –

IV. A papi segélyadó s a zsidó türelmi díjváltság kérdése országgyűlési rendelkezésig felfüggesztetett.

V. Bánya jövedelem fejében bejött ugyan:

45,000 darab arany 4 frt. 30 kr.-val

202,500 frt.

ezüst huszasokban

40,000 frt.

réz pénzben

500 frt.

eladott rézért

18,941 frt 7

összesen

261,9410 frt. 7 kr.

Ellenben a bányászati hivatalok ellátására kiszolgáltatott:

a nagybányai főbánya felügyelési pénztárnak

174,255 frt.

az oraviczai bánya igazgatósági pénztárba

92,836 frt.

a szomolnoki bánya felügyelőségnek

60,000

a nagybányai arany és ezüst beváltóhivatalnak

1,000 frt

a pesti arany és ezüst beváltó hivatalnak

26,500 frt.

a körmöczi arany és ezüst beváltó hivatalnak

60,000 frt.

Több tehát 152,649 frt. 53 kr., melly öszveg a kiadások sorába tétetett.

Jegyzetek a kiadásra.

VI. Ezen kamatok fizetése, jövendőbeli beszámítás mellett azért nem függesztetett fel, mivel az illető tőkék magyarországi alapítványokat és az országban lakó hitelezőket illetik. Vannak több illy költség rovatok is – például: Katonai s egyébb nyugdíjak stb., mellyek Austriát illetőleg Magyarországban, s Magyarországot illetően Austriában fizettettek; mellyek iránt a kölcsönös számvetés az austriai ministeriummal már initiáltatott, de tisztába hozatalok huzamos időbe, s értekezésekbe kerülend.

VII. A rendkívüli költségek rovatában előforduló 22481 frt 5 3/4 krnak nagyobb része a múlt országgyűlésen jelen volt kincstári és k. ítélőszéki egyéneknek járó napi díjak és úti költségek fizetésére fordítatott. Foglatattnak továbbá azokban:

némi a magyar kincstárt terhelő kamatok

3,517 frt. 53 kr.

nem különben katonák gőzhajóni szállításáért

4,887 frt. 47 kr.

és ezüst pénz szállítására kiadott:

880 frt. – –

VIII. Nagyobb előlegezések adattak:

a pesti gépgyártársulatnak fegyvergyárra

70,000 frt.

Báró Vay Miklósnak salétromért

15,000 frt.

a körmöczi pénzverő hivatalnak

26,779 frt. 48

a pesti zálogház hivatalnak kölcsön

10,000 frt.

a budai főposta hivatalnak

4,500 frt.

a bécsi magyar díjazó hivatalnak a magyar

külügyi minister személyzete fizetésére

10,000 frt.

Wodianer bankárnak gőzhajógépek megszerzésére

30,000 frt.

Jászkun kerület részére István főherczeg

évi 12600 frt főkapitányi fizetménye fejében

3,150 frt.

Gróf Erdődy János magyar tengermelléki

főkormányzónak

2,000 frt.

magyar bankjegyek készítésére

4,415 frt.

a pesti Redout és Museum termek országgyűlésrei

alkalmaztatására*

8,000 frt.

Az országgyűlés a Habsburgok uralomrajutása óta többnyire Pozsonyban ülésezett, és így összehívása Pestre elhelyezési feladatokat jelentett. Az 1848: V. tc. 57. §-a megbízta a pénzügyminisztert és a közmunkaügyi minisztert, hogy az országgyűlés részére Pesten megfelelő helyiségekre gondoskodjanak. Az 1848. július 2-ra összehívott országgyűlés képviselőház részére a Redout-termet, a felsőház részére pedig a Magyar Nemzeti Múzeum nagytermét választották ki. Mindkét helyiséget át kellett alakítani az országgyűlési tárgyalások céljára. A Redout-terem a pesti Vigadó épülete volt a Lipótvárosban (Újváros), a Rakpiacon (ma Roosevelt tér). Pollack Mihály tervei szerint 1829–32-ben épült, 1849 májusában, amikor a magyar haderő Buda felszabadításáért harcolt, a várban elhelyezett osztrák ágyúk tüzétől elpusztult. A képviselőház helyének előkészítésekor megnagyobbították a karzatot, a melléktermeket pedig a képviselők társalgó- és dolgozószobáivá alakították át. Pallós J.: i. m. 27. l. Kéry Gy.: i. m. 367. l.

Ezekhöz járult váltási kezelés alatt lévő

9000 darab arany 4 frt 30 krval

40,500 frt

és azon

10,464 frt 6 2/4

mellyet a bécsi segéd harminczadhivatal 1848-dik April hó 11-dike után, az ottani cs. k. középponti pénztárba szállított.

IX. Ezen kimutatásban elősorolt kiadásokon kívül a fent érintett időszak lefolyta alatt történtek még a külső magyar kincstári pénztároknál többféle kiadások, mellyek csak akkor fognak az orsz. főpénztár számadásába felvétetni, midőn az azokróli nyugtatványok beérkezendnek, nevezetesen:

Árva, Liptó, Szepes, Turócz és Trenchén vármegyék

szűkölködői felsegelésére

91,070 frt.

hadseregi biztosok rendelkezésére

257,100 frt.

a rézbányai bánya üzlet folytatására

11,414 frt.

a hadi pénztár ellátására fent kitett

1,488,753 frt 51 2/4 kr. felül

75,000 frt.

az önkéntes nemzeti sereg szükségei fedezésére

a fent érintett 151,061 frt 57 2/: kr felül

97,800 frt.

Úgy: hogy a hadi adóból bejött részleteken kívül – mellyek, fél évenkint történvén a katonai számvetés – két hónapra csak igen hosszadalmas számolatok útján lehetnének kiszámíthatók. Junius végeig kiadott hadügyi költségek összesen 2,189,603 frt 36 kr. mentek, mire nézve még nem lesz felesleges megjegyezni, hogy az egész 1847-ki katonai évben, a hadi pénztárak költségeinek fedezésére a hadi adón kívül, az akkori kamarai pénztárból nem több, mint 4,174,000 p. frt fordíttatott, a folyó 1847/8-ban pedig Novembertől April végeig az egész kincstári pótlék 6 hónapon át csak 1,890,000 frtra emelkedett; – míg most csupán a rendes katonaságnak ellátására két hónap alatt 1,488,753 frt 5 2/4 krt kellett a hadi adóra pótlékul a kincstárból fizetni, mind a mellett is, hogy a Horvát országi pártütés Junius elején a koronátóli erőszakos elszakadás kijelentésére vetemülvén, s ottani pénztárainkat kirabolván, ellenségeink fegyveres erejét fizetni természetesen nem akarhattuk. Juniusra tehát a zágrábi hadi pénztártól, a különben megkívántatandott 240,000 p. frt. pótlék megtagadtatott.*

Vö. a 269. és a 339. számmal.

Az országos főszámvevőségi osztály igazgatója
Weisz Bernáth Ferenc m. k.

Láttam Kossuth Lajos m. k.
pénzügy minister.

A. ·/·

Kimutatás

Az 1848-ik évi Majus hó 24-kétől kezdve bezárólag Julius 6-káig, készpénz és érczértékbeni ajándékokról és kölcsönképeni betételekről kiadott kamatos és kamat nélküli kincstár utalványok, nem különben ideiglenes nyugtatványok iránt.

Láttam Buda-Pest, Julius 6-kán 1848.

Kossuth Lajos m. k.
pénzügy minister.

A magyar álladalmi főfizető hivataltól.
Budán, Julius 6-kán 1848.

Vőlgyi Ferencz m. k.
fő pénztárnok.

Endrey Endre m. k.
ellenőr.

A. ://:

Szerződés

Melly egy részről a magyar álladalom nevében a pénzügyi minister, más részről a Pesti Magyar Kereskedelmi Részvényes Bank Társulat megbízásából, annak igazgatósága közt kölcsönösen eszközlendő bankjegyek kibocsátása, kezelése és biztosítása végett köttetett.

(A szerződés szövegét ld. a 203. szám alatt.)

A. :///:

Jegyzéke

az ország alábbsorolt törvényhatóságaira ezüst pénzben rótt adó mennyiségnek 1848. évi évi Majus hó 1-től ugyan azon év October hó utoljáig.

A kerületek és törvényhatóságok nevei.

JÁRANDÓSÁG

Egy évre.

Hátralék 1848. évi April hó utoljával

1848. évi Majus 1-től October hó végeig járandóság

Összesen.

frt.

kr.

frt.

kr.

frt.

kr.

frt.

kr.

Kerületek Összege*

A jegyzék a kerületeken belül törvényhatóságonként részletezi a kerületekre itt összegezve közölt adatokat.

Pozsonyi

Budai

Kassai

Debreczeni

Soproni

Pécsi

Temesi

Szerémi

Besztercze-bányai

Zágrábi

Összegek Összege

634,097

861,213

416,879

389,168

489,859

558,364

443,386

157,663

254,568

96,333

4,301,535

974,419

1,023,835

785,956

604,099

549,879

723,579

265,968

155,306

541,060

52,282

5,676,387

317,048

430,606

208,439

194,584

244,929

279,182

221,693

78,831

127,284

48,166

2,150,767

1,291,468

1,454,442

994,395

798,683

794,809

1,002,761

487,661

234,138

668,344

100,448

7,827,155

Az 1836-i országgyűlésen

4,39,244 frt.

38 4/8 kr.

megállapított hadi adóban az Erdély
országhoz kapcsolt magyar megyék,

és kerületekre* eső

67,816 frt.

7 2/8 kr.

Kraszna, Közép-Szolnok, Zaránd megye és Kővár vidéke (a volt magyarországi Részek), amelyek az 1836: XXI. tc. Magyarországhoz csatolt. Ezt a törvényt az 1848: VI. tc. léptette életbe. E területeket Fényes E. is külön veszi. Statisztikája. I. 45., III. 14. l.

valamint az 1802-ki országgyűlés
irományaiban felsorolt régibb

kikeblezésekre* mért

24,549 frt.

532 kr.

Magyarország és a szomszédos országok közti határviták elintézése során a határkiigazítással elcsatolt területekre utal. Az 1802-ik évi országgyűlésen a határkérdések elintézésére kiküldött bizottságok jelentést tettek munkájukról. Diarium et acta diaetae 1802. 370. s. köv. l. O. Lt. Arch. Regnic. Lad. XX. 11.

továbbá a komáromi várhoz

alkalmazott városi telkekre* kivetett

1,343 frt.

19 1/ kr.

Vö. a 247. számmal.

hadiadó, és az elfogadtatni szokott

külömbség fejében

– frt.

17 2/ kr.

vagy is összesen

93,709 frt.

36 28/32 kr.

bennfoglaltatván, ezeknek levonásával a
Magyar ország és kapcsolt részek

hadi adója csak tesz

4,301,535 frt.

1 20/32 kr.

Az országos főszámvevőségi osztály igazgatója
Weisz Bernát Ferencz

Láttam Budapest, Julius 6-án 1848
Kossuth Lajos m. k.
pénzügy minister.

Jövedelmi kimutatás, s költségvetés

folyó évi Julius 1-ső napjától December utoljáig.

1. Költségvetés

A hazát környező veszélyek, s azon örökké nevezetes áldozatkészség mellyel a nemzet képviselői Julius 11-én a haza megmentését elhatározák,* a folyó évből még hátra lévő 6 hónap költségeit olly öszvegre növelték, melly közel még egyszer annyira megyen, mint az országnak minden eddigi egész évi jövedelmei.

Ld. a 286. számot.

B. Egy héttel ez előtt még borús aggodalommal gondoltam e kimutatásra – de a „megadjuk” szó – mellyet a nemzet képviselői Julius 11-én – a hazafiúi lelkesedés szent érzelmében össze forrva kimondottak, aggodalmamat eloszlatta.

E nemzet nem hajlik meg a fenyegető vészek előtt – Élni akar; – s mivel akar – fog; – mert akarja az élet eszközeit.

Azon pietással mutatom tehát be a folyó évi költségvetést B. betű alatt, mellyel a nemzet képviselőinek szent lelkesedése előtt leborultam Julius 11-kén.

A félévi költség, az illető ministeriumok által öszvesen 28,845,507 frtra számíttatott.

Ebből 16,480,000 frt. a hadi tárczára esik. Benn foglaltatik ebben: az országbani rendes katonaság minden költsége, az ekkorig természetben kiszolgáltatott élelmezést is ide értve – annak hadi szolgálat esetére, s idejére felemelt soldja (a 14 zászló alj önkéntes honvédsereg ellátása a nemzetőrségi rovatban foglaltatván), továbbá vár-ellátás, és vár-erősítés, s ezeken kívül a Julius 11-ei határozat következtében nyomban kiállítandó 40,000 gyalog, s ha a szükség úgy kívánná, még 10,000 lovas költségei. – Ha azonban az ország körülményei, a magyar activ hadseregnek 200,000 főre emelése végett, még a folyó félévben többnek is kiállítását tennék szükségessé; ennek költsége, e számításban nem foglaltatik. – Mire nézve csak annyit jegyzek meg, hogy minden új 40,000 gyalognak s 10,000 lovasnak kiállítása s félévi ellátása 6,200,000 frtba kerül.

Ezen tételen kívül, a nemzetőrség felfegyverzésére félköltségül – 1,000,000 frt., a mozgó nemzet őrségre (14 zászló alj honvédsereg) 900,000 frt., a királyi udvar tartására – a múlt országgyűlési határozat alapján – 2,166,667 frt., országos közmunkákra a közlekedési minister által igénybe vett 4,412,475 frt. s a hitelintézet (hypotheca bank) tartalék tőkéjéül a törvény határozata szerint 500,000 frt.* – Ezen öt tételen kívül az összes egyébb mindennemű költség nem teszen többet, mint 3,386,365 frtot.

Az 1848: XIV. tc. mondja ki hitelintézet felállítását. A hitelintézet megszervezésére történt intézkedésekre ld. a 103. számot.

Annyit azonban meg kell jegyeznem, hogy a már egygyé olvadott Erdély minden költségei, nem jöhettek teljes beszámításba, minthogy ez a közigazgatás rendezése által van feltételezve, a legfőbb azonban – a hadi költség – a költségvetésben már Erdélyre nézve is benfoglaltatik.

A nemzet képviselői a költségvetési rovatokat egyenkint átvizsgálják – s a nem halaszthatlan rovatokban név szerint a közlekedési eszközök költségvetésénél azon szempontból kiindulva, hogy ha háborúnk talál lenni, közmunkákat, nagyszerű kiterjedésben alig létesíthetnének; s külömben is az idén rögtöni hozzá fogás mellett is, alig volna 3–4 hónapnál több időnk a tervezett közmunkákra – egy pár millió frt. lerovást ez alkalommal tanácsosnak ítélendnek. Miszerént aztán – némelly más – nem halaszthatlan apróbb költségek lerovásával, a költségvetést összesen 26,000,000 frtra vélem leszállíthatni.

2. Jövedelmi kimutatás

A folyó adón kívül a kincstár eddigi kútfőinek öszszes jövedelmei; – a múlt évek számvetési alapján, s a jelen körülmények tekintetbe vételével 4,746,641 frntnál többre a jelen fél évben biztossággal nem számíthatók, s ha némelly ekkorig szokásban volt kútfők, mint: egyházi segély díjak, zsidó türelmi adó, hivatal díjak meg nem szüntetnének is (mi iránt alább fogom a ház határozatát kikérni), ez a jövedelmeket 100,000 frtal sem szaporítaná.

A mi az ekkorig úgynevezett hadi adót illeti: ebből April végével 5,676,387 frt. 43 20/32 kr. van tartozásban; mihez a folyó járandóságot October végéig 2,150,767 frtban 30 26/32 krban, hozzáadván, a kivetett adó összvege, ha behajtatnék, 7,827,155 frtra 14 14/32 kra menne.

Ebből azonban számtételi biztosság tekintetéből csak 50%, az az kerekszámmal 3,900,000 frt. vétetett fel, s ezt is csak azon esetre lehetend felvenni, ha a törvényhozás az adó tartozások behajtásáról sikeresen intézkedendik.

Az erdélyi jövedelmekből – a mennyire azokról magamat ekkorig tájékozhattam, – kincstári javadalmak, és bányászati jövedelem fejében, 1,442,589 frtot. véltem felvehetni.

Az erdélyi adót ami illeti, ennek tartozása 2,000,000, pfrtot halad meg, – e tárgy azonban olly válhatlan kapcsolatban van az ekkori Erdélynek nevezett ország rész közigazgatása körül hozandó intézkedésekkel; s az utolsó erdélyi országgyűlés által e végre kirendelt küldöttség* még meg nem érkezvén, el annyira nem bírtam tájékozó adatokkal, hogy ezt külön tárgyalásra hagyni volnék kényszerülve, miből azonban a törvényhozás intézkedésére nézve semmi nehézség nem következik, mert financziánknak mostani rendezetlen állapotában, s két inséges év után, a honnak zavaros körülményei között, s a kereskedelmi forgalomnak és keresetnek nyommasztó pangása mellett, a folyó évi költségeket, egészen adózás útján fedezni lehetetlennek tartván; hitel nyitással kellend, véleményem szerént, a dolgon segíteni, mellynek határát a törvényhozásnak olly korlátozással kellene megállapítania, hogy a pénzügy ministeriumnak a nyitandó hitelt annyiban legyen használni szabadsága, a mennyiben a meg állapítandó költségeket a jövedelmek nem fedezendik. – Ha tehát ez országgyűlés folytán teendő rendelkezések által a praeliminált jövedelmek megszaporodnak, kevesebbet leend szabad a nyitott hitelből használnia.

Az unió-bizottság június 16-án kezdte meg működését.

Ezek szerént tehát a B. alatti kimutatásban a folyó félévi összes jövedelem 10,126,730 frtra van felvéve. Mire nézve azonban következő megjegyzéseket kell tennem:

1) A hadi adó összes tartozásából, s folyó járandóságából 3,900,000 frt. vétetett fel; ámbár az összes tartozás 7,827,155 frtot 14 14/32 krt teszen.

A jövő év kezdetétől új adó rendszernek kell életbe lépni – mert akár mit határozzon bár a törvényhozás, alább a 3-ik fejezetben előterjesztendő adó tervem részleteire nézve, annyit bizonyosnak tartok, hogy a közös teherviselésben a portális kivetés* alapul teljességgel nem szolgálhat, s mivel új adó rendszernek kell életbe lépni, természetesen következik, hogy a volt adó rendszert be kell zárni, a behajthatók iránt tisztába jönni, s az adó tartozásokat vagy be kell szedni, vagy el kell engedni. Az elengedést a jelen körülmények közt lehetetlennek tartom; következőleg a behajtás körüli sikeres intézkedést kell javaslanom.

A portális kivetésben az adóegység a jobbágyporta vagy kapu volt. A porta szerinti adóztatás nem biztosította a terhek egyenletes szétosztását. A XIV. században, amióta rendszeresen adóegységként használták, a jobbágytelekre nyíló kaput értették rajta, amelyen keresztül egy szénával és gabonával rakott szekér bemehet. Az nem számított, hogy hány jobbágycsalád élt a telken. A porta fogalma a századok során nem volt egységes. A XVI.–XVII. századi változásaira ld. Juhász Lajos: A porta története. Századok 1936. 497–578. l.

De ámbár reménylem, hogy a nemzet képviselői e nézetemet helyeslendik, csalatkozásnak tartanám még is, ha az összes adó tartozás beszedésére számíttanánk. Mert

a) az adó beszedésének eddigi hanyag kezelése mellett a tartozások némelly adózónál, olly hosszú időn át halmozódtak össze, hogy érték tőkéjének tetemes meg csorbítása nélkül, azt most fél év alatt lehetetlen volna befizetnie.

b) Az európai financialis crisis a forgó pénzt tetemesen megszűkítette, úgy hogy különösen az ezüstpénz aggasztólag tűnik el a forgalomból.

c) Ezen pénz szükség, valamint szintúgy a körülmények által igényelt harczias készületek a keresetre csökkentőleg hatnak, s az adásvevést nyommasztó pangásba hozták.

d) Temes, Torontál, Krassó, Bács, Szerém, Posega, Verőcze megyéknek, és Horvátországnak, részint pártütésben lévő, részint lázas állapotja, a törvényes rend tökélletes helyre állítása előtt, az adó rendes behajtására kevés kilátást nyújt, s legyen bár a rend fegyveres kézzel helyre állítva, annak nyommasztó hatását lehetetlen, hogy azon vidékek lakossainak hű, és békes részei is ne érezzék. – A mint viszont erőssen meg vagyok győződve, hogy a vétkes pártütőkkel, s lázítókkal a fegyver erején s a törvény büntető súllyán kívül, az okozott károk megtérítésének igazságos súlyát is kellend éreztetni.

Ezen tekintetnél fogva tehát az öszszes adóbeli tartozásnak 50%-jénél többet nem véltem az első számításban biztosan felvehetni. –

Ennyit azonban a behajtás körüli sikeres intézkedés feltétele alatt már csak azon oknál fogva is biztosan felvehetni véltem, hogy a természetbeni katonai élelmezés terhe October végével meg szűnik; s ha tekintetbe veszem, hogy körülbelül 237,000 egész telek minden úrbéri tartozásoktól, s adózásoktól ingyen fölmentetett, lehetetlen azon meggyőződésre nem jutnom, hogy csak hanyagság okozhatandja, ha legalább a kitett mennyiség, de annál jóval több is be nem hajtatik.

Ezen hanyagság eltávolítására egy részt a jutalmat, más részt a felelőséget tartván czélszerű eszköznek; a B ·/· alatt ide rekesztett törvényjavaslatot bátorkodom indítványozni.

B. ·/· 2) A sz. k. városok királyi díját illetőleg: ezen kir. díj összesen 18,006 frtra megyen évenként. Óhajtottam volna ezen díjnak, s a szepesi XVI. városok 18,231 frtra menő hasonló díjának öttől százzal számított tőkéjét, a hitelintézet törvény által félmillió pfrtra ki szabott tartalék tőkéjének előteremtésére fordítani, s azért a királyi városokat, és a szepesi XVI város kerületet ezen tőkének letételére – nem kötelezőleg azonban, hanem hazafiúi indulatukra hivatkozólag fel szólítottam. – Esztergom városa teljes készséggel felelt meg felszóllításomnak, s a tőkét valósággal már le is tette; – de példáját az ajánlkozásban csupán egy két város követte, némellyek a díj fizetés törvényességét ugyan kétségbe nem vették, hanem a tőke le nem fizethetését szorgos körülményeik által mentegették; némellyek azonban, különösen Győr városa magát a királyi díj fizetésnek törvényességét is kétségbe vette.

Én, a törvényesnek ismert tehernek elengedésére magamat felhatalmazva nem érezhetvén, s tekintetbe vévén azt is, hogy a sz. k. városok díja Ulászló VII. D. 3. törv. czikkelyéből* veszi eredetét, s az 1635: I.* és 1815: 98* t. czikkek által világosan is törvényesítve van; a királyi díjnak rendes fizetését – ha csak a tőke letételével meg nem szüntetik – elrendeltem.

II. Ulászló 1514. évi (VII) dekrétumának 3. cikke felsorolja a királyi fekvő jószágokat és jövedelmeket.

Az 1635. I. tc. 1. §-a a király jövedelmei között megemlíti a szabad városok taksáját.

Az 1715: XCVIII. tc. (az 1815-ös évszám hibás) a szabad királyi városok taksájának leszállításáról szól.

A törvényhozástól függ, ezen királyi díjnak el vagy nem engedése iránt határozni. Valamint a szepesi XVI város díja iránt is, mellyet eddig a köz adón felül fizetett, s mellynek eredetét a lengyelektőli visszaváltásra vonatkozóan ítélem, s teljességgel nem úrbéri természetűnek, mint ezt azon kerület állítja.*

Vö. a 95. számmal.

3) A papi (vár erősítési) segély adót, mint az ország megegyezése nélkül a kormány által önkényleg szedetett, s több országgyűlések által sérelemnek nyilatkoztatottat s annál fogva törvénytelent, a rovatok közül kitörülni kötelességem vala.

4) Valamint szintúgy a zsidó türelmi adó váltságot is, mint törvényen szintúgy nem alapulót; s a nemzet humanitási érzelmeivel gyűlöletesen ellenkezőt.

5) Mivel a köz teher viselési alapon a kormány hivatalnokok is, a hon többi polgáraival egyenlőn adózandnak, az úgy nevezett tisztjellemi, és nélkülözési díjakat (Character és Carenz taxák) szintúgy megszüntetendőknek ítélem.

6) A rendes jövedelmek legfőbb s legkényesebb ágát a só teszi; mellynek tiszta jövedelme a folyó félévben is közel 3,000,000. pfra számítható, Erdélyen kívül.

El nem hallgathatom azon erős meggyőződésemet, hogy a só első szükségi czikk lévén, annak szerfeletti drágasága nyommasztólag hat, s ép a legszegényebb nép osztályt terheli legsúlyosabban. – És azt sem hallgathatom el, hogy ezen általános status gazdászati szemponton kívül, a só árának leszállítása mellett egyéb okok is szóllanak. Nevezetesen:

1) hogy a só drágaságát egy fél század óta minden országgyűlések örökké panaszolják, s annak leszállítása legáltalánosabb óhajtás.

2) Alig ismerek egy módot, melly a határ őrvidékeknek megnyugtatására többet tehetne, mint a só árának tetemes leszállítása.

3) A tengeri sónak árát leszállítani egyébb indokokon kívül, már csak azért is indíttatva kellett magamat éreznem, mivel az austriai kormány, minden előleges notificatio nélkül Dalmatiában a sóárt tetemesen leszállítván; ez által a tengerparti vidéken a csempészet olly nagyszerű kifejlődésnek indult, hogy a mi raktáraink többé alig árultak valamit. – Ezen tengeri sónak használata azonban törvényszerint a Száváig terjed, s mostani leszállított ára a jósághoz képest nincs többé arányban az Erdélyből, s Marmarosból a Száva innenső partjáig árultatni szokott kősó árával. Miből – ha ez is le nem szállítatnék – a csempészetnek, s azzal összekötött kutatásoknak gyűlöletességei nagy kiterjedést nyerhetnének.

4) Erdély – Istennek hála – hazánkkal egygyé olvadott. De Erdélyben egy mázsa só ára nem több – mint 3 frt. 15 kr., melly jótékonyság megtartásához erdélyi atyánkfiai nagyon buzgón ragaszkodnak. Ha tehát Erdélyen innen a só ára tetemesen nagyobb leszen, még jövendőben is fel kellend az elválasztó kincstári őr vonalt tartani; mi a tökéletes eggyé forrásnak érzékeny csorbája volna.

Illy fontos okok szóllanak a só árának leszállítása mellett.

Azonban állomásomnál fogva kénytelen vagyok az ellenkező okokat is föl sorolni:

1-ör. Az ár leszállításnak igen tetemesnek kell lenni, miszerint azt a fontszámra vásárló szegényebb nép csak észre is vehesse, vagy éppen meg érezhesse. Így például 1 frt. 40 kr. pengő pénzzel kellene a só árának mázsánként leszállítatnia, miszerint egy font só 1 kral legyen olcsóbbá, a mi a közállomány jövedelmeit 3 millió pfrtnál jóval többel kevesítené, még egy polgár család költségeiben – ha egy családot 5 főre, és minden főt 1 db só fogyasztására számítunk – egész éven át csak 1 frt. 15 kr. vagy is: naponként körülbelül 1/5 kr. külömbséget okozna.

2-or. Nem osztozhatom azon véleményben, hogy a só ár leszállítással a só fogyasztás rögtön annyira szaporodhatnék, miszerént a közjövedelmekbeni hiányt a fogyasztás szaporodása csak némüleg is fedezné. Ennek elérésére idő kell a közvagyonosságnak gyarapodására, és kellenek czélszerű javítások a só árulási rendszerben, mellyeknek behozatalára el nem mulasztám ugyan figyelmemet már eddig is kiterjeszteni, de olly természetűeknek találom azokat, hogy erre is idő, előkészületek és fokonkénti átalakítás szükségesek.

3-or. Figyelmükbe ajánlom minden esetre a nemzet képviselőinek, hogy ez idő szerént a só országos kincstárunk jövedelmeinek nem csak legfőbb, hanem mondhatni egyedül biztos kútforrása. Ez volt Aprilis olta csak nem egyedüli segéd támaszunk, s bár mi áldozat készséggel nyisson is új kútfőket a törvényhozás, nyisson bár hitelt akármi feltételek engedélyezése mellett a pénzügyministeriumnak, mind ezeknek valósítása időbe kerül, s az országos gépezetnek fen akadni, s a haza megmentésére felajánlott erőfeszítésnek késleltetni nem lehet, nem szabad.

Ha ekkorig a só árának leszállítása sürgettetett, csupán a leszállításbóli könnyebbség eszméje forgott szem előtt, s nem egyszersmind az is, hogy a kincstár jövedelmeiben ez által eredendő hiányt mással pótoljuk. Mert a kincstár nem a mi kincstárunk volt, arról nekünk nem számoltak, javunkra nem fordították; annak tehát jövedelmeit nem szaporítani, hanem kevesebbítésekkel a közterheken enyhíteni volt eddigi statusphilosophiánk.

Most a dolog megfordítva áll. Jövedelmeink csekélyek, legszükségesebb költségeinket sem fedezik. Lehet egy vagy más direct vagy indirect adónemet terhesnek, lehet okszerűtlennek ítélnünk, de eltörölnünk vagy megcsonkítanunk csak úgy, ha hiányát mással pótoljuk. Én – ismervén az ország körülményeit – távolról sem merek csak olly adókivetést is indítványozni, minőre a só jövedelemnek csorbítatlan hagyása mellett is szükségünk volna, annál kevesebbé merem tehát valamelly létező, biztos jövedelem forrásnak megcsonkítását kívánni, mert sem a behajtandó adó mennyiségről, sem a javaslandó új adó nemek eredményének mennyiségéről bizonyost nem tudok, s így a leszállításból eredendő hiánynak miképp leendő rögtöni kipótolhatását sem indítványozhatom.

Julius 11-ei indítványomban azon felszóllítást intéztem a nemzet hazafiúi érzelmeihez, hogy ha van e hazában egy sajgó kebel, melly gyógyításra, s egy kívánság, melly kielégítésre vár, szenvedjen még egy kissé e sajgó kebel, s várjon egy kissé e kívánat. Én a só ár leszállítását – a mostani nehéz körülmények között – ezek közé sorozom, megemlékezvén különösen arra is, hogy a haza 1802-ben távolról sem volt illy veszélyes körülmények közt, mint most, s az ország Rendei mégis indítatva találták magokat a rendkívüli szükségek tekintetéből a só árt minden nyommasztó természete mellett is 1 frt. 6 krral felemelni.

Még békés körülmények között is – sokáig nem lehet feladatunk a köz jövedelmeket leszállítani, – hanem feladatunknak kell lenni azoknak segítségével az ország értelmiségét, s anyagi erejét, és virágzását növelni, miszerént a nagyobb teher is könnyebb legyen, és vigyázni arra, hogy minden teher a hazáért legyen. Most pedig nem vagyunk békés körülmények közt, most a hazát kell megmentenünk.

Azon esetre mindazáltal, hogy ha a képviselők bölcsessége módot talál ezen adó nemnek az ország kára nélkül meg könnyítésére – mit én találni nem tudok – nem akartam elmulasztani a sóár leszállításának részletes tervét is akkint ki dolgozni, hogy alapul az erdélyi sóár vétetett, s állomásonként a leggazdálkodóbban számított szállítási bér van csak hozzá adva.

4-er. Még egyet kell megjegyeznem és erre különösen figyelmet kérek. Ha tekintetbe veszem a jelen európai pénz crisist,* ha tekintetbe veszem, hogy Londonra a váltó kelet 25% veszteségen áll, nem nagy reménységgel kecsegtethetem magamat, hogy a jelen rendkívüli költségek fedezésére nélkülözhetlen hitelt külföldi kölcsön útján – most rögtön – megszerezhessük, nekünk pedig nem bizonytalan kimenetelű hosszas financz munkálatra, hanem rögtöni segítségre van szükségünk; és így alkalmasint legczélszerűbb mód lesz, bizonyos jövedelemre, hypothecált biztos fedezetű kamatlan pénzjegyek kibocsátásához nyúlni. – Azonban legyen külföldi kölcsön, legyen pénzjegy kibocsátás, tetemes folyó jövedelmű fedezetre lesz minden esetben szükségünk. Már pedig kincstári fekvő javaknak – törvény által megszabott – más rendeltetésök van; a bányászat bonyolult természetű javítások életbe léptetése nélkül nem hajt tiszta jövedelmet, a határ vámok jövedelme jelenleg egészen bizonytalan, és így alig van más valami, mint a só jövedelem, melly valamelly rögtöni hitel munkálatában alapul szolgálhasson.

A tőkés termelési rend időszaki válsága egész Európára kiterjedt. A sorozatos rossz termés következtében előállott drágaság siettette kirobbanását. Kezdődött az angliai kereskedelemben és iparban. Magával sodorta a nemzetközi hitelt, kereskedelmi és iparvállalatok omlottak össze. Megrendült a bankjegyek iránti bizalom. Marx K.: Osztályharcok Franciaországban (1848–1850). Budapest, 1948. 34–35. l. Ungár, I.: i. m. 610–611. l.

Elő adtam a mind két részre szolgáló okokat. A nemzet képviselői mérlegbe vetendik azokat, s bölcsességük szerént határozandnak. Én szívemből óhajtom a só árának leszállíthatását, de a jelen perczben nem vagyok képes pótlékát feltalálni; s azon egyet minden esetre kérni kénytelen vagyok, hogy a só ár csak azon esetre szállíttassék le, ha egyszersmind másnemű olly kútforrás nyittatik, melly nem csak az innen eredendő jövedelmi hiányt, biztosan, – s a mi legfőbb azonnal – fedezhesse, hanem egyszersmind egy pár hónap alatt valósítható hitelre is alapot szolgáltasson.

Ezek szerént a folyó fél évi költségvetés 26 millió pfrtra, a jövedelem pedig kerek számmal 10 millió pengő forintra számítatván, – 16 millió pfrt. fedezéséről szükség gondoskodni.

Mielőtt ennek részbeni fedezésére előadnám javaslatomat, múlhatlanul szükségesnek tatom a törvényhozást tisztelettel megkérni, méltóztassék a pénzügy ministeriumnak ezen öszveg határáig hitelt nyitni olly formán, hogy a mennyiben az ország kincstárának részint folyó, részint ez alkalommal elhatározandó jövedelmei a megállapítandó költségeket nem fedeznék, a hiányt, vagy kölcsön által, vagy pedig papirospénz kibocsátásával fedezze.

A mi a kölcsönt illeti, ezt – bár kamat fizetéssel járjon – az utóbbinál czélszerűbb eszköznek tartom, mert nem okoz a pénzforgalomban olly fluctatiót, minőnek a papirospénz előre nem látott conjuncturák között kitéve lehet.

Föltételei iránt, minthogy alkutól függnek, részletekben előre nyilatkozni lehetetlennek tartom, annyit azonban a kincstárnak szerfeletti terheltetés elleni biztosítására szükségesnek tartanék – határozatilag kijelenteni, – hogy a kölcsön eszközlésénél a pénzügyminister, a szokásos kamat lábot figyelembe venni tartozzék, és hogy a netán kötendő kölcsön – nem örökös kamat fizetés – hanem évenkénti törlesztés alapjára fektettessék.

Továbbá még szükségesnek tartom azon kötelezettség előleges elvállalását is ki jelenteni, hogy úgy a kamat fizetés, mint a tőke letörlesztése ugyan azon pénz nemben kötelezhető, mellyben a kölcsön vétel történik. – Végre még a kölcsön vétel kísérletének* sikerére felhatalmazást látok szükségesnek, hogy a magyar kincstár öszves jövedelmeivel jótállás általános biztosítéka mellett – a kamat fizetés, és törlesztés bizonyosabb fedezésére – még különös jövedelmi kútfő is kimutathassék s annak az évenkénti fizetés határáig leköthetésére, a pénzügyminiszter felhatalmaztassék.

Az eredetiben: kiséretének.

Mire nézve én, mint legbiztosabb kútfőt, a só jövedelmet vagyok bátor kijelölni, olly világos megjegyzéssel azonban, hogy az illy specialis biztosíték lekötéséhez a pénzügyministernek csak azon esetben legyen szabad nyúlnia, ha más alapon a közszükségeknek megfelelő pénzügyi munkálat nem volna eszközölhető.

A kölcsönt illetőleg még egy specialis kérdést kell a nemzet képviselőinek elhatározása alá terjesztenem.

A bécsi bank, miként alázatos előterjesztésem első részében említém, 12 1/2 millió forint kölcsönnek kamat nélkül bankjegyekben megadására önként, de olly feltétel alatt ajánlkozott, hogy kamatlan papirospénz kibocsátásának jogáról 1866 végéig, mint a bank szabadalmának határ idejéig lemondjunk. Illy feltétel alatt az ajánlatot elfogadhatnak teljességgel nem ítélhetem, s ahozi segédkéz nyújtásra nem ajánlkozhatom, de miután hazánk bécsi bankjegyekkel el van árasztva, s ehez most még ezüstre akár mikor felváltható – 1 és 2 frtos magyar pénz kibocsátása is járuland, annyit nem tagadhatok, hogy még ezeken kívül más nemű kamatlan pénzjegyeknek is forgalomba tétele – minden esetre nehézséggel jár. Mert lehetetlen föl tenni, hogy ezen külömbféle pénzjegyek a forgalomban egészen egyenlő hitellel találkozzanak. Vagy elsőbbséget adand a közönség a már megszokott bécsi bankjegyeknek a mieink felett, s ekkor saját pénzjegyeink fognak becsökben veszteni; vagy meg fordítva, a mi magyar pénzjegyeink találkozandnak nagyobb hitellel, s ekkor az ausztriai bankjegyek forgalmi becse, s hitele csökkentetik. És itt nem kell felejteni, hogy 30–40 millió illyen bankjegy a mi hazánkban vagyon forgásban; az ausztriai bankjegy érték csökkenése, tehát saját erszényünket is keservesen sújtaná. Ezen következménytől, s az ausztriai bankjegyek hitelének csökkentésétől – a már munkába vett 1 és 2 frtos magyar pénzjegyek kibocsátása miatt – nem tartok; mert hasonló cathegoriájú bécsi bankjegyek igen kevéssé vannak nálunk forgásban, külömben is ezen 12 1/2 millió frt. értékig lassanként kibocsátandó pénzjegyeink inkább csak az ezüstpénznek, a mindennapi forgalombani szükségét pótolandják, s az aprólékosabb adásvevésben – kézről kézre forogva – az országban könnyen eloszlanak a nélkül, hogy nagyobb fizetéseknél egyedüli eszközül gyakran használtatnának. Ez tehát, meg győződésem szerént a bécsi bankjegyek hitelét nem csonkítandja, sőt azoknak forgalmában is ezüstpénz helyetti pótlékul szolgáland. De máskép áll a dolog, ha bármi alapon, 5, 10, 50, 100, 1000 frtos pénzjegyeket fogunk kibocsátani. Ezek köz forgalomban kétségtelenül vetélytársai lesznek a bécsi bankjegyeknek, s azért lehetségesnek tartom, hogy a bécsi bank ezen reá nézve minden esetre kedvetlen versenynek kikerülése végett, kölcsönzési ajánlatának föltételeit alább hangolni talán kész leszen.

Kérdem tehát, valjon más föltételek alatt – például, hogy addig 5 frtos, s 5 frtosnál nagyobb kamatlan pénzjegyeket ki ne bocsássunk, míg a bécsi bank által ne talán meg ajánlandó kölcsönt vissza fizetjük, – szabad leend-e a pénzügy ministeriumnak – nem ezüst és arany – hanem bank valuta alapján illy kölcsönt a bécsi banktól elfogadnia?

Ha ezt a nemzet képviselői tanácsosnak nem látnák, vagy tanácsosnak lássák bár, de sem ez, sem más kölcsön eszközlendő nem volna, ezen esetre alig látok a nyitandó hitel használatára más módot, mint előlegezési pénzjegyeknek (Anticipations Scheine)* kibocsátását.

Ezüstfedezet nélküli papírpénz, amelyet a kormány saját hitelére bocsát ki, fokozatos bevonását ígérve.

Ezen jegyek hitelének biztosítására kettőt látnék szükségesnek kijelenteni. 1-ör, azt, hogy minden közpénztárakban ezüstpénz gyanánt elfogadtatnak. 2-or hogy azoknak teljes névszerinti értékükben beváltásaért az álladalom minden jövedelmeivel (s ha a pénzforgalmi hitelviszonyok különös biztosíték lekötését is tanácsolnák, név szerint a só jövedelemmel) kezeskedik; és azokat a kibocsátáskor meghatározandó évenkinti részletekben le fogja törleszteni.

Én ezen alapon évenként 2 millió frtot letörleszthetőnek ítélek.

Ezen tervnek javaslatban tételére leginkább az indít, hogy a kölcsön bármelly nemének eszközlését, s minden ollyan financz munkálatot, mellynek czélja status papírokért készpénzt szerezni, a jelen körülmények közt bizonytalannak, s minden esetre sokkal több időre kerülőnek hiszem, mint a mennyit a hazának jelen veszélyei várnunk engednek. Mert károsnak tartanám, ha azzal kecsegtetnők magunkat, hogy September vége előtt – akár tetemes adó mennyiséget behajthassunk, akár pedig bármelly új kútfőkből rögtön, haladék nélkül meríthessünk – nekünk pedig épp a jelen perczben, épp a legközelebbi két hónap alatt van rendkívüli erő kifejtésre szükségünk. Ez erő kifejtés hazánk épségének, nemzetünk önállásának, és szabadságának kérdése, – s azért rögtön kelletvén intézkedni, én rögtöni más segéd módot alig vagyok képes találni, mint az előlegezési pénzjegyek kibocsátását, mire a törvényhozástúl az ország pénzügyministere számára, – ezennel felhatalmazást kérek.

Én azonban olly meggyőződésben vagyok, hogy a hitelt csak rendkívüli segéd eszköznek szabad tekintenünk, s annak még legolcsóbb nemét is csak annyiban használnunk, a mennyiben káros megerőltetés nélkül, saját erőnkkel az ország költségeit nem fedezhetnők.

Ez okból kötelességemnek tartom addig is, míg a jelen törvényhozás által megállapítandó adórendszer, a jövő évvel életbe léptettetnék, némelly adó nemeket annyival inkább javaslatba hozni, minthogy az új adó rendszernek kezdetét a rendes napév kezdetével látnám tanácsosnak összekötni, s a mostani adó pedig October végével megszűnik, s addig teljességgel lehetetlennek vélném definitív új adó kulcsot életbe léptetni; és így November és December hónapok egészen adó nélkül maradnának.

Itt mindenek előtt azon kérdés fordul elő: hogy a múlt törvényhozás a közös teherviselést csak jövő November elsőjével parancsolván életbe léptetni; – nem látja-e a törvényhozás szükségesnek, hogy az ország rendkívüli körülményeinél fogva, az ekkorig adómentes osztályok, a köz költségek pótlásához nyomban, és nagyobb mértékben járuljanak, mint ez évben járulnának, ha a közös teher viselés alapján csak November elsejével kezdenének adózni?

Én ezen kérdésre kétkedés nélkül igennel felelek; s feleletemet indokolva hiszem a haza veszélye által, a nemzet képviselőjének Julius 11-ei határozata által, mellynek a jelen század elejétől kevesebbé nemzetinek nevezhető veszélyek között is, olly magasztos példáit mutatja a historia.

Én ezen áldozatkészséget a hon minden polgárától hazafiúi tisztelettel most is felteszem, a törvényhozástól pedig egyenesen kérni vagyok kéntelen, hogy a köz költségek fedezésére a hon eddig adómentes osztályai is a szorgos körülmények által parancsolt mérséklettel azonnal köteleztessenek.

Második kérdésül az fordul elő, hogy miután az ekkorig úgy nevezett adózó népre a köz adó folyó év October végeig kivetve van, valjon ezen időre, reá még más pótlék adó is vettessék-e ki? e kérdésre azon véleményben vagyok, hogy ne vettessék, már csak azért is, mert a fenn álló, s az új adó rendszer behozatala előtt rögtön meg sem változtatható igazságtalan adó kulcs mellett a hadi, házi, és községi adó által az eddigi adózó nép már eléggé súlyosan terhelve van; de különösen azért sem, mivel a tetemes adóztatások behajtása iránt különös intézkedéseket látván szükségesnek, most egy időben egyszersmind új adó kivetését is a sikerre nézve illusoriusnak látnám; mert vagy ez maradna fizetetlenül, vagy pedig az új adó fizetés a régi tartozások fizetetlen maradását vonná maga után, s így, a mit a kincstár a réven nyerne, a vámon elvesztené.

Azon véleményben vagyok tehát, hogy az eddig úgy nevezett adózó népre folyó évi October végeig új direct adó ne vettessék, a tartozások lerovása ellenben a lehetségig szorgalmaztassék.

Harmadik tekintet, mire a törvényhozás figyelmét kérem, az: hogy én a közös teherviselés alapján új adórendszer életbe léptetését jövő Januar 1-ére indítványozom, s a közigazgatási évet, a rendes napévvel összeegyeztetni óhajtom, már csak azért is, mivel az új adórendszernek törvényhozási megállapítását, országszertei behozását – le egészen az egyéni kivetésig – October végeig eszközlésbe venni teljes lehetetlenségnek tartom.

Ebből következik, hogy November és December hónapok egészen adó nélkül maradnának, ha ezen hónapokra ideiglenes adó kivetés nem történnék. De mivel az állandó új adó kulcs ekkorára életbe nem léptethető; s akár melly más az eddigitől eltérő ad kulcsnak, két hónapos illetőség miatti ideiglenes behozatala szintúgy hasonló nehézséggel járna, a November és December hónapokra megállapítandó adó kivetést – az eddigi adózókra nézve – nem más, mint az eddigi rendszer, s eddigi kulcs szerént vélem ki vihetőnek.

E szerént tehát azon véleményben vagyok, hogy azoktól, a kik eddig is adóztak, November és December hónapokra a mostani hadi adónak, a mostani kivetés, mostani kulcs szerént egy bizonyos része kívántassék meg.

Két hónapra a számtani arány tenné a mostani hadi adó öszvegének egy hatod részét, vagy is 732,540 frtot 46 3/12 krt.

Azonban tekintetbe vevén azt, hogy ezen két hónapban a katonaságnak természetbeni élelmezése, s ebből eredőleg a népet annyira terhelő veszteségek megszűnnek, tekintetbe vévén továbbá a jelen rendkívüli körülményeket, nem csak nem méltánytalan, de sőt igen mérsékelt indítványt vélek tenni, midőn azt javaslom, hogy November és December hónapokra, a folyó évi hadi adónak 1/6 része helyett 1/4 része, vagy is három hónapi illetőség vétessék fel, a mi (Erdélyt ide nem értve) 1,098,811 frtot 6 3/16 krt teszen.

A mi már az eddig adómentes osztályokat illeti: ezek Novembertől kezdve, már a múlt országgyűlési törvénynél fogva szintúgy tartoznak adót fizetni, mint más akárki, – hogy pedig Novemberig is járuljanak a hon szükségei fedezéséhez, erről reménylem a jelen nemzeti gyűlés intézkedendik.

Erre nézve tehát, úgy gondolom, hogy hibás lépés volna, külön – October végéig – és külön ismét – Novemberre és Decemberre – tenni kivetést, annyival inkább, mert a megállapítandó új rendszer alapján a jövő évre ismét egy más adó kivetést kellend eszközölni.

Ebből természetesen következőnek vélem, hogy az eddigi adómentes osztályok által a folyó fél évre fizetendő öszveget, az eddigi adófizetők által fizetendővel egybe zavarni nem lehet, ha nem akarjuk, hogy mind kettő elmaradjon, s a nemzet képviselőinek áldozatkészsége – a haza legveszélyesebb időszakában gyümölcsöt ne teremjen.

October végéig nem lehet a kettőt összezavarni, mert az eddigi adózókra a folyó adó már kivetve van, amannak pedig még kulcsot, összeírást, kivetést teremteni kell. Ha tehát összezavartatnék az, a mi már törvényszerűleg készen van, függővé tétetnék attól, a mit még nagy munkával készíteni kell. – Ez pedig az ország jelen körülményei közt nem volna tanácsos.

De a novemberre és decemberre járuló illetéket sem vélem, az eddig adózók illetékével összeköthetőnek, a következő okoknál fogva:

1) Mert e szerint a törvényhatóságok közt kelletvén a két havi illetőséget kivetni, miután a portalis kivetés, az eddigi úgynevezett úrbériségen alapszik, ezt lehetetlen volna – a közös teherviselésnél – porta-kulcsnak használni, mert a kivetendő összegnek azon része, melly az eddigi adómentesek vagyona után esnék valamelly törvényhatóságra, nem az úrbériségtől, hanem egyenesen attól fizetendő, a mi az úrbériségnek ellenkezője. Eddig is nagy anomalia volt az úgynevezett nemesi terheket – porták szerint vetni ki a törvényhatóságok közt: mert nem az után vettettek ki, a mit a nemesség bírt, hanem az után, a mit nem bírt. De az anomaliák legalább eszményileg mérséklé azon szempont, hogy a portalis kivetés alapját tevő úrbériségektől, az úri javadalmakat a nemesség szedte. Most azonban már ez is megszűnt; úrbéri robotnak, dézmának, füstpénznek vége van; most tehát a portális kivetést, az eddigi adómentesekre kulcsul használni már épen lehetetlen.

2) De tegyük fel, hogy a képviselő ház, kény és kedv szerint még is elosztana egy bizonyos összeget a törvényhatóságok között – mi történnék a törvényhatóságokban? hogyan szabatnék ki az arány az eddigi adómentes és nem adómentes honpolgárok illetősége között? mennyi nyugtalanság, mennyi keserűség támasztatnék a parificatio által – új kulcsnak kellene még az eddig adózókra is kidolgoztatni, a kormány vizsgálatán át vitetni, az adónak a szerint kivettetni, s be is szedetni. – Ez időhiány miatt lehetetlen, s ha lehetetlen nem volna, két hónapi illetőség miatt valóban méltó nem volna; midőn azon két hónap múlva, úgyis egészen más, egészen külömböző adórendszer lép életbe. – Végtére sem maradna más mód fen, mint az, hogy a törvényhatóságok, a reájok vetendő két hónapi illetőséget, önkényleg az adómentes, és nem adómentes osztályok között összegben osztanák el; s az adózók összegét köztük az eddigi adókulcs szerint, a nem-adózók összegét pedig a nemzeti terhekre ekkorig fenállott kulcs szerint vetnék ki, – az az a kettőt egymástól csakugyan elválasztanák, és így az itteni összekapcsolás a sikert compromittálná, és mégis illusorius volna.

Ha sikert akarunk; egyszerítenünk kell a végrehajtást, ez pedig csak az által eszközölhető, ha kimondatik, hogy az eddigi adófizetők, november és decemberre folyó évi adójuk 1/4 részét fizetendik – ez által egy úttal az egyéni kivetés is végrehajtva van; – és kimondjuk más részről, hogy az eddigi adómentes osztályok a folyó félévre – Juliustól December végeig – ez s ez kulcs szerint adózandnak.

Ezek azon elvek, mellyeket előrebocsátani szükségesnek véltem, mielőtt már most részletes javaslataimra át térnék, mellyek következők:

1.) A honnak azon polgáraira s azon tárgy rovatoktól, kik és mellytől adót eddig is fizettek, folyó évi November és December hónapokra 1,098,811 frt 6 3/16 krt, vagyis a mostani hadiadó egy évi összegének negyedrészét kivettetni indítványozom.

B. ://:, B. :///: Ezen adó illetőségnek a törvényhatóságok között porták szerinti felosztását van szerencsém B. ://:, az erre vonatkozó törvényjavaslatot pedig B. :////: alatt bemutatni.

A képviselőház bölcs ítéletére bízván annak elhatározását, nem volna-e méltányos, hogy a honnak azon polgárai, kik ez előtt úrbéri jobbágyok és zsellérek voltak, minden úrbéri adózások alól önterheltetésök nélkül felszabadíttatván, szabad birtokuktól nagyobb arányban adózzanak, mint ekkorig robottal, dézmával terhelt telkeiktől adóztak? Mit, ha a törvényhozás méltányosnak találna, a kiegyenlítést az által vélném eszközölhetőnek, hogy a megyékben – tehát azon törvényhatóságokban, mellyekben úrbériségek voltak – a többi adózók November és December hónapokra házi-adót vagy ne fizessenek, vagy pedig ezen két hónapra az évi illetőségnek csak 1/12, vagyis egy havi részét fizessék; a felszabadított úrbériségek birtokosai pedig szintúgy, mint az országos adótárba, úgy a megyék házi pénztárába is 1/4 részt, vagyis három hónapi illetőséget fizessenek; miszerint azután a többi adózók két havi illetőségöknél, egy hónapival kevesebbet, ezek pedig egy hónapival többet fizetnének. – A megyék házipénztárára nézve innen eredő hiány avagy felesleg a jövő évi adórendszer javaslatánál fogván kiegyenlíttetni.

Azokra nézve, kik s a mitől ekkorig adót nem fizettek, két mód közt látom a választhatást: a) egy bizonyos összegnek a törvényhatóságok közti felosztását, b) mérsékelt jövedelmi adót.

Egyiknek úgy, mikint a másiknak meg vannak az idő rövidsége miatt nehézsége. Az első talán a kivetésben kevesebb bajjal járna, ha itt egy-egy törvényhatóságnak illetősége meghatároztatván, a törvényhatságokban ezúttal még a nemesi terhekre jelenleg fenálló kulcs szerint vettetnék ki.* – De a behajtásban annál több nehézséggel, s annál kevesebb sikerrel találkoznék. Először azért: mert legtávolabbról sincs semmi bizonyos adat a törvényhozás előtt, miszerint megítélhetné; mennyit fog a hon polgárainak ezen osztálya összesen megbírni, s micsoda arányban lehet ezt egyes törvényhatóságok között felosztani? Másodszor azért: mert a nemesi terhek egyéni kivetésének kulcsában fel vannak véve a volt úrbériségekből szedett úri javadalmak is, mik a földes uraktól egészen elestek, s mellyekért még ekkorig a kármentesítés végre nem hajtathatott;* s így például Biharban a n-váradi görög egyesült püspökre az eddigi kulcs szerint azon 52 úrbéri helység után is, mellyben alig van immár egy talpalatnyi földje, az adó kivettetvén, lehetetlen volna azt megfizetnie; úgy hogy a nagy kivetés mellett alkalmasint igen kevés hajtatnék be valósággal; tekintetbe vévén különösen azt is, hogy ekkorig a nemesi terhek kivetésénél gyakorlati elv volt, a kincstár javait a lehetőségig terhelni; mellyeknek azonban most már az adózásból ki kell maradniok, ha csak az ország önmagát színleges bevételekkel áltatni nem akarná.

A nemesség 1848 előtt mentes volt a hadi adó és a házi adó alól, rendkívüli esetekben azonban magára is kötelező adót vállalt (önkéntes megajánlást.) A nemesi adó elosztási kulcsát a megyei közgyűlések állapították meg. Fényes E.: Leírása. I. 138., 139. l.

Az 1848: IX. tc. kimondta a magánföldesurak kármentesítését az úrbéri szolgáltatások megszüntetéséért. Kossuth szeptember 15-én terjesztett elő törvényjavaslatot az úrbéri kármentesítésről. (Ld. az 503. és az 504. számot).

A jövedelmi adónak kivetése ellenben igen sok gyakorlati nehézséggel jár; de mellette szól az, hogy a törvényhozás akkint határozhatja meg az adózás arányát, mikint azt a honnak illető osztályai által elviselhetőnek ítéli, kimondván például: hogy a jövedelmi adó, a tiszta jövedelemnek 3%-jét tegye, és mellette szól az, hogy Erdélyre nézve másnemű kivetést ez idő szerint teljesen kivihetetlennek tartok.

Én azonban ezen ideiglenes intézkedés körül elvet nem látván fen forogni, nem akarom véleményemmel a törvényhozás akaratát megelőzni, s azért kötelességemnek tartám, úgy egyik, mint másik iránt tervet készíteni.

B. 4 ·/· B. 5 ·/· Ha az első választatnék; – ezen esetre az ekkorig adómentes személyekre, s tárgyakra (Erdélyt ide nem értve) Juliustól December végéig számítva 4,000,000 frtnak kivetését indítványozom; s ennek a törvényhatóságok közti felosztása javaslatát B. 4 ·/· alatt, a törvényjavaslatot pedig B. 5 ·/· alatt elő terjesztem.

B. 6 ·/· A második esetre pedig félévi jövedelmi adóul 3%-et vettem fel, s az ez iránti törvény javaslatot (Erdélyre is kiterjesztve) B. 6 ·/· alatt be mutatom; – azon megjegyzéssel, hogy ha a nemzet képviselői az első terv megállapításához járulnának, azon esetre a tőkepénzek megadóztatására, valamint szintúgy az absentismusra is külön intézkedést indítványozandok, a jövedelmi adó megállapítása esetére külön intézkedésnek szüksége ez alkalommal azért nem forogván fen, mivel erre magában a tervezetben figyelemmel valék.

A jövedelmi adó, rendkívüli esetekben, nálunk eddig sem egészen ismeretlen. Így 1807-ben a nemesség tiszta jövedelmének 1/6 részét, vagyis 16 2/3%-jét, s azon kívül ingó vagyona tőke értékének szabad részét ajánlotta meg.* – Én ez alkalommal javaslatomban a tiszta jövedelemnek 3%-jére szorítkozám.

Az 1807. évi országgyűlésen a rendek felajánlották, hogy az ország minden lakosa (kivéve az úrbéres jobbágyokat és zselléreket) az ingatlan javaiból (leszámítva a gazdasági felszerelést), haszonélvezetekből, hámorokból, hutákból, vasbányákból, timsófőzésből, gyárakból stb. származó évi tiszta jövedelmének 1/6-át, az épületek (leszámítva a nemesi lakóházakat és gazdasági épületeket), ingóságok (leszámítva a hadi felszerelést, könyveket, ruhákat, házi felszerelést) értékének 1/100 részét fizeti a királyi kincstárba (1807: II. tc.)

Ezen terv mellett szól különösen az is, hogy a hazánknak Királyhágón túli részére szintúgy, mint az ország többi részeire egyaránt alkalmazható, – míg ellenben ott valamelly általános összegnek a törvényhatóságok közti felosztása így rögtön teljesen kivihetetlen volna, minthogy ott a portális kivetés egészen ismeretlen levén, e felosztásra semmi adattal, semmi előzménnyel nem bírunk.

A jövedelmi és rendes adón kívül indítványozok még pálinkaadót; mellyet fogyasztási adó szempontjából óhajtok ugyan tekintetni, de magánál a productiónál beszedetni azon oknál fogva, mivel valamint új adórendszeri javaslatomban, úgy már jelenleg is a kutatások, s naponkinti gyűlöletes gyámkodások rendszerét kerülni óhajtom, és semmi olly adórendszernek barátja nem vagyok, melly a polgárok szabad életét örökös avatkozásoknak teszi ki.

B. 7 ·/· Az ez iránti törvényjavaslatot B. 7 ·/· alatt van szerencsém előterjeszteni.

Ennek eredménye, számításom szerint, félévre alig fog 200,000 forintra menni, de szükségesnek láttam annak megkezdését indítványozni, miszerint a jövő törvényhozási ülés előtt tájékozó adatok állhassanak.

A mi az országnak eddigi – Erdélynek nevezett – részeibeni adót illeti; erre nézve előrebocsátom, hogy ott akkorig a magyarországival egészen ellenkező adórendszer volt gyakorlatban; ott nem egy összegben történt az országgyűlés által az adó-ajánlat, s nem vettetett ki törvényhatóságok között, hanem az adó tárgyai valának meghatározva, s a kulcs megállapítva* miszerint minden adótárgy megrovatott. Itt tehát a jövő November s Decemberre sem lehet az adóilletőséget számban meghatároznom, s az ország többi részeire nézve B. ://: alatt előterjesztett kivetési kulcsal kísérnem, hanem csak azon indítványra vagyok kénytelen szorítkozni, hogy az adó tartozások iránt B. ·/· alatt előterjesztett javaslat Erdélyre is kiterjesztetvén; azok – kik ott ekkorig is adót fizettek – November és December hónapokra folyó évi adójuknak egy hatodrészét tartozzanak megfizetni. – Hatodrészre itt azért szorítkozom, mert az erdélyi adókulcs, bár még M. Therezia idejében állapíttatott meg, annyira terhes, hogy én most – egy század lefolyta után – a jövő évre bemutatandó adórendszeremben sem láttam tanácsosnak, olly magas kulcsot felvenni, mint a minő Erdélyben ekkorig gyakorlatban van, s mellynek elviselhetlenségét csak az adótárgyak eltitkolásának erkölcstelen divata volt képes enyhíteni. –

Az eredetiben: alapítva.

B. 8 ·/· Az e tárgyra vonatkozó törvényjavaslat B. 8 ·/· alatt mellékeltetik.

Ennyiből állanak a folyó fél évre javaslataim. Tudom, hogy a költségvetést távolról sem fogják fedezhetni. De tekintetbe vevén a nyomasztó pénzszükséget, tekintetve vevén az ország zavaros állapotát, tekintetbe vevén azt, hogy ez időre nézve csupán ideiglenes rendelkezésről lehet szó, mellynél az időnyerés, a gyorsaság a legfőbb szempont, s nézetem szerint a hon megmentésével ugyan azonos, tanácsosabbnak ítélem a nemzet képviselőitől, a hiány fedezésére hitelt kérni, mintsem olly adóösszeget indítványozni, mellynek behajthatása papiroson maradna; vagy olly tervekkel lépni fel, mellyeket időrövidség miatt a folyó félévben végrehajtani nem lehetne.

Sőt köteles őszinteséggel vallom meg, miként még a felől is kételkedem, valjon csak a javaslott csekély adókat is képesek lesznek-e a hon polgárai készpénzül leróni, s azért a törvényhozás bölcs megfontolásába ajánlom azt, ha valjon nem volna-e tanácsos ez alkalommal megengedni, hogy a kinek tetszik, bár mi névvel nevezett adójának egy harmadrészét termesztményekben róhassa le. Ismerem a dolog nehézségeit, a károsodásnak ezen nemeit, mellyet a közállomány a termesztményi kezelésnél meggátolhatlanul szenvedni fog, de nem ignorálhatom azon körülményt, hogy a földbirtokos és földmívelő osztály, a kereskedésnek mostani pangása mellett mindenben bővelkedhetik, s pénze még sincs; – terményeket pedig a hadsereg ellátásra csakugyan vinni kellene.

Ha ezen nézetet a törvényhozás helyeslené, szükséges leend, a magyarországi adótartozások iránti törvényjavaslat toldalékpontját, úgy az erdélyi tartozásokra, mint a November és Decemberi adóösszegre s a jövedelmi és pálinkaadóra is kiterjeszteni.

B. 9 ·/· És most nincs egyéb hátra, mint hogy tisztelettel megkérjem a törvényhozást, méltóztassék a megállapítandó* költségvetésnek azon részére nézve, melly a kijelölt jövedelmi kútfők által valósággal nem fedeztethetnék a pénzügy ministeriumnak hitelt nyitni, mire nézve a törvényjavaslatot B. 9 ·/· – azon megjegyzéssel terjesztem elő, hogy ha netalán a hazánkbani lázadás, és horvátországi pártütés, vagy az országnak külellenség általi megtámadása már a folyó évben 40,000 gyalog és 10,000 lovaskatonaságnál többnek kiállítását tennék elkerülhetlenül szükségessé; a hitelnyitás erre is, azon arányban kiterjesztessék, mikén a hadügyministeri költségvetésben az első 40,000 gyalog és 10,000 lovas kiállításának költségei számba vétettek.

Az eredetiben: megalapítandó

A törvényhozás bölcseségétől függend, hitelnyitási intézkedését arra is ki- vagy nem-terjeszteni, hogy ha az úrbériségekérti kárpótlásnak esete – melly a nemzet becsületének kezessége alá helyeztetett – az elalvatio rögtönös bevégzése által, már a törvényhozás jövő ülése előtt bekövetkezhetnék – a pénzügy ministerium azon tőkeösszegig, melly a kincstári javak évi jövedelme által képviseltetik, financz munkálatba bocsátkozhassék; melly iránt formulált törvényjavaslattal csak azért nem léphetek fel, mivel a kárpótlási összeget távolról sem gyaníthatom.

Előterjesztésem harmadik részét – a jövő évi költségvetést, s adórendszeri javaslatot, külön leszen szerencsém előterjeszteni.

Kelt Budapesten, julius 18-án 1848.

Kossuth Lajos
pénzügyminister

Főkimutatása

a magyarországi álladalmi 1848. évi Julius 1-étől ugyan azon évi December 31-ig remélhető jövedelmek és költségeknek.

Bevétel				Kiadás
folyó	okmányszám	Rovatok felsorolása	Pengő pénzben forint	folyó szám	Rovatok felsorolása	Pengő pénzben forint
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13	1* A bevételek kimutatására használt, de ki nem nyomatott okmányok eredetiben megtekinthetők. (A pénzügyministérium jegyzete). 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17	I. Közvetlen adóból a.) hadi adó b.) Toborzati segedelem c.) Sz. k. városok kir. adója d.) A XVI szepesi városok k. díja e.) Várerősítésrei papi segélyadó f.) Türelmi bér II. Közvetett adóból Harminczad jövedelem Só jövedelem Posta jövedelem Díjak: a) m. kincstári díjak b) Kereskedelmi és váltótörvényszéki díjak III. Javakból. Álladalmi javak jövedelme Bányászati jövedelem Bácsi Ferencz csatorna jövedelme Megürült papi jószágok jövedelme IV. Különféle közjövedelmekből. Különféle alapítványi járulékok* Sajtóhiba: helyesen 28,138 frt. Közlöny, 1848. szeptember 1. (84. szám) 430. l. Örökülési és bírsági díjak Különféle járulékok: a) kamatokból b) selyemből c) egészségügyi jövedelemből Összesen Mellyekhez, ha a királyhágóntúli jövedelmek, jelesen: a) kincsleti javadalmakból 1,350,653 frt. b) bányászatból 91,936 frt. adatnak, a jövedelmek összege teend	3,900,000 37,500 9,003 7,128 – – 1,070,000 2,975,000 35,000 – 22,000 551,000 – – 2,300 228,135 43,500 1,360 315 1,900 8,684,141 1,442,589 10,126,730	1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12	Ő Felsége királyi udvara 3/4* évre (a) Pontosan: 1/3 hónap híján 3/4 év. Fenséges Nádor udvara és hivatala (b) Ministerelnök (c) Külügyi minister (d) Belügyi minister (e) Pénzügyi minister (f) Közmunka és közlekedési minister (g) Földmívelés-, ipar- és kereskedési minister (h) Vallás és közoktatási minister (i) Igazságügyi minister (l) Hadügyi minister Nemzetőrség (m) Összesen Ebből le-húzván a bevételt Marad fedezendő	2,166,667 112,860 41,750 49,308 408,720 1,449,910 4,412,475 318,813 825,414 404,590 16,480,000 2,175,000 28,845,507 10,126,730 18,718,777

Jegyzetek a bevételekhez.

1a. Noha a lefolyt félévben csak 1,295,053 frt 35 14/3 2 krok rovattak le hadi adó fejében, minthogy azonban feltehető, hogy a hatóságok, főleg a közelebbi felszólítás következtében az adónak behajtását erélyesen eszközlendik, a f. é. October hó végéig járó és az 1848. évi VIII. törv. cz. 3-ik szakasza szerint akkoráig béhajtandó 7,827,155 frt, 14 14/22 kr. tevő hadi adói tartozásból 3,900,000 frtok mint remélhetők jegyeztettek fel az illető rovatban.

1b. Félévi járandóság, minthogy ez mindenkor rendessen fizettetni szokott, vétetett fel.

1c. d. Miután a sz. k. valamint a XVI szepesi városok által is a kir. díj félévenkint, vagy pedig az év végével szokott fizettetni, ezért a jelen kimutatásba egész félévi járandóság vétetett fel azon megjegyzéssel, hogy a XVI szepesi városok illetményéből a 31/o. f. sz. szám alatt tett jelentés* folytán, az ezelőtt a kir. díj alatt foglalt kilenczed eleve lehúzatott.

Az országos főszámvevői osztály jelentése.

1e. A várerősítési papi segély adó az 1848. évi VIII. törv. czikk értelmében jövőre megszüntetendő lévén: e czím alatt az e folyó évi 11915. kamarai számhoz* csatolt két rendbeli kimutatások szerint a papságnál, ide nem számítva a káptalanokat, 1847-dik év végével tartozásban maradt 158,826 frt. 14 2/4 kr. váltóban, vagy 63,530 frt. 30 kr. pengőben, valamint a káptalanoknál fizetetlenül lévő 1,004,083 frt. 29 kr. váltóban vagy 401,633 frt. 23 2/5 kr. pengőben; nem különben ugyan ez évi 8092 kam. szám alatt tárgyalt számvevőségi kimutatás szerint, más egyéb a papságnál 1837. év végével fizetetlenül maradt 319,714 frt 1 kr. váltóban vagy 127,885 frt. 36 2/5 kr. p. p. e helyen feljegyeztetnek.

Az 11915. szám alatt található a kamarai számvevőség március 24-i jelentése a várerősítési adó hátralékáról 1847 végéig. A 8092. szám a püspökségekhez intézett felhívás tartozásaik kiegyenlítésére. (O. Lt. Pénzügymin. Gazdasági E. 1848. F. 1. P. 24., F. 10. P. 13.)

1f. Az 1846-ik év Junius hó 22-én 10821/401 udv. szám* alatt kelt legfelsőbb kir. határozatnál fogva, az izraeliták türelmi díja jövendőre egészen megszüntetvén, és ugyan azon évi 28305/28306 szám alatt kelt k. kam. rendelvény folytán, a héber vallásúak türelmi díjának 1845-ik évi October hó végével 2,554,293 frt. 4 1/2 krt pben, és ezeken felül még 13,754 frt 47 1/2 krt váltóba tevő, azonban az e részben közben jött tárgyalások következtében, 1,200,000 pfrtra leszállított, és 11 év alatt 22 részletben fizetendő hátraléka fejében, 1847-ik évi November hó 13-ig összesen 218,181 frt. 54 kr. a m. kincstárba valósággal már befizettetvén, még hátra maradtak 981,818 frt. 6 krok, mellyek fejében háromszor 47,000 frt. 1 1/2 kr. az ausztriai kölcsöntörlesztési pénztárba olly feltétel alatt fizettettek be; miszerint ezen 141,000 frt. 4 1/2 krt. tevő összegek, illető kamataiknak beszámításával öt év után egyenkénti 54,545 frt 37 krra növekedvén, a fenjegyzett 1,200,000 pfrtnyi váltság összeg, illetőleg 981,818 frt 6 krnyi hátra maradás letisztázására, három részletekben fizetendő 163,636 frt 21 krba elfogadtassanak.

A m. kir. udv. kancellária 10.821/1846. számú irata a zsidók türelmi taksájának megszüntetéséről és a törlesztés módjáról szól. Az iratnak csak a borítólapja van a helyén.

A bécsi udvari kamara június 24-én 5188/P. P. szám alatt kelt rendelete kimondja, hogy a zsidók kérésére a király eltörölte a türelmi taksát és majd a magyar kamara elnöksége fogja közölni, hogy a türelmi taksa hátralékainak címén mekkora összeget és hogyan kell fizetniök. (O. Lt. Kamarai lt. Ben. Res. 1846. Június Nr. 34.) Ennek a rendeletnek a kamarai iktatószáma: 28306. Viszont 28305. szám alatt a magyar kamara június 27-én 824. Praes. Cass. szám alatt kelt rendeletét iktatták. A rendeletet, múlt századi feljegyzés szerint, kiselejtezték. Az iktatókönyv szerint arról szólt, hogy a türelmi taksa hátralékait a király 1 200 000 frtban állapította meg.

2 Az illető kereskedési minister tudósításához képest fél évi jövedelem vétetett fel.

3 Az 1849. évre készített kimutatásban felsorolt jövedelemnek fele mint reméllhető, azonban úgy vétetett fel, ha a só ára időközben le nem szállíttatik.

4 A rovatban kitett összeg az 1849. évre készített előleges költségvetésben foglalt összeghez arányoztatott.

5a. Ezen jövedelem iránt jelenlegig felsőbb rendelet nem létezvén, e czím alatt semmi sem terveztethetett.

5b. A kimutatásban foglalt összeghez arányoztatott.

6 Az úrbéri viszonyok megszüntetése következtében, a rovatban kitett összegen fölül több alig jövend be.

7 A bányák mívelésére az 1849. évre készített kimutatás szerint a jövedelmeken fölül még 333,915 frt szükségeltetvén, a rovatba jövedelem fejében semmi sem tétethetett, hanem az érdeklett összeg a pénzügyi ministeriumi költségvetésbe vétetett fel.

8 Ezen csatorna hosszabbítására folyó évben kívántató költségek annak jövedelmeit 82,776 frtal felülhaladván, a rovatba jövedelem fejében semmi sem tétethetett.

9 A 6. szám alatti jegyzéssel – a számvevőségi jelentésben felsorolt okokat is ide értve.

10, 11 és 12 Ezen czímű mint valószínűleg bejövendő jövedelmek évi járandóságának fele vétetett fel.

13 Ezen bevételek a királyhágóntúli számvevőség által 1843. évtől 1847. évig bezárólag kimutatott királyhágóntúli jövedelmekhez arányoztattak, azon megjegyzéssel, hogy az unio következtében felmerülendő költségeknek egy része némelly ministeri kimutatásokban már felsoroltatott, más része pedig, mivel eleve tudva nincsen, azokból kihagyatott. Kelt Budán, 1848 Július 15.

Az országos főszámvevő osztály
igazgatója.

Weisz Bernáth Ferencz m. k.

A felséges királyi udvar tartását illető költségek 1848-iki Aprilis 11-től December 31-ig.

Költség.

Az 1848-ki pozsonyi országgyűlés határozata szerint

a fölséges királyi udvarnak jár egy évre frt.

3,000,000

Esik tehát f. é. Aprilis 11-től December 31-ig,

azaz 8 2/3 hónapra

–

frt.

2,166,667

Fenséges nádor udvara- s hivatalának költségei az 1848-ki Julius 1-től December 31-ig járó félévre.

Költségek.

1 Nádor királyi helytartó ő cs. k. fenségének egy évre jár

– frt.

212,020

jár tehát félévre

–

– frt.

106,010

2 A nádori iroda személyzetének fizetése egy évre

–

13,700

jár tehát félévre

–

6,850

frt.

112,860

A ministerelnök által az 1848-ik évi Julius 1-től December 31-ig járó félévre tervezett kiadásainak és ezekre vonatkozó jegyzeteinek összevont kimutatása.

Kiadások.

1 A ministerelnöki hivatal fizetései egy évre

frt. 27,500

–

jár tehát félévre

–

frt.

13,750

2 Ministerelnöki pótlékfizetés országgyűlés

alatt havonként 2,000 frt, 4 hónapra

–

8,000

3 Asztali fölszerelés

–

20,000

frt.

41,750

Jegyzetek.

A 2-ik ponthoz. Országgyűlési időnek ez idén 4 hónap vétetett föl, t. i. Julius, Augusztus, November és December.

A 3-ik ponthoz. Ezen kiadás egyszer mindenkorra történik, és fundus instructus képen marad mindig a ministerelnökségnél.

A külügyminister által az 1848-ik évi Julius 1-től December 31-ig járó félévre tervezett kiadásainak és azokra vonatkozó jegyzeteinek összevont kimutatása.

Kiadások.

1 A ministerium hivatalos személyzetének fizetése

egy évre frt 86,968, tehát félévre

–

frt.

43,484

Vegyes költségek.

2 a A bérben tartott 46-ik számú szomszéd házért,
mellyet a volt m. u. cancellária 1845 Julius 26-án

újra kibérlett, lakbér félévre

–

frt.

2,550

b A volt cancellária házának jó karban tartására

egy évre 2000 frt, jár tehát félévre

–

1,000

c Fűtés 84 öl fa p. 14 pfrt.

–

1,176

d Világítás egy fél évre frt. 100, tehát félévre

–

e Házadó, kémény és csatorna tisztogatás,

egy évre 96 frt. tehát félévre

–

f Futárokra és rendkívüli költségekre,

egy évre frt 2000, tehát félévre

1,000

5,284

frt.

49,308

Jegyzetek.

Általánosan.

1. Minthogy az unio következtében a volt erdélyi cancelláriának átvételével és organizátiójával újabb költség rovatok merülendenek fel, azért a felsorolt rovatok költségei ezáltal mennyivel fognak szaporodni, az előre meg nem mondható.

2. A külföldön felállítandó ügynökségek költségei, minthogy azok száma és fizetése még nem tudatik, a költségvetésben nincsenek foglalva.

A 2-k ponti b. betűhez. Ezen rovatra biztos adatok nincsenek, annyi azonban bizonyos, hogy a volt m. u. cancellária e rovatra évenkint 3,679 p. frt. költségek vetett.

A 2-k ponti c. betűhez. Ezen rovat ezelőtt 3,180 p. frtba került.

A 2-k ponti d. betűhez. Ezelőtt 282 pfrt.

A 2-k ponti f. betűhez. Ezen tételt előre meghatározni lehetlen.

A belügyminister által 1848-ik évi Julius 1-től December 31-ig tervezett költségeinek és azokra vonatkozó jegyzeteinek összevont kimutatása.

1 Ministerium:

a Hivatalos személyzet

pfrt.

90,350

b A „Közlöny” szerkesztőségi személyzete s gyorsírók*

8,520

A Közlöny a magyar kormány hivatalos lapja volt. Az első száma 1848 június 8-án jelent meg. A gyorsírókon az országgyűlési gyorsírókat érti.

c Statistikai utazások

10,000

d Irodai, s hivatalbeli írószerek, hírlapok,

nyomtatási, s segédkönyvtári költségek

6,500

2 Országgyűlési kiadások

253,000

3 Fiumei kormányszék

8,250

4 Koronaőrök

1,500

5 Országos Levéltár*

550

Az 1723: XLV. tc. alapján felállított Országos Levéltár (Archivum Regni).

6 Színházi segedelem az eddigivel együtt*

10,000

Vö. a 237. számmal.

7 Rendkívüli kiadások

5,000

8 Számvevőség

15,000

s így öszvesen félévre

408,720

Jegyzetek.

1 Miután a kormánynak mostani rendszere csak fejlésben van s fejlésében a jelen zavaros viszonyok miatt olly lassan haladott elé, miképen terjedelmét most megítélni tökéletes bizonyossággal megállapítani nem lehet.

2 A „Közlöny” talán hasznot is adand, vagy legalább a kiadási költségeket – a szerkesztők fizetését kivéve – fedezendi.

3 A fiumei kormányszéknél levő alrendű személyzetnek fizetése iránt a kormányzónak jelentése még nem érkezett meg.

4 Szintúgy a királyhágóntúli közigazgatási hatóságok, és hivatalok száma, s fizetése nem vala meghatározható a szükséges adatok rögtön meg nem szerezhetése miatt.

Figyelmeztetés.

A belügyministeri tárczát illető (e) alatti melléklet 2-ik pontja alatt az országgyűlési kiadások csak két hóra számítatván, arra az esetre, ha ez évben az országgyűlés idejét 4 hónapra teszük, az említett tárcza kiadási összege 253,000 ftal növekedendik, tehát a kiadásoknál felemlített s még ez évben fedezendő összeghez

frt.

18,718,777

járulván

253,500

leend az egész fedezendő összeg

18,972,277

A pénzügyminister által az 1848-ik évi Július 1-től December 31-ig járó félévre tervezett költségeinek és ezekre vonatkozó jegyzeteinek összevont kimutatása.

Költségek.

1 Az álladalmi tisztek ellátása:

a Ezen ministerium jelenlegi személyzetének félévi fizetése frt.

105,740

b A volt magyar és erdélyi cancellária még ekkorig be nem

sorolt egyéneinek félévi fizetése

18,170

c A nyugalmaztatásokért folyamodó tisztviselők félévi

nyugdíjaira körülbelöl

13,000

d A volt m. k. helyt. tanács eddig be nem sorolt

személyzetének félévi fizetéseire

24,007

e Nyugdíjakra félévre

279,250

f Nyugbérekre

42,638

g Kegypénzekre

13,243

h Lakbérekre

5,022 frt.

501,070

2 Kormányzási költségekre:

a Hivatalos szállások bérére

frt.

3,730

b Kormány épületek fentartására és házi szükségek fedezésére

11,500

c Irodai és hivatali költségekre

9,140

d Gyors és levélposta bérekre

5,000

e Úti költségek és napi díjakra

8,000

f Jutalmazásokra és egyébb költségekre

3,500

40,870

3 Váltság díjakra

5,020

4 Alapítványokra

9,950

556,910

5 Bankjegyek és álladalmi utalványok készítésére

150,000

6 Ferencz csatorna

83,000

7 Bányászatnál bevételen felüli kiadás

160,000

Hitelintézet alapítására az 1848-ik évi XIV. t. cz. 1. §. értelmében.

500,000

frt.

1,449,910

Jegyzetek.

A 6-ik ponthoz. A Ferencz csatorna meghosszabbítására a jövedelmeken felül ezidén még 83,000 pfrt lesz szükséges.

A 7-ik ponthoz. A bányászati jövedelmek ezidén 160,000 pfrttal megtoldandók, miszerint czélszerű beruházások tétethessenek.

A közmunka és közlekedési minister által az 1848. Jul. 1-től Dec. 31-ig járó félévre tervezett kiadásainak és ezekre vonatkozó jegyzeteinek összevont kimutatása.

Kiadások.

1 A hivatalos személyzet fizetése:

a Mostani rendes díjak egy évre frt.

58,330

b Az újonnan rendszeresítetni szándéklott

középponti műosztályok személyzete

56,620

c Kerületi mérnökök fizetései, napidíjak,

kiküldetések sat. egy évre

30,000

összesen egy évre

frt.

144,950

2 Gépek, műszerek, minták, könyvek s egyéb mind irodai,

mind műszaki kellékek és segédszerek, hivatal szállások, bútorok, sat.

15,000

3 Folyamatban lévő közmunkáknak, mint p. o. az Aldunai partút* sat.

bevégzésére az 50,000 forintnyi öszvegről jelen félévre

25,000

Az aldunai hajózást akadályozó zuhatagok szabályozását Széchenyi I. javaslatára Vásárhelyi Pál tervei alapján 1833 nyarán kezdték meg. Minthogy a feladatok megoldásához nem volt meg a megfelelő technikai felkészültségük, Széchenyi előbb a parton akart közlekedési utat építeni, hogy alacsony vízállás esetén a szárazföldön lehessen szállítani. Ezt az utat ugyancsak Vásárhelyei tervei alapján meg is építették és 1837-ben átadták a forgalomnak. Közben a zuhatagok szabályozását is folytatták, 1846-ban azonban megfelelő támogatás hiányában végleg megakadtak a munkák. Gonda B.: Az Al-Dunai vaskapu és az ottani többi zuhatag szabályozása. Budapest, 1892. 45–50. l.

4 Megyék s egyéb közhatóságoknak segélyadásra

50,000

5 Budapesten körvonal, csatorna, alagút,* Dunapart rendezése,

följárás a budai várba stb.

250,000

A budai Várhegy alatti alagút terve a harmincas években vetődött fel. Széchenyi I. is foglalkozott az alagút megépítésének tervével, ezért vette fel a költségvetésbe. Az alagút megépítésére csak 1853. és 1857 között került sor. Darvas I.: A budai alagút ismeretlen első tervezői és tervei. Városi Szemle 1946. (32. évf.)

6 Vízszabályozásra

500,000

7 Központi vasútra

1,000,000

8 Egyéb vasútakra

2,500,000

frt.

4,412,475

Jegyzetek.

1. Idő rövidsége miatt kimerítő és részletes kimutatást adni lehetlen.

2. A személyzetnek rendszerítése csak a munkálatok folytában létesíthető, mert a munkáktól függ, milly számú és minő fizetésű személyzetre lesz szükség.

3. A 4-ik ponthoz. Míg gyakorlatilag rendszeresítve lesznek azon munkák, mellyek egyes községek, municipiumok, és az ország által létesítendők, igen gyakran fog történni, hogy a vidéken, valamint eddig is történt, rögtöni pénzsegélyre lesz szükség, p. o. elszakadt hidak pillanatnyi kijavítása.

4. Szükséges, hogy Budapesttől több vasúti sugár induljon, mert országunk róna, nyílt léte minden ellenállást vagy lehetlenné, vagy legalább igen nehézzé teszi, és e bajon csak vasúti sugárok segíthetnek, mi által rövid idő alatt, az ország egyik vidékéről a másikra tetemes erőt lehet szállítani.

5. Budapestnek biztosbá, lakhatósbá, kellemesbé tétele szükséges. Ha valóban hazát akarunk alkotni, mindenek előtt szükséges, hogy Budapest, mint a haza szíve iránt legnagyobb gondunk legyen.

Ha Budapesten valódi rend uralkodik, százszorta könnyebb az ország legtávolabbi vidékein is a rendet föntartani, mi főfeltétel, nem csak kifejlésünknek, de még fenmaradásunknak is.

Budapestre napról napra több ember fog összetódulni, s így szükség már most olly javításokat tenni e két város határában, mellyek nélkül sem igazi rendőrzetet, sem azon lakhatási kellemeket nem fejthetni ki, mellyek fővárosnak nélkülözhetlen kellékei, és mellyeket Budapestnek rendes lakosa nem viselhet saját, úgy is eléggé igénybe vett erejével, minő p. o. a két város körül húzandó, rendőri tekintetből olly szükséges körvonal; a Dunapartoknak vízáradása elleni megóvása; Budavárba fölötte szükséges egy új kocsi följárás. Mind ezek a közmunka ministerium alá helyezendők, és azon viszony törvény által meghatározandó, mellynek e ministerium és Budapest helyhatóságai közt léteznie kell.

6. Megjegyzendő, miszerint 3 1/2 millió egyenesen productiv kiadás, melly tulajdonképen tehernek épen nem tekinthető.

A földmívelési, ipar és kereskedési minister által az 1848-ik évi Julius 1-től Dec. 31-ig járó félévre tervezett kiadásoknak és ezekre vonatkozó jegyzeteinek összevont kimutatása.

Kiadások.

1 Hivatalos személyzet fizetése:

a. A ministerium személyzetének s a rendszeresített,

még be nem töltött állomások fizetései egy évre frt.

87,300

b. A ministerium segélyhivatal személyzetének fizetése egy évre

30,915

c. Erdélyi unio következtében fölállítandó állomások egy évre

22,800

d. A kapcsolt országok tekintetéből fölállítandó állomások egy évre

13,320

e. A harminczadi sorsjegyzéki számadások vizsgálatára megállapítandó

számvevőség személyzete egy évre

10,650

f. A fölállítandó posta osztályi számvevőség személyzete egy évre frt.

19,841

egy évre összesen:

frt.

184,826

jár tehát ezen félévre

frt.

92,413

2 Kereskedési osztályban:

a. Négy fölállítandó consulatus frt.

20,000

b. Könyvekre

250

c. Utaztatásokra

2,000

egy évre összesen:

frt.

22,250

jár tehát ezekre félévre

frt.

11,125

3 Ipar osztályban:

a. Könyvekre sat.

frt.

150

b. Utaztatásokra

1,125

c. A műegyetemi építkezés megkezdéséhez,

mint alapárkok ásatása, anyagzatok összehordatása* sat.

50,000

1846-ban Pesten megnyílt a József-ipartanoda, amely a magasabb fokú technikai szakoktatást szolgálta, de még 1848-ban is szervezési nehézségekkel küzdött. Az ipartanoda hallgatói 1848 márciusában az intézet műegyetemmé való átszervezését kérték. Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter ígéretet is tett erre és a kormány még a tervek elkészülte előtt a költségvetésbe felvette a műegyetem építkezésének előkészítését. Vö. Hajdu J.: Eötvös József báró első minisztersége. Budapest, 1993. 97., 158. l.

d. Iparköri kísérletekre

750

e. Irodalmi vállalatokra

900

f. Szakértők napidíjaira sat.

600

g. Iparos vállalatok segítségére, részint kölcsönökkel,

részint kamatbiztosítással

75,000 frt.

128,525

4 Mezőgazdasági osztályban:

a. A gazdaság külön ágaiban kitűnő ipar és

szorgalom jutalmazására

frt.

2,000

b. Külföldi hasznos gazdasági magvak és növények megszerzésére

200

c. A gazdasági egyesület köztelke fölépítésének befejezésére

8,000

d. Szőkehalmi gazdaképző intézet felsegélésére*

800

Cegléd határában volt a szőkehalmi „majoros gazdákat képző intézet.” Magánvagyona felhasználásával Török János gazdasági szakíró alapította 1846-ban. Fényes E.: Magyarország geographiai szótáral. I. 232. l., K. L. Ö. M. XV. 524. l.

e. A hivatal számára szükséges könyvek és folyóiratok

200

frt.

11,200

5 Egészségi osztályban:

a. Az országos szemorvosok fizetése

frt.

1,000

b. Az országos állatorvos fizetése

600

c. Ezeknek kiküldése

5,000

d. Az orvosi kar elrendezésére és orvosi pályakérdések jutalmazására

10,000

e. Utaztatásokra, ásványvizek vegytani vizsgálatára

s vegyes apróbb költségekre

5,000

f. Himlőoltási jutalmakra

3,000

g. Két számvevő tisztnek (taxatori) fizetése

1,200

h. Országos kórház fölállítására

100,000

egy évre összesen:

frt.

125,800

esik tehát fél évre.

frt.

62,900

A cholera körüli tapasztalások gyűjtésére

kiküldött orvosok napidíja s útiköltségei

1,500

k. A veszteglő intézetek átalakítására való tervek

kidolgozásával megbízott személy napidíja

750

65,150

6 Vegyes költségek:

a. Szállásbér

frt.

2,500

b. Takarítási költségek

200

c. Fűtés, 100 öl fa

1,200

d. Írószerek

1,000

e. Nyomtatványok

1,000

f. Bútorzat

4,500

10,400

frt.

318,813

Jegyzetek.

A 3-ik pont c. betűhez. Ő felsége a műegyetemre 300,000 pfrtot ígért adatni, és ezen intézetnek az 1849-ik évben el kell készülnie; addig is, míg egy kimerítő terv készíthetnék, az építés és fölszerelés fedezésére ezen öszveg vétetik föl alapul; mellyből 50,000 frt a jelen költségvetésbe tétetett, a többi 250,000 frt pedig az 1849-ik évbe.

Az 5-ik ponthoz általában: Szándékoztatik ugyan még ezidén egy országos tébolyda építését megkezdeni; mindazonáltal a megkívántató kiadások még most azért nem tétetnek ezen tárcza költségvetésébe, mivel a létező alapítványok az építési s elrendezési költségeket még most valószínűen fedezni fogják. Azonban várhatni, miszerint a föntartási s egyébb költségek legföljebb 1850-ben már az álladalom segélyezését meg kívánandják.

A vallás és közoktatási minister által 1848-ik évi Julius 1-től December 31-ig tervezett költségeinek összevont kimutatása

Kiadások.

1 A ministerium személyzetének fizetése

45,984

2 Az egyetemre nézve:

a. az egyetemi alapérték az úrbéri viszonyok megszűntével
tetemes kárt szenvedvén, hogy rendeltetése szerint eddigelé

fedezett költségeket tovább is hordozhassa, félévenkint pótlékul igényel

22,310

b. Az egyetemnél teendő korszerű reformok igényelnek félévenkint

39,613

c. Az egyetemnél folyó 1847/8-ik tanév második felében történt

szigorlatok jutalom díja

12,717

3 A királyi József ipartanodára nézve:

a. Felszerelési költség

19,400

b. Kiadásainak félévenkénti pótlására

15,140

4 A meglévő kisdedóvódák kijavítása, s új óvódák felállítására

4,500

5 Honunknak nevelés szempontjábóli beutaztatására

2,500

6 Poroszhonban képzendő ifjak részére

4,800

7 Földmívelők okszerű képzése végett

1,600

8 A hivatalos személyzet, a volt helytartósági épületben,
továbbra is úgy összeszorítva, mint jelenleg van, nem maradhatván,
ha máskép nem segíthetni, külön felfogandandó szállásra van szükség;

e végre évi lakbér fejében 2500 frtot számítva, félévre teend

1,250

9 Félévenkénti fakellék

600

10 A magyar népnevelés jobb lábra állíthatása igényel,

a 4, 5, 6, és 7 alatt említetteken kívül

30,000

11 Az országban bevett vallások egyházi és iskolai szükségeinek
fedezhetésére (1848. évi XX. törvény czikk 3. §. nyomán) egy évre

2,500,000 forintot tévén, s ebből jelen évre csak 1/4 részt számítva

625,000

és így öszvesen félévre

825,414

Észrevételek.

A kiadás és bevétel közti viszonyi áttekintésére, ím egy rövid három évi számításra állapított össze állítás.*

Az összeállítás tájékoztatást nyújt a vallás- és közoktatásügyi minisztérium kezelésében levő alapítványokról.

Bevétel

Kiadás

1 Egyházi alapértéket* illetőleg egy évre

623,969

559,666

A vallásalap. II. József 1782-ben létesítette a feloszlatott szerzetesrendek vagyonából. A vallásalapba olvasztotta a III. Károly által 1733-ban alapított általános lelkészpénztárt (cassa parochorum), amely magába foglalta III. Ferdinánd és I. Lipót XVII. századi alapítványát. Rendeltetése az volt, hogy a megfelelő jövedelemmel nem rendelkező lelkészségeket rendszeresen segélyezze.

2 Rendezett püspökségek*

105,860

101,981

A szabályozott püspökségek alapja (Fundus Regulatorum Episcopatum). A megüresedett püspökségek jövedelmének meghatározott része, ebbe az alapba folyt; jövedelmét szemináriumok segélyezésére, lelkészek tartására, nyugpénzére fordították. Fényes E. Statisztikája. III. 73. l.

3 Tanulmányi alapérték*

245,442

226,004

A tanulmányi alapot Mária Terézia 1780-ban létesítette az 1773-ban eltörölt jezsuita-rend vagyonából. Uo. 70. l.

4 Egyetemi alap*

95,383

143,862

Az egyetemi alap szintén XVII. századi eredetű, amelyet Mária Terézia 1780-ban volt jezsuita birtokokból kiegészített. Ehhez további más alapítványok járultak. Uo.

5 Egyetemi nyomda

8,363

4,504

6 A Karliczky-féle alap*

509

Magánalapítvány volt, állami felügyelet alatt.

7 A nagyváradi nevelő intézet*

13,709

6,058

A nagyváradi királyi konviktus.

8 A nemes nevelő intézetek*

31,200

30,845

A nemes nevelő intézetek (konviktusok) alapját II. József létesítette, eltörölve a meglevő konviktusokat. II. József halála után a nagyváradin kívül, amelynek külön alapja volt, csak Kassán és Zágrábban állítottak konviktust. Fényes E.: Statisztikája. III. 71–72. l.

9 Horvátországi iskolai alap*

5,036

437

Elemi iskolai alap volt.

Öszvesen

1,129,468

1,073,357

E szerint a tiszta jövedelem tenne 56,111 frt, vagy mivel az egyetemi alap és nyomda 4 és 5 alatti túlkiadása = 44,620 frt külön fedeztetni terveztetik, marad e tiszta jövedelem = 100,731.

Melly összeg azonban az eddig nagy számmal congrua* nélkül pangott római catholikus lelkészeket, a dézsma megszüntetése* következtében vallott tetemes romlásukat, képezdéinknek, sőt gymnasiumainknak is rosz láboni állását, ipar és reál tanodáinkat általános nem létét sat. felvéve, inkább hiánynak, mint jövedelemnek tekinthető.

A lelkészek évi illetményének legalacsonyabb összege.

Az 1848: XIII. tc. mondta ki.

Az igazságügyi minister által az 1848-ik évi Julius 1-től December 31-ig járó félévre tervezett költségeknek és ezekre vonatkozó jegyzeteknek összevont kimutatása.

Kiadások.

1 A ministerium hivatalos személyzetének fizetése egy évre frt.

117,800

jár tehát félévre

frt.

58,900

2 Az ítélőszékek személyzetének fizetése:

a. Hétszemélyes tábla a királyhágóntúli osztályt is ide értve

207,250

b. Királyi tábla

126,350

c. Váltó feltörvényszék*

40,350

A váltótörvényszékek fellebbviteli hatósága, székhelye Pesten volt. Fényes E.: Statisztikája. III. 113. l.

d. Királyhágóntúli királyi tábla*

31,800

Az erdélyi királyi tábla, amely 1754-ben nyerte el végleges szervezetét és attól kezdve Marosvásárhelyen működött.

e. Báni tábla*

15,900

A báni tábla székhelye Zágrábban volt. Élén a bán állott. A báni táblától a hétszemélyes táblához lehetett fellebbezni. Fényes E.: Statisztikája. III. 114. l.

f. Kerületi táblák a zágrábi ítélő táblát is ide értve*

36,450

Öt kerületi tábla (kerületi törvényszék) működött: Debrecenben, Eperjesen, Nagyszombatban, Kőszegen, Zágrábban. Polgári perekben ítélkező elsőfokú bíróságok voltak. Fényes E.: Statisztikája. III. 114–115. l.

g. A pesti, pozsonyi, sopronyi, eperjesi, aradi, debreczeni,
károlyvárosi és a Királyhágóntúl felállítandó

első bíróságú váltótörvényszékek a fiumeivel együtt*

94,180

A váltótörvényszékeket a 1840: XV. tc. alapján szervezték meg.

h. A fölállítandó bányatörvényszékek*

98,000

Vö. a 202. számmal.

i. A Jászkun kerületek folyamodási főtörvényszéke*

1,100

A jászok és a kunok a kerületi kapitányi, onnét a hármaskerületi törvényszékhez fellebbezhettek. Fényes E.: Statisztikája. III. 112. l.

egy évre összesen frt.

651,380

jár tehát félévre frt.

325,690

3 Rendkívüli kiküldetésekre hozzávetőleg egy évre

40,000

jár tehát félévre

20,000

frt.

404,590

Jegyzetek.

A 3-ik ponthoz. Ilyen költségek leendnek a börtönöknek szükséges megvizsgálata, az úrbéri szolgálatokért járandó kárpótlások kérdéseinek elítélésére alakítandó ideiglenes bíróságok, a codificatióhoz megkívánandó szaktudósok napi díja sat.

A hadügyi minister által az 1848-ik évi Julius 1-től December 31-ig járó félévre tervezett kiadásainak és ezekre vonatkozó jegyzeteinek összevont kimutatása

Kiadások.

1 A ministerium hivatalos személyzetének fizetése frt.

70,000

2 Öt hadi főparancsnokság

200,000

3 Az eddigi rendes katonaság fizetése, ruházata,

fölszerelése s fegyverzete

5,036,000

4 Termesztményekkeli ellátása, szállásolása

1,664,000

5 Pótlékfizetése az eddigi rendes katonaságnak

360,000

6 Erősítések és más építések

100,000

7 Nyugdíjak és sérvvitézek* fizetései

850,000

Sérült, rokkant katonák.

frt.

8,280,000

8 Ha a tüzérség és tudományos osztályoknak

egy része még ezidén állíttatnék föl; körülbelül

500,000

frt.

8,780,000

9 40,000 gyalog, és 10,000 lovas

katonaság kiállítására ezen félévben frt.

6,200,000

10 Várellátásra és termékek gyűjtésére

500,000

11 Várerősítési költségekre

1,000,000

7,700,000

frt.

16,480,000

Jegyzetek.

A 9, 10, és 11-ik pontok alatti tételek azon 50,000 katona még ezidéni kiállítására szolgálnak, melly már a határozott 200,000 rovására jár; így tehát ezen kétszázezernek kiállítása föl van osztva, mint következik:

40,000 gyalog,

10,000 lovas,

1848-ban pénzszükség

frt.

7,700,000

120,000 gyalog,

30,000 lovas,

1849-ben pénzszükség

34,400,000

összesen

160,000 gyalog,

frt.

42,000,000

40,000 lovas,

200,000 katona

A nemzetőrségre vonatkozó, 1848-ik évi Julius 1-től December 31-ig járó félévre tervezett kiadásoknak és ezekrőli jegyzeteknek összevont kimutatása.

Kiadások.

1 Az igazgatási személyzet:

a. Nemzetőrségi tanács fizetése frt.

50,000

b. Az álló nemzetőrség főparancsnoksága

3,840

c. A mozgó nemzetőrség főparancsnoksága

2,820

egy évre összesen

frt.

56,660

jár tehát félévre

28,330

2 Az álló nemzetőrséghez szükséges:

a. őrnagyok és segédtisztek egy évre

frt.

426,000

jár tehát félévre

213,000

b. fegyverzet

1,000,000

1,213,000

3 A mozgó nemzetőrség 14 zászlóaljának

összes fizetése egy évre

1,800,000

jár tehát félévre

900,000

4 A mozgó nemzetőrségi tüzérség egy évre frt.

60,000

jár tehát félévre

30,000

5 Vegyes, előre nem látott költségekre egy évre

7,340

jár tehát félévre

3,670

frt.

2,175,000

Jegyzetek.

A 2-ik ponti a) betűhez. Az álló nemzetőrség száma, mivel az összeírások még be nem jöttek, egyelőre 1,000,000-ra vétetik föl, mellyhez 250 őrnagy és ugyanannyi segédtiszt számíttatik.

A 2-ik ponti b) betűhez. Az 1,000,000-nyi álló nemzetőrségben 100,000 ember föltétetik, ki magát fegyverrel ellátni nem képes; ezek számára a szükséges fegyverzet és fölszerelés a kincstárból lenne pótlandó fejenként 20 pfrjával számítva, teszen 2,000,000 pforintot. Ezen öszvegnek egyik fele a jelen, a másik fele pedig az 1849-ki költségvetésbe foglaltatik.

B ·/·

Törvényjavaslat

az adótartozások és folyó adó behajtásáról.

A jövő évtől kezdve új adórendszer fogván életbe léptettetni, s azért, de az ország rendkívüli költségeinek fedezhetése tekintetéből is, az adó tartozások pontos behajtása kívántatván, ennek sikeres eszközlésére következők rendeltetnek:

§ 1. Minden törvényhatóságban köteles a főtisztviselő, megyékben a fő és alispányok, sz. kir. városokban a polgármesterek, kerületekben a főkapitányok s illetőleg kerületi grófok akként intézkedni, hogy a jelen törvénynek szentesítése után a pénzügy minister által hozzájok intézendő rendelet postára tételének napjától számítandó 6 hét alatt minden egyes adózóra nézve, adó tartozásának s folyó évi October végéig reá háruló illetőségnek számbavétele egyénenkint megtétessék.

§ 2. Ennek mulaszthatlan teljesítéseért az említett tisztviselők akként felelősök, hogy nem teljesítés esetére a pénzügy minister által hivatalaikból azonnal el fognak mozdíttatni.

§ 3. Akiket viszont az 1-ső §-ban megnevezett törvényhatósági főnökök ezen egyéni számvetésre kirendelendnek, azok a reájok bízottakat az 1-ső §-ra figyelmezve megszabandó határnapig végrehajtani köteleztetnek, különben az őket kiküldő törvényhatósági főnök saját hasonló felelősége alatt köteles leszen, az illy hanyag tisztviselőt hivatalából azonnal elmozdítani, s a mulasztás helyrehozására addig is mást helyettesíteni, míg a törvényhatósági legelső gyűlés, az elmozdított tisztviselő helyét másnak választásával végkép betöltené.

§ 4. Ezen egyéni számvetés alkalmával, a behajthatlanságok egyénenkint feljegyzendők s minden fenforgó indokok elszámlálásával lajstromba vezetendők. – Hasonlóképen feljegyzendők s lajstromba vezetendők azon egyes esetek is, mellyekben az illető adótartozás nem behajthatlan ugyan, hanem a folyó évben egészeni lefizetése az illető adózónak romlása nélkül nem eszközölhető – melly esetben a már ez idén beszedhető részleg szám szerint kiteendő.

§ 5. Bevégeztetvén az 1-ső §-ban kitett határ idő alatt az egyéni számvetés, a 4-dik szakasz szerinti indokolt összeírás, a törvényhatóságnak legfölebb 15-öd napra gyűlés leszen hirdetendő, ott a behajthatlanságok s részletekbeni behajthatóságok indokolt lajstroma vizsgálat végett előterjesztendő, s határozat után a gyűlés észrevételeivel egyetemben – legföllebb egy hét alatt – a pénzügy ministerhez felterjesztendő. A 2-ik §-bani felelősség ezen esetre is kiterjesztetvén.

§ 6. A pénzügy minister – a törvényhatóságok észrevételeinek meg bírálása mellett – haladéktalanul véghatározatot hozand, s azt egyenesen a törvényhatóságok főnökeinek megküldendi, kik azt minden további ellenvetés, avagy gyűlés elibe terjesztés nélkül végrehajtani – hivatalaikbóli elmozdítás terhe alatt – köteleztetnek.

§ 7. Ezek szerint a behajthatlanságok tisztába hozatván, s a törvényhatóságok adótartozási illetékéből lerovatván, mind az, a mi vagy egészen vagy legalább ez idénre egy részben behajthatlannak nem leend kijelölve, folyó évi October végeig okvetlenül be hajtandó; ha csak idő közbeni valamelly elemi csapás, vagy ellenséges beütés és foglalás által újabb behajthatlanság nem adná magát elé – mire nézve a fentebb megszabott eljárás leszen megtartandó.

§ 8. A községi adószedők a folyó Julius hótól October végeig behajtandó és a törvényhatóság pénztárába beszolgáltatandó adónak 2%-jét kapják jutalomul, s ezt a beszolgáltatás alkalmával tüstént levonhatják, ellenben minden behajthatlannak, vagy legalább egy részben a jövő évre halaszthatónak meg nem állapított illetőségeknek October végeig behajtásáért, – és beszolgáltatásáért összes vagyonukkal felelősök.

§ 9. Ezen behajtásra szorosan felügyelni s azt havonkinti személyes közbenjöttével is sikeresíteni, a törvényhatóságok illető adószedőinek tisztéhez tartozik, kik ezért a beszedett és beszolgáltatott adónak 1%-jét kapják jutalomul; ellenben a közállománynak a községi adószedőkre a 8-ik §-ban kiszabott kárpótlását valósítani tartoznak; különben a mulasztásért összes vagyonukkal ők felelősök, – valamint viszont ezen felelősség valósításaért a fő, s alispán, illetőleg polgármester s kerületi főkapitány avagy gróf, összes vagyonával felelős.

§ 10. Ezen törvény Magyarországra s a kapcsolt országokra egyenlőn kiterjesztetik – csupán azon hatóságok avagy községek kivételével, mellyek az ország törvénye, s törvényes kormánya ellen, nyílt lázadásban vannak s mellyek ha a törvény iránti engedelmességre, fegyveres erő alkalmazása előtt önkényt vissza nem térnének, a törvényes rendnek erőhatalommali helyre állítása után, a magánosoknak okozott vagy okozandó károk megtérítésén felül, a pártütésök által okozott országos költségek fejébeni adótartozásuk tízszeres mértékbeni megfizetésére fognak köteleztetni.

§ 11. Az ország azon részéről, melly ezelőtt Erdélynek neveztetett, külön törvény intézkedik.

§ 12. A jelen törvény végrehajtásával a pénzügy minister bízatik meg.*

Ha az adófizetés könnyítésére, a törvényhozás által elvül az fogadtatnék el, hogy az adó egy részének termesztményekbeni lerovása is megengedtetik, ezen esetre a 9-ik szakasz után még a következik szakasz volna iktatandó: (A pénzügyminisztérium jegyzete.)

§ 13. Ha valaki adótartozásának egy részét termesztményekben, név szering gabna neműekben, lisztben, szénában, szalmában, kívánná leróni, ez a pénz és hadügyi ministeriumok által a vidéki körülmények tekintetbe vételével megállapítandó (vagy a jelen országgyűlésen kidolgozandó) ár szabás szerint, a közönségenkint együtt vett adó illetőségnek egy harmad részeig megengedtetik, de senki reá nem köteleztethetik. – A termesztményekbeni beszolgáltatás az illető adózók által saját költségükön azon katonai raktárakba fogván történni, mellyekbe a katonaság ellátására ekkorig kiszolgáltatni szokott termesztmények beszállítattak. A beszállítandó termesztmények pedig a törvényhatóságok által az eddigi mód szerint felelőség mellett kezelendők mind addig, míg a had s pénzügy ministerek a termesztményeknek mikénti felhasználása iránt nem rendelkeznek.

B. ://:

A jelenlegi köz adónak porták szerinti negyede, vagyis három havi illetősége

Folyó szám	KERÜLETEK ÉS TÖRVÉNY- HATÓSÁGOK NEVEI	Nádori porták száma	Hadiadónak 3 havi járandósága
			fl.	kr.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 1 2 3 4 5 6 7 8	POZSONYI KERÜLET Pozsony vármegye Pozsony városa Nagyszombat városa Sz. György városa Bazin városa Modor városa Nyitra vármegye Szakolcza városa Trencsén vármegye Trencsén városa Mosony vármegye Győr vármegye Győr városa Komárom vármegye Komárom városa Öszvesen BESZTERCZEI KERÜLET Árva vármegye Liptó vármegye Turócz vármegye Bars vármegye Körmöczbánya városa Újbánya városa Zólyom vármegye Beszterczebánya városa Breznóbánya városa Libetbánya városa Zólyom városa Korpona városa Nagy-Hont vármegye Selmeczbánya városa Bélabánya városa Bakabánya város Öszvesen SOPRONI KERÜLET Sopron vármegye Sopron városa Kis-Márton városa Rusz városa Vas vármegye Kőszeg városa Zala vármegye Veszprém vármegye Öszvesen	200 40 14 3 4/8 6 6 223 5 130 2 4/8 120 52 18 92 8 921 54 34 24 83 8 2 52 8 5 4/: 2 2 4/: 3 72 11 1 9/8 2 369 6/8 194 24 5 2 212 6 4/8 170 98 711 4/8	34424 6884 2409 602 1032 1032 38555 860 22375 430 20654 8950 3098 15835 1376 158524 9294 5852 4130 15146 1376 344 8950 1376 946 344 430 516 12392 1893 301 344 63642 33391 4130 860 344 36489 1118 29260 16867 122464	25 10/16 53 2/: 42 10/: 25 10/: 44 44 21 8/: 36 10/: 52 11/: 18 5/: 39 6/: 21 1/: 11 15/: 14 3/: 58 10/: 29 5/16 35 12/16 9 2/: 55 14/: 44 14/: 58 10/: 14 4/: 21 1/: 58 10/: 40 5/: 14 10/: 18 5/: 22 47 10/: 20 10/: 12 13/: 14 11/: 9 11/16 41 11/16 55 14/: 36 10/: 14 11/: 53 9/: 47 40/: 45 13/: 58 2/: 54

BUDAI KERÜLET

Pest vármegye

Buda városa

Pest városa

Nógrád vármegye

Heves vármegye Eger érseki várossal

Jász és két Kun kerületek

Esztergom vármegye

Esztergom városa

Fejér vármegye

Fejérvár városa

Csongrád vármegye

Szeged városa

Csanád vármegye

Arad vármegye

Arad városa

Békés vármegye

Öszvesen

KASSAI KERÜLET

Abaúj vármegye

Kassa városa

Zemplén vármegye

Sáros vármegye

Eperjes városa

Bártfa városa

Szeben városa

Szepes vármegye

Lőcse városa

Késmárk városa

Gömör Kis-Honttal

Torna vármegye

Borsod vármegye

Ungh vármegye

16 szepesi városok kerülete

Öszvesen

DEBRECZENI KERÜLET

Mármaros vármegye

Szathmár vármegye

Szathmár-Német városai

Nagybánya városa

Felsőbánya városa

Szabolcs vármegye

Hajdú városok kerülete

Bihar vármegye

Debreczen városa

Ugocsa vármegye

Beregh vármegye

Öszvesen

244 5/8

100

148

125

16 2/:

100

1250 7/8

104

68 4/8

605 4/8

12 4/8

4 2/;

31 4/:

214

565 2/8

42105

6540

13769

17212

25478

21515

9638

1376

15835

3313

10499

7917

6712

17212

1721

14458

215303

11187

3098

17900

12737

1376

860

344

11790

1204

860

15835

2065

14458

6024

4475

104219

10327

13597

2151

731

1549

12048

5421

36834

7057

2065

5507

97292

22 10/16

38 8/:

46 4/:

12 13/:

4 3/:

50 6/:

58 10/:

14 3/:

21 1/:

37 2/:

45 13/:

12 13/:

13 5/:

15 3/:

16 10/16

56 5/16

11 15/:

42 2/:

2 5/:

58 10/:

36 10/:

14 11/:

51 5/:

36 10/:

14 3/:

27 15/:

15 8/:

16 8/:

10 2/:

57 5/16

19 11/16

38 115/:

31 10/:

31 2/:

5 15/:

50 14/:

8 4/:

– 7/16

27 15/:

54 8/:

2 5/16

PÉCSI KERÜLET

Somogy vármegye

Baranya vármegye

Pécs városa

Tolna vármegye

Bács vármegye, a Tiszán inneni kor. kerülettel

Szabadka városa

Zombor városa

Újvidék városa

Öszvesen

SZERÉMI KERÜLET

Verőcze vármegye

Eszék városa

Pozsega vármegye

Pozsega városa

Szerém vármegye

Öszvesen

TEMESI KERÜLET

Temes vármegye

Temesvár városa

Torontál vármegye

Krassó vármegye

Öszvesen

ERDÉLY ORSZÁGHOZ CSATOLT VÁRMEGYÉK ÉS KERÜLET

Zaránd vármegye része

Kraszna vármegye része

Közép Szolnok vármegye része

Kővár vidéke

Öszvesen

Fiume városa

Horvát ország

123

160

128

290

811

229

254

112

644

15 4/8

98 4/8

135 6/8

21171

27539

2065

22031

49915

7917

5163

3786

139591

13769

1893

9466

344

13941

39415

43719

4130

43719

19277

110846

2667

753

7229

4303

16954

688

23394

1 6/16

32 8/:

27 15/:

25 3/:

37 2/:

39 14/:

41 4/:

3 4/16

46 4/16

20 10/:

43 1/:

14 1/:

53 9/:

58 3/16

1 6/16

55 14/:

1 6/:

40 12/:

39 6/16

53 10/16

57 4/:

7 13/:

3 3/:

1 14/16

29 5/16

46 13/16

AZ ÖSZVEGEK EGYBEFOGLALÁSA

Pozsonyi kerület

Beszterczei kerület

Soproni kerület

Budai kerület

Kassai kerület

Debreczeni kerület

Pécsi kerület

Szerémi kerület

Temesi kerület

Erdély országhoz csatolt vármegyék és ker.

Fiume városa

Öszvesen a magyarországi kerületek Erdély ország részeivel

Horvát ország

Mindöszve

Az elszakasztott részek adója, az 1802-diki kivetés szerint teszen

A komáromi vár részére elfoglalt telekre esik

összeg

mellyet néggyel sokszorozván, kijön ehhez a tört számokból eredt különbség

hozzáadatván, kitűnik az egész évi adó

921

369 6/8

711 4/:

1250 7/:

605 4/:

565 2/:

811

229

644

98 4/:

6210 3/8

135 6/:

6436 1/8

–

158524

64652

122464

215303

104219

97292

139591

39415

110846

16954

688

1068943

23394

1092337

6137

335

1098811

4395244

29 5/16

9 11/:

16 10/:

57 5/:

2 5/:

3 4/:

58 3/:

39 6/:

1 14/:

29 5/:

1 4/16

46 13/:

48 1/16

28 5/:

49 13/:

6 3/16

24 12/16

13 12/:

38 8/6

Látta: EBECZKY IMRE pénzügyi tanácsos.

VENTURINI JÓZSEF főszámvevő tiszt.

B. :///:

Törvényjavaslat

a folyó évi November és December hónapokra kivetendő adóról.

A jelen országgyűlés T. t. czikkében megállapított új adórendszer jövő 1849-ik év kezdetével fogván életbe léptetni, s a köz igazgatási év adózás tekintetében is a rendes napévvel egyesítetvén, nehogy a folyó év két utolsó hónapja adó nélkül maradjon, határoztatik:

§. 1. Magyarország s a kapcsolt országok (Erdélyt ide nem értve) azon lakosainak, kik a hadi pénztárba eddig is adóztak, s azon tárgyak után, mellyektől adóztak, folyó évi November és December hónapokra fizetendő országos adóilletőségük 1,098,811 frtban 6 3/16 krban állapíttatik meg.

§. 2. Ezen adóöszveg a folyó 1847/8-ik évi hadi adónak negyed részét tevén, – a törvényhatóságok közt megállapított felosztás következtében – egyénenkint, minden új összeírás, és rovatolás nélkül akkint vettetik ki, hogy mindenki azon öszvegnek, melly reá a folyó 1847/8. évre hadi adó gyanánt kivetve volt, egy negyed részét tartozzék November és December hónapokra – a szokott adó szedés útján – megfizetni.

§. 3. Ellenben a katonaság termesztménybeni élelmezésének kötelezettsége folyó évi October végével megszűnik, s a hadi adó nevezete is megszüntetik.

§. 4. A megyék házi adóját illetőleg: a megyéknek azon lakosai, kik a múlt törvényhozás által minden úri adózásoktól felszabadított úrbériségeket bírnak; az illető megyék házi pénztárába folyó évi házi adójuknak szintúgy egy negyed részét fogják, jövő November és December hónapokra illetőségül fizetni; a többi adózók pedig ezen időre, csak egy házi illetőséget, vagy is egész évi illetőségüknek tizenketted részét fizetendik.

§. 5. A megyék házi pénztárának innen eredő hiánya avagy fölöslege a jövő évi adó kivetésnél fog ki egyenlíttetni.

§. 6. A szabad kir. városok és szabad kerületek adózó tagjai házi adó gyanánt November és December hónapokra, folyó évi házi adó illetőségüknek egy hatod részét fizetendik.

§. 7. Az országnak azon részéről, melly ekkorig Erdélynek neveztetett, s a honnak eddig adómentes lakosairól külön törvény intézkedik.

A törvényjavaslaton az osztályok központi választmánya annyi változtatást végzett, hogy a 3. § után új 4. §-t iktatott be: „Úgyszinte a szabad királyi és szepesi 16 városok királyi díja 1848-ik évi November 1-ső napjától megszüntetik.” Így a törvényjavaslat 8. §-ból áll. A változott szöveget kiadta Beér J.–Csizmadia A.: i. m. 803. l. A törvényjavaslatot a képviselőház augusztus 30-án tárgyalta le és fogadta el. (Ld. a 457. számot.)

B. 4 ·/·

4,000,000 frtnak, 1848-dik évi financialis munkálat 5-ik szám alatti csatolmánya szerinti kivetése a honnak eddig adómentes osztályaira törv. hatóságonként.

Folyó szám	Hatóságok nevei	ADÓ
		frt.	kr.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 51 51 52 53 54 55 56	Abaúj vármegye Arad vármegye Árva vármegye Bács vármegye Baranya vármegye Bars vármegye Békés vármegye Bereg vármegye Bihar vármegye Borsod vármegye Csanád vármegye Csongrád vármegye Esztergom vármegye Fejér vármegye Gömör vármegye Győr vármegye Heves vármegye Hont vármegye Komárom vármegye Krassó vármegye Liptó vármegye Mármaros vármegye Moson vármegye Nógrád vármegye Nyitra vármegye Pest vármegye Posega vármegye Poson vármegye Sáros vármegye Somogy vármegye Sopron vármegye Szabolcs vármegye Szathmár vármegye Szepes vármegye Szerém vármegye Temes vármegye Turócz vármegye Tolna vármegye Torna vármegye Torontál vármegye Trencsin vármegye Ugocsa vármegye Ung vármegye Vas vármegye Verőcze vármegye Veszprim vármegye Zala vármegye Zemplin vármegye Zólyom vármegye Jász-kun-kerület Hajdú kerület Magyar tengerpart Zaránd vármegye Kraszna vármegye Közép-Szolnok vármegye Kővár vidéke Összeg	48871 100791 9058 166823 73408 44583 75905 33468 190621 72869 32587 50580 20798 119424 52807 33560 117984 34202 56808 50783 21178 63086 47528 73497 156024 238801 27020 108505 39353 128611 82338 100312 84047 36333 48315 136627 6782 85940 9631 190802 53765 11507 40204 136256 71888 84018 96491 78370 32377 61030 9263 1939 8068 5888 11820 5535 3798103	19 21 8 22 39 52 23 19 34 24 35 12 39 44 8 23 31 21 39 56 52 7 3 39 38 27 51 6 16 8 47 32 8 8 10 11 27 38 10 22 2 45 13 32 54 31 38 25 20 2 27 32 16 38 33 16 16

Szabad kir. városok

Arad

Bakabánya

Bártfa

Bazin

Bélabánya

Beszterczebánya

Breznobánya

Buccari

Buda

Debreczin

Eperjes

Eszék

Esztergom

Felsőbánya

Fiume

Győr

Kassa

Késmárk

Kismárton

Komárom

Korpona

Körmöczbánya

Kőszegh

Libetbánya

Lőcse

Modor

Nagybánya

Nagyszombat

Pécs

Pest

Posega

Poson

Ruszt

Selmeczbánya

Sopron

Szabadka

Szakolcza

Szathmárnémeti

Székes-Fehérvár

Szent-György

Szeben

Szeged

Temesvár

Trencsin

Újbánya

Újvidék

Zólyom

Zombor

XVI szepesi városok

összeg

Horvát ország

Körös vármegye

Varas vármegye

Zágráb vármegye

Kaproncza város

Károlyváros

Körös

Varasd

Zágráb

Összeg

Ismételtetés

Magyarországi megyék

városok

Horvát ország

Öszvesen

2434

392

278

497

185

2962

4500

140

1578

3591

513

491

1028

594

580

1379

402

290

287

341

1086

868

902

689

729

3197

727

1339

1522

186

1220

629

3420

17674

756

1199

2353

497

172

12157

650

122

984

2846

266

5580

3739

88168

15589

24563

70846

458

343

821

126

113728

3798103

88168

113728

4000000

–

Látta: Julius 6-kán 1848.

EBECZKY IMRE
m. k. pénzügyi tanácsos

VENTURINI JÓZSEF
m. k. főszámvevő

B. 5 ·/·

Törvényjavaslat

A hon eddig adómentes osztályainak folyó fél évi adójáról.

A hon jelen rendkívüli szükségeinek tekintetéből, folyó évi Julius 1-ő napjától December végeig számított fél évre, Magyarországnak s a kapcsolt országoknak, – Erdély ide nem értve, – mind azon lakosaira, kik ekkorig rendes adót nem fizettek, s azon tárgyakra, mellyektől adót nem fizettek, 4,000,000 pfrt országos adó vettetik ki.

§. 1. Ezen négy millió pfrt a törvényhatóságok közt – a jelen törvényhozás állapodása szerint – felosztatván, a törvényhatóságok által az eddigi adómentes honpolgárokra azon kulcs szerint fog kivettetni; melly a nemesi terhekre nézve gyakorlatban van; az ország saját kincstári javai az adófizetés alól kivétetvén.

§. 2. A kivetést úgy, mikint a beszedést is a törvényhatóságok – ezen egy alkalommal még az eddigi mód szerint – eszközlendik. A kivetést azonban tartozandnak a jelen törvény szentesítésétől számított 6 hét alatt végrehajtani, s a kivetési lajstromok egyik példányát a pénzügy ministernek azonnal beküldeni; miről a törvényhatósági elnökök, hivatalukbóli elmozdítás terhe alatt felelősök. – A beszedésre nézve a pénzügy minister arra hatalmaztatván fel, hogy a hol a beszedést hanyagul eszközöltetni tapasztalandja, külön beszedőket is rendelhessen; kiknek az illető törvényhatóságok minden nemű végrehajtási segélyt nyújtani köteleztetnek.

§. 3. A beszedők jutalomul, a behajtott, s a pénzügy minister által minden törvényhatóság számára kijelenendő ország kincstári pénztárba beszolgáltatandott adónak két százalékát fogják kapni.

§. 4. Az országnak azon részéről, melly ekkorig Erdélynek neveztetett, külön törvény intézkedik.

A törvényjavaslatot az osztályok központi választmánya elvetette és helyette a rendkívüli jövedelmi adóról szóló törvényjavaslatot (B. 6 ·/·) fogadta el módosított formában. Beér J.–Csizmadia A.: i. m. 794. l. (Vö. a 457. számmal.)

B. 6 ·/·

Törvényjavaslat

a rendkívüli jövedelmi adóról.

1. §. Egyesült Magyarországban s a kapcsolt részekben a kik és a mitől eddig rendes adót nem fizettek, folyó 1848-dik félévre tiszta jövedelmöktől jövedelmi adót fognak fizetni.

2. §. Kivétetnek ezen jövedelmi adó alól a fejedelem és nádor részére határozott országos díjak, az álladalom javai, a katonáknak fegyveres szolgálatért járó rendes fizetéseik s mind azon honlakosok vagyonai, kiknek tiszta jövedelme együtt és öszvesen 50 forintnál kevesebb.

3. §. Az ollyan kereseti jövedelemnek, melly bizonyos meghatározott öszvegben egyedül vagy főképen munkadíjból származik, csak fele vétetik adóalapul.

4. §. A jövedelmi adóra nézve öt fok állapítatik meg, ú. m.

50 frt tiszta jövedelemtől 100-ig

1 százalék

101 frt tiszta jövedelemtől 500-ig

1 1/2 százalék

501 frt tiszta jövedelemtől 1000-ig

2 százalék

1001 frt tiszta jövedelemtől 2000-ig

2 1/2 százalék

2001-en felül tiszta jövedelemtől

3 százalék

5. §. A hol valaki rendesen lakik vagy birtokainak feje* van, ott számítatnak össze mind azon jövedelmei, mellyek személyes állásához vagy keresetéhez köttetvék, de birtokának és ebből származó jövedelmének öszveírása egyes községenként külön külön történik. Azonban az egy helyütt összeírt jövedelem, bár több különböző eredetű kisebb részekből álljon, öszvesíttetik, és a jövedelmi adó az egésztől számíttatik.

A caput bonorum magyar fordítása, vagyis birtokainak középpontja.

6. §. Pénztőkék kamataitól, bármelly kicsin vagy nagy sommákból álljanak, 3 százalék a hitelezők terhére az adós által akképen fog fizettetni, hogy az adós jövedelmének összeírásánál az adósság tekintetbe nem vétetik, hanem az adós kamatfizetéskor, az ez évi kamatnak három százalékát mint általa a hitelező helyett fizetett jövedelmi adót hitelezőjének beszámíthatja, ha pedig a szerződés természete, – például váltóknál – vagy föltétele szerint a kamat már előre levonatott vagy kifizettetett volna, a tőkéből róhatja le.

7. §. Minden hatóságokban, ú. m. megyékben, székekben, kerületekben, királyi városokban, és pedig az elsőbbekben járásonként s kerületenként a pénzügyminister fog egy összeíró és adókivető biztost kinevezni, ki ezen törvény vezérelvei szerint a bemondások és szükség esetében az értesítő szavazatok, tanúbizonyságok és egyéb adatok nyomán egyedül fogja a fizetendő adómennyiséget meghatározni, az adófizetőnek szabadságában állván, a pénzügyministerhez egy hónapi időközben benyújtott hiteles oklevelekkel kimutatni, hogy őtet jövedelméhez képest kevesebb adó illeti, s ha ezt kimutatandja, az, a mivel netalán többet fizetett, a második részlet fizetésekor ministeri írásbeli határozat előmutatása mellett neki betudatik.

8. §. A ministeri biztoshoz értesítő szavazattal járulandnak: megyékben, székekben és kerületekben az illető kerületi tisztviselő segédtársaival, kir. városokban legalább két tanácsnok, mindenütt az illető mérnök és a ministeri biztos által választott tollvivő.

9. §. A mondott személyeken felül a ministeri biztos minden egyes községben mind annyiszor s olly személyeket vehet magához, a mennyiszer s a millyeneket működéseihez képest szükségesnek tart, különösen helybeli előljárókat, közös felügyelőket, közös szolgákat, pásztorokat stb.

10. §. A ministeri biztos a hatóság elnöke előtt következő esküt teend le:

„Én N. N. esküszöm az élő istenre, hogy az 1848-diki országgyűlésen a rendkívüli adóról alkotott …-ik tczikk értelmében az abban kijelelt honlakosokra s testületekre, illetőleg vagyonaikra hárulandó adónak meghatározásában és kivetésében, s minden ezekhez tartozó munkálatokban a legnagyobb hűséggel, szorgalommal és igazságszeretettel fogok eljárni.”

11. §. Hogy a ministeri biztos és a segéd tisztviselők munkálkodásukban legkisebb akadályra se találjanak, a biztos megkeresésére a hatóság elnöke annyiszor, mennyiszer, elmozdítatás terhe alatt azonnal karhatalmat rendelni tartozik. Azok részére, kik tanúkul vagy bármelly minőségben a ministeri biztos által meghívatnak, polgári állásukhoz képest a szokásban levő napi díjak utalványoztatnak, de ha a meghívásra megjelenni nem akarnának, annyiszor, mennyiszer, a jelenlevő kerületi tisztviselők vagy tanácsnokok által megveendő 5 frt büntetéssel lakolnak.

12. §. A ministeri biztos megjelenendéséről minden egyes község és a fentebbi tisztviselők legalább 8 nappal előre tudósítandók.

13. §. A ministeri biztos és segéd tisztviselők minden egyes községben megjelenvén, mindenek előtt kinyomozzák azon személyeket és tárgyakat, a kik és a miktől eddig adót nem fizettek.

14. §. A ministeri biztos a föntebb nevezett segéd személyek kíséretében minden egyes községben és határában minden külön háznépet vagy magánosan élő egyes lakost, kiket a jelen jövedelmi adó fizetése illetend, rendes lakásában fölkeres, és annak lelkiösmeretes bemondására: vannak-e és mellyek azon jövedelmező vagyonai és keresetmódja, mellyek eddig adómentesek valának, továbbá mennyit teszen azon tiszta jövedelem, mellyet azok részére behoznak, felszólítja.

15. §. Minden felszólított egyén tartozik mind azon jövedelmező vagyonát, a mitől eddig adómentes vala, s annak egész miben létét, vagy pedig keresete módját, és ha mind kettővel bír, mind kettőt bemondani. A ki valamit bármelly részben eltitkolna, s ez világosságra jön, az eltitkolt vagyonra vagy keresetre eső adóilletéket négyszeresen tartozik megfizetni.

16. §. Tartozik továbbá minden felszólított egyén tiszta jövedelmét lelkiösmeretesen meghatározni és szinte bemondani.

17. §. A ministeri biztos a bemondott vagyonok vagy keresetmód és ezek jövedelmei iránt a segéd tisztviselők és tanúk észrevételeit, együtt vagy akár külön külön meghallgatván, ha mind ezek mellett a bemondott vagyon és keresetmódra, nemkülönben ezek tiszta jövedelmére nézve kétségei lennének, joga lesz azokról, a mennyiben léteznek, a helybeli közös és nyilvános okiratokat, ú. m. a községek térképeit, telekkönyveit, tagosztályi és szabályozási irományait, a haszonbéri szerződéseket – (mellyeknek bemutatására a beírandó javaknak haszonbérlőit is kötelezheti), megtekinteni, s ezeknek, úgy szinte a község elöljáróinak is meghallgatása vagy tanúbizonyságok nyomán magának kellő tudomást szerezni ügyekezendik.

18. §. Az adófizető pedig nem kötelezhetik ugyan, de jogosítva van az összeírandó tárgyak mennyiségének és haszonvételének felvilágosítására előmutatni gazdasági összeírásait, számadásait, osztályleveleit, s mind azon adatokat, mellyeknek előterjesztését e czélra szükségesnek véli.

19. §. Ezek után a ministeri biztos a 7. § értelmében fizetendő adómennyiséget lelkiösmeretesen meghatározza, melly meghatározás által az illető személy, ha magát igazságon túl terheltetve érezné, és az iránt kifogást tenne, a ministeri biztos köteles leszen bővebb nyomozást, tanúvallomásokat, sőt, ha kell, felméréseket is tétetni; hogy ha mindazáltal ezen nyomozások, az adófizető kifogását nem igazolnák, az egész eljárásnak – a jelenlevő törvényhatsági tisztviselő által megállapítandó – költségeit az viselendi, a ki ezen eljárásra kifogása által okot szolgáltatott.

20. §. Ha a jövedelmi adót fizetendő egy vagy több egyének helyben lévő jövedelmező vagyonukat vagy keresetök módját a biztosnak bemondani nem tudnák, vagy nem akarnák vagy bármi okból távol levén, törvényes képviselőjük vagy megbízottjok sem léteznék helyben, ezeket a biztos fogja a nála levő adatoknak, továbbá az előljáróságnak, vagy tanúknak is meghallgatása mellett a tiszta jövedelemmel, és ehez képest kiszámított adóilletékkel együtt meghatározni.

21. §. Azok, kik egyesült Magyarországban s a kapcsolt részekben már egy év óta félévet nem töltöttek, azon mennyiséget, melly a jövedelmi adóból rájok s birtokaikra vettetik, kétszeresen tartoznak lefizetni; melly végre

22. §. Azok, kik nem laknak azon hatóságban, hol birtokuk összíratik, ha a ministeri biztos kívánandja, az illető hatósági elnök bizonyítványával tartoznak kimutatni, hogy a magyar koronához tartozó földterület határain belöl legalább félévet valósággal töltöttek, vagy az alábbi kivétel alá tartoznak.

23. §. A föntebbi kétszeres adózás terhe alól kivétetnek:

a) kik 24 éves korukig iskolai tanulásért tartózkodnak az ország mondott határain kívül;

b) kik tapasztalás végett utaznak, s illy okból akár egyszerre akár ismételve két évi időszaknál többet nem fordítottak;

c) kik közhivatalnál, vagy a kormány megbízásánál fogva tartózkodnak az ország mondott határain túl, a míg illyetén alkalmaztatásuk tart.

24. §. Mellyik egyes községben, vagy a körülményekhez képest többekben is leend szükség egy egy adószedőre? ez iránt a ministeri biztos fog a segéd tisztviselők meghallgatásával és figyelembe vételével a pénzügyi ministernek elhatározás végett javaslatot tenni.

25. §. A kivetett jövedelmi adónak felét az összeírásból számítva egy hónap alatt, a másik felét folyó évi november hónap végeig az adószedő felszólítására mindenki múlhatlanul lefizetni tartozik, ellenkező esetben per nélkül egyedül az illető adószedő megkeresésére a hatóság elnöke által kirendelendő karhatalommal, – mindjárt a következő hónap elején a karhatalmi költségekkel egyetemben – tüsténi végrehajtás útján fognak azok megvétetni. A karhatalom nyombani kirendelését kérni elmulasztó adószedő vagy azt ki nem rendelő törvényhatósági elnökön, az okozott költségeken kívül, a behajtandott adó is megvétetik; felmaradván az illető adófizető ellen kármentesítési magán keresete.

26. §. A jövedelmi adó összeírására kiküldendő ministeri rónokok,* a pénzügyminister által, ezen törvény alapján utasítással láttatnak el, a kivetést községenkint, vagy helyenkint lajstromba foglalandják, azt két példányban elkészítendik, aláírandják, s a jelenlévő törvényhatósági tisztviselővel is aláíratandják s egyik példányát a kirendelendő adószedő használatára a község levéltárába leteendik, a másik példányt pedig az összeírásnak egész kerületökbeni berekesztésével a pénzügy ministernek beküldendik. – Jutalmul nem napi díjat, hanem utazási költségeiken felül az általok összeírt jövedelmi adónak két százalékát fogván venni az ország kincstárából.

A dicator magyar fordítása, adórovó.

27. §. A községenkint, vagy vidékenkint a pénzügy ministerium intézkedése szerint kinevezendő adószedők, jutalmul a behajtandó jövedelmi adónak szintúgy két százalékát veendik, s azt a beszolgáltatás alkalmával azonnal levonandják.

28. §. A beszedett jövedelmi adónak az adószedőktőli átvétele iránt a pénzügy minister intézkedendik; ki egyszersmind ezen törvény végrehajtásával megbízatik. –

B. 7 ·/·

Törvényjavaslat

a rendkívüli pálinkaadóról.

1. §. Míg az új adórendszer behozatnék, folyó 1848. évre rendkívüli pálinkaadó állapíttatik meg, s mindenki által, legyen akár adózó, akár nem adózó, fizettetni fog, ki pálinka főző kazán birtokában van.

2. §. Házilag űzött pálinkafőzésnél, mely szerént a főzés egész éven át négy héttel hosszabb ideig nem használtatik s az e végre használt hazán legfölebb két akó tartalmú, adóképen 2 frt. fizetendő; és ha a kazán vagy a főzési szabadság más idegennek is kölcsön adatik, még annyiszor 2 frt. mennyiszer s mennyinek kölcsönöztetik.

3. §. Gyárilag kezelt pálinka főzésnél:

a. egyszerű kazánoktól a kazán minden akómértékétől 10 frt.

b. gőz kazánoktól a kazán minden akómértékétől 20 frt.

4. §. Az ezen adóval terhelt hazai pálinka főzés védelmeül a külföldről behozandó pálinkára akójától 8 frt. határ vám vettetik.

5. §. Pálinkával egyenlő tekintet alá jön a spiritus, liqueur s bár minő név alatt előforduló égetett szesz.

6. §. A pálinkaadó öszveírása és pálinkaadó kivetése a jövedelmi adóval együtt történik.

A törvényjavaslatot az osztályok központi választmánya módosította. (Beér J.–Csizmadia A.: i. m. 797–798. l.) A képviselőház augusztus 31-én tárgyalta le és fogadta el. (Ld. a 463. számot.) Módosított szövegét kiadta Beér J.–Csizmadia A.: i. m. 808. l.

B. 8. ·/·

Törvényjavaslat

az ország azon részének, melly ekkorig Erdélynek neveztetett, közadójáról.

Az eddig Erdélynek nevezett országrészek eddigi adófizető lakosaira nézve rendeltetik:

§. 1. Az adótartozásoknak, s folyó évi October végeig kivetett adónak behajtására nézve, a T törvényczikk minden rendelete Erdélyre is kiterjesztetik.

§. 2. Erdélynek azon lakosai, kik eddig is adót fizettek, s a mitől ekkorig adót fizettek, – folyó évi November és December hónapokra azon adónak hatod részét fizetendik, melly reájok 1847/48-ki köz igazgatási évre egész évi adóilletőség gyanánt kivetve volt.

§. 3. Ezen törvény végrehajtásával a pénzügy minister bízatik meg.

§. 4. Az addig adómentes lakosok adójáról külön törvény intézkedik.

B. 9. ·/·

Törvényjavaslat

az ország folyó félévi közszükségeinek fedezése végett hitel nyitásról.

A mennyiben a jelen törvényhozás által megállapított költségvetést, a kijelölt köz jövedelmek valóságos behajtása nem fedezné, az ország folyó félévi közszükségeinek fedezésére az ország kincstára számára 16,000,000 pfrt erejeig hitel nyittatik.

§. 1. Ennek következtében az ország pénzügy ministere felhatalmaztatik, a hiányt a kijelölt határig a szükséghez képest vagy kölcsön útján, vagy kamatlan pénzjegyek kibocsátásával, vagy pedig a két módot egyesítve fedezni.

§. 2. Kölcsön esetében a pénzügy miniszter a törvényes kamatlábot tekintetbe venni; egyszersmind, arra is ügyelni köteleztetik, hogy a kölcsön ne örökös kamat fizetés, hanem törlesztés alapján köttessék.

§. 3. Pénzjegyek kibocsátása esetére pedig rendeltetik, hogy azok minden országos és más köz pénztárakban, teljes névszerinti értékökben ezüst pénz helyett elfogadtassanak; s az ország azoknak teljes névszerinti értéküket a köz állomány minden mostani s jövendőbeli köz jövedelmeivel biztosítja.

§. 3. Az ország a pénzügy minister által ezen törvény értelmében elvállalandó kötelezettséget, az ország kötelezettségének ismeri és nyilatkoztatja, s annak teljesítéseért, minden közjövedelmeivel általában, és szükség esetére egyes, különösen kijelölendő közjövedelmi ágakkal is kezeskedik.

§. 5. A mennyiben az országnak kül és bel ellenség elleni megóvása azon 40,000 gyalog és 10,000 lovas katonaságnak kiállításán kívül, melly már a költségvetésben benfoglaltatik, már a folyó félévben még bővebb fegyveres katonai erőnek kiállítását parancsolná; – az erre megkívántatott költségeknek azon aránybani fedezése végett, mint ez az első 40,000 gyalog és 10,000 lovas kiállítására a hadügyministeri költségvetésben megállapítva van; a pénzügy minister a fentebbi hitelnek hasonló aránybani nevelésére is felhatalmaztatik.

§. 6. Ha tehát akár ezen körülménynél fogva, akár különben is a kölcsönkötés viszonyai következtében, a pénzügy minister 16 millió pfrtnál nagyobb, de 30 millió pfrtot semmi esetben nem haladható pénzügyi munkálatba bocsátkoznék, arra ugyan felhatalmaztatik, azon kikötéssel mindazáltal, hogy ezen hitelből többet valósággal ne használhasson, mint a mennyire a megállapított költségvetésnek, a közjövedelmek általi nem fedezhetése miatt elkerülhetlenül szükség leend.

§. 7. Ezen törvény végrehajtásával a pénzügy minister bízatik meg, ki arról a törvényhozás legközelebbi ülésének számot adni köteleztetik.

A törvényjavaslatot, mint sürgős darabot, Kossuth kiemelte a költségvetés többi iratai közül, és kérésére az országgyűlés soron kívül tárgyalta le. A költségvetési iratok között külön törvényjavaslat volt 1848 még hátralevő félévére szükséges 16 millió pforint értékű papírpénz kibocsátásáról. (B. 9·/·) és az 1849. évi szükséges 45 millióról (C. 8 ·/·). Az országgyűlésen Kossuth a kettőt összevonta és 61 millió pengőforint határig kért felhatalmazást papírpénzt kibocsátására. Az új törvényjavaslatot ld. a 424. képviselőházi tárgyalását a 426., felsőházi tárgyalását a 449. szám alatt. Az erről alkotott törvényt az uralkodó nem szentesítette. A törvény szövegét kiadta Beér J.–Csizmadia A.: i. m. 575–576. l.

Pénzügyministeri jelentés vége

C. Jövedelmi s költségvetés 1849-re és adóterv.

Az állandó katonaságnak behozatalával* hazánk adórendszerében a múlt század elején történt gyökeres változtatásig, az adóztatásnak hazánkbani typusa az volt, hogy az országgyűlés nem egy meghatározott adóöszveget ajánlott, mellynek a törvényhatóságok között fel kellett volna osztatnia; hanem meghatározta, hogy minden kapuszám mennyit fizessen, s a királyi rónokok (dicatores) összeírták a kapuszámokat, s minden kapuszámtól az országgyűlésileg meghatározott adót beszedték.* – Melly adó rendszer Erdélyben (azonban az adó ajánlati alkotmányos biztosítéknak tetleges nullificatiója mellett) maiglan fenmaradott.

Az állandó hadsereget Magyarországon az 1715: VIII. tc. teremtette meg.

Ez volt a portális rendszer, amely a portát számította adóegységnek. A portális rendszer idején előre csak nagyjából lehetett tudni: mekkora adóra lehet ténylegesen számítani.

Ezen adórendszernek rosz oldala az volt; hogy az országgyűlés sohasem tudta előre, mennyit teend a megállapított kulcs szerént országszerte beszedendő adóöszveg; s minthogy egy részről az adószedési kezelés nem volt kellőleg rendszeresítve, más részről pedig a nemesi adómentességnél fogva az adózás kötelessége nem volt általános, a rónokok kegyosztásának tág tere nyílt, kik ennélfogva majd kegyből, majd adományért sokakat mentesítettek, kik adózni tartoztak volna, s míg a kir. rónokok ezen visszaélés útján nem egyszer meggazdagodtak, az álladalmi kincstárba kevés pénz folyt be, s egyeseknek nyújtott kedvezés miatt az ország szenvedett.

Ellenben ezen adórendszernek jó oldala az volt, hogy minden egyes kapura számszerént kimondatván országgyűlésileg az adó, mellyet fizetni tartozik, egy adózó ember a másikért soha sem fizethetett; vagy is a helytelen kivetés az álladalomnak kárt okozott, de az egyik adózónak nyújtott kedvezés, más adózó terhét nem súlyosbította, mert akár sok, akár kevés kapuszám lett legyen összeírva, minden egyes kapuszám csak annyit fizethetett, a mennyi reá országgyűlésileg ki volt vetve.

Az állandó katonaságnak a múlt század elején lett behozatalával ezen adórendszer gyökeresen megváltozott.

Ez idő óta az országgyűlésen nem az határoztatik meg, mennyi adó fizettessék egy hold föld, vagy egy telek, vagy egy személy után; hanem egy bizonyos öszveg ajánltatik az egész ország részéről; meghatároztatik, hogy ezen öszvegből mennyit fizessen Pest megye, mennyit Kassa városa sat., de abba, hogy a törvényhatóságok minő kulcs szerént vessék ki egyes adózóik között a reájok vetett illetőséget, a törvényhozás nem ereszkedett.

Ezen adó rendszernek jó oldala az volt, hogy az ország utolsó fillérig tudta mennyit ajánl, s mivel a kormány sem jövedelmekről, sem kiadásokról nem számolt, az öszveg meghatározása legalább korlátot vetett a nem számoló kormány túlságos zsarolásának.

Ezen fékre a múlt kormányrendszer mellett mulaszthatlan szükség volt, különben a nemzet annak volt volna kitéve, hogy a közjövedelmeket, nem saját hazájának gyarapítására, hanem a végtelen adósságokba bonyolódó austriai kormány számára növelte volna.

Ebből azonban – jelen viszonyainknak első stadiumára nézve – annyi baj még is következett, hogy a magyar nemzet, saját közjövedelmeinek saját szükségei pótolására fordításáról nem levén biztosítva, az ország financziájának gyarapítását nem csak nem eszközlötte, sőtt attól mindég a lehetőségig szabadkozott; – minden adóajánlás valódi harcz volt a kormány s nemzet között, az adónak leszállítása a hazafiúság feladatához számíttaték; s így most midőn ezen tekintetek az alkotmányos kormányrendszer behozatala által mind megváltoztak, a szükség legnagyobb perczében nem csak üres kincstárt találtunk, hanem jövedelmi forrásokat sem találtunk, mellyekből a nemzet maga számára meríthetne.

A magyar nemzet maga volt egyedül minden alkotmányos nemzetek közt, melly a fonák kormányzati rendszer következtében, politicai maximái közé volt kénytelen számítani azon törekvést, hogy a kormánynak minél kevesb jövedelme legyen, sónál, harminczadnál, adónál, mindég leszállítást sürgetett, a kincstári javakat minden kivetésnél a lehetőségig terhelte; s minden új adó eszmétől összeborzadott; és igen természetesen, mert kormánya nem számolván, annyira nem volt arról biztosítva, hogy a közterheket saját java végett viseli, s hogy közjövedelmei saját czéljaira fordítatnak, miszerént ebből még egy másik, a világon szintúgy egyedül álló anomalia következett: t. i. hogy ha valamely köz czélt akart létesíteni, mindég különös adót kellett reá ajánlania, és pedig ajánlott nem a kitűzött czél évi szükségeinek fedezésére, hanem az évi szükség tőkéjének letételére. Mint például, ha 20,000 frt. évi segélypénzt akart a Nemzeti Színháznál biztosítani, 400,000 p. frtot fizetett, miszerént annak kamatjából a 20,000 frt. kikerüljön.* És így egy nemzedék, egy bizonyos kelléknek örökös fedezését egyszerre tette le.

Vö. az 1840: XLIV. tc.-kel.

Illy képtelen anomaliát idéz elé egy nemzet országgazdászatában a kormánynak azon helyzete, miszerént magának a nemzeten kívül álló hatalmat igyekszik szerezni, nemhogy abban keresné dicsőségét, miszerént ő a nemzetnek felelős számadó tisztje.

Annyit azonban – czáfolatul azon balhír tenyésztésére, mintha, Magyarország költségei saját jövedelmeiből nem fedeztethettek volna – jelenthetek, hogy ámbár az előrebocsátottak szerint a közjövedelmek gyarapítása mind ekkorig nem igen tartozott az ország gondjai közé, hazánk szükségeinek fedezésére még is nem csak külföldről semmi nem fordíttatott, sőt inkább évenként az austriai birodalmi pénztárba 6–8 millió p. frt fizettetett; miben azonban a fejedelmünk egységénél fogva minket is illető költségrészletek, minők a fejedelmi udvartartás, s közös diplomatia költségei benfoglaltatnak.

Az eddigi adórendszernek azonban az volt legrosszabb oldala, hogy a helytelen kivetésnek minden hibája, minden tévedése másoknak vált terhére; s egy adózó a másikért fizetett. A kivetendő adóöszvege országgyűlésileg levén meghatározva, annak jól, rosszul fel kellett a törvényhatóságok között osztatni. És lehetetlen volt rosszul fel nem osztatnia; mert minden adat nélkül, önkény szerint osztatott fel. Az állandó katonasági rendszer behozatalakor éreztetett az adófelosztási kulcsnak szüksége, s tétetett portalis összeírás, de a törvényhatóságok közti felosztás szerencsétlen elve, a kérdést nem kormány és nemzet közti vita kérdésévé, hol a többség akarata dönt, hanem úgy szólván egyéni párbajjá tevén megye és megye között, az öszveírás szerénti adó felosztás két viharos országgyűlést foglalatoskodtatott* siker és eredmény nélkül, s a dolog végtére abban maradt, és a felajánlott adó önkényszerint lőn felosztva. És mivel a nem számoló kormány ellenében, az ország valódi erejének eltitkolása, az alkotmányos óvadékok maximái közé lőn felvéve, nehogy a kormány nagyobb adót kívánjon, s az adót nem fizető választók által küldött követeknek, az országgyűlés végperczeibeni körülhálózásával keresztül is vigye, egy egész századon át nem is mert az ország adókulcs végetti összeírásra gondolni, s csak hányták az idealis porták szerénti adófelosztást önkény szerént a törvényhatóságok között, az nézetvén a legderekabb követnek, a ki legtöbb porta számot bírt megyéjéről le, s másokra fellármázni. Végtére egy század múlva ismét történt egy öszveírás,* melly azonban 18 év óta ismét és méltán felejtve hever; mert nem volt egyébb egy köznemzeti és erkölcsi botránynál, melly a hiteszegett hazugságot szomszéd megyebeli polgártársaink rovására, mintegy polgári erénnyé emelte, s a közszellemnek olly depravatióját tüntette ki; mellynek kiirtása még a szabadság tisztító erejének is sok, és huzamos munkát adand.

Az 1712–15. és az 1722–23. évi országgyűlésre utal. A terhek igazságos elosztására 1715-ben országos összeírást készítettek, ennek hibáit 1720-ban újabb összeírással kijavították. Az 1722–23. évi országgyűlés és attól kezdve a további országgyűlések az adót egy összegben ajánlották meg. Az összeg szétosztása a törvényhatóságok (megyék, városok, kerületek) között a nádori porta alapján történt, ami nem azonos az egykori portával, hanem képzeleti szám az adószétosztáshoz. Az országgyűléseken állandó panasz tárgya volt, hogy a szétosztás továbbra is igazságtalan és ezen a portaszám-kiigazítások sem segítettek. Fényes E. szerint ez érthető is, hiszen „az adó, s így a porta felosztásának is tulajdonképpen semmi alapja az önkénynél egyéb nem vala”. Magyarországnak 1843-ban 6210 3/4 Horvátországnak 135 6/8 portája volt, Az 1832–36. évi szétosztás szerint Pest megyére 2445 5/8, Pestre 80, Budára 38 porta esett. Statisztikája. I. 41–46., III. 13–15. l. Az 1715. és 1720. évi összeírást és keletkezését ismerteti Acsády I.: Magyarország népessége a pragmatica sanctio korában. Budapest, 1896. Acsády adatait részben helyesbíti Dávid Z.: Az 1715–20. évi összeírás. (A történeti statisztika forrásai. Budapest. 1957.) 145. s köv. 1.

Az 1827: VII. tc. értelmében 1828-ban készült összeírás. Vö. Bottló B.: Az 1828. évi országos összeírás. (A történeti statisztika forrásai) 242. s köv. l.

Ekként maradt a dolog a réginél. – Az országgyűlési követség magasztos állása a más törvényhatóságokbeli adózók elnyomásának eszközévé fajult, s egy vagy más követnek többé vagy kevesebbé hatályos szava, a portális felosztás igazságtalanságában, egy fél század folytán is érezhető maradt.

Elvégre keserű harczok után megtörtént a törvényhatóságok közti önkényes felosztás, s egyik megyének könnyítése egész súlyával másik megyére nehezedett. – Egy megye, vagy város a másikért fizetni kényszeríttetett.

Ekkor a mások terheltetésébeni vetélkedés harcza az országgyűlésről által ment a megyékbe. Miként az volt a legrosszabb követ, ki az országos adóból legtöbb részt vitt haza, úgy az volt a legrosszabb szolgabíró, ki a megyére vetett adóból legtöbbet vitt járására; s ha volt is itt ott újoncz szolgabíró, ki az igazság szűz érzelmével lépett a rovásos összeírás lélekben járó munkájához; csakhamar tapasztalá, hogy a hol a hivatalos ámítás a rendszernek alapját képezi, ott ettől eltérni nem egyebet teszen, mint néhány helység adózóit tönkre tenni. – Készíték tehát e rovásos összeírásokat honn, a kemencze mellett; s a felett, hogy a megyére vetett adóból, járásukra minél kevesebb essék, a számvevő székeken, és megye gyűléseken keserű harczokat vívtanak.

Ezen harcz utóbb átment az egyes községek közti felosztásra, s bevégeztetett a községekben az egyéni felosztásnál; az országban egy megyének terhe a másikra, a megyében egyik járásé a másikra; a járásban egyik községé a szomszédos községre; s a községben egyik honpolgáré a másikra esett; s véganalysisben mindég a legszegényebb, a leggyámoltalanabb szenvedett.

És volt még a dolognak egy másik rosz oldala is: azon határozatlanság t. i. minő hasonlati arányban álljon egymáshoz a személy, a föld, az ingó vagyon, a kereset. – Csudálatos, hogy a magyar törvényhozás még soha sem tartotta méltónak ezen lényeges kérdéssel foglalatoskodni. – Nem akarom azonban állítani, hogy midőn legelőször lőn megállapítva, – hány fej, hány hold föld, hány marha, s hány forint jövedelem tegyen egy rovatot, vagyis fizessen egyenlő adót? – helytelen combinatión épült volna a számvetés, vagy a vidékek különbségeire nem volt volna kellő figyelem; ámde az ingó, s ingatlan vagyonnak, népességnek, és területnek egymáshozi aránya, csak egy félszázad alatt is végetlenül változott, az egyszer megállapított parificatio azonban változatlanul maradt; s mivel a föld maga nem szaporodott; a személy ellenben, s az ingó vagyon szaporodott, a kivetés igazságtalansága e miatt ismét a legszegényebbekre, a birtoktalanokra súlyosodott; úgy hogy nem játszi szó, hanem a legkomolyabb valóság azon ismeretes mondat: miszerint a magyar adózási rendszer nem egyébb, mint rendszerített mesterség attól venni, a kinek nincs.

És ezen hajlam, a szegényt terhelni, a vagyonosabbon könnyíteni, elég csudálatosan még a mienktől egészen külömböző erdélyi rendszerben is feltalálható. Így például Erdélyben az, a ki összes vagyona után 6 frtnál több adót nem fizet, fejétől 4 frt adót fizet, tehát 66 2/5 percentet; de a mint vagyonosabb valaki, annál kevesebb fej adót fizet, a közép adózási osztálynál ezen arány már leszáll 5%-re; a leggazdagabbaknál pedig éppen megállapodik; úgy hogy a leggazdagabb adózók alig fizetnek 1/2% fej adót.

Szükségesnek találtam ezeket előre bocsátani, mert az eddigi rendszer fonákságának rövid rajza által minden további szószaporítás nélkül indokoltnak vélem eljárásomat, midőn a nemzet képviselőinek azt teszem javaslatba, hogy adórendszerünket egészen változtassuk meg, s a portális és dicális kivetések rendszerétől egészen elállva, ne az összeg határoztassék meg, melly az országra kivettetik, hanem az határoztassék meg, hogy egy hold földtől, vagy egy lakszobától, vagy egy bizonyos keresettől egyénileg mennyi adó fizettessék; s az egyéni adó fizetés összegéből tudassék meg az összes országos adó mennyisége.

Jól tudom, hogy ez, első évben a költségeknek fedezhetése iránt, bizonytalansággal jár; mert nincs előttünk semmi előzmény, nincs semmi adat, de ezen történhetőségen rendkívüli hitelnyitással lehetend segíteni, s ha megfontolom, hogy ezen bizonytalanságnak a legelső (s tervem szerint 4 hónap alatt bevégzendő) adó összeírás véget vet, ha megfontolom, hogy máskülönben az igazságos kivetés lehetetlen, s a kezdetnek nehézségein egyszer minden esetre át kell esni, s hogy sokkal jobb az igazság ösvényén fellépni, mint az igazságtalanság útján maradni, lehetetlen a nemzet képviselőit nem kérnem, hogy rendszerem alapját szentesíteni annyival inkább méltóztassanak, mert három jó eredménye tagadhatatlan:

1.) az, hogy minden ember csak magáért, másért pedig senki sem fizetend.

2.) az, ha látandja az ország, hogy az adósok, vagy kevés; úgy a könnyítést, mint a terhelést, a szerint arányozhatja, a mint a földön, vagy a munkán akarand könnyíteni.

3.) az, hogy a törvényhatóságok közti kivetés legyőzhetlen akadályát elhárítván; az adó meghatározásában most mindjárt figyelmezni lehet azon szempontra, ha valjon az adó egyénileg megbírható-e? mire a portális rendszer mellett figyelmezni nem lehetett.

És most, mielőtt adó rendszeri javaslatom fejtegetésében tovább mennék, négy alap elvet kívánok előre bocsátani:

1) Az adó nem czél, hanem eszköz; tehát több adó ne vettessék, mint a mennyire az álladalomnak okvetlenül szüksége van.

2) De ha szüksége volna is, olly nagy adó ne szedessék, mennyit a honpolgárok csak nagy nehezen bírnának meg, s a melly csak a vagyon tőke meg csorbításával volna beszedhető. –

Eddig Európában többnyire a vezér elvekkint állott: „fizess, azután élj, ha marad miből.” – Ezen elvnek meg kell szűnni, meg kell fordítani; s ha első perczben teljes tisztaságban nem lehet is minden következményeket valósítani, legalább e czél felé kell irányozni az első lépést, s azt következetesen tovább fejteni. – Azért tehát: elvül vétessék fel, hogy az adó az érték tőkéjét ne sértse, hanem csak a tiszta jövedelem egy bizonyos részét vegye igénybe, s ha ez a köz szükségekre nem elég, olly financz munkálattal kell a szükségen segíteni, melly által az egyszerre elviselhetlen teher, több évekre osztva – bár ha némi áldozat hozzájárultával is – elviselhetővé váljék.

3) A köz szükségnek csak azon része fedeztessék adó által, mellyet másképp fedezni nem lehet, de minden adó pénzre számíttassék.

4) Egyenes adó csak annyiban vettessék ki, mennyiben az okszerűleg helyeselhető indirect adónemek a szükség fedezésére nem elegendők.

Ezeknek folytában kötelességemnek tartom:

I. A költség vetést elő terjeszteni.

II. A használatban levő jövedelmi kútforrásokat kimutatni, s irántok véleményt mondani.

III. Némely indirect kútfőket hozni javaslatba.

IV. A még ezzel is fedezetlenül maradandó szükség pótolására direct adórendszert indítványozni.

1. Költségvetés.

Mindenek előtt megjegyezvén azt, hogy a rendes naptári évnek, a közigazgatás minden ágaiba behozatalát látván okszerűnek, ezen költségvetés 1849-ki Januar 1-ső napjától December utóljaig szól s hogy Erdélyre nézve a költségvetést egészen meg nem határozhatom, míg a volt erdélyi országgyűlés által kiküldött bizottmánnyali értekezés folytán hazánk ezen részének viszonyaira nézve tájékozást meríthetek:

C. Van szerencsém az 1849-ki költségvetést C. betű alatt bemutatni. – Jelentvén a nemzet képviselőinek, miként az ezen költségvetésben, csak általános öszvegben foglaltathatott tételeket egyes részletekben kimutatni s indokolni az illető ministeriumok feladatához tartozik. Mire nézve minden kimutatások az országgyűlés rendelkezésére készen állanak:

Az összes költségvetés, az illető ministeriumok előszámításai szerint, 62,222,368 frtra terjed.

Ebben a hadügyministeri költségvetés 39,197,757 frtra, a nemzet őrségé pedig 3,350,000 frtra, a honvédelmi költség tehát öszvesen 42,547,757 frtra megyen. – Midőn a haza megmentéséről, midőn a nemzet életéről van szó, semmi öszveg nem szerfelett nagy; de elvonatkozva a jelen rendkívüli körülményektől, lehetetlen a nemzet képviselőit sürgetőleg fel nem kérnem, számítsák főbb gondjaik közé olly honvédelmi rendszer felállítását, melly a mellett, hogy a honnak a mostaninál több biztosságot nyújt, ne váljék a nemzet vagyonosságát elnyelő örvénnyé. – Minek kulcsát véleményem szerint a katonáskodási kötelezettségnek életszaki cathegoriák szerint általánosításában, s osztályozásában, és a porosz honvédrendszer lényeges alapvonásaiban fognák feltalálhatni;* – miszerint aztán a hadügyministerium rendes évi költségei 39 millió frtról, 13 millióra olvadnának le. – Lehetetlen a nemzetnek el nem keserednie, ha látja, hogy az illirek és szerbek oktalan, – és semmi méltányos ürüggyel nem menthető vétkes pártütése, a nemzetnek annyi vér mellett, a folyó fél évi, s jövő évi költséget együvé számítva 42,000,000 frtnál több gyümölcstelen költségbe kerül. – A nemzetnek minden áron intézkednie kell, hogy illyesmi, többé ne történhessék, s a magyar nemzet saját hazájában – mellyben minden jogot, minden szabadságot köz osztályra bocsátott, illy hálátlanságnak kitéve ne legyen.

A porosz rendszer a Napóleon ellen vívott harcokban alakult ki és az 1814. év törvény megtartotta a békeévekre is. Lényege: az általános hadkötelezettség, a katonai szolgálati idő leszállítása, az állandó hadsereg mellett az országos felkelés különféle formái.

Meg kell még e költségvetésre jegyeznem, hogy abban már nemcsak a haza megmentésének, hanem a haza szellemi, és anyagi felvirágzásának költségei, s több ollyanok is bennfoglaltatnak, mellyek nem minden évben, hanem – egyszer – sok időre fordulnak elő.

És mivel nem csak a létnek, de a jobb létnek költségeit is számba vették az illető minister urak, én óhajtanám ugyan, hogy az ország jobb létére, még a tervezettnél is nagyobb pénzerőt fordíthassunk; mert az ország felvirágoztatása a legokszerűbb beruházás; – azonban nem gondolom, hogy illy nagy összeget, most mindjárt, félig rendezett állapotban, adó útján, a hon polgárok elviselhetlen terheltetése nélkül ki teremteni lehessen; – azért például tekintetbe vevén azt, hogy ha Isten akaratja szerint, háborúnk lenne, akkor bajosan fognánk egyszersmind vasútakat építeni, ha ellenben Isten jó voltából békében élünk, s vasútakat építünk, a hadügy ministernek nem leend 39 millió frtra szüksége, s a mi itt fel marad, abból a békének áldott munkáira elég jutand, azt gondolom: nem fogunk számításunkban csalatkozni, ha az öszves költségvetést a benn foglalt tételek öszvegében mint egy nyolcz millió frtal kevesebbre néztük is.

Ezt azonban nem kívánom akkint értetni, mintha azt óhajtanám, hogy a nemzet képviselői, valamelly – bár nem halaszthatlanul szükséges – de még is közhasznú, s köz jótékonyságú költség czímet kitörüljenek; hanem csak azt kérem: méltóztassanak a pénzügyministeriumot oda utasítani, hogy mindenek felett az ország védelmére megállapítandó költségeket, ezek után pedig az álladalmi organismus rendes kiadásait fedezze, az ezen rovatokba nem tartozó egyébb kiadási javaslatokra nézve pedig, az elsőbbek fedezhetése által feltételezett sorozatot tartson: s csak annyiban szolgáltassa ki ezekre a megállapítandó pénzösszegeket, a mennyiben az elsőbb rendűek tökéletes fedezése megengedi. –

Ezen általános észrevételek előrebocsátása mellett, a kiadások egyes rovataira – mellyeknek részleteit felvilágosítani az illető ministerekhez tartozik, még következő megjegyzéseket teszek.

1) Ő Felségének udvar tartási költségeire a segéd katonai testületek, és a közös diplomatia költségeivel egyetemben a múlt országgyűlés jövendő beszámítás mellett 3,000,000 pfrtot határozott; ennyi van tehát a jövő évi költségvetésben is felvéve. Nézetem szerint azonban a törvényhozásnak erre nézve szabatosabban kell határoznia: mert ezen háromféle tétel egybe zavarva nem maradhat.

A magyar nemzetnek önálló magyar hadseregről kell gondoskodnia; s így igen természetes, hogy a magyar hadseregnek a tüzérek, hidácsok, árkászok is kell, hogy egészítő részét tegyék – a minthogy a hadügyminister, költségvetésében a 6-ik pontban a) b) c) e cím alatt 1,301,807 forintot fel is vett. – A mi pedig a diplomaticai költségeket illeti, erős meggyőződésem, hogy a kül hatalmasságokkali érintkezést, országunknak saját megbízottjai által önállólag kell kezelnie, s e végett a külügyekre vonatkozólag az 1848: 3: törvényczikknek kiegészítésére van szüksége:* miszerint aztán a diplomaticai költségek, a külügy ministerium, valamint a hadisegéd testületnek költségei, a hadügy ministerium költségvetéseihez tartozandván, ezen pont alatt egyedül Ő Felségének kir. udvartartási költségei fordulnának elő; mellyeknek e szerint évi illetőségben kellene megállapítatniok.

Vö. a 317. számmal.

E pontra nézve még egy megjegyzést kell tennem. Buda várában a királyi lak nagyobbítására Ő Felsége méltóztatott már régebben egy összeget kirendelni, mellyből az építés még tavaly megkezdetett, s ez idén is teljes erővel folytattatik; – a ministeri kormány életbe léptetése óta, az ország kincstára e czím alatt semmi új, előbb utalványozva nem volt költséggel nem terheltetvén. – Most azon tekintet fordul elé, hogy eredetileg a megkezdett épület, inkább csak az udvari személyzet számára volt szánva, most azonban a nemzet hő óhajtásai közé számítván, hogy Ő Felsége, s a királyi ház Budán lakozzék, szükségesnek látszik arról gondoskodni, hogy ezen épület fényesebb rendeltetést nyerjen, s felkészítése ezen rendeltetéshez alkalmaztassék. E végre az Ő Felsége által régebben utalványozott öszvegen kívül, még kétszáz ezer pengő forint kívántatnék. – Illőnek találom, hogy a királyi háznak lakáról a nemzet gondoskodjék, s azért indítványozni bátorkodom, hogy az ország kincstárából e czélra a jövő év folytán fizetendő 200,000 pfrt a költségvetéshez hozzá tétessék.

2) A 4-ik tétel alatt előforduló külügyministeri költségek között a külföldi követségek s ügynökségek költségei még elő nem fordulnak, minthogy az ország önállásának e fontos részére még törvényhozási intézkedés kívántatik; s azért a mi külországi megbízatások ekkorig elő fordultak, azok a folyó évben a pénzügyministeri kiadásokba vitettettek be. – Ha a törvényhozás, a diplomatia iránt az eddiginél bővebb intézkedést teend, szükséges lesz egyszersmind az ezzel járó, s most előre meg nem határozható költségekre körülbelöl 300,000 pfrtig hitelt nyitni, minthogy ezek a költségvetésbe nem számíttattak.

3) A hatodik tétel alatt előforduló pénzügyministeri költségvetés iránt következők megjegyzéseim.

a) A nyugdíjak 558,500 pfrtra, a nyugbérek 85,276 forintra mennek, azonkívül új nyugdíjazásokra 26,000 pfrt van előtervezve. Ezen három tétel összesen 669,767 frtra megyen. Kormányzásom rövid ideje alatt számos nyugdíjazási esetek fordultak elé, – mellyeket az eddig fenállott szabályok szerint voltam kénytelen annyival inkább teljesíteni, mivel legtöbbnyire olly tisztviselők kérték nyugalmaztatásukat, – kiknek a múlt országgyűlési törvény egész fizetésöket – alkalmazás nélkül is biztosította.* – A törvényhozástól függ ezen rovatnak átnézésével, vagy új nyugdíjazási rendszert megállapítani, vagy a dolgot mostani állapotjában hagyni – mi azután a pénzügyministernek utasításul szolgáland.

Az 1848: III. tc. 25. §-a kimondja, hogy a m. kir. udvari kancellária, a helytartótanács és a királyi kamara hivatalnokai és szolgái is, akiket a magyar minisztérium nem vesz át, korábbi fizetésüket megtartják.

Fordul még e tekintetben némelly elvkérdés elő. Nevezetesen néhány volt főispánok az 1845. év óta a kincstárból szedett nagyobb fizetésének néhány hónapi hátralévőségét April 11-ig számítva, magoknak kiadatni kérték. Én, mert a fizetés törvénytelen volt, az abból eredő tartozásokat is törvényteleneknek ítélve, a fizetést megtagadtam.

Volt eset, miszerint egy – előbb nyugdíjképes kamarai hivatalban volt egyén – főispányi helyettessé neveztetett ki, a mint hitelt érdemlőleg állítja, akaratja ellenére; a ministerium a főispányi helyettességet, mint törvénytelen hivatalt megszüntette, – mire az illető egyén előbbi kamarai hivatala után járó nyugdíjáért folyamodott, mit azonban – én – minthogy ezen minősége – az administrátorság elvállalása által megszűnt – megtagadtam.*

Vö. a 104. számmal.

A volt birodalmi statustanács magyar tagjai, valamint a birodalmi udvari kamarának magyar dolgokkal foglalatoskodott tagjai szintúgy nyugdíjt kívánnak; az elsőbbek azon törvénynél fogva, melly az udvari statustanácsba magyarokat is alkalmaztatni rendel, az utóbbiak, mert magokat, kincstári dolgokban Ő Felsége személye mellé rendelt magyar tisztviselőknek tekintik.* – Én a dolgot függőben tartván, mind a hármat, mint elv kérdést, a törvényhozás rendelkezése alá bocsátom.

Az államtanács volt tagjainak Kossuth megtagadta a nyugdíjfizetést. (Vö. a. 189. számmal.)

Egyébiránt, a mi a nyugdíjazási rendszert általában illeti, – azt úgymint jelenleg fen áll, czélszerűtlennek, s a közállományra nézve is terhesnek tartván – ha a törvényhozás helyeslendené, azon rendszert óhajtanám behozni, hogy a ministereken kívül, – kiknek állásuk nem pusztán közigazgatási képességhez, hanem politicai viszonyokhoz is levén kötve, sokkal inkább ideiglenes természetű, mintsem hogy őket díj képességgel felruházni okszerű volna – minden más közhivatalok nyugdíjképességűek legyenek ugyan, de 6000 pfrtnál nagyobb nyugdíj senkinek ne adassék, valamint szintúgy 100 frtnál kisebb sem. – A törvényhozástól függ megítélni, méltánytalan volna-e, ha mind kettő a múltra is kiterjesztetnék. – Egyébiránt a mostaninál alkalmasb rendszernek vélnem, ha a négy időszaki cathegoriára (10–25–40 s annál több év szerint) felosztott rendszer helyett nyolcz szakos cathegoria hozatnék be, s 5 esztendős szolgálatra 1/8, 40 esztendőre pedig egész nyugdíj számítatván, a nyugdíjazás 5 évi időszakonként, a fizetés 1/8 részével emelkedjék; úgy mindazáltal, ha ezen számvetés szerint 100 pfrt nyugdíj nem járna is, ennyi minden esetre megadassék, a 6000 frtnál nagyobb fizetéssel díjazott tisztviselők pedig akként tekintessenek, mintha csak 6000 frt fizetésük volt volna. – Magában értetvén mindazáltal, hogy a nyugdíjazásra igénnyel azok nem bírnak, kik hibájuk, vagy vétkük miatt mozdíttatnak el hivatalaikból, valamint azok sem, kik önként le mondanak, vagy a parlamentáris kormány természeténél fogva lemondani kénytelenek, hanem csak azok, kik becsülettel szolgálván a közállományt, erőfogyatkozás, öregség, betegség, vagy valamelly esetleges szerencsétlenség miatt hivatalaikat tovább nem folytathatják, vagy kiknek hivatalok megszüntetik; más esetekben, a nyugdíjazás, mint szinte, – kivált az ezer pfrt-nál alább fizetett tisztviselőknél, – rendkívüli esetekben, a rendszeres illetőségnél nagyobb nyugdíj engedélyezése kegyelem útjára tartozván. Mi azonban gyakran erkölcsi kötelességgé válhatik, mert vannak esetek, hogy egy szegény tisztviselő, – kit bár rövid szolgálatában a balsors keresettehetetlenné tőn; illetősége mellett koldulni volna kénytelen.

b) Bankjegyek s álladalmi utalványok készítésére 300,000 pfrt van a költségvetésben felvéve. – Előre lévén látható, hogy a közállomány, financz munkálataiban a már forgalomba tett egy és két frtos pénzjegyek kibocsátásánál meg nem állapodandik; hanem vagy nagyobb számú, s más alapú bankjegyeket, vagy álladalmi kötelezvényeket minden esetre ki fog bocsátani; – nehogy ezen kibocsátás technikai nehézségei miatt a sürgető szükség perczében fenakadjunk, kötelességemnek tartottam, – a mennyire lehetett – az álladalom folytonos használatára saját műhelyt felszerelni, s a bankjegy kibocsátás évi költségei fejében 300,000 frtot jegyzékbe tenni.

c) A bányászat (Erdélyt ide nem értve) 333,900 pfrt kárral tétetik ki. Megnyugtatásul azonban megemlítem, hogy ezen hiány nem a bányászati rendes üzletből ered; hanem onnan, mert nagyszerű művek vannak épülőben, mellyeknek bevégzését részint a már befektetett tőkék tekintete parancsolja, részint a reménylhető haszon javasolja. Ilyen mű többek között az oraviczai kőszénbányákat a Dunával összekötő vasút, – melly ha elkészül, haszna kiszámíthatlan.* Biztos kilátása lehet a nemzetnek, hogy ezen tőke beruházások ugyan a magyarországi bányászat, czélszerű javítások mellett, – mikre különös gondot fordítok – egy millió pfrtnál több tiszta jövedelmet hajtand az országnak; ámbár nézetem szerint hibás felfogás volna a bányászat status gazdászati hasznát, a tiszta jövedelem szempontjából ítélgetni, mert a föld gyomrában különben gyümölcstelenül heverendő érczeknek forgalomba tétele még akkor is igen tetemes hasznot nyújtana az országnak, ha bár némi áldozatjába kerülne is.

Oravicai kőszénnel látták el a pesti fegyvergyárat. (Vö. a 245. számmal.)

Én kellő figyelembe véve a bányászat nagyszerű fontosságát, hivataloskodásom rövid ideje alatt sem mulasztám el, azon javítások körében, mellyek hatóságom határát meg nem haladják, annyit már is eszközölni, mennyit a bányászat bonyolult viszonyai közt, illy rövid idő alatt, s annyi országos gondok között tennem lehetett, – és semmit sem óhajtok inkább, mint azt, hogy az országnak kissé nyugodtabb viszonyai nekem – vagy (mit Isten hamarább megadjon) utódomnak – alkalmat szolgáltasson a közigazgatási javításoknak keresztülhatóbb folytatására; – azonban vannak dolgok, mik a minister körét túlhaladják; illyen egy jó bánya törvénykönyv behozatala.* Nagyon óhajtanám, hogy ezt a törvényhozás már ez ülés alatt megtehetné. Mit azonban ez idő szerint lehetetlennek tartok.

Magyarországon még a XIX. században is érvényben volt az a bányarendtartás, amit Miksa 1573-ban osztrák mintára rendeleti úton életbeléptetett. (Maximilianische Bergordnung). Az 1791–92, majd az 1825–27. évi országgyűlés bányatörvényt akart alkotni, az 1843–44. évi országgyűlés ilyen tárgyú törvényjavaslatot el is fogadott, a király azonban nem erősítette meg és így nem lehetett törvénnyé. 1854-ben császári pátens jelent meg bányaügyekben és érvényben maradt 1867 után is.

Általában ismervén a codificatióknak roppant nehézségeit, meg vagyok győződve, hogy úgy a bányászati codex, mint különösen egy jó polgári törvénykönyv behozatala – rendes törvényhozási úton – még soká hagyand magára várakozni, s ha tekintetbe veszem, hogy a jól rendezett magán jog minő kimondhatlan befolyással bírhat a nemzet nyugalmára s jólétére, s mennyire bevág a polgárok mindennapi legérzékenyebb érdekeibe, csaknem kívánatosnak látszanék előttem, hogy a ministerium egy rendezettebb alkotású status tanácsnak hozzá járultával nem mondom a büntető jognak, (bár némi alap elveknek előleges megalapítása mellett, minők például a bírói eljárásra nézve az esküdtszékek, a börtönrendszeri alapelv, s a büntetésekre nézve a verés eltörlése, ezt sem látnám egészen okszerűtlennek) de legalább egy polgári magán törvénykönyv, s bányászati codex ideiglenes behozatalára felhatalmaztatnék; sokkal könnyebb leendvén, a netalán becsúszandott hibákat s hiányokat az élet és tapasztalás tanúságai nyomán a törvényhozásnak megigazítania, mint egészen újat minden részleteiben a törvényhozási testület collegialis vitatásai útján behoznia. Ezt azonban, csak figyelmeztetésül, s nem indítványkép említem; de azt megjegyezni bátorkodom, miként a jelen körülmények között sok más tekintetből is szükségesnek látnám, hogy az országgyűlés elnökein kívül Ő Felsége vagy távollétében a Nádor királyi helytartó, a ministerium előterjesztésére, még vagy hét status tanácsost nevezhessen. Mert jelenleg csak a múlt nem parlamentáris kormány főbb tisztviselői levén status tanácsnokok; ezen állás nem a bizodalomnak; hanem a személyes kímélet törvényének kifolyása; s azért inkább tisztelet, mint hivatal.* Ha ellenben volnának status tanácsnokok, kiknek állása más eredetű, például az országgyűlés elnökök, kik a képviselő házban a többség akaratjának, a másik házban pedig, a kormány bizalmának kifolyásai, azonkívül pedig még néhány tag párt szinezeti különbség nélkül az országnak hatályos polgárai közül neveztetnék, a ministeriumnak természetesen hatalmában állandván azokat hívni meg tanácskozásra, kiket jónak lát, kivált a jelen rendkívüli körülmények között, s a törvényhozási szünet alatt; ennek úgy a fontosabb napi kérdések körüli tájékozás, mint a nagyobb törvényhozási munkálatok előkészítése tekintetében csak jótékony következményei lehetnének.

Az 1848: III. tc. 19. §-a szerint a m. kir. udvari kancellária, helytartótanács és a királyi kincstár „előlülő tagjai” kapták helyet az államtanácsban.

4) A 7-dik pont alatt előforduló közmunka s közlekedés ministeri költségvetésben, vízszabályozásokra, és vasútakra 8,000,000 pfrt van felvéve. – Ez inkább beruházás, mint kiadás, s gyümölcsöző természeténél fogva az ország felvirágzásának kútforrásai közé számítható. Semmit sem óhajtok inkább, mint azt, hogy ezen tételek a jövő évben valósítathassanak. – Ez azonban békét feltételez, s ha megtörténik, a békének egyik legfőbb áldása leszen. Annyit azonban tájékozásul ismételve meg kell jegyeznem, hogy ha háborúnk lesz, illy nagyszerű építés gyakorlati kivitelét lehetetlennek tartom, ha ellenben békénk lesz, a hadügy ministeri költségvetés ennyivel bizonyosan megkevesedik. – Miért is 8 millió frt az összes költség vetésből, ezen comibinatiónál fogva levonható.

De ámbár állásomnál fogva, inkább a gazdálkodást, mint költség javaslatot kell hivatásomhoz számítanom, azt gondolom még is, hogy a haza nagy érdekeinek – költség kíméllésből – nem kellene háttérbe szoríttatniok.

És éppen azért bátor vagyok a törvényhozás figyelmét azon körülményre felhívni, hogy a tengerészetre nézve – melly szintúgy a közmunkák ministeriumához tartozik – költség kímélés tekintetéből semmi sem fordul elé.

Én azt gondolom, hogy a hazánkhoz mind e mai napig tántoríthatlanul hű Fiuménak tengerrévi biztosítását, s annak, és tengeri kereskedésünknek oltalmazását, nem lehet elhanyagolnunk. – S azért én akár tekintem a figyelmet, mellyet Fiume tőlünk méltán igényel, akár tekintem a magyar lobogó becsületét, akár tengeri kereskedésünk igényeit, vagy a tengerparti financialis őrvonal biztosításának szükségét, akár végre azon befolyást, mellyet a koronánk jogaihoz tartozó Dalmát ország és Quarneroi szigetek barátságos lakosainak rokonszenvére gyakorolhat annak tapasztalása, hogy a magyar nemzet tengerészetet kezd alkotni, mi a magyar kereskedésseli kapcsolatban, derék dalmát barátaink irántunki rokon szenvét csak növelheti, lehetetlen a magyar törvényhozás figyelmébe sürgetőleg nem ajánlnom, hogy a fiumei révgát kiépítésének folytatásán kívül, legalább a magyar kincstári jövedelmek biztosítása, s különösen a só csempészet megakadályoztatása tekintetéből, két három nagyobb hadi brig, vagy corvette* kiállításának, felszerelésének, és fentartásának költségeire, a pénzügy ministerium annál inkább felhatalmaztassék; minthogy ekkorig a Quarneroi öbölben Pola és Lussin piccolo* közt a magyar tengerpart, s magyar kincstári jövedelmek ótalmáról egy Goelette,* s egy Peniche* folyvást czikázott; a fiumei révben a kormányzó rendeletére, mindég egy Peniche horgonyzott, s a martinschizzai Lazaretnél* az őrszolgálatot szintúgy egy Peniche teljesítette, most pedig ezen óltalom Austria részéről természetesen megszűnt. Minélfogva én ezen költséget annyira sürgetőnek, és előlegesnek ismerem, hogy csak kincstárunk szorgos körülményei okozák, miszerint az evégetti kiadásokat saját felelőségemre, mint már megtörténteket nem lehet alkalmam a képviselő háznak bejelenteni; de legalább a költségvetés körüli tájékozásra szükséges előrendeleteket akkint megtenni kötelességemnek ismertem, hogy ha a nemzet képviselőinek helyeslésével találkozni szerencsém lehetend, a végrehajtás, – mihelyt pénzünk engedi – a leggyorsabban leend eszközölhető.

A brigg kétárbocú, erős vitorlaszerkezetű, 200–500 tonnás hajó. Hadi célokra is használták, ágyúkkal szerelve fel. A korvett vitorlás kisebb hadihajó, ágyúi fedélzetén kétoldalt voltak felállítva, felderítésre használták.

Pola és Lussinpiccolo kikötők az Adriai tenger partján, a Quarneroi öböl bejáratánál.

A goelette karcsú és könnyű, gyorsjáratú vitorlás.

A péniche könnyű vitorlás, őr- és vámhajóként használták.

A martinšćicai veszteglőintézet. Martinšćica Fiumétól délre a tengerparton fekszik.

5) A vallás és közoktatásügyi minister költségvetésénél meg kell jegyeznem, miként annak 2,902,394 frtra tett költségvetésében a catholicus iskolák, és egyházi költségek nem foglaltatnak, minthogy ezeknek saját alapjuk van.

A különbféle alapítványi javak és pénztárak ekkorig nem a pénzügyi, hanem a vallás és közoktatási minister által kezeltettek, – azokra nézve tehát a számadási kimutatások az illető minister köréhez tartoznak. Én távol vagyok azon gondolattól, hogy ezen alapok rendeltetésüktől legkevesbbé is elvonassanak, de reménylem, hogy mihelyt a körülmények engedik, az alapítványi tőkéknek bankszerű kezelése, s az alapítványi javak kezelésében az illető minister úr által kétségtelenül behozandó, s tudtomra mar is behozni tervezett javítások, a jelenleg nagyon megcsökkent alapítványi jövedelmeket tetemesen növelendik. Mit annyival inkább óhajtanunk kell, mivel az egyház azon érdemes szolgái között, kik nemes hivatásukat a néppeli közvetlen érintkezésben gyakorolják, még a római catholicus lelkészek, s káplánok körében is igen sokan vannak, kiknek élelmi gondoktól ment állapotba helyezéséről, s e végett alkalmas kútfők kijelöléséről gondoskodni a törvényhozás, ha nem mostani, bizonnyal legközelebbi ülésének feladatához tartozandik.

6) A hadügyi ministeriumnak 39 millió frtot haladó költség vetése iránt a részletes kimutatásokat az illető minister megteendvén; én csupán annyit kívánok megjegyezni, hogy ezen költségvetés természetesen a jelen rendkívüli körülményekhez levén alkalmazva, ha Isten segítségével, a nemzeterő kifejtése által viszonyaink annyira javulandnak, hogy a törvényhozásnak, ha nem mostani, bizonyosan legközelebbi ülésében megállapítandó állandó honvédelmi rendszer első alapjai már a jövő évben gyakorlatilag letétetnének, a költségvetés ahoz képest változni fog.

Megjegyzem még, miként a költségvetésben felvett egy tüzér ezeredet, én csak kezdetnek óhajtom tekinteni, s a honvédelem ezen ágának kellő kifejtésére különös gondot fordítani.

7) A nemzetőrségi költségvetésre nézve megjegyzem, miként annak 3,350,000 frtra menő öszvegében, 1,800,000 csak három évig leszen állandó rovat, – minthogy a 14 zászlóalj önkéntes honvédsereg kerül évenként ennyibe, egy millió pfrt pedig fegyverzeti költségül van kitéve, és így nem minden évben előforduló rovatot képez.

A mi a fegyverzetet illeti, az illető ministerek számot adandnak mind azon lépésekről, mellyek fegyver szerzés tekintetében történtek: mire nézve nekem csak a költségről gondoskodás tartozott nehéz tisztemhez.

Jelentem egyébiránt, hogy azon szempontból indulva, nehogy hazánk e tekintetben valaha többé illy borzasztó állapotnak legyen kitéve, mint a mostani, fegyvergyárak létesítése iránt is történtek intézkedések, mellyek közül egy – a pesti gépgyár – a kincstárból havonként felszerelési segítségül 35,000 pfrt előlegezést nyervén,* már November hónapban olly karban lesz, hogy naponkint több száz kész szuronyos puskát fog folyvást kiszolgáltathatni.

Vö. a 68. számmal.

8) A költségvetésben még egy nevezetes öszveg az úrbériségek kármentesítése nincsen felvéve. – Nem levén még végrehajtva a felbecslés, az öszveget nem tudom kijelölni. Gyanítom azonban, hogy ez mintegy száz millió p. frtra menend. – Az adott nemzeti becsületszó megkívánja, s ezen osztály nagy részének eladósodott állapotja javasolja, hogy e tekintetben, valami segítség mihamarébb nyújtassék; annyival inkább, mert a kölcsöntőkék felmondhatlanságának múlt országgyűlési ideiglenes határozata – melly többek között a takarékpénztárakat végtelen bajokba bonyolította – igen soká, nagy convulsiók nélkül így nem maradhat.*

A magánföldesurak kármentesítését az úrbéri szolgáltatások megszüntetéséért az 1848: IX. tc. mondta ki úgy, hogy a kármentesítést az állam vállalta magára. A birtokosok helyzetének könnyítésére az 5. § elrendelte, hogy az adóssági követeléseket, kivéve a „kereskedési viszonyokból eredő váltókat”, nem lehet felmondani.

Az úrbériséget vesztett földbirtokos osztálynak ezen figyelmet érdemlő állapotára nézve itt csak annyit kívánok megjegyezni, mikint én a segítségnek két combinált módját látom. Egyik a hitelbank felállítása, másik intézkedés, hogy a kárpótlás fejében némi előlegezést kapjanak.

Kötelességemnek tartom tehát a képviselőházat megkérni – engedje meg – hogy a költségvetés tárgyalása után, nyomban a hitelintézet tárgyában, s ezzel öszvekötve a kármentesítési előlegezés iránt indítványt tehessek; mert az elsőre nézve – melly tervem szerént a másodiknak is alapját teendi – egy két alap elvnek törvényhozási szentesítése kívántatik meg, miszerént a hitelintézet, (mellynek egyébiránt előkészületeivel egészen készen vagyok* úgy, hogy 14 nap alatt munkásságba tehetem) olly biztos alapra legyen fektetve, minőt a dolog természete okvetlenül megkíván.

A hitelintézet előkészítésére ld. a 103. és a 150. számot.

II. Jövedelmi kimutatás.

A használatban levő jövedelmi kútforrások reménylhető eredménye szintúgy a C. betű alatti fő kimutatásban foglaltatik; s minthogy annak határozatot igénylő pontjaira, – minők a szabad királyi városok, és szepességi kerület királydíja, a várerősítési papi segély adó, a zsidó türelmi bértartozás, a hivatal díjak, és a só jövedelem – már a folyó 1848-ki második félév iránt tett előterjesztésemre a törvényhozás határozandott; az ismétlésekbe bocsátkozást nem tartom szükségesnek, a többi pontokra nézve pedig rövid észrevételekre szorítkozhatom.

1) A mostani hadi adóbeli tartozásoknak egyik fele az 1848-ki jövedelmi kimutatásban levén felvéve, második felét (3,927,155 ft) számla kénytelenségből itt felvenni köteles valék, nehogy azonban illusiókra szolgáltassak alkalmat, el nem mulaszthatom megjegyezni: hogy ezen egész tételt idealisnak tartom, mert a 7,800,000 frtot haladó összes adótartozásnak hasonféle alkalmasint a behajthatlanságok sorába jövend; különösen azért is, mert a hátralékok egy része nem magoknál az adózóknál van kün, hanem hűtelen kezelő, s számadásban megbukott falusi bíráknál s adószedőknél, s nem csekély részben már nemzedékről nemzedékre szállván a papiroson, még a legkérlelhetlenebb szigorral sem behajtható többé. A nemesség adómentességének egyik átkos következménye azon könnyelmű hanyagság, sőt vétkes visszaélés; mellyel a szegény adózó nép pénze kezeltetett. Olly baj, melly jövendőre elenyészik minden bizonnyal, de mellynek múltja nagy részben orvosolhatlan.

2) A sz. k. városok, és szepesi kerület királyi díja; a várerősítési papi segély adó, s türelmi bér, díjak és só jövedelem iránt, már a folyó félévi kimutatásnál megtevén észrevételeimet, itt elégnek tartom azokra hivatkozni.

3) A harminczadi jövedelemre nézve kötelességemnek tartom annyit megjegyezni, miként ez most még egész rendszerében hazánk irányában ellenséges természetű, úgy hogy a vám tariffa revisiója nem csak kereskedésünk emelkedésére igen kedvezőleg hatand, hanem az állodalmi jövedelmeket is igen tetemesen növelendi, mert hiszen a legvirágzóbb országok példája mutatja, miként a jól szerkezett határvámrendszer nyújt legbővebb közjövedelmi forrást a statusnak. Kívánatosnak tartom én, hogy a határvám szabályzat, azon országokkali barátságos egyezkedés alapján határoztassék meg, mellyekkel szorosabb kereskedelmi viszonyban vagyunk vagy lenni akarunk; és itt, Ausztria, – mellynek ekkorig kereskedelmi tekintetben gyarmata valánk – közvetlen szomszédságánál s Fejedelmünk egységénél fogva kétségtelenül a legfontosabb tekintet alá jő. – Kereskedelmi ministeriumunk, egyes vámszabályzati rectificatiókon kívül, tett immár arra is lépéseket, hogy a vámtarifa, az ausztriai ministeriummal egyetértőleg átvisgáltassék,* mivel azonban a mostani határvám rendszer Austriát a mi rovásunkra kegyeli; az ausztriai ministeriumnak tehát egyáltalában nincsen érdekében a vámrendszernek megváltoztatását óhajtani, kereskedelmi minister úrral egyetértőleg akkint vélekedünk, hogy ha az ő megegyezésétől függesztenék fel vámrendszerünk reformját, arra még igen soká várakozhatnánk. – Midőn tehát az egy részről ekként van, más részről pedig kedvetlen viszonozástól nem tarthatunk, először azért nem, mert a revisiónál kétségtelenül, nem ellenséges szempontból, hanem a barátság, szövetség, s érdek kiegyenlítés szempontjából indulandunk, másodszor azért nem, mivel az egész vámrendszer ellenünk levén irányozva, repressaliáktól nincs mit tartanunk; kereskedelmi minister úrnak azon kívánságát – miszerint felhatalmazást kér: hogy ha Ausztria részéről halogatást tapasztalna, a határvámszabályzatot addig is, míg a törvényhozás e részben maga intézkedhetnék akkint módosíthassa, mint azt hazánk érdekei kívánják – részemről, financialis szempontból is támogatni el nem mulaszthatom.

Klauzál Gábor földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter augusztus 29-én a vámkérdésben törvényjavaslatot terjesztett elő, amely a miniszternek felhatalmazást adott, hogy új vámszerződéseket kössön, új vámszabályzatot léptessen életbe. A javaslatot az országgyűlés már nem tárgyalta le. A törvényjavaslat szövegét közzétette Beér J.–Csizmadia A.: i. m. 643–644. l.

Én a kölcsönös barátság alapján örömest volnék hajlandó Ausztriának méltányos kedvezményeket nyújtani: de ha az ausztriai ministerium ellenünkben olly ellenséges politicát folytatand, mint azt három hónap óta tapasztaljuk; jó lesz megemlékeznünk, hogy a vámszabályzatban hatalmas védeszköz van kezeink között. – Csak gyapot árukért mintegy 24 millió forintot fizetünk Ausztriának; s hazánk piaczáról a német birodalom, Sveicz, Belgium, a Franczia köztársaság, s Anglia versenye ki van zárva; s ha Dunánk torkolatját szabadnak nem mondhatjuk, azért nem mondhatjuk, mert a tengerész hatalmaknak nem igen állott érdekökben olly ország folyamának torkolatjára nagyon ügyelni, mellynek piaczáról kitárva voltak.* – A kereskedés a külpoliticában hatalmas tényező, ahol szövetségek kötéséről leszen szó, ott a kereskedelmi kedvezmények erős nyomaték gyanánt feküsznek a mérlegben.

Az eredetiben: volt.

Ezért nagyon szükségesnek tartom a kereskedelmi ministernek adandó felhatalmazást, de ennek sikerére viszont elkerülhetlennek, az arróli gondoskodást, hogy a külhatalmakkal, s azok velünk, kereskedelmi tekintetben is önálló organumok által közvetlenül érintkezhessünk.

Egyébb megjegyzéseim a fenálló jövedelmi forrásokra nézve elő nem fordulván, a költség, s jövedelem összehasonlítását következőkben foglalom össze.

Az 1849-ki költség öszvege kerekszámmal 62 millió frtra számítva: ebbeli azonban 120,000 új katonának s 30,000 lónak kiállítása s 200,000 főnyi hadseregnek hadilábon tartása ben foglaltatván; az összes költséget mintegy 8 millió frttal azért számítom kevesebbre, mivel különössen a vasutak építése nagy részben béke által van föltételezve: és így vagy ezen rovat nem leszen valósítható, vagy a hadügyi tárcza mintegy 8 millió frttal leszáll: a mellett tehát, hogy elvileg mindkét rovatot megállapítandónak vélem, a kiadást valóságban 54 millióra leszállítandónak ítélem.

Azonban fentebbi észrevételei nyomán önálló diplomatáink költségeit, nagyobb tüzérséget, a királyi lak nagyobbítását, tengerparti és tengerészeti költségeket, s előre nem számítható, de az ország érdekében nélkülözhetlen költségek fejében körülbelül egy millió frtot, s így öszvesen mint egy 4 millió pfrtot a költség vetéshez számítva, a valóságos kiadási összeg tenne kerekszámmal 58,000,000 pfrtot.

Ellenben az eddigi köz jövedelmeknek 16,359.058 pfrtra számított öszvegéből, biztos számítás tekintetéből, a December végével beszedetlen maradandó adó tartozásokat csak nem egészen leszámítván, az összes jövedelmet 13 millió pfrtra vélem biztosan számíthatni; minél fogva 45 millió pfrt fedezéséről kellend a közállománynak gondoskodnia.

Kérem azonban jól megjegyeztetni, miként ezen 45 millió távolról sem egészen hiány, mert a fentebbi számvetésben egyetlen egy fillér direct adó sem foglaltatik.

Van tehát szerencsém a közszükségek fedezésére tervezett adórendszeri javaslatomat azon nyilatkozattal előterjeszteni, miként idő rövidsége, s halasztást nem szenvedhető hivatalos foglalatosságaim miatt e nehéz feladatnak tökéletes megoldásával magamat egyáltaljában nem kecsegtethetvén, a részleteknek minden czélszerű módosításához magam is a legszívesebben hozzá járulok; valamint szintúgy a legszívesebben hozzájárulok minden új jövedelmi kútforrás elfogadásához, melly a népet nem nyomja aránytalanul, s a mellett körülményeinket tekintetbe véve, gyakorlati részleteiben is kivihető.

És pedig leszen szerencsém először némi mellék (indirect) adó nemeket javaslani; az után a direct adózás új rendszerét előterjeszteni.

III. Mellékadók.

Tekintetbe vevén hazánk körülményeit, a mellékadók javaslatánál következő alap elvekre kívántam tekintettel lenni:

1) Hogy az első szükségi czikkek beszerzésének aránytalan terheltetése mellőztessék, habár ezek fogyasztásának terjedtsége bő jövedelmet ígérne is; mert az illy nemű adók – a szegényebb nép osztályt terhelvén – mind politicai, mind közgazdászati tekintetben károsak.

2) Hogy a mennyiben fogyasztási természetű adónemek hozatnak is be; azoknak meghatározása s behajtása ne legyen a honpolgárok belső házi életét zavaró olly kutatásoknak kitéve, mellyek mindenhol boszantók, s nyugtalanítók, de nálunk kétszeresen azok, minthogy nemzetünk lelkületével merőben ellenkeznek.

3) Hogy azon mellékadók a legczélszerűbbek, mellyek által a jövedelmen kívül, még más olly czélok is eléretnek, mellyek a közállomány érdekében állanak.

Ezen vezér elvek határai közé szorítkozva, következő adó nemeket vagyok bátor ajánlani:

1) Bár minemű birtok változás, – történjék az adásvevés, csere, örökség, adomány, vagy bírói oda ítélés következtében, csak úgy legyen érvényes, s az, kinek kezére száll bármely fekvő birtok, csak úgy tekintethessék valóságos birtokosnak, ha azt az illető törvény hatóság birtok könyvébe (vagy ahol már telek könyvek léteznek – ezekbe) bejegyeztette.* – A bejegyzési díj pedig a vagyon értékének egy százaléka, az ország kincstárába folyjon.

Vö. a 169. számmal.

Ezen adó nemet javasolja azon tekintet is, hogy az illy bejegyzés a telek könyveknek behozatalát mozdítja elé, mellyeknek behozatala nélkül jó hypothecalis rendszer, valamint e nélkül országos hitel alig képzelhető.

2) A tőkék megadóztatásának módja iránt alább az egyenes adókivetési rendszerben adván elő igen egyszerű javaslatomat; a mi a váltókat illeti, minthogy ezek többnyire rövidebb lejáratúak, mint sem, hogy évi kamatra alapított adóztatásuk practicabilis volna; a nélkül, hogy a váltótőkék nagy része az adóztatás alul kisikamlanék, ezekre bélyegdíjat indítványozok; mellyeknek kiszámításánál azt vettem fel alapul, hogy a progressiv növekedő váltó öszveg, középszáma után járó félévi kamattól 6%, vagyis a tőkétől körülbelül 1/5% (helyesebben egy percentnek 20/111-ed része) fizettessék bélyegdíj gyanánt.

3) A kártyákra hasonlóképpen bélyegdíjat indítványozok. És pedig belföldi gyártmánynál 32 lapos, úgy nevezett magyar kártyáktól játékonként 5 pengő krt, külföldi gyártmánynál pedig kétszer annyit.

4) A pálinkafőzéstől 1848-ra indítványozott kazán adót 1849-re is kiterjesztendőnek ítélem.

5) Az italmérést olly tárgynak tekintem, melly a kereset adón kívül még mérsékelt fogyasztási adót is viselhet. Ennek azonban kivetésénél, s behajtásánál a gyűlöletes kutatásokat mellőzendőknek vélem, s azért a községeket négy osztályra gondolom felsorozandóknak; s mindenik osztály adókulcsát törvényben meghatározandónak; úgy mindazonáltal, hogy az egy községbeni italmérőkre ezen kulcs szerint kivetendő adó, az egyéni kivetés alkalmával, több osztályok szerint arányosítathassék; de az italmérési adó más tárgyakra, és személyekre át ne rovathassék.

6) Ugyan ezen osztályzat és kulcs szerint javaslom a boltokbani vágott dohány, burnót és szivar árulást külön fogyasztási adóval megrovandónak; a nélkül, hogy a dohánytermelést, melly a föld adó által már megadóztatik, még különösen terhelni, vagy a házidohány fogyasztást, s levelekbeni adásvevést, gyűlöletes kutatásokkal akadályozni tanácsosnak ítélném.

Ha ezen javaslataim a törvényhozás helybenhagyásával találkoznának, hazánkban következő indirect adónemek léteznének.

Só-, harmiczad-, posta-, váltó- s kereskedelmi törvényszéki, nem külömben – czímektől, rendektől járó díjak – lajstromozási díj – váltó- s kártya- bélyegdíj, – pálinka kazán adó – italmérési, s dohány, burnót és szivarárulási adó – útvám kérdését a közlekedési rendszer megállapításától lévén kénytelen felfüggeszteni.

Az elsőévi tapasztalás eredménye tájékozásul szolgáland a törvényhozásnak az indirect adók további szerkezésében. – Én az új adó rendszer által szerzendő adatok ismerete előtt, gyakorlatilag kivihető több indirect adó nemeket nem tudtam ez időszerint feltalálni, de ha a törvényhozás bölcsessége, bővebb mellék jövedelmi forrásokat jelölhetend ki, azt az ország pénzügyministere kétségenkívül csak köszönettel fogadhatja.

IV. Direct adó.

Olly dolog iránt vagyok itt hivatva javaslatot tenni, mellynek csomóját tökéletesen megoldani még a statustudománynak nem sikerült, mert az országgazdászat elveit könnyebb elméletileg kimondani, mint a gyakorlati alkalmazás minden részleteiben keresztül menni. Távolról sem hízelgék tehát magamnak azon gondolattal, hogy javaslatom tökéletes, sőt önként elismerem, hogy hiányai annál számosabbak, s hogy az élet és tapasztalás annál több módosításra nyújtand alkalmat, minél kevesebb, s minél háborítottabb volt az idő, mellyet e nehéz munkára fordíthaték; arról azonban meg vagyok győződve, hogy rendszerem alapja olly természetű, mellyen idővel, adatok, előzmények, és gyakorlati tájékozás után egészséges rendszert lehetend építeni.

Előadom röviden adórendszerem philosophiáját:

A portális kivetést, vagyis azon rendszert, miszerint egy bizonyos öszveg a törvényhatóságok közt felosztatik, merőben félre vetem:

1-ör azért, mert ezen adórendszer alapján a kivetésbeni igazságot megközelíteni soha sem leszen lehetséges.

2-or azért, mert ezen rendszer mellett, az adó meghatározásában lehetetlen az egyes honlakosok adózási tehetségét tekintetbe venni.

3-or azért, mert ezen adórendszer mellett, a kivetés minden hibája egy adózóról másra hárul, vagyis egy ember a másikért fizet.

4-er azért, mert ezen adórendszer mellett teljesen lehetetlen arra ügyelni, hogy az adó felemelés vagy leszállítás azon tárgyakat érje, mellyeket idő s körülmény szerint a megterhelésre vagy megkönnyítésre legalkalmasbnak ítél a törvényhozás; – minél fogva – a portális adórendszernek mellőzhetlen következménye, hogy vagy adó mentességeket teremt vagy a szegényt legsúlyosabban terheli.

Én tehát a portális adórendszert egyszerűen félre vetve – azt javaslom – határoztassék meg országgyűlésileg, – mennyi adó fog minden hold földre, minden szobára, mindennemű keresetre, minden személyre kivettetni, s az ezen kulcs szerint össze írt tárgy adók öszvegéből jussunk annak tudomására, mennyi az országos adónak öszvege.

Ezen rendszer mellett – első évben legalább – az országos adó öszvege ismeretlen mennyiség; de azt, valjon a meghatározandó adót megbírjuk-é, a kulcsnak első áttekintésekor mindenki előre meghatározhatja, míg ellenben a portális kivetés mellett, tudjuk az adó öszvegét papiroson, de azt nem tudjuk, ha valjon megbírjuk-é.

Hogy az adó öszvegét előre nem ismerjük, ez az ország közgazdászatában nem teszen semmi nehézséget, mert a költségvetés megállapíttatván, tudjuk, mennyit szabad a kormánynak költenie, mellynek ezen határig hitel nyittatán, a megnyitott hitelt, csak annyiban leend szabad használnia, a mennyiben adó s egyéb meghatározott közjövedelmi ágak a költségvetést nem fedeznék.

Ellenben a portális rendszer az ország közgazdászatában nagy felakadást okoz, mert – ha öszvegben határoztatik meg az egész adó – a kivetendő adónak nem lehet nagyobbnak lenni, mint a megállapított költségvetés, – s ha aztán a kivetett adó be nem jő, mert kivetésében az egyes lakosok adófizetési tehetségére előre figyelni nem lehetett – az országlás gépezete megakad.

Én tehát azt javaslom, határoztassék meg, hogy minden tárgy, melly adórovásra alkalmasnak ítéltetik, szintúgy itt megállapítandó osztályzat szerint mennyi adót fizessen; s ezeknek összeírásából releváltassék az összes adó jövedelem.

Nem tagadom, hogy most kezdetben, midőn tájékozó adatok nélkül dolgozunk, az osztályozat nem lehet tökélletes, s hogy az adó összeírásnál a status itt ott rövidséget szenvedend; annyi mindazáltal bizonyos, hogy ezen rendszer mellett a hon lakossai között senki másért igazságtalanul terheltetni nem fog, s annál fogva az eddigi adórendszernek azon lényeges hibája, minélfogva egy aránylag csekély adóöszveg is elviselhetlen tehernek éreztetett, mindjárt első lépéssel orvosolva lesz.

Ezen elvből indulva az alkalmazás részleteit akkint igyekeztem intézni, hogy a kivetésbeni igazság még jobban megközelítessék, s az adórendszer, a köz vagyonosságra nyomasztólag ne hasson.

E végett a következő vezér elveket tartottam szemem előtt.

1) hogy az adórendszer a lehetségig egyszerítessék, s az annyira gyűlöletes kutatások, a mennyire csak lehet, kikerültessenek.

2) hogy az adó illetőség meghatározása körül, a kénynek minél szűkebb játéka legyen.

3) hogy csak valóságos vagyon legyen az adónak alapja; s ne folytatassék azon abnormis rendszer, hogy minél nagyobb élelmi gondokkal volt egy család atya terhelve – például mert semmi vagyona, de sok éhező gyermeke volt – annál több adót kellett fizetnie.

4) hogy az ipar ne nyomassék, minélfogva – a mobiliaris adót* legnagyobb részben – nevezetesen, az annyira terhes marha adót egészen eltöröltetni indítványozom.

Az ingóságok után fizetett adó.

5) hogy az adókulcs ne legyen olly magas, miszerént a honpolgárok vagyonának tőke értékét vegye igénybe, sőt inkább, olly alacsony legyen, hogy az absolut valószínű jövedelemnek egy csekély része által lerovathassék.

E szempontból indulva azt vettem fel számvetésemben vezérelvül, hogy azon adót nem lehet terhesnek mondani, melly a valószínű tiszta jövedelemnek 6%-je által fedezhető.

Ezzel nem azt akarom mondani, mintha ahol csak elkerülhető, a jövedelmek után akarnék kutató vadászatot intézni, hanem csak annyit akarok mondani, hogy a kivetési kulcs megállapításában mérlegül használtam a valószínű jövedelemrei tekintetet.

Így például: az ország legtermékenyebb megyéjében, a legjobb határbeli szántóföld holdja – fizetne tervem szerént 17 krt – a mi 4 frt, 43 kr tiszta jövedelemnek 6%-je, miszerint aztán hazánk legjobb minőségű szántóföldjének holdja öttől százzal számítva, mintegy 94 frt értékű volna.

Az utolsó osztalybeli megyének utolsó osztálybeli szántóföldje pedig fizetne 4 kr. adót, egy illy szántóföldnek tehát 1 frt 6 krt kell jövedelmezni, s tőke értéke huszszorozva 22 frt.

Meg vagyok győződve, hogy a melly hold földből 1 frt 6 kr jövedelem rendesen nem reménylhető, azt senki sem fogja mívelni, hanem vagy legelőnek hagyja, mikor aztán az adó minimuma egy krra száll, vagy a haszonvehetlen földek sorába esik, s mint illyen, az adó rovatba nem iktattatik. Így Pesten – egy kézművesnek – ki maga önállólag egész éven át dolgozik, adója 8 frtra vétetett fel: a mi 133 1/3 frt egész évi keresetnek felel meg. – Faluhelyen pedig az adó 2 frtra vétetett, a mi 33 frt 20 kr egész évi keresettel van arányban.

Így a napszámosoknál azt vettem kulcsul, hogy 200 munka nap közül 100 napon át nem kap talán munkát, a másik 100 munka nap közül 98 nap keresetére saját élelme végett van szüksége, két napot tehát a statusnak egy egész éven át áldozhat, minél fogva az ennek megfelelő munkabért (Pesten 2 frt, második osztályú helyeken 1 frt, harmadik osztályban 30 kr, negyedikben 15 krt) vettem fel egy évi adó gyanánt.

Illy vezér elvek, s a kulcs meghatározásában illy számolati combinatiók alapján igyekezvén az adó rendszert egyszerűsíteni, öt adónemet hozok javaslatba:

1-ör Földadót.

2-or Házadót.

3-or Keresetadót.

4-er Személyadót.

5-ör Távollétiadót.

I. Földadó.

Földadó tekintetében a törvényhatóságokat 9 osztályba soroztam; s ezen osztályzatban Erdélyre nézve az illető képviselő urak felvilágosításait, a többiekre nézve pedig az 1844-ki országgyűlés elő dolgozatait használtam tájékozásul.* – Ezen osztályzat határozza meg az adónak közép számát, melly az illető törvényhatóságban egy hold föld, szőlő, szilvás, háztelek, kert, rét, erdő, legelő, nádas után leszen fizetendő.

A törvényhatóságok kilenc osztályba sorolását az 1843–44. évi országgyűlés előmunkálataiból vette át. Vö. Az ország közszükségeinek fedezésére fizetendő összegnek… felosztása iránt kiküldött alválasztmánynak jelentésével. O. Lt. Arch. Regnic. Lad. XX. 20. Fasc. G. No. 1.

Mivel azonban ugyan azon egy törvényhatóságban egyes községek, külömböző minőségűek; és ismét egyes községekben föld, rét, erdő, legelő, nem egyforma osztályzatú; minden törvényhatóságra nézve, szántóföld, szőlő, szilvás: nemkülönben erdő, legelő, s nádas tekintetében öt alosztályt, kert és rét tekintetében pedig három alosztályt alakítottam. – Hogy egy vagy más község, mellyik alosztályba soroztassék? ezt a helységenkénti adókivetési eljárásra valék kénytelen bízni, az önkény ellen biztosító azon garantiák mellett, mik alább a kezelés szabályai közt foglaltatnak, de az adókulcs minden alosztályra nézve törvény által leend meghatározandó.

Ezen adókulcsnál pedig a törvényhatóságok fő osztályzati kulcsa középszámul szolgál, vagyis a középső alosztály illetőségét jelöli. Például: az első osztálybeli megyében egy hold szántóföldre 15 krt, az utolsó osztálybeliben 6 krt számíték. Van pedig ezen osztálynak öt alosztálya, tehát az első alosztálybeli szántóföldre esik 17, a 2-ra 16, a 3-ra 15 kr, (ez a közép kulcs) a 4-ik s 5-dik osztály pedig egyegy krral lejjebb száll, – miszerént aztán az utolsó osztálybeli megyében, az öt osztály szerint egyegy hold szántóföld 8–7–6–5–4 krt fizet.

A réteknél csak három osztályt azért vettem fel, mert itt három különbség az osztályozót meglehetősen eligazítja, a mint t. i. a rét csak egyszer, vagy néha kétszer, vagy mindég kétszer kaszálható.

A fő osztályzati kulcs meghatározásában szántóföld, szőlő, és szilvás egy rovatba, kert, rét, belsőtelek szintúgy egy rovatba; s erdő, legelő és nádas hasonlóképpen egy rovatba van sorozva; ebből azonban nem következik, hogy egy alosztályba is soroztassanak; mert lehet, hogy például a 9-dik osztálybeli törvényhatóságban egy bizonyos helységnek erdeje az 1-ső osztályba, legelője ellenben az 5-ikbe fog soroztatni; amannak tehát holdja 5 kr, emezé pedig 1 kt adót fizetend.

Különös figyelmet kérek még azon körülményre, hogy ezen alosztályzat csak helységenként értendő; s ebből korántsem következik az, hogy ugyan azon helység határában, az egyéni kivetés alkalmával is, minden hold föld egyaránt adózzék. Az alosztály meghatározása csak a község összes szántóföld vagy rét vagy erdő, s legelő adóját állapítja meg, nem pedig az egyéni adókulcsot, mellyre nézve minden egyes községben minden egyes földnemet szintannyi és szintolly alosztályra lehet az egyéni kivetésnél arányosítani, mint a minő s a hány alosztály van a községeknek egymásközti arányosítására nézve azon törvényhatóságban törvény által megállapítva; vezér elvül a törvényben az is kimondatván, hogy a földadó más tárgyakra által nem tétethetik.

A legelőre nézve még meg kell jegyeznem, hogy ha ennek 14 és 1 kr közt változó adója valaki előtt magasnak látszanék, ne felejtse, hogy a marha tartástól semmi nemű adó nem fizettetik, s ekkor a legelőnek megadóztatását nem fogja magasnak találni.

Az erdőre nézve pedig szint azon adókulcs lévén felvéve, ez talán alacsonynak látszik, de nem kell felejteni, hogy az erdőnek favágásnáli használatában 40–60, sőt itt ott 100 esztendőre is kell a vágásokat számítani. – Így tehát például, ha egy hold első osztálybeli erdő 14 kr évi adót fizet, s 60 éves vágásokra van felosztva, egyegy holdas vágásnak 233 frt tiszta hasznot kell hoznia; miszerint egy évi haszna 3 frt 53 krra, vagy is olly tőkére számítathassék, mellyel az évi 14 kros adó 6% arányában áll.

Javaslatom szerént a földadó kulcsa ekként állana:

Szántóföldnél, szőlőnél, szilvásnál 17 krtól 4 krig; belsőteleknél, rétnél, kertnél 26 krtól 6 krig. – Erdő, legelő s nádasnál 14 krtól 1 krig.

Öszvevetettem ezen számítást azon adókulcsal, melly Erdélyre nézve még M. Theresia idejében lőn megállapítva, s ott maiglan is gyakorlatban van, s azt tapasztalám, hogy ott egy hold szántóföld (1600 ölével) 40–32–24–16 krt – tehát 1200 ölével számítva 30–24–18–12 kft fizet. – A kaszállók (eléggé megfoghatatlanul) csak felével rovatnak meg, ellenben 240 ölből álló, tehát 1/5 hold szőlő: 1 frt 48 kr – 36–24 kr adót fizet, és általában is a kulcs meghatározásában a tiszta jövedelemnek 10%-je lőn alapul felvéve, míg én csak 6%-re alapítom számvetésemet, s emellett a mezőgazdasági ipart, névszerint a marha tartást egyáltalában nem taxálom; míg Erdélyben egy ló vagy ökör 24 kr, egy tehén 20 kr, egy juh vagy kecske 3 kr adóval terheltetik, a mi különösen az erdélyi oláhságot rendkívül nyomja, mivel azon juhoktól is tartoznak ezen adót fizetni, mellyeket egész éven át a moldvai s oláhországi hegyekben tartanak, s melly adótól tervem szerint egészen mentesítetnek.

Ezen marha adó Magyarországon is szerfelett nyomasztó, sőt némelly részben még nyomasztóbb, mint Erdélyben, így például Pest megyében csupán és egyedül hadi adó fejében egy jármas ökörtől 15 kr, egy fejős tehéntől 37 1/2 kr, egy sertéstől, juhtól vagy kecskétől 7 1/2 kr adó fizettetik a hadi s házi adót együtt véve pedig egy jármas ökör közel 30 krt, egy fejős tehén 1 frt 13 1/2 krt, egy juh 14 7/10 kr adót fizet, úgy, hogy egy tehén tartásátóli adó 6 hold első osztályú szántóföld adójával egyenlő, s azonkívül még a legelő is külön adóztatik. – Ha tehát tekintetbe veszem ezen nyomasztó marha adónak eltörlését és tekintetbe veszem azt, hogy számvetésem a föld tiszta jövedelmének 6%-jét sehol nem haladja meg,* tervemet nem csak azon megnyugvással terjesztem a törvényhozás elé, hogy az ország lakosai ezen adót könnyen megbírják; hanem megnyugtatásról még azt is jelenthetem, hogy nincs Európában tartomány, hol a föld adó kulcs illy alacsony volna.

Az eredetiben hiányzik a meg.

Egyébiránt a haszonvehetlen földeket, mint például a futó homokot, kopár sziklahegyeket vagy haszonvehetlen havasokat a számvetésből egészen kihagyandónak, – olly földeknél pedig, mellyektől mivel nem úrbériek – robot, dézma, vagy más illy nemű szolgálatok s adózások vétetnek, az adónak olly aránybani felosztását indítványozom, mint a minő arányban áll az illető hold földből a földmívelöre, s a tulajdonosra háruló tiszta haszon.

Nem tagadom mégis, hogy osztályzati javaslatom tökélletlen, de meg vagyok győződve, hogy tökéletes osztályzatot is, catastrális fölmérés, összeírás és becslés nélkül felállítani lehetetlen s mivel ezt 4 hónap alatt marokra hányt milliókkal sem létesíthetnők, egyáltalában nem hihetem, hogy partialis apróságokkali bíbelődés most, tájékozó adatok nélkül czélra vezethetne, s azért a kijavításokat, a jövendő feladatai közé vagyok bátor számítani.

II. Házadó.

Ennek kivetését akként ügyekeztem szabályozni, hogy a házbér, kutatására ne legyünk kényszerítve. – Ezért tehát a lakszobák s külön bérthozó localitások számszerénti összeírásának rendszerét vettem fel; s a lakhelyeket négy osztályra osztván, minden osztályra külön házadó kulcsot javasolok; melly az azon helybeli szobák számával sokszoroztatván, fogja képezni a község összes házadóját, fenmaradván az egyéni kivetés alkalmával az arányosító osztályozás, de a községbeli házadó összege más tárgyra át nem vitethetvén.

Az osztályok következők:

1-ső osztály Pest városa.

2-ik mindazon királyi s más városok, mellyek nagyobb népességüknél fogva külön országgyűlési követküldés jogával vannak felruházva.

3-or mindazon községek, mellyek választó kerületi főhelyül vannak törvény által kijelölve, vagy törvényhatósági székhelyek; vagy nem illyenek bár, de mellyekben, a lakások bérbe adásának s vevésének alkalma nem csak kivételképen, hanem rendesen előfordul.

4-ik osztály – minden egyébb helyek.

Az első osztály adókulcsa minden szobától vagy külön bért hozható localitástól 2 frt, második osztályé 1 frt, harmadiké 30 kr, negyediké 15 kr.

Ha tehát például Pest városában, az öszveírt lakszobák sat. száma 80,000 – Pest városa házbirtokosai fognak házadót fizetni 160.000 frtot; ez azonban az egyéni kivetés alkalmával számos alosztályokra leszen felosztandó, úgyhogy például a Váci utszában egy utszai szoba 6 pfrt adót fizetend, míg a Ferencz városban egy udvar szoba nem fizet többet 30 krnál, a mi amott 100 pfrt, itt pedig 8 1/2 pfrt tiszta jövedelemmel van arányban, és így terhesnek teljességgel nem mondható, s a községenkénti házadó kivetés ezen rendszer mellett olly egyszerűen könnyű, hogy az osztálybeli községek 99/100 részében ezen adó nemet az országos rónok, egyegy nap alatt, igen könnyen végrehajthatja a nélkül, hogy jövedelmek kutatásába volna kénytelen bocsátkozni.

III. Keresetadó.

A keresetadónak meghatározásában a jövedelem számbavételét már egészen mellőznöm nem lehetett, azonban ügyekeztem a lehetségig ezt is vagy mellőzni, vagy enyhíteni.

Nevezetesen a kézmívesekre községi helyzet szerint, szintúgy, mint a házaknál történt, 4 osztályt állítottam fel; s az adókulcsot 8–6–4–2 frtra indítványoztam. – Ezen kívül pedig, valószínűleg feltehetni véltem, hogy a kézmíves mesterek által tartott, vagy állandóul alkalmazott legények száma, a kézműves keresetének biztos mértéke; minélfogva minden egyes legénytől a fentebbi adónak felét vettem fel községi adókulcsul. – Fenmaradván itt is, mint a földadónál az egyéni kivetéskori osztályozás, azon megszorítással, hogy a kézművesek keresetadója más tárgyra, s más személyekre át nem tétethetik.

Napszámosoknál 1–3 napi munkabért vettem fel adókulcsul, szintúgy a fentebbi osztályzat szerint.

Haszonbérlőknek a fizetni tartozott haszonbér felét vettem fel a keresetadó alapjául, s annak 6%-jét adókulcsul, minél fogva az – a ki jövedelmező tárgyat, például korcsmát, hídvámot, húsvágószéket, vásárjogot sat. tartván haszonbérben, 100 frt haszonbért fizet, adóul 3 frtot fizetend.

Általában az egész keresetadónál a tiszta jövedelemnek 6%-je szolgál adókulcsul, a kik azonban meghatározott fizetésből élnek, például tisztviselők, szolgák, sat. ezeknek jövedelmük utolsó fillérig megtudathatván – mi más kereset nemnél nem történhetik – ezen határozott fizetésnek, szintúgy mint a haszonbérlőknél történt – csupán felét vettem fel adóalapul, ha csak az illető ezen kívül még szállással, vagy élelmi járalékkal is nincs ellátva; mert ha van, készpénz fizetése 3/4 részben, vagy egészen szolgál az adó alapjául.

A tőkepénzeknek megadóztatását szintúgy a keresetadóhoz számítom; s erre nézve legegyszerűbbnek, s a kellemetlen kutatások kikerülésére legalkalmatosbnak ítélem, hogy a tőke adót az adós fizesse, de azt a hitelezőnek beszámíthassa. E szerint tehát az adó kivetésénél az adósságokra nem leend tekintet, hanem minden adós a kamat 6%-jét, mint a hitelező helyett fizetett adót, ennek a kamatfizetésbe beszámíthatja.

Így például, – ha valakinek 1000 hold közép osztályzatú szántóföldje, de 10 ezer forint adóssága van, fizetend adót 166 frt 40 kft, de ebből 36 frtot, mint 600 pfrt kamattól járó 6% tőke adót, a hitelezőnek kamat fejében beszámítand.

Hogy ezen adó által a kamatláb ne növeltessék, az errőli gondoskodás a hitel viszonyok rendezése körére tartozik.

IV. Személyadó.

A személyadónak meghatározásában azon alapelvet tartom szemem előtt, hogy ezen adó, nem a család nagysága, tehát élelmezési teher, hanem a vagyon arányában növekedjék; s hogy az életkor utáni kutatások kellemetlenségei kikerültessenek; s azért egyszerűen azon elvet állítottam fel, hogy a ki vagyoni adót nem fizet, – mert nincs megadóztatható vagyona, az személyadót sem fizessen; aki ellenben vagyoni adót fizet, az ezen adónak tizedrészét – még személyadóul fizesse. Ez által a progressivitást is elérve látom, s a kivetést is egészen egyszerűsítve, mert a személyadó végett semmi összeírásra, semmi kutatásra nincs szükség.

V. Távollétiadó.

Végre még méltányosnak látom, hogy akik külföldön lakva, jövedelmeiket az országon kívül fogyasztják, s ez által magokat a mellékadók alul is, minők a só, harminczad, sat. elvonják, s jövedelmeiknek kivitelével, a forgalmat csökkentik, ezért a köz állománynak némi kárpótlást nyújtsanak, s azért az absentistákat (melly szónak értelmezését kellőleg körül írám) kétszeresen megadóztatni javaslom.

Ezek azon adónemek, mellyeket javaslatba hozok. – Az alap, mellyet felvettem – t. i. a tiszta jövedelemnek 6%-je, kissebb, mint bármelly más ország adókulcsa. Valljon azonban a gyakorlati részletekben is terhes vagy könnyen elviselhető leszen-e ezen adókulcs? ezt csak a tapasztalás fogja megmutathatni; mellyhez alkalmazva a szükséges javításokat megtenni, a jövő évi törvényhozásnak leszen feladata.

Nem tartom azonban feleslegesnek, ezen adókulcs eredményét, egy példában, a mostani adórendszerrel egybehasonlítani.

Felveszek Pest megyében egy első osztálybeli egész telkes gazdát, – kinek birtoka 24 hold szántóföld, 8 hold rét, 8 hold legelő, s kinek van 2 fia, 2 leánya, kinek illy gazdasághoz mért marha tartása legkissebb szám szerint, 4 jármas ökör, 2 tehén, 2 borjú, 4 sörtés, 20 juh. – Egy illy adózónak Pest megyében 1847-ben egyedül csak hadi adója következő:

személyadó:

1 jobbágy

37 1/2 kr

2 fia

50 kr

2 leánya

25 kr

földadó:

24 hold szántóföld 6 1/4 krjával

2 frt 30 kr

8 kaszás rét 7 1/2 krjával

1 –

legelő adó 6 öreg marhától 3 3/4 krjával

22 1/2 kr

26 apró marhától 2 3/20 krjával

55 4/5 kr.

marhaadó 4 ökör 15 krjával

1 frt

– –

2 tehén 3 71/2 krjával

1 frt

15 kr

2 borjú 3 krjával

6 kr

4 sörtés 7 1/2 krjával

30 kr

20 juh

2 frt

30 kr.

kézi munka minden személy 3 kr

15 kr

összesen

12 frt

16 4/5 kr

Javaslatom szerint pedig ugyanazon egyén, a pestmegyei legmagasabb osztályzat szerint következő adót fizetne.

24 hold szántóföld után

15 krjával

6 frt

– kr

8 hold rét után

22 krjával

2 frt

56 kr

8 hold legelő után

12 krjával

1 frt

36 kr

házadó 2 szoba

–

30 kr

személyadó

1 frt

6 2/10 kr

összesen

12 frt

8 2/10 kr

A mi oda látszik mutatni, hogy az új adókulcsa réginél nem terhesebb, sőt minthogy a háziadó terheiben minden honpolgár osztozik, annak terhe tehát egyénileg lejebb száll, – a mostaninál még könnyebb is; az igazságos kivetés által pedig különösen a legszegényebb osztályra nézve bizonyosan könnyebb a mostaninál. Felvéve például egy zsellér embert, kinek háza, 1/2 hold kertje van, s emellett napszámbúl él. – Összes adója a fentebbi osztályban leend:

házadó

15 kr

földadó

11 kr

keresetadó

15 kr

személyadó

4 1/10 kr

összesen:

45 1/10 kr

tehát egy hónapra mintegy

3 3/4 kr

Ami az adó: kivetés, s adó behajtás kezelési rendszerét illeti; e részbeni javaslatomnál azt tartottam szemem előtt, hogy a ministeri kormányzat, a megyei és községi rendszerrel öszhangzásba hozassék, s mindeniknek meg legyen a maga hatásköre a nélkül, hogy az adó kivetésében és behajtásában azon függetlenség s önállás és biztosság hiányozzék, melly nélkül sem egyesek az igazságtalan terheltetés ellen, sem a közállomány jövedelmeinek bizonytalansága ellen megóva nem lehetnek.

Meg akartam adni a ministeri kormányzatnak azt, mit annak természete megkíván, de nem akartam, hogy ezen határon túl a ministeri kormány a községi és megyei életet absorbeálja; mert ezen élet nélkül én valódi polgári szabadságot nem ismerek; hacsak azt nem akarjuk szabadságnak nevezni, hogy a hon polgárai még községi életükben is a mindenbe avatkozó minister intései szerint mozogjanak.* Nekem az illy kiskorúság, az illy annihilatiója minden polgári közéletnek – nem szabadság; ennek elvesztéért pedig gyarló kárpótlásnak találnám azon részvétet, mellyet a választók, három évben egyszer 30,000 lakosra eső egy követnek választásábai befolyás által gyakorolnak.

Kossuth következetes álláspontja volt a negyvenes években, hogy a megyéknek és a megyék keretében a szabad községeknek döntő szerepet kell biztosítani. Kosáry D.: Kossuth Lajos harcza a feudális és gyarmati elnyomás ellen. K.-Eml. I. 23. s köv. l. Kossuth itt igyekszik összeegyeztetni ezt az álláspontot és a miniszteriális kormányzat létjogosultságát.

Akkint ügyekeztem tehát az adókivetés, s adóbehajtás kezelését rendszeresíteni, hogy a közállomány gépezetének biztos működését a megyei hatóság, s községi municipalitás ne zavarhassa; de viszont a ministeri kormányzat a megyei s községi életet meg ne semmisítse, hanem legyen meg kellő alárendeléssel mindenkinek saját hatás köre, a nélkül, hogy a felsőbb körben zavart okozhasson.

Ezen szempontból indulva, adóügy kezelési javaslatom következőkön sarkallik:

Az adókulcsot a törvényhozás határozza meg.

Az ország olly nagyságú adó kerületekre osztatik, miszerint egyegy kerületben a községenkénti kivetést egy rónok, s a behajtást, – egy adótárnok elvégezhessék.

Úgy a rónok, mint az adótárnok országos tisztviselők. A pénzügyminister által neveztetnek, s közvetlenül tőle függenek.

A rónok községenként teszi adótárgyak szerint a kivetést, egyéni felosztásba nem ereszkedik.

A rónok munkálata nyilvános. – Jelen vannak ellenőrség végett a törvényhatósági tisztviselők, s a kivetési lajstromokat ellenjegyzik.

A törvényhatóság átvizsgálja a kivetési lajstromokat, s tehet ellene észrevételeket; – de minden eljárás bizonyos határnaphoz és személyes felelőséghez van kötve. A végelhatározás a pénzügyministert illeti, ki eljárásáról a törvényhozásnak számol.

A törvényhatóság elkészíti házi költségvetését, bizonyos korlátok között, s azt a belügyministerhez végelhatározás végett felküldi, ki azt végképp megállapítván, a pénzügyministernek tudtára adja.

A község elkészíti a maga költségvetését, a megyei s kerületi alszámvevők, kik az aladószedők helyére lépnek, azt megvizsgálják, – a megye vagy körület elhatározza; s a pénzügy-ministert minden község költségvetéséről értesíti.

E szerint a pénzügy-minister előtt tudva van, a rónok munkálatából mennyit teszen például Pest megyének összes országos adója, tudva van a belügy-minister határozatából, mennyit teszen Pest megye házi költségvetése, és tudva van a megye határozatából; mennyit teszen minden község saját községi költségvetése; – annálfogva, elhatározza: Pest megyében minden forint országos adó után, hány krajczár háziadó s minden egyes községben, községi adó fejében ismét hány krajczár lesz fizetendő.

Ezen arányban történik az egyéni kivetés is: s nincs szükség külön kivetésre, külön beszedésre, hanem minden adó egyesíttetik, s együtt szedetik, és fizettetik.

A rónoki kivetés után következik az egyéni kivetés. Ezt a községi jegyző hajtja végre, ki megyei s sz: kerületi tisztviselővé emeltetik, a község vagy községek előterjesztésére a törvényhatóság által választatik, s hivatalából csak bírói ítélet által elmozdítható.

Ennek ellenőre a törvényhatósági alszámvevő, ki az előforduló panaszokat megvizsgálja; a törvényhatóság elhatározza; a felebbvétel – de a panaszkodó veszélyére – a pénzügy-ministerhez felmarad.

Az egyéni kivetés lajstromba vétetik, s ellenjegyezve az adószedőnek kiadatik, de minden adózónak saját könyvecskéjébe is beíratik.

Az egyéni behajtás községi adószedő által történik, az adózók könyvecskéibe, azonkívül naplóba és külön adólajstromba (incassatorium) is vezettetik.

A községi adószedőnek ellenőre az országos adótárnok – nem szabad semmi kiadást tennie, hanem a hónap folytában beszedett adót a havanként egyszer megjelenő adótárnoknak fogyatkozás nélkül át kell adnia.

Az adótárnok combinálja az adószedő naplóját az incassatoriummal, – ezt néhány adózó könyvecskéivel; a törvényhatósági tisztviselő jelen van; – minden hiány azonnal orvosoltatik. –

Ugyancsak az adótárnok, ellenjegyzés s ellennyugtatvány mellett a hónap folytán beszedett adót átveszi, a község pénztárnokának az ő aránylagos illetőségét átadja a megye házi pénztárába az illető részt; az ország illetményét pedig a kijelölt kincstári pénztárba beszolgáltatja; – a behajtott adóról a törvényhatóság, a beszolgáltatott öszvegről a kincstári hivatal a pénzügy-ministert értesíti, ki e szerint az egész ország adóállapotjáról, minden hónapban tisztába jő.

A községi adószedők számadásait, a jegyző elővizsgálja, a megyei számvevő felül vizsgálja; – a megyéjét a megyei számvevő elővizsgálja, a számvevő szék határoz, s azt a belügy-minister felül vizsgálja; – az adótárnokét a rónok elővizsgálja, a pénzügy-minister felül vizsgálja.

Minden év utolsó havában a tartozások tisztába hozatnak, minden hivatalnok eljárása jutalommal (provisióval), de felelősséggel is jár.

Ez azon adórendszer, mellynek részleteit a következőkben van szerencsém előterjeszteni.

Bemutatom ugyanis:

C. ://:: Az adókulcsróli törvényjavaslatot C. ://: alatt.

C. :///: A törvényhatóságok osztályzatát (kivévén a külön kidolgozást kívánt, s azért nehogy a nyomtatás késleltessék, külön nyomatott erdélyi s részekbeli törvényhatóságokat) C. :///: alatt.

C. 4. A törvényhatósági osztálykulcsot C. 4. ·/· alatt.

C. 5 ·/· Az alosztályzati földadó kulcsot C. 5 ·/· alatt.

C. 6·/· Az erdélyi s részekbeli törvényhatóságok osztályzatát s osztály és földadó kulcsát C. 6. ·/· alatt. – Végre

C. 7 ·/· Az adókivetésről s behajtásróli törvényjavaslatot C. 7 ·/· alatt.

Mellyek által adórendszeri javaslatom egész öszvegét – mennyire azt idő rövidség mellett kidolgozni képes valék, a törvényhozás bölcs ítélete alá terjesztem.

* * *

Mennyit jövedelmezend öszvesen ezen adórendszer? azt közelítőleg sem mondhatom meg, s ép azért gondolom, hogy ezen eredménynek ismerete fogja csak megadhatni azon tapasztalást; mellynek alapján javaslatom – ha elvben elfogadtatnék – hiányaiból s fogyatkozásaiból alaposan kijavítható.

S most nincsen egyébb hátra, mint az, hogy az egésznek végeredményét egybefoglaljam.

A hiány, mellynek fedezésére vannak egyenes és mellékadózási javaslataim intézve,

1848-ban kerekszámmal

16,000,000 frt.

1849-ben kerekszámmal

45,000,000 frt.

Öszvesen:

61,000,000 frt.

Ez azonban a legrosszabb esetnek számítása. Azon eseté, ha háborúnk lesz, s az 1849-ben is végig tartana.

Mennyit fognak ezen hiányból az 1848-ra s 1849-re javaslott minden adó nemek fedezni, ezt miként már említém – előre kiszámítani lehetetlen; – azt hiszem azonban inkább keveset, mint sokat mondok, ha ezt összesen 21 millióra számítom; melly esetben a hiány 40 millióra menne. – Nem olly öszveg, mellytől ez országnak, integritása, önállása, szabadsága, s jó léte végett megijedni kellene. – Tíz évre felosztva alig lesz érezhető.

C. 8·/· Azonban – mivel nem tudom – mennyire menend a jövedelem, az egészre kell hitelt kérnem a nemzet képviselőitől; – azaz mikint 1848-ra 16 millió hitelt kértem, úgy 1849-re 45 millióra kell hitel nyitásért esedeznem, melly végre az illető törvényjavaslatot C. 8 ·/· alatt van szerencsém előterjeszteni.

Nyíltan megvallom, miként én a hitel nyitásnak azon módját látom ez idő szerint legbiztosabb sikerrel s legkevesebb áldozattal kivihetőnek, melly a közállomány által garantírozott kamatlan pénzjegyek kibocsátásában ajánlkozik.

És vegyük fel a legrosszabb esetet: vegyük fel, hogy a rendkívülileg nagy költségvetés összegére egészen szükségünk lesz – vegyük fel – hogy egyenes és mellékadókul egyetlen egy fillér sem jönne be – mit feltenni – valódi képtelenség, – ez esetben 1848 és 1849 folytán mintegy 60,000,000 frt pénzjegyet kellene kibocsátanunk.

De ehez én még a hitel intézet számára fogok kérni 15 milliónak, az úrbéri veszteségek kárpótlási előlegezésére szintúgy 15 milliónak kibocsátására engedelmet, melly esetben az összes kibocsátás 90,000,000-ra menne.*

Erre a 15–15 millióra, mivel az országgyűlést az egész költségvetést nem tárgyalta le nem kapott felhatalmazást.

Kérdés: nem volna-e ezen pénzjegy forgalom szerfelett nagy? erős meggyőződésem az: hogy teljességgel nem, mert én forgásban levő bécsi bankjegyeket legfölebb 40 millióra, az ezüstpénzt 10 millióra számítom; mihez ha még 90 millió magyar papirospénz adatik; az összes pénz forgalom tenne 140 millió frtot; a forgópénz aránya tehát a népességhez akkint állana, hogy minden fejre 9 1/5 frt esnék; s ez a legkisebb arány, mellyet Európában ismerünk, mert Nagybritanniában egy főre esik 41 1/2 frt, Frankhonban 36, Hollandiában 52, Belgiumban 28, Portugaliában 24, Némethonban 25–30, Svécziában 11 frt, 24 frtos pénzláb* szerint. – E tekintetben tehát nyugodtak lehetünk.

A 24. frt-os pénzláb a birodalmi vagy rajnai pénzláb volt, amely Bajorország kezdeményezésére 1760-tól a Német Birodalom déli és nyugati részében, továbbá más európai országokban terjedt el. Bajorország 1753 szeptember 20-án megegyezett Ausztriával és elfogadta az Ausztriában kialakult 20 frt-os pénzlábat (konvenciós pénzláb); egy márkából 20 frt-ot vertek. 1755-től kezdve Bajorország 1 konvenciós frt-ot 1 frt 12 kr-ra számított, a 20 konvenciós frt tehát 24 számítási frt-ot ért. Így jött létre a 24 frt-os pénzláb. A konvenciós pénz fogalma alá tartoztak a megfelelő nemesfémfedezettel kibocsátott bankjegyek is. A XIX. században a súlyos adósságokkal küszködő Ausztria egyre kevésbé tudta a konvenciós pénzlábat fenntartani, 1811-től mellette új pénzláb terjedt el: a bécsi érték (Wiener Währung).

De kérdés még, károsan vagy jótékonyan hatna-e ezen kibocsátás az ország jólétére? Én akként vagyok meggyőződve, hogy nemcsak károsan nem hatna, de sőt kitágulnának a nemzet testnek minden munkás izmai; mint rabé kitágul, midőn a hosszas fogság gőzéből Istennek szabad légére jut; és akként vagyok meggyőződve, hogy földmívelés, ipar és kereskedés élénk, szabad mozgásnak, virulásnak indulna, minőt eddig még nem tapasztalánk.

Adja meg a törvényhozás a munkás mozgalomnak ezen éltetőt; s biztosítson békét s önállást a nemzet férfias határozottsága ez országnak; s kevés évek alatt, a hon boldogságának szívemelő érzetével emlékezendünk vissza a jelen napoknak küzdelmeire, szenvedéseire; – mellyek szabadságunkat megedzendik, s mellyeknek férfiasan szemökbe kell néznünk, mert Isten – áldást – csak munkáért ád.

Pest, augustus 1-én 1848.

Kossuth Lajos
pénzügy-minister.

Főkimutatása

az 1849-ik évre remélhető magyar álladalmi jövedelmek és költségeknek.

Bevételek				Kiadások
folyó	okmány	Rovatok felsorolása	Pengő pénzben forint.	folyó szám	Rovatok felsorolása	Pengő pénzben forint
száma
1		I. Rendes adóból a) hadi adói hátramaradások b) toborzati segedelem c) sz. kir. városok kir. díja d) a XVI szepesi városok kir. díja e) Várerősítési papi segéd adó f) türelmi bér II. Közvetett adóból	3,927,155 – 183006 14,255 – –	1 2 3 4 5 6 7	Ő Felsége királyi udvara (aa)* Ezek az utalások arra vonatkoznak, hogy a költségvetési iratok között megvan a kiadások részletezése két formában. Az egyik felbontás általában az 1848 második félévre vonatkozó B) alatti Főkimutatás (ld. a 497–507. l.) számadatait veszi át egy évre átszámítva. Lényeges eltérés a következő minisztériumok kiadásaiban van: a) Miniszterelnökség. A 48-as költségvetésben 20 ezer forint szerepel asztali felszerelés címén, a 49-es költségvetésben ez a tétel hiányzik. b) Pénzügyminisztérium. A 48-as költségvetés 500 ezer forintot irányoz elő a hitelintézetre, s ez a tétel hiányzik 49-ben, a 49-es költségvetés viszont a 48-as kétszeresénél jóval nagyobb összeget fordít a minisztérium személyzetének fizetésére. c) Földmívelési, ipar és kereskedési minisztérium. A 49-es költségvetés sokkal nagyobb összeget irányoz elő az iparosztályra (537,050 frt., ebből 250–250 ezer forint a műegyetem építésére, illetve iparos vállalkozások segélyezésére esik), továbbá a mezőgazdasági osztályra (114 000 frt., ebből 80 ezer forintot jelent a gazdasági tanító-intézetek felállítása). d) Vallás- és közoktatásügyi minisztérium. A 49-es költségvetés 132 500 frtot irányoz elő „a magyar népnevelés jobb lábra állíthatásá”-ra és 2 500 000 frt-ot az „Országban bevett vallások egyházi és iskolai szükségeinek fedezhetésére”. e) Hadügyi minisztérium. A 49-es költségvetés 1 401 807 forintot irányoz elő „egy pattantyús ezred és a külön karok, szakok és intézetek fölállítására”, az újonnan felállítandó hadsereg (70 ezer ember) felszerelésére 5 710 000 frtot, az 1848 második felében és 1849-ben felállítandó hadsereg (120 ezer ember) egy évi tartására 12 410 000 frtot, továbbá vegyes kiadásokra 3 700 000 frtot. f) Nemzetőrség. A különbséget az okozza, hogy a 1/2 éves és az 1 éves költségvetés az álló nemzetőrség fegyverzetére egyformán 1 000 000 forintot irányoz elő. A másik részletezés („Az álladalmi bevételek és kiadások 1849-ik évre előirányzott tervezetében említett hivatalnokok személyzeti és fizetési állapotának részletes kimutatása”) felsorolja, hogy egy-egy minisztériumon belül milyen alkalmazottak vannak és egy-egy alkalmazottnak mi a fizetése. Mindkét kimutatás nyomtatott példánya megvan az Országos Levéltárban „Arc. Regnic. Lad. XX. 22. Fasc. 2A. No 313/a.” jelzet alatt. Fönséges nádor udvara és hivatala (bb) Ministerelnök (cc) Külügyi minister (dd) Belügyi minister (ee) Pénzügyi minister (ff) Közmunka- és közlekedési minister (gg)	3,000,000 225,720 35,500 94,890 817,440 1,995,011 8,799,950

A bevételek kimutatására használt, de ki nem nyomatott okiratok eredetiben megtekinthetők. (A pénzügyminisztérium jegyzete.)

Harminczad jövedelem

Só jövedelem

Posta jövedelem

Díjak:

a) m. kincsleti díjak

b) keresked. és váltó törvény szék díjak

III. Javakból

Álladalmi javak jövedelme

Bányászati jövedelem

Bácsi Ferencz csatorna jövedelme

Megürült papi jószágok jövedelme

IV. Különbféle

közjövedelmekből

Különbféle alapítványi járulékok

Örökülési és bírsági díjak

Különbféle járulékok

a) kamatokból

b) selyemből

c) egészségügyi jövedelemből

Összesen

Mellyekhez ha a királyhágóntúli jövedelmek, jelesen:

a) kincsleti javadalmak

2,701,306

b) bányászatból

183,873

adatnak, a jövedelmek összege teend

2,141,500

5,949,700

70,000

–

44,000

1,103,000

–

55,743

56,270

87,100

2,720

630

3,800

13,473,879

2,885,179

16,359,058

Földmívelés, ipar és kereskedési minister (hh)

Vallás és közoktatási minister (ii)

Igazságügyi minister (kk)

Hadügyi minister (ll)

Nemzetőrség (mm)

összesen

ebből lehúzván a bevétel

marad fedezendő

994,526

2,902,394

809,180

39,197,757

3,350,000

62,222,368

16,359,058

45,863,310

folyó szám

1 c. d.

1e.

1 f.

5 a.

5 b.

10 11

és 12

Jegyzetek a bevételekhez.

Az ekkoráig a hatóságokra különösen róni szokott adó helyett, jövendőre köz adó kivetendő lévén: az illető rovatba csak a tavalyi tatozásból még fenmaradt, és a múlt fél évi főkimutatásban fel nem sorolt összeg iktatott be.

E czímű adó is jövendőre megszűnend.

Ezen adói járandóságok csak azon esetre állanak, ha időközben a városok vagy az ezen járandóságoknak megfelelő tőkét le nem fizetik, vagy netalán ezen adózási tehertől föl nem mentetnek.

A hátra maradások, mellyek a múlt évi főkimutatásban részletesen felsorolvák,* valjon és ezekből mennyi legyen behajtandó? elhatározva még nem levén: az illető rovatba semmi sem vétethetett fel.

Ld. a 496. lapon.

Az országgyűlési határozattól függ ezen adóból, vagy inkább adóságból mennyi remélhető?

Az illető kereskedési minister tudósítása szerint.

Az 1849. évre készített kimutatáshoz képest.

Az 1849-ik évi kimutatás szerint.

Ezen jövedelem iránt jelenlegig felsőbb rendelet nem létezvén, e czím alatt semmi sem terveztethetett.

Az 1849-ik évi kimutatása szerint.

A számvevőségi jelentésben felsorolt okoknál fogva.

A bányák mívelésére az 1849. évre készített kimutatás szerint a jövedelmeken fölül még 333,915 frtok szükségeltetvén, ez évi hat hónapra 160,000 frtok a pénzügyi minister költségvetésébe vétettek fel.

Ezen csatorna hosszabbítására 1849-ik évben kívántató költségek annak jövedelmeit 100,144 frtal fölülhaladván, a rovatba jövedelem fejében semmi sem tétethetett.

A számvevőségi kimutatás szerint a remélhető jövedelem fölvétetett, megjegyezvén azonban, hogy ezen jövedelmi összeg csak azon esetre álland, ha az illető püspökségek, és prépostság ez év folyama alatt be nem töltetnek.

A múlt évi főkimutatáshoz csatolt számvevőségi kimutatásokhoz képest.

A királyhágóntúli számvevőség által 1843-ik évtől 1847-ik évig bezárólag készített, és az 1848-ik II-ik félévi főkimutatás szerint vétettek fel azon megjegyzéssel; hogy az unio következtében felmerülendő költségeknek egy része némelly ministeri kimutatásokban már felsoroltatott, más része pedig, mivel eleve tudva nincsen – azokból kihagyatott.

Kelt Budán, 1848 Julius 15.

Az országos főszámvevői osztály igazgatója.
Weisz Bernáth Ferencz m. k.

Láttam Kossuth m. k.

pénzügyminister

C. ·/·

Törvényjavaslat.

mellék adókról.

Az országosan megállapított egyenes adókon kívül, úgy Magyarországon, mint a magyar koronához tartozó minden tartományokban, 1849-ik évi Január 1-ső napjától kezdve, még a következő mellék adók lesznek a meghatározott esetekben mindenki által különbség nélkül fizetendők :

1. Lajstromozási díj.

1. §. Mindennemű birtok változás, történjék az bár adás, vevés, csere, örökösödés, osztály, végrendelet adomány, vagy bírói ítélet következtében; mind addig érvénytelen s a birtokló valóságos birtokosnak mind addig nem tekintetik, valameddig a birtok változás az illető törvényhatóságnál be nem jegyeztetik.

2. §. Ezen bejegyzés azon törvényhatóságoknál, hol már rendes telek könyvek léteznek; eddigi szokás szerint is magában a telek könyvben történik; ahol pedig még telek könyvek nem léteznek, addig, míg ezek behozatnának, birtok könyvek fognak nyittatni, s a bejegyzés, a pénz és igazságügyi ministerek által kiadandó lajstrom minta szerint ezekben történik.

3. §. A telekkönyveket, ahol már léteznek, továbbá is a telekbírói hivatal kezelendvén, ott ahol telekkönyvek még nincsenek, a birtokkönyvek az illető törvényhatóságok levéltárnokainak kezelése s gondviselése alatt állandanak.

4. §. A bejegyzéstől a bejegyzedő vagyon értékének Pesten 2%-je, egyebütt 1%-je leszen lajstromozási díj fejében fizetendő. A Pesten fizetendő 2%-nek fele a városi pénztárt, másik fele az ország kincstárát; az egyebütt fizetendő 1% egészen az ország kincstárát illetendik.

5. §. A begyülendő díjakat a törvényhatóság pénztárnokai kezelendik s a bejövendő egész öszveget tartozandnak felelőség és számadás mellett az ország azon adó tárnokának kezéhez szolgáltatni, kinek kerületéhez tartozik a törvényhatóság székhelye.

6. §. A telekbírói hivatal vagy birtokkönyvet kezelő levéltárnok köteles leszen minden bejegyzéskor a törvény szerint fizetendő lajstromozási díjat meghatározni; s a bejegyzést csak akkor teljesítendi, ha az illető fél ezen díjnak a törvényhatóság pénztárában lett lefizetését nyugtatvány által igazolja.

7. §. A lajstromozási díjnak meghatározásában vezér elvül vétetik; hogy midőn a birtok változás alapját képező oklevélben vagy a vétel ár kitéve, vagy a birtok tőke értéke számban meghatározva találtatik, a lajstromozási százalék a kitett öszvegtől leszen számítandó; a hol ellenben ez letéve nincs, az illető birtokos hiteles becslevelet tartozik előmutatni.

8. §. A birtokkönyv kezelői három hónapról három hónapra tartozandjanak a történt lajstromozásokért fizetett díjak kimutatását, az adó tárnoknak írásban kiadni; – kinek kötelessége azt a birtokkönyvvel egybehasonlítani, s a díjakat a törvényhatóság pénztárnokától a szerint átvenni.

9. §. A birtokkönyv kezelői az adó tárnok által, a törvényhatóság pénzt árából év negyedenkint átvett lajstrom díj öszvegnek két százalékát veendik jutalomul.

10. §. Mindennemű adás vevési, s birtok változási szerződések, mellyeknek – hogy érvényesek legyenek – ekkorig az úgy nevezett hiteles helyen kellett bejegyeztetniök, jövendőben, a birtokkönyvekben, bejegyzés által szint azon érvényt, és hitelességet nyerendik e végre azonban az illető szerződés egy eredeti példánya a megye levéltárába leszen beteendő; s az, hogy melly napon s milly szám alatt lőn a birtokkönyvbe bejegyezve, a levéltárnok által úgy ezen, mint a feleknek visza adandó példányra feljegyzendő.

11. §. Az úgy nevezett hiteles helyekeni bevallások jövendőre megszüntetnek.

12. §. Ezen törvénynek a lajstromozási díjra vonatkozó szakaszait életbeléptetni s végrehajtatni a pénz s illetőleg igazságügyi ministerek vannak megbízva.

2. Bélyegdíj.

13. §. Váltókra bélyegdíj hozatik be, következő arányban:

50 frtig

3 kr

51frtól

100 frtig

9 kr

101 frtól

200 ig

15 kr

201 től

500 ig

40 kr

501 től

1000 ig

1 frt. 20 kr

1001 től

2000 ig

2 frt. 30 kr

2001 től

3000 ig

4 frt. 30 kr

3001 től

4000 ig

6 frt.

4001 től

6000 ig

9 frt.

6001 től

8000 ig

12 frt.

8001 től

10,000 ig

16 frt.

10,001 től

20,000 ig

27 frt.

20,001 től

50,000 ig

63 frt.

ötven ezernél nagyobb öszvegű váltó levelek ritkán fordulván elé; vagy kisebb váltó levelekre osztandók vagy pedig valamelly bélyegző hivatalban külön meg bélyegzendők; az 50,000-et haladó öszvegtől járó bélyegdíj a fentebbi arány s osztályzat szerint levén meghatározandó.

14. §. A melly váltó levélnek kelte (datuma) 1849-ki Januar elsején túl szól, s nem bélyeg papirosra van írva, a törvény előtt érvénytelen; s a hitelező részére meg nem ítéltetik, ellenben az adósság fele az adóson a közkormány részére megvétetik s ennek behajtása végett a pénzügy minister az illető váltó törvényszék által értesíttető.

15. §. Az 1849 előtt kelt, de 1849 Januar első napján túl lejárandó váltó levelek hasonlóképpen be nem perelhetők, hacsak lejáratuk napja előtt 14 nappal, meg nem bélyegeztettek. A bélyegző hivataloknak tilalmaztatik a később benyújtott váltókat megbélyegezni.

16. §. Olly váltólevelek mindazáltal, mellyek 1849 előtt kelvén, s 1849 Januar 1-ső napja után járandván le, külföldi váltóhitelező részére adattak ki, vagy engedményeztettek; törvényelőtti érvényességüket el nem vesztik ugyan, hanem bepereltetésük alkalmával a törvényes bírói díjakkal együtt: az illető bélyeg díjnak is meg kell a váltótörvényszéknél fizettetni.

17. §. A pénzügyminister gondoskodni fog, hogy bélyegzett váltó papirosok az ország minden vidékein könnyű szerrel kaphatók legyenek.

18. §. Játékkártyáktól szintúgy bélyegdíj szedetik. És pedig belföldi gyártmánynál 32 lapos, úgynevezett magyar kártyától játékonkint 5 pengő kr., másnemű kártyáktól szintúgy játékonként 10 p. kr. – külföldi gyártmánytól a harminczadon kívül kétszer annyi.

19. §. Külföldről az országba behozott kártyák, az illető harminczadhivatalok által bélyegeztetnek, s a bélyegdíj lefizetése nélkül a tulajdonosnak ki nem adatnak.

20. §. Belföldön gyártott kártyák magában a gyárban havankint egyszer bélyegeztetnek: szabadságában állván az illető gyárnoknak, akár mikor időközben is, gyártmányait bélyegezés végett a helybeli vagy legközelebb fekvő bélyegző hivatalba beküldeni.

21. §. A belföldi kártya gyárosok tartoznak a jelen törvény megszentesítésétől számított 3 hónap alatt, a pénzügy ministernél magokat illető törvényhatóságuk bizonyítványával ellátva bejelenteni, kitől Pesten 50, egyebütt 25 pfrt díjnak az ország pénztárába lefizetése mellett, gyártási engedélyt kapnak. Jövendőben pedig kártyagyár csak illy előleges engedély mellett engedtetik, melly azonban a kiszabott díj letétele mellett senkitől meg nem tagadtathatik, ki gyártási jogát az illető törvényhatóság bizonyság levelével igazolandja. Nem engedélyezett kártyagyárosok a pénzügyminister által 200 frttól 1000 frtig terjedhető bírsággal büntettetnek: a bírság összegének egy harmada a feladót illetvén.

22. §. A pénzügyminister minden magát jelentő kártyagyáros részére, engedélyező rendeletében kijelölendi számára a bélyegző hivatalnokot, kinek joga van a gyárnok által rendesen vezetni tartozott könyveket megtekinteni.

23. §. Minden játék kártyában csak egy lap bélyegeztetik.

24. §. 1849-ki Január 1-ső napjától kezdve bélyeg nélkül bár kinél bár hol talált kártyától minden játékért 10 ezüst forint büntetés szabatik; melly a törvényszegőn rendőri hatalommal rövid úton lesz megveendő. A bírságnak 2/5 része a feladót, 1/5 része a bírságolót, 2/5 része a kincstárt illeti. Vétség ismétlés esetében ezen bírság kétszereztetik.

25. §. A bélyegdíj iránti törvény végrehajtása, a bélyegzők kijelölése s utasítása, s a végrehajtási részletek meghatározása és foganatosítása a pénzügy ministerre bízatik.

3. Pálinka adó.

26. §. Szesztől, pálinkától s egyéb égetett italoktól, az italmérésre vetett fogyasztási adón kívül, azon gyártási külön adó, melly 1848-ki második félévre törvény által meghatároztatott,* ugyanazon módon és mennyiségben 1 évenkint jövendőben is kivetendő és beszedendő.

Ld. a B. 7. ./. számú törvényjavaslatot a 521. lapon.

4. Italmérési adó.

27. §. Mindazon közvetlen és mellékes adónemeken kívül, mellyek szeszes italoktól fizettetnek, minők hazai borra nézve a szöllőadó, hazai pálinkánál a kazánadó, külföldinél mindkettőre nézve a határvám, sernél a kereseti adó, italmérésre használt házaknál a házadó, italméretési jog tulajdonosainál, s haszonbérlőinél szintúgy a keresetadó: mindenkire, kik az italmérést kis mértékekkel tettleg gyakorolják, különbség nélkül arra, ha valljon egy vagy többféle italt mérnek-e, még következő fogyasztási adó vettetik:

1. Pesten a Bel- és Lipótvárosban 40 pfrt, a többi külvárosokban s a város határában 20 frt.

2. Mind azon királyi s többi városokban, mellyek mint nagyobb népességűek, külön országgyűlési követküldés jogával vannak felruházva; – vagy választó kerületi főhelyül törvény által kijelölve; – valamint szintúgy mind azon városokban s községekben, mellyek országútban vagy vasutaknál állomási helyeken feküsznek, vagy a Duna s Tisza mentiben gőzhajó-állomásokkal bírnak, vagy végre mindezen czímek alá ne tartozzanak bár, de lakosságuk száma 10,000 főnél többre megyen, 10 pfrtot.

3. Mind azon helyeken, mellyek országútban, de nem állomási helyeken feküsznek; vagy nem országútban feküdjenek bár, de lakosságuk száma 4000-et felülhalad; 5 pfrtot.

4. Minden egyéb helyeken 2 pfrtot.

28. §. Hol az italmérési jog csak bizonyos időre szorítva házankint gyakoroltatik, az illető osztályzat szerinti italmérési adót annyi ház együtt fizeti, a mennyinek italmérési ideje összesen egy évet teszen.

29. §. A melly italmérő az italmérésen felül ételeket is ad vendégeinek, adóilletékének felével; az úgynevezett vendégfogadósok (szállást is adók) pedig még egyszer annyival többet adóznak.

30. §. Az italmérési adó, az országos rónok által a házadóval együtt iratik össze s a község adóilletékéhez egész öszvegben hozzá rovatik; az 1-ső, 2-dik s 3-dik osztálybeli községekben azonban az egyéni kivetésnél alosztályok határoztathatnak; s az italmérők fogyasztásuk terjedelméhez képest különbözőleg rovathatnak meg; de ezen adó más tárgyakra át nem tétethetik, sem az italmérők ezen czím alatt, az italmérési összes adónál többel nem terheltethetnek; hanem ezen adónak csak köztük kell egyénenként felosztatni s csak általuk fizettetni.

5. Dohányárulási adó.

31. §. Vágott dohánynak s burnótnak boltokban, s apró mértékbeni árulásáért – a keresetadón kívül még ugyanannyi s olly osztályozat szerinti fogyasztási adó fizetendő, mint ez az italmérésre fentebb a 27-dik §-ban meghatároztatott.

32. §. Olly dohányárus-bolttól, mellyben szivar is árultatik, ezen fogyasztási adó kétszereztetik.

33. §. Az italmérési adó kivetése s felosztása iránt fentebb a 29-dik §-ban megállapított szabályok a dohány, burnót és szivarárulási adóra is kiterjesztetnek.

Ezt a törvényjavaslatot az országgyűlés már nem tudta letárgyalni.

C. ://:

Törvényjavaslat

az 1849-ki adókulcsról.

A határőrvidékek adózási tekintetben ideiglenesen jelen állapotjukban hagyatván, az országnak minden egyéb részeiben, – Erdélyt is ide értve, – valamint a kapcsolt országokban is, a már törvény által elhatározott közös teherviselés alapján 1849-ik évben az országos, közadó következő kulcs szerint fog kivettetni és behajtatni.

§. 1. A nádori kapuszám szerinti (portalis) kivetés eltöröltetvén, az adófizetés minden honpolgárral közös kötelességének igazságosabb felosztása tekintetéből – öt adónem állapíttatik meg, ú. m.

a.) földadó,

b.) házadó,

c.) keresetadó,

d.) személyadó,

e.) távolléti adó.

Első fejezet.

Földadó.

§. 2. Földadó tekintetében a törvényhatóságok kilencz osztályba soroztatnak, melly osztályozat a jelen törvényczikhez ·/· és ·//· alatt csatoltatik.

§. 3. Ezen osztályozathoz alkalmazottan szántóföldekre, szőlőkre és szilvásokra, az első osztálybeli törvényhatóságokban, 1200 öles holdankint középszámvetéssel 15 kr., az utolsó osztálybeliekben 6 kr. – rétekre, belső telkekre és kertekre az első osztályban 24 kr., az utolsóban 8 kr. – erdőkre, legelőkre és nádasokra, az első osztályban 12 kr., az utolsóban 3 kr. fog országos évi adó gyanánt számíttatni.

§. 4. Megjegyeztetik, hogy semminemű marhától külön adó nem fog fizettetni; annálfogva, valamint az erdőtől fizetendő adó, mindennemű haszonvételt ú. m. faizást, makkaltatást, legelést, gubicsszedést; úgy a föld, rét s legelőadó már a marhaadót is magában foglalja.

Az osztályzati középkulcs a jelen törvényhez ·///· alatt csatoltatik.

§. 5. Mindenik osztályzatú törvényhatóságban – a szántóföldekre, szőlőkre és szilvásokra öt alosztály, a belső telkekre, rétekre és kertekre három alosztály – az erdőkre, legelőkre és nádasokra szintúgy öt alosztály állapíttatik meg; olly módon, hogy a ·///· alatti lajstromban osztályonkint kitett közép adókulcs mindenütt a középső alosztály kulcsát teszi, s ehhez képest a többi alosztályok kulcsa egyegy krral (réteknél, kerteknél s belső telkeknél 2 krral) száll és emelkedik. Miszerint aztán az ország legelső osztálybeli törvényhatóságának legjobb szántóföldjére, szőlőjére és szilvására holdanként 17 kr, a legutolsó osztálybeli hatóság utósó alosztályában pedig 4 kr – belső telekre, rétre és kertre 26 kr, – s illetőleg 6 kr – erdőre, legelőre, nádasra 14 kr, s illetőleg 1 kr fog a községenkénti adókivetésnél kulcsul szolgálni.

Az alosztályok szerinti földadókulcs a jelen törvényhez 4 ·/· alatt van csatolva.

§. 6. Ezen alosztályzat a megyékre, kerületekre és székekre értetik, a kir. városok a ·///· alatti kulcs szerint fognak adóztatni.

§. 7. Azt, hogy minden egyes község, az illető törvényhatóságnak mellyik alosztályi kulcsa szerint fogja együtt véve a földadót fizetni, az összeírás alkalmával az országos rónok határozandja meg, fönmaradván a T. t. cz. szerint az illető törvényhatóságnak észrevételi s minden egyes érdeklettnek panaszjoga, mellyre nézve a véghatározatot meghozni a pénzügyminister hatóságához tartozik.

§. 8. Az adófizetési kulcsnak, külön kell a szántóföldekre, szőlőkre és szilvásokra, külön a belső telkekre, rétekre, kertekre s külön az erdőkre, legelőre és nádasokra kijelöltetni, de ámbár ezen három cathegoriának minden földnemeire egy osztálykulcs van a ·///· alatt felvéve, az adókivetés alkalmával mindazáltal, minden egyes földnem, például szántföld és szőlő, erdő és legelő a rónok által külön alosztályba soroztathatik.

§. 9. Egyegy községnek minden egyes földneme, például szántóföld, szőlő, rét vagy legelő összesen s együtt véve csak egy alosztályi kulcs szerint rovathatik meg a rónok által, de a községben az egyéni kivetés alkalmával egyes szántóföldek egymás között a T. t. cz. szerint különbözőleg osztályoztathatnak.

§. 10. Azonban egyegy adótárgy összes adó illetékéből más tárgyra semmit sem szabad áttenni, s mint a rónok által meghatároztatik, hogy egy bizonyos községnek összes szántóföldje, a szőlőkkel együtt, vagy szántóföld és szőlő külön összesen mennyi adót viselend, úgy a szántóföldre vetett összes adónak csak a szántóföldek után rétekre vetettnek csak a rétek után stb. szabad egyénenkint is kivettetni.

§. 11. A földadót mindig a tulajdonos fizeti, akár míveltje földjét házilag, akár adta legyen haszonbérbe, – a tulajdonos és haszonbérlő közötti szerződési viszony kiegyenlítése magán útra tartozván. – A hol mindazáltal a föld használatában a volt úrbéri viszonyhoz hasonló szolgálat vagy magánadózás neme forog fön, például állandó földbér, kilenczed, robot vagy hegyvám; ott a földadó a földtulajdonos és földmívelő között a venni szokott haszon arányában osztatik fel ollyformán, hogy a földmívelő által valamelly földnek használataért fizetett vagy szolgált bér középértéke tiszta jövedelemnek vétetvén, annak 6 száztóliját a földtulajdonos, az illető adó többi részét pedig a földmívelő fizeti.

§. 12. Haszonbéreknél ellenben a földadót egészen a tulajdonos fizetvén, a haszonbérlő keresetadót fog az alább meghatározandó módon fizetni.

Második fejezet.

Házadó.

§. 13. Minden ollyan ház, mellyben valaki lakik, legyen az maga a tulajdonos vagy annak tisztje, szolgája avvagy bérlője, házadót fizet. Ezen adó szobaszám szerint határoztatik meg. A szobákkal egy tekintet alá jőnek minden más ollyan épületi helyiségek (localitások), mellyek különbérbe adhatók, millyenek: boltok, istállók, tárak, kocsiszínek, külön pinczék. Mezei gazdasághoz közvetlen tartozó épületek vagy épület részek, mint magtárak, csűrök, pajták, aklok, stb. adó alá nem jőnek.

§. 14. Házadó tekintetében az országban levő minden városok, falvak, puszták, és tanyák, négy osztályba soroztatnak:

1-ső osztályba jő Pest városa.

2-ba mindazon királyi s más városok, mellyek nagyobb népességüknél fogva külön országgyűlési követküldés jogával vannak felruházva.

3-ba mindazon városok, mellyek választó kerületi főhelyül vannak törvény által kijelölve, vagy nem illyenek bár, de mellyekben a lakások bérbeadásának s vevésének alkalma, nem egyes kivételképen, hanem rendesen előfordul.

4-be minden más helyek.

§. 15. Az első osztálynak házadóját a rónok 2 frtjával, a másodiknak 1 frtjával, a harmadiknak 30 krjával, a 4-diknek 15 krjával számítandja.

§. 16. A szobák s hasonló tekintetbe jövő helyiségek, minden községekben egyenkint, számszerint fognak a rónok által összeíratni; az összeírttaknak száma az illető osztályzati kulcsai sokszoroztatni; s ekkint az öszveg megállapítatni, mellyet azon község házadó fejében fizetend.

§. 17. Azonban ugyanazon községben az egyéni kivetés alkalmával a házakra nézve, különböző helyzet s jövedelmezőség szerint, alosztályokat lehetend megállapítani, mellyek szerint a községre általában kivetett házadó felosztandó, de a házadóból más adótárgyra semmi nem hárítathatik.

Harmadik fejezet.

Keresetadó.

§. 18. Keresetadó alá tartozik a jövedelemnek és keresetnek minden neme, melly föld vagy házadó czím alatt nem jött adó alá. Tehát

a) fekvő birtoknál, a földmívelést, ahhoz számított marhatartást és a házbért vagy lakást kivéve, minden más javadalom, például korcsmáltatás, sör-, pálinkafőzés, malom jövedelem, híd- s révvám, vásárjog stb.

b) minden személyhez kötött jövedelem, minők: tisztviselői fizetés, szolgálati bér, nyugdíjak, évpénzek, s általában bár minemű, szolgálathoz, munkához s alkalmazáshoz kötött s meghatározott díj, bér s javadalom.

c) kikölcsönzött tőkék kamatjai.

d) bár minemű haszonbérlet, a házadó alá esőt kivéve,

e) úgy az értelmi, mint kézimunkának és keresetnek minden nemei, tehát tudományos szakgyakorlat, nevelés, irodalmi pálya, művészet, kereskedés, műipar, szállítmányozás, kézimunka.

§. 19. A keresetadó alól kivétetnek a fejedelem és nádor részére határozott országos díjak, az álladalomnak minden javai s javadalmai, (mint mellyek természetöknél fogva semminemű adó alá nem jöhetnek), valamint szintúgy a katonáknak fegyveres szolgálatért járó rendes fizetéseik.

§. 20. A keresetadó kivetésének általános szabálykulcsa az; hogy a tiszta jövedelemnek 6%-je vétetik fel adó gyanánt, ennek meghatározásában azonban következő vezérelvek szolgálnak szabályúl.

§. 21. A 18. §. a) pontja alá tartozó jövedelmek tanúvallomás, oklevelek s egyébb bizonyítványok nyomán kivilágosítatván; 6%-jök adóul vétetik fel.

§. 22. Ugyanazon szakasz b) pontjára nézve határoztatik: hogy a kik meghatározott fizetést s bért húznak, minők a tisztviselők, szolgák, segédek, nyugdíjasok, évpénzesek stb., kiknek eszerint jövedelmök egészen tudva van, a kereseti adót következő arányban fizetendik:

a) Kik pénzbeli fizetésük mellett ingyen lakást és élelmet vagy élelmi járulékot is kapnak, egész pénzbeli jövedelmöknek 6%-jét adóul fizetendik.

b) Kik fizetésök mellett csak egyikkel vagy másikkal, t. i. élelemmel vagy lakással vannak ellátva, pénzbeli jövedelmöknek háromnegyed részétől fogják a 6% adót fizetni.

c) Kik fizetésök mellett sem egyikkel, sem másikkal nem bírnak, pénzbeli jövedelmöknek felétől fognak hasonló mértékben adózni.

§. 23. A kikölcsönzött tőkék kamatjai következőleg adóztatnak meg: senkinek adósságai nem kutattatnak, s a föld, ház és keresetadónak kivetésénél az adósság tekintetbe nem vétetik, hanem az adós, ki a föld-, ház- és jövedelmi adót megfizette, ezennel feljogosíttatik ezen adózó vagyonát terhelő adósságai kamatjának 6 %-jét, mint általa hitelezője helyett fizetett kereseti adót, hitelezőjének kamat fizetésnél vagy tőke lerovásnál beszámítani. – A váltó hitelezések megadóztatásáról külön törvény intézkedik.

§. 24. Haszonbérletekre nézve rendeltetik: a haszonbért-szedő – a mennyiben haszonbérbe adott vagyonától föld-, ház- vagy keresetadót nem fizetett, annak mint tiszta jövedelemnek 6%-jével adózik, – a haszonbért adó pedig, a haszonbérül fizetni kellett öszvegnek felétől, mint tiszta jövedelemnek tekinttettől 6%-tet adózik.

§. 25. Kereskedőknél, minden egyes kereskedőnek egész évi eladási forgalma, t. i. mennyi értékű árut ad el egy éven át, köztudomásra alapított felbecslés által evaluáltatik, s ez tőkének tekintetvén, annak 6%-je tiszta jövedelemül vétetik, s ebből ismét 6% adóul számíttatik. Ha a forgalmi tőkeérték meghatározásában a kereskedő magát terheltetve érezné, szabadságában áll igazságos evaluatio végett könyveit előmutatni, de arra nem kényszerítethetik.

§. 26. A gyárosok kereseti adója a kereskedőkével hasonló módon vétetik fel, valamint szintúgy az ollyan orvosok, gyógyszerészek, ügyvédek, mérnökök, tanítók, nevelők, s illy intézetek vállalkozói, írók, művészek is, kik vagy a mennyiben nem bizonyos meghatározott jövedelmet húznak, évi keresetüknek felbecslendő értékétől 6%-et adóznak.

§. 27. Kézművesek lakások s mesterség űzésök helye szerint osztályoztatnak, s e tekintetben szintazon négy osztály állapíttatik meg, melly a házadóra nézve fentebb a 14. §-ban ki van jelölve. Melly osztályzat szerint:

az 1-ső osztályban, t. i. Pestre, egy egy kézműves után, ki legény nélkül, de saját kezére, vagy magára a mesterre, ha legénnyel dolgozik – általában 8 frt kereseti adó vettetik,

a 2-ik osztályban 6 frt,

a 3-ikban 4 frt, a 4-ikben 2 frt.

Ezenkívül a legényekkel dolgozók minden egyes legénytől felényire, vagy is az első osztályban 4, a másodikban 3, a harmadikban 2, a negyedikben egy forint kereseti adóra taxáltatnak a rónok összeírása alkalmával.

§. 28. Munkások és napszámosok, kik állandóul alkalmazva nincsenek s bizontalan keresetű napszámból élnek, évenkinti keresetadóul, 1–3 napi munka bér értékével rovatnak meg, hasonlóképen négy osztály szerint és pedig

az első osztályban

2 frt,

a másodikban

1 frt,

a harmadikban

30 kr,

a negyedikben

15 kr számíttatvál; 1 a rónok összeírásakor

személyenkinti adókulcsúl.

A négy osztályzat szintazon módon különböztetik meg, mint ez a 14-ik szakaszban a házadóra, a 27-ikben pedig a kézművesekre nézve megállapíttatott.

§. 29. A keresetnek minden egyéb módjai s nemeiből élőknél, vagy ezekből is élőknél, minők fuvarosok, hajósok, személy és áru szállító társaságok, alkuszok, vontatók, halászok stb. évi lehető tiszta jövedelmök értéke becsültetik meg, s ebből 6% adóba számíttatik.

§. 30. A kézművesek és legényeik, nem különben a munkások és napszámosok, a rónoki összeírás alkalmával minden községben számszerint összeíratván, s a kézművesek s legényeik kereseti adója az osztályzati kulcs szerint külön összegben, a munkásoké pedig szintúgy külön összegben községenkint megállapítatván, az egyénenkinti felosztásnál alosztályzati különbségek tétethetnek, de ezeknek adójuk, más tárgyakra, s más személyekre át nem vitethetik.

§. 31. Ezeket kivéve, minden más keresetadó az egyéni kivetésnél is akkint lesz kivetendő, mikint azt a rónok szintúgy egyénenkint összeírta.

§. 32. Mindenkinek személyéhez kötött keresetadója lakása helyén, vagy ha ez az országon kívül van, birtokszékhelyén íratik össze; ha pedig egy vagy más egyén mint országos tisztviselő lakik kívül az országon, az illyennek fizetése utánni keresetadóját a pénzügyministerium fogja kivetni s behajtani.

Negyedik fejezet.

Személyadó.

§. 33. Minden, a ki a fentebbiek szerint egy vagy többféle vagyoni adót fizet, s csak azok, kik illy adót fizetnek, a föld-, ház- és keresetadón kívül, összes vagyoni adójuknak egy tized részét még személyadó gyanánt fizetendik.

§. 34. Kivétetnek a személyadó alól a Fejedelmen és Nádoron kívül, még a valóságos katonák, fegyveres szolgálatért járó fizetményeik után, mikint már a keresetadónál is kivétettek, de a hadügyministerium bár melly központi avvagy vidéki szakaihoz tartozó közigazgatási katonai hivatalok, például maga a hadügyminister, hadügyi statustitkár, osztályfőnökök, tanácsnokok, titkárok, hadibiztosok, irodai személyzet stb. ezen hivatalaik után kapott jövedelmeiktől, úgy a kereseti, mint személyadót fizetni tartoznak.

§. 35. A személyadóra nézve semmi nemű összeírás nem történik, mivel ezt a más nemű adók összeírásának összege már magában meghatározza.

Ötödik fejezet.

Távollevők adója.

§. 36. Az országból távollevők (absentisták), t. i. rendes lakásukat külföldön tartják, vagy állandó lakásuk külföldön ne legyen bár, de évenkint Magyarországban s a kapcsolt országokban és részekben hat hónapot nem töltenek, azon mennyiséget, melly az adóból (úgy a direct, mint a mellék adókat ide értve) mind személyeikre, mind vagyonaikra kivettetik, kétszeresen tartoznak fizetni.

§. 37. Ennek meghatározása végett a rónok minden olly birtokosra nézve, ki az összeírás alatti községben nem lakik, az összeírás alkalmával megtudja, ha valljon nem tartózkodik-e külföldön? – s külföldöni tartózkodásáról meggyőződvén, távolléti adóját külön jegyzékbe teendi, fenmaradván az érdeklett személynek azon joga, hogy az ellenkezőt, alispányi hiteles bizonyítvánnyal igazolhassa; de ezen igazolásnál a honbani lakásnak csak azon időszaka jöhet tekintetbe, melly ugyan azon évben a rónoki összeírást megelőzte.

§. 38. Kivétetnek mindazáltal a távolléti adó alól a következők:

a) kik életök 19-ik éveig iskolai tanulásért tartózkodnak külföldön.

b) kik tapasztalás szerzés végett utaznak külföldön. Illy utazásra azonban, akár egyszerre, akár ismételve tétessék, összesen két évi időszaknál több nem fordíttathatik a nélkül, hogy az illető egyén távolléti adó alá esnék.

c) Kik mint országos hivatalnokok, ezen minőségükben vagy kormányi különös megbízás következtében tartózkodnak külföldön.

§. 39. Mind ezen adónemek kivetési s behajtási módjáról külön törvény intézkedik.

Törvényhatóságok házi adója.

§. 40. A törvényhatóságok házi adójának kivetési s behajtási módjáról külön törvény intézkedik.

§. 41. A törvényhatóságok minden házi szükségeinek készpénzre számítva kell a házi adó rovataiba felvétetni. Ide értetnek a közmunkák is, mellyek szintúgy készpénzben kivettetvén, a törvényhatóságok által fogadandó munkások által fognak teljesítetni.

§. 42. A törvényhatóság házi adójához mindenki tartozik járulni, a ki azon törvényhatóságban föld, ház, kereseti és személy adót fizet; és pedig azon arányban, mint azt a törvényhatóságnak a belügyminister, által helybenhagyott költségvetése nyomán, a pénzügyminister annak megállapításával elhatározandja, hogy minden forint országos adó után házi adó gyanánt hány kr fizettessék.

Községi adó.

§. 43. A ki országos és házi adót fizet, a községi adóhoz is járulni tartozik.

§. 44. Ennek arányát a község által készítendő, s a törvényhatóság által a belügyminister helyben hagyása mellett megállapítandó költségvetés nyomán, szintúgy mint a házi adót, toldalék kr-okban fogja a kivetési törvény szerint a pénzügyminister meghatározni.

Ez a törvényjavaslat átdolgozott formában került az országgyűlés elé 1848 novemberében. Átdolgozott szövegét kiadta Beér J.–Csizmadia A.: i. m. 810–813. l. Az osztályok módosításaival a képviselőház a december 8-i ülésen foglalkozott és a javaslatot „országos határozat”-ként elfogadta. Az osztályok központi választmányának javaslata megvan Beér J.–Csizmadia A.: i. m. 813–814. l., az országos határozat szövege uo. 814–819. l. A felsőház 1848 december 22-én a javaslatot szintén elfogadta, de határozata nem került a képviselőház elé. Az adókról szóló javaslattal az országgyűlés 1849 májusában foglalkozott újból és megalkotta az 1849: VII. tc-et. Szövegét kiadta Beér J.–Csizmadia A.: i. m. 827–829. l.

C. :///:

A törvényhatóságok közti osztályzat (Erdélyt és a Részeket ide nem értve.)

1.	2.	3.	4.	5.	6.	7.	8.	9.
Megyék
Bács Fejér Moson Sopron Torontál	Pozson Temes Tolna Szerém Vas	Békés Csanád Esztergom Győr Nyitra Pest Jászkún kerület	Baranya Borsod Csongrád Komárom Somogy Veszprém	Abaúj Arad Bars Bihar Heves Nográd Verőcze Zala Hajdú kerület	Gömör Hont Szabolcs Szatmár Zemplén Zólyom Varasd	Körös Posega Sáros Szepes Torna Ungvár Zágráb	Bereg Krassó Turócz Ugocsa	Árva Liptó Mármaros Trencsén Magy. tengerpart
Városok
Arad Buda Fejérvár Pest Pozson Sopron Szabadka Temesvár Újvidék Zombor	Győr Kőszeg Nagyszombat Pécs	Debreczen Eperjes Esztergom Kassa Komárom Kis-Márton Szakolcza Szeged	Eszék Ruszt Bazin Modor Szt. György	Károlyváros Lőcse Varasd Zágráb	16 Szepesváros Beszterczebánya Felsőbánya Késmárk Szatmárnémet Trencsén Zólyom	Bakabánya Bártfa Bélabánya Breznobánya Libetbánya Körmöczbánya Nagybánya Selmeczbánya Szeben Újbánya	Kaproncza Korpona Körös Posega	Fiume Buccari

C. 4. ·/·

Azon aránynak meghatározása, mellyben állanak egymásközt a törvényhatóságok közti osztályok mindennemű földekre nézve.

Adó alatti tárgyak	1.		2.		3.		4.		5.		6.		7.		8.		9.
Adó alatti tárgyak	Osztály
	f.	kr.	f.	kr.	f.	kr.	f.	kr.	f.	kr.	f.	kr.	f.	kr.	f.	kr.	f.	kr.
Szántóföldek, szőlők és szilvások utáni adó, holdankint középszámítással Kertek és rétek utáni adó, holdankint középszámítással Erdők, legelők és nádasok utáni adó, holdankint középszámítással		15 24 12		14 22 11		13 20 10		12 18 9		10 16 7		9 14 6		8 12 5		7 10 4		6 8 3

C. 5. ·/·

Földadó kulcs a megyék osztályzata szerint.

Folyó- szám	MEGYÉK Nevei	Osztály zata	1.	2.	3.	4.	5.	1.	2.	3.	1.	2.	3.	4.	5.	Észre- vételek
			osztálybeli
			szántóföldek, szőlők és szilvások					kertek és rétek			nádasok, legelők és erdők
			után holdankint járó adó
			kr	kr	kr	kr	kr	kr	kr	kr	kr	kr	kr	kr	kr
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22.	Abaúj vmegye Arad vmegye Árva vmegye Bács vmegye Baranya vmegye Bars vmegye Békes vmegye Bereg vmegye Bihar vmegye Borsod vmegye Csanád vmegye Csongrád vmegye Esztergom vmegye Fejér vmegye Gömör vmegye Győr vmegye Heves vmegye Hont vmegye Komárom vmegye Krassó vmegye Liptó vmegye Mármaros vmegye	5 5 9 1 4 5 3 8 5 4 3 4 3 1 6 3 5 6 4 8 9 9	12 12 8 17 14 12 15 9 12 14 15 14 15 17 11 15 12 11 14 9 8 8	11 11 7 16 13 11 14 8 11 13 14 13 14 18 10 14 11 10 13 8 7 7	10 10 6 15 12 10 13 7 10 12 13 12 13 15 9 13 10 9 12 7 6 6	9 9 5 14 11 9 12 6 9 11 12 11 12 14 8 12 9 8 11 6 5 5	8 8 4 13 10 8 11 5 8 10 11 10 11 13 7 11 8 7 10 5 4 4	18 18 10 26 20 18 22 12 18 20 22 20 22 26 16 22 18 16 20 12 10 10	16 16 8 24 18 16 20 10 16 18 20 18 20 24 14 20 16 14 18 10 8 8	14 14 6 22 16 14 18 8 14 16 18 16 18 22 12 18 14 12 16 8 6 6	9 9 5 14 11 9 12 6 9 11 12 11 12 14 8 12 9 8 11 6 5 5	8 8 4 13 10 8 11 5 8 10 11 10 11 13 7 11 8 7 10 5 4 4	7 7 3 12 9 9 10 4 7 9 10 9 10 12 6 10 7 6 9 4 3 3	6 6 2 11 8 6 9 3 6 8 9 8 9 11 5 9 6 5 8 3 2 2	5 5 1 10 7 5 8 2 5 7 8 7 8 10 4 8 5 4 7 2 1 1

23.

24.

25.

26.

27.

28.

29.

30.

31.

32.

33.

34.

35.

36.

37.

38.

39.

40.

41.

42.

43.

44.

45.

46.

47.

38.

49.

50.

51.

52.

Moson vmegye

Nográd vmegye

Nyitra vmegye

Pest vmegye

Posega vmegye

Pozsony vmegye

Sáros vmegye

Somogy vmegye

Sopron vmegye

Szabolcs vmegye

Szathmár vmegye

Szepes vmegye

Szerém vmegye

Temes vmegye

Tolna vmegye

Torna vmegye

Torontál vmegye

Trencsén vmegye

Turócz vmegye

Ugocsa vmegye

Ung vmegye

Vas vmegye

Veröcze vmegye

Veszprém vmegye

Zala vmegye

Zemplén vmegye

Zólyom vmegye

Jászkún kerület

Hajdú kerület

M. tengerpart

Horvát országi
megyék

Körös vmegye

Varas vmegye

Zágráb vmegye

C. 6. ·/·

Erdélyi s Részekbeli törvényhatóságok osztályzata.

5.	6.	7.	8.	9.
Megyék, székek és vidékek.
	Alsófehér megye Hunyad megye Küküllő megye Aranyos szék Maros megye Meggyes megye Szászsebes megye Szászváros megye	Belsőszolnok megye Doboka megye Kolos megye Kraszna megye Középszolnok megye Torda megye Háromszék szék Segesvár szék Szeben szék Szerdahely szék Brassóvidék szék	Felsőfehér megye Zaránd megye Kőhalom szék Nagy Sink megye Újegyház megye Besztercze vidék Fogaras vidék	Csík szék Udvarhely szék Kővár vidéke
Királyi városok.
Brassó Gyulafehérvár Kolosvár Maros-Vásárhely Meggyes Szamos-Újvár Szász-Sebes Szeben	Abrudbánya Besztercze Erzsébetváros Hátszeg Hunyad Kézdi-Vásárhely Segesvár Sepsi-Szentgyörgy Vízakna	Ilyefalva Kolos Szék	Udvarhely	Bereczk Csík-Szereda Oláhfalu

Földadó kulcs az Erdélyi s Részekbeli Megyék, Székek és Vidékek osztályzata szerint.

Folyó- szám	MEGYÉK Nevei	Osztály- zata	1.	2.	3.	4.	5.	1.	2.	3.	1.	2.	3.	4.	5.	Észrevételek
			osztálybeli
			szántóföldek, szőlők és szilvások					kertek és rétek			nádasok, legelők és erdők
			után holdankint járó adó
			kr	kr	kr	kr	kr	kr	kr	kr	kr	kr	kr	kr	kr
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29.	Alsó-Fehér megye Belső-Szolnok megye Doboka megye Felső-Fehér megye Hunyad megye Kolos megye Közép-Szolnok megye Kraszna megye Küküllő megye Torda megye Zaránd megye Aranyos szék Csík megye Háromszék megye Kőhalom megye Maros megye Meggyes megye Nagy Sink megye Segesvár megye Szászsebes megye Szászváros megye Szeben megye Szerdahely megye Udvarhely megye Újegyház megye Beszterczevidék Brassóvidék Fogarasvidék Kővárvidék	6 7 7 8 6 7 7 7 6 7 8 6 9 7 8 6 6 8 7 6 6 7 7 9 8 8 7 8 9	11 10 10 9 11 10 10 10 11 10 9 11 8 10 9 11 11 9 10 11 11 10 10 8 9 9 10 9 8	10 9 9 8 10 9 9 9 10 9 8 10 7 9 8 10 10 8 7 10 10 9 9 7 8 8 9 8 7	7 8 8 7 9 8 8 8 9 8 7 9 6 8 7 9 9 7 8 9 9 8 8 6 7 7 8 7 6	8 7 7 6 8 7 1 1 8 1 6 8 5 7 6 8 8 6 7 8 8 7 7 5 6 6 7 6 5	7 6 6 5 7 6 6 6 7 6 5 7 4 6 5 7 7 5 6 7 7 6 6 4 5 5 6 5 4	16 14 14 12 16 14 14 14 16 14 12 16 10 14 12 16 16 12 14 16 16 14 14 10 12 12 14 12 10	14 12 12 10 14 12 12 12 14 12 10 14 8 12 10 14 14 10 12 14 14 12 12 8 10 10 12 10 8	14 10 10 8 12 10 10 10 12 10 8 12 6 10 8 12 12 8 10 12 12 10 10 6 8 8 10 8 6	8 7 7 6 8 7 7 7 8 7 6 8 5 7 6 8 8 6 7 8 8 7 7 5 6 6 7 6 5	7 6 6 5 7 6 6 6 7 6 5 7 4 6 5 7 7 5 6 7 7 6 6 4 5 5 6 5 4	6 5 5 4 6 5 5 5 6 5 4 6 3 5 4 6 6 4 5 6 6 5 5 3 4 4 5 6 3	5 4 4 3 5 4 4 4 5 4 3 5 2 4 3 5 5 3 4 5 5 4 4 2 3 3 4 3 2	4 3 3 2 4 3 3 3 4 3 2 4 1 3 2 4 4 2 3 4 4 3 3 1 2 2 3 2 1

C. 7. ·/·

Törvényjavaslat

az adó kivetéséről és behajtásáról.

1. §. A közadónak községenkénti kivetése és behajtása a törvényhatóságok közbenjöttével s ellenőrsége mellett, álladalmi tisztviselők által történik.

2. §. E végett a pénzügyminister az országot adókerületekre osztandja, úgy mindazonáltal, hogy egyegy adó kerületbe – különböző törvényhatóságok területe egybe ne foglaltassék, s egyegy adókerület, csak olly kiterjedésű legyen, miszerént a törvényben megállapított határidőben – egyegy tisztviselő – úgy az adó kivetést, mint a községenkénti adó behajtást személyesen végre hajthassa.

3. §. A pénzügyminister minden kerület számára egy adótárnokot, s egy rónokot (dicator) nevez, ki egyszersmind amannak számvevője is.

4. §. Kissebb királyi városokban az adótárnok egyszersmind a közadónak egyenkénti behajtásával is foglalatoskodhatik, s mint illyen, a községi adószedők számára alább kirendelt javadalmakban részesül; – nagyobb királyi városokban azonban, vagy megyei s sz. kerületi törvényhatóságban kebelezett, de népességöknél, s terjedelmöknél fogva – egy adókerületet képező községekben, mint szinte a több községekből álló adókerületekben, sem a rónok – az egyénenkénti adókivetésben, sem az adótárnok, a 38. §-ban megírt esetet kivéve, az egyénenkénti adószedésbe nem bocsátkozik; hanem amaz csak az egész községre eső adót határozza meg; emez pedig a községi adószedők által behajtott adót veszi át.

5. §. Az álladalmi rónokok, és adótárnokok álladalmi köztisztviselőknek tekintetnek, s valamint kinevezésük, s elmozdításukra, úgy egész hivataloskodásukra nézve közvetlenül a pénzügyministertől függenek, kinek és általa az álladalomnak felelősek; – fizetésök mindazáltal az illető törvényhatóságok, házi pénztárának; a községi adóvetőké s adószedőké pedig a községi pénztárnak terhére esik. A hol pedig egy községnek saját jegyzője nem lévén, az egyéni adókivetés, az illető törvényhatóság ítélete szerint, több községekben egy jegyzőre bízatik; ugyan csak a törvényhatóság fogja meghatározni, hogy az illető községek, az egyéni adóvetéssel megbízott jegyző fizetéséhez minő arányban járuljanak.

6. §. Az adó községenkénti összeírásának September hónap 15-ik napjáig meg kell történni, az illető rónok által két, s illetőleg három példányban elkészítetni, s egyik példánynak a község számára kiadatni, másiknak, megyében az alispányhoz, kerületben a kerület grófjához vagy kapitánjához, a harmadik példánynak pedig a pénzügyministerhez September 3-ik hetében postán felküldetni. Ennek pontos teljesítéseért az illető rónok hivatalátóli elmozdítás terhe alatt felelős, fenmaradván vétkesebb mulasztás esetében a pénzügyministernek még azon hatósága is, hogy az illy hanyag tisztviselőt az általa össze írt adó egy havi részletének bírság gyanánti lefizetésében tiszti ügyészi kereset mellett, az illető törvényszék által elmarasztaltathassa. Az illető posta hivatal a feladás napját, a boríték külsején 50 pfrt büntetés terhe alatt feljegyezni köteles.

7. §. Az illető alispán, kerületi gróf avagy kapitány, vagy városi polgármester, a hozzá beküldött adórovási táblát a számvevő által eleve átnézetvén, legfeljebb October 15-éig közgyűlést tart; ott a rónokok által be küldött adó rovásokat, a számvevő által netalán tett észrevételekkel egyetemben előadatja, s a közgyűlés észrevételeiről készült jegyzőkönyv felterjesztését a pénzügyministerhez legfölebb October 3-ik hetében eszközli. – Ennek eszközléseért akkint felelős, hogy a pénzügyminister által a később felterjesztett észrevételek, az adó vég megállapíttásánál figyelembe többé nem vétethetvén, az illető alispán, kerületi gróf, vagy kapitány vagy városi polgármester, az ezen mulasztásból valamelly községre hárult kárt megtéríteni köteles leend; s a pénzügyministernek illy kár térítést rendelő határozata, a törvényszék által, az illető község javára foglalás útján azonnal végrehajtandó leszen. – A posta hivatalok iránt az előző szakaszban kiszabott kötelesség, s büntetés, úgy az ezen szakaszbani felterjesztésre, mint általában minden hivatalos levelezésekre nézve kiterjesztetvén.

8. §. Mivel pedig azon eddigi szokás, miszerént ekkorig az országos adó,* a házi adó, s a községi adó* külön külön szokott kivettetni, s az adószedés is külön jegyzetek szerént, majd egyik, majd másik pénztár számára történt, jövendőre megszüntetik; s az adó kivetés, és behajtás egyesíttetik, a törvényhatóságok köteleztetnek 1849-ki évtől kezdve Julius végeig, jövő évi házi szükségeik költségvetését elkészíteni, közgyűlésileg megvisgáltatni, s vég megállapítás végett a belügyministerhez felküldeni. Melly kötelesség teljesítéseért a megye alispánja, kerület grófja vagy kapitánja, hivatalábóli elmozdítás terhe alatt felelős.

Hadiadó.

Községek, városok szedték.

9. §. A belügyminister a törvényhatóságok házi költségvetését, Augusztus, és September hónapok folytán átvisgáltatván, megállapítja, s állapodását a pénzügyministerrel közli; ezen megállapodásnál azonban a törvényhatóságokra, törvény által nem rendszerített költségrovatokat nem parancsolhat, a törvényhatóságok által fölvetett öszvegeket (kivévén ha pusztán számvetési hiba, vagy valamelly törvényesített rovat ki hagyása forogna fen) nem növelheti, ellenben köteles állapodásában arra ügyelni, hogy a házi adóba semmi illetéktelen, vagy túlzott kiadás fel ne vétessék.

10. §. Megyékben és kerületekben a községi adóra nézve pedig rendeltetik, hogy minden község, szintúgy Julius végeig, jövő évi községi szükségeinek előleges költségvetését, az illető megye alispánjának vagy kerület grófjának avagy kapitánjának be küldeni tartozik; s ezért az illető községi jegyző – hivatalátóli elmozdítás terhe alatt – felelős. – Az alispán vagy kerületi gróf avagy kapitány ezen költségvetéseket a kerületi vagy járásbeli számvevők által (kik a jövendőre megszüntetett törvényhatósági adószedők helyébe léptettetnek) megvisgáltatja, s a megye vagy kerület főszámvevője által felül visgáltatja. – Ezen egész visgálatnak Augusztus és September hónapok folytán okvetlenül meg kell történni, s a fentebbi 7-ik §. szerént October első felében tartandó törvényhatósági képviselő közgyűlésnek vég elhatározás végett előterjesztetni.

11. §. Valamint a törvényhatóságok házi pénztárának költségvetését az illető törvényhatóság készíti, s a belügyminister határozza el; úgy a községi költségvetést a községek készítik, s az illető törvényhatóságoknak a községek képviselőiből, s megyei tisztviselőkből alakítandó közgyűlése, ennek rendszerítéseig pedig, a múlt országgyűlés által helyettesített bizottmány határozza el; – azonban határozata eredményét nem részletekben, hanem minden községre nézve külön megállapított öszvegben a pénzügyministerhez feljelenti. Melly feljelentésnek az előbbi szakaszban említett Octoberi közgyűlésből, legfölebb October 3-ik hetében múlhatlanul meg kell történni; s valamint a tárgyalásnak azon gyűlésbeni bevégzéseért a gyűlés minden tagja egyenként; úgy a tárgy előterjesztése, s a pénzügyministerhez kellő időbeni felküldése iránt, a gyűlési elnök – hivatalátóli elmozdítás terhe alatt – felelős; valamint viszont az alispán s illetőleg kerületi gróf vagy kapitány azon községi jegyzőt, ki a községi költségvetést Julius hónapban be nem küldené, vagy számvevőket, kik a visgálatot a ki szabott időben meg nem tennék, hivatalaiktól felfüggeszteni, helyöket ideiglenesen betölteni; s végelmozdítás, és az elmozdított helyérei választás végett, a legközelebbi közgyűlésnek jelentést tenni tartozik, különben a felelőség ő reá hárul.

12. §. Ezek szerént a pénzügyminister a községenként kivetendő adó mennyiségről értesítetvén, s azt az illető törvényhatóság netaláni észrevételeinek méltó figyelembe vételével, véghatározatilag megállapítván; – egyszersmind arról, mennyiben lett légyen a törvényhatóság jövő évi házi adója megállapítva a belügyminister által, – arról pedig, mennyit teszen minden egyes községnek, községi költségvetése, az illető törvényhatóság által tudósítatván; ki fogja számítani, hogy a minden törvényhatóságra összesen eső országos adó minden forintjához, házi adó fejében hány kr, és ismét – minden község összes országos adójának minden forintjához – községi adó fejében hány kr toldalék esik s ekkint, minden községre nézve, az országos, házi és községi adó fejében eső illetőséget egy öszvegbe egyesítve meghatározza, s egy példányban az illető adótárnokokhoz behajtás végett, más példányban pedig az illető törvényhatóságokhoz, az egyéni kivetés eszközlése végett, akkint küldi át, hogy legfölebb November közepéig kézhez jussanak. – Az egyéni kivetésnek december végeig, be kelletvén rekesztetnie, az adóbehajtásnak pedig Januárban megkezdetnie, s havonként egész éven át folytattatnia: – mivégre 1849-től kezdve, a hivatalos év, a rendes naptári évszerént leszen számítandó.*

Azelőtt a költségvetést közigazgatási év szerint számították.

13. §. Királyi városokban – a házi adó a községi adóval egybe olvadván; a helybeli költségvetés vég megállapítása – ép úgy, mint a megyék, s kerületek házi adójára nézve a 8-ik s 9-ik szakaszokban rendeltetett – a belügyminister köréhez tartozik.

14. §. Az egyénenkinti adókivetésnél a házi és községi adó, nem külön vettetik ki, s irántuk az adókivetésben külön számolat nem vitetik, hanem meghatároztatván az egyént minden czímek alatt illető egyenes köz adó, a pénzügyminister által megállapított arány szerént, minden forinthoz, a házi, és községi adó fejébeni toldalék hozzáadatik, s az egész egy öszvegbe egyesíttetik.

15. §. Szintúgy az adó behajtásnál is, akár országos, akár házi, akár községi adó rovására külön beszedéseket tenni – tilos. – Mind azt, mit a községi adószedők egy hónapon át behajtottak, a hónap végével községenként megjelenő adótárnok kezébe, minden beszámítás, levonás vagy hiány nélkül beszolgáltatják; – aki viszont az átvett öszvegből a községi pénztárt aránylag illető részt, a község pénztárnokának, s az egész kerületében behajtott öszvegből a törvényhatóság házi pénztárát illető aránylagos részt a törvényhatóság pénztárnokának átadja, az ország kincstárát illető adóilletéket pedig azon álladalmi pénztárba szolgáltatja be, mellyet helyfekvés szerént, a pénzügyminister – minden adótárnok számára – kijelölend.

16. §. Az adótárnok, minden havi adó szedés előtt egy héttel, azon tisztviselőt, kit a törvényhatóság evégre kijelölend, eljárásának napjáról s rendjéről értesítvén; a kijelölt tisztviselő az adó szedésen jelen lenni tartozik. – A folyó hóban, a községi adószedő által behajtott adó összeszámíttását, s nyugtatványozását, és ellennyugtatványozását ellenőrzi, s előttemezi. Az adótárnok illy előttemezett kimutatás mellett tartozván az országos adót az illető kincstári pénztárba át szolgáltatni, amaz pedig az adótárnok eljárása eredményéről a törvényhatóság elnökének jelentést teszen, ez viszont, ezen jelentéseket év negyedenként a pénzügyministerhez, az adótárnokok ellenőrzése végett beküldi.

17. §. Úgy az adótárnoknak, mint a mellé rendelt törvényhatósági tisztviselőnek joga, sőt kötelessége a havonkénti behajtás alkalmával, akár mellyik községi adózó adókönyvecskéjét előkívánni, s a községi adószedő naplójával, vagy rovásával összehasonlítani; – hiány vagy külömbség tapasztalása esetében a törvényhatósági tisztviselő, megtevén nyomban a szükséglett biztosító intézkedést, a tapasztaltakról a törvényhatósági elnöknek azonnal jelentést teszen, kinek kötelességében áll a hűtelen vagy hanyag adószedő ellen, rögtön szigorúan eljárni.

Az adókivetésről.

Minthogy jövendőben az országos adó nem egy öszvegben ajánltatik meg az országgyűlés által, nem vettetik ki porták szerint a törvényhatóságok között, s nem dicák szerént a törvényhatóságokban, hanem tárgyadók határoztatnak meg, s minden községek illetősége az országgyűlésileg megállapított kulcs és osztályzat szerént állapíttatik meg; – az adó kivetés következőleg történik:

18. §. Az adó kivetésnek September hó 15-ik napjáig meg kelletvén községenként történni: a kerületi rónok – miután a törvényhatóság és községek levéltárából, különösen a föld birtokra vonatkozó adatok iránt, minők: térképek, úrbéri tabellák, összesítési, elkülönözési perekbeni kimutatások, telekkönyvek, múlt évi összeírások, stb. magának az év folytában kellő elődolgozatokat készített – értesíti a kerületében levő községek elől járóit, melly nap fog adórovás végett kebelökben megjelenni; valamint, szinte a megye, sz. kerület, vagy kir. város főtisztjét a végett, hogy melléje az illető sz. bírót, illetőleg számvevőt vagy más kerületi avagy városi tisztviselőket ki rendelje, s ezeknek és a községi előljáróságnak közbenjöttével, előre közhírré tett helyen és időben, az adórovást az adótárgyak szerént és pedig mindenek előtt a földadó kivetésévei megkezdi, s ebben a következőleg jár el:

a.) Földadó.

19. §. A törvényhatóság, s község levéltárából kivett adatok nyomán, vagy a hol illy adatok nincsenek, a helybeli lakosok meghallgatásával, és szükség esetében, szomszédhelységi tanúk hit alatti kihallgatásával meghatározza a községi határnak, s netalán hozzá tartozó pusztáknak kerületi kiterjedését; s fölhívja a község előljáróit, hogy ha ez ellen észrevételük van, a kiterjedést hiteles oklevelekkel nyomban bizonyítsák be; és e meghatározást a reá netalán előfordult észrevételekkel együtt jegyzékbe teszi. Ha ellenben a község előljárói a földterület meghatározása ellen kifogást nem tesznek ugyan; de a rónok a bemondás valósága iránt kétsége támadván – peripherialis felméréshez nyúl, s ebből az sülne ki, hogy a községi előljárók a bemondásban olly eltagadást követtek el, melly a bemondott területnek legalább 1/5 részét teszi; a község, a reá eső földadónak kétszeres fizetésévei büntettetik, a felmérés költségeit az eltagadásra vetemedett elöljárók tartozván viselni.

20. §. Minden pusztának, melly nincsen annyira népesítve, hogy maga egy községet tenne, a községi adóbani részeltetés tekintetéből – helyfekvés szerént egyik szomszéd helységhez kell az adókivetésnél soroztatni.

21. §. Meglevén a terület állapítva, a rónok mindenek előtt a teljesen haszon vehetetlen földterület öszvegét, az öszes területből levonván; megkülönbözteti, hogy a haszonvehető határrészből – hány hold van szántó föld, szöllő vagy szilvás – hány hold belső telek, rét és kert, s hány hold erdő, legelő, avagy nádas; – a holdakat az 1200 -ölével tartozván számítani.

22. §. Ezen megállapításban, a hajdan úrbérinek nevezett birtok öszvegének felvételénél az úrbéri táblák, rendezési perek, s adórovási összeírások egyik tájékozó adatul szolgálván, a község határábani másnemű birtokok öszegének bemondására a közönség azon figyelmeztetéssel szóllítatik fel, hogy a határ összes területe meg levén állapítva, minden elhallgatás a község terhére esik; mivel mind azon földbirtok, mellynek mineműsége meg nem határoztatik, a legmagasabb rovású szántóföld és rétnek fog számíttatni.

23. §. A bemondások valóságára nézve a rónoknak kétsége támadván, tanúkat hallgathat, szemlét tarthat; s megállapodását kijelentvén, az ellen a község lakosai közül – bár ki tehet kifogást; mellyet azonban a rónok csak azon esetben vehet figyelembe, ha a kifogás nyomban, minden haladék nélkül, hitelt érdemlő oklevelekkel igazoltatik.

24. §. A rónok annak feljegyzésébe, hogy ki, mennyi szántó földet, szöllőt, rétet, kertet legelőt, vagy erdőt bír, nem ereszkedik, (ez az egyéni kivetésre tartozván) hanem csak általában mondja ki, hogy mennyi szántóföldet, szöllőt, szilvást, belső telket, rétet, kertet, legelőt, erdőt, s nádast, veszen fel a község adórovásába.

25. §. Ez meglévén; miután az, hogy a törvényhatóság mellyik osztályba tartozik; s hogy minden osztálynak, hány alosztálya van, országgyűlésileg lett megállapítva,* a rónok csupán azt határozza meg, hogy a község, földadó tekintetében, mellyik osztályba soroztatik; és pedig külön-külön a szántó földekre, szöllőkre, szilvásokra, külön a belső telkekre, kertekre s rétekre, és ismét külön a legelőre, erdőre, s nádasokra nézve; és ki mondja, hogy mindenik földnemnek öszvege, az országgyűlésileg megállapított kulcs szerént hány krjával fog az országos adónak a községre vetésében számba vétetni, következőleg földadó fejében az egész község – mennyi adót fizetend. – Ámbár az országgyűlésileg megállapított adókulcsban a szántóföld, szöllő és szilvás egy cathegoriába, a belső telek, rét, és kert ismét egybe, és a legelő, erdő, és nádas, szintúgy egybe számíttatott, a hol mindazáltal, az egy cathegoriába sorozott föld nemek között – például szántó föld, és szöllő, vagy legelő, és erdő között – általában véve négy külömbség van, ott azoknak megadóztatásában külön alosztályzati kulcs vétethetik fel.

Ld. a 564–468. lapon.

b.) Házadó.

26. §. Bevégeztetvén a földbirtok osztályzati öszeírása a rónok a házadó öszeíráshoz fog; s e végett tetszése szerént kijelölendő meghitelt egyének által, a törvényhatósági tisztviselő közbenjöttével, a lakházakat, s azokban a lakszobák, vagy bért hozható boltok, tárak, istállók, pinczék, színek számát öszveíratja.

27. §. Megtörténvén az öszveírás, az országgyűlési kulcs szerént megállapítja, hogy a község házadó tekintetében, mellyik osztályba tartozik, következőleg országos házadó fejében a községre öszesen milly összeg esik.

28. §. A föld, és házadó alól kivétetnek templomok, kór, és dolgozóházak, iskolák, s egyébb középületek; temetők, s közlekedési utak; és kivétetnek az álladalom kincstárának saját fekvő javai; de ha ezen javakat vagy bérben, vagy másnemű szerződés szerént mások használják, ezek az élvezett haszontól keresetadót fognak fizetni.

c.) Keresetadó.

29. §. Keresetadó alá tartozik a jövedelemnek minden neme, melly föld, vagy házadó rovatba nem jött; és magán tisztviselők, a ministerektől kezdve az utolsóig, tanítók, lelkészek, orvosok, ügyvédek, mérnökök, írók, művészek, kereskedők, gyárosok, kézművesek, bármi névvel nevezett segédek, haszonbérlők, fogadósok, szolgák, szolgálló leányok, s mindennapi élelmükön felül valami biztos keresetre számítható munkások. Az úgy nevezett úri jogok és haszonvételek,* mint például italmérési, húsvágási jog, halászat, vadászat, vásárjog, nem különben, malmok, híd, út, révvámok, bányászat, sör-pálinka főzés, s azok melletti marha hizlalás, fuvarozás, szóval a jövedelemnek, jövedelmező keresetnek, s kereseti munkának bármelly neme.

Kisebb királyi haszonvételek.

30. §. A kereset adót a rónok az országgyűlésileg megállapított kulcs szerént egyénileg írja össze, s az egy rovatba eső adózók illetékének öszvegét egybe adva, veti ki a községre, miszerint ez, az egyéni kivetésnél, minden olly egyes cathegoriának, melly nem egyéni jövedelem, hanem osztályzati kulcs szerént taxáltatik, – például kézműveseknek, napszámosoknak adó öszvegét, – az illető egyének közt feloszthassa.

31. §. A tőkék kamatjainak meg adóztatása, szintúgy a keresetadóhoz tartozik. Ezek azonban, külön öszveírás alá nem jőnek; hanem az illető adós által fizettetnek, a hitelező rovására, az adókulcsban meghatározott módon, és beszámítás szerént.

d.) Személyadó

32. §. Megtörténvén e szerént a közvetlen adó minden elszámlált nemeinek öszveírása; személyadó fejében, még a községre eső összes adónak egy tized része, az adó öszvegéhez hozzá tétetik; s ezen arány az egyéni kivetésnél is akként meg tartandó, hogy személyadót csak az fizet, a ki valami közvetlen tárgyilagos, vagy vagyoni adót is fizet; s személy adó fejében mindenki – sem többet, sem kevesebbet – mint öszes egyébb adójának 1/10-ed részét fizetendi.

33. §. Végre még a közvetett adó nemeiből a rónok öszveírására, a pálinkakazántól járó, nem külömben az italmérési, s dohányárulási adó tartozik, de ezek a közvetlen (direct) adóról különösen lesznek sommázandók, s ezeknek elseje az egyéni kivetésnél is az országos rónok által meg határozott mennyiségben hajtatik be; a két utóbbiak pedig községenként külön öszvegekben határoztatván meg a rónok által, személyenként az egyéni kivetésnél fognak felosztatni.

34. §. A rónok ekként, az összeírás alatt lévő községre esendő minden adónemeket egybefoglalván; a rovatos táblázatba, úgy az összes adót, mint egyes rovatainak öszvegét, a kereset adót cathegoriák szerént egyénenként; szintúgy az italmérési és dohány árulási adót, szám és cathegoria szerént, a pálinka adót pedig egyenként is be iktatja, a táblázatot kir. városokban két, egyébütt három jegyzékben elkészíti s a törvényhatósági tisztviselővel, s községi bíróval és jegyzővel aláíratja.

35. §. Ezen törvényhatósági és községi tisztviselők azt, hogy az összeírás előttük ekként történt legyen, aláírásukkal bizonyítani, hivataloktóli elmozdítás terhe alatt köteleztetnek, mindazáltal, ha észrevételeik forognak fen, azokat az összeíráshoz csatolhatják, s ezt aláírásuknál is megjegyezhetik.

36. §. Ezen kifogási és észrevételi, jog, bár melly illető községbeli egyénnek is meg engedtetik, sőt ha ki magát az összeírás által igazságtalanul terheltetve érzi: észrevételeit, az öszveírásnak törvényhatóságilag történendő átnézése előtt, oda is be nyújthatja; s irántuki véleményét a közgyűlés határozatilag kijelentendi, és igazság szerénti tekintetbe vétel végett a pénzügyi ministerhez felterjesztendi.

37. §. Miután minden községnek adója a fent leírt módon, a pénzügyminister által meg állapíttatott; s a törvényhatósághoz, és országos adótárnokokhoz behajtás végett leküldetett, az adótárnokok magokat, a községenkinti adóbehajtásban csupán és egyedül ehez alkalmazandják; s az egyéni kivetésekbe nem bocsátkozandnak.

38. §. Mindazonáltal, ha a községi adószedők által, az összes adóilletőség az év folytában az adótárnoknak be nem szolgáltatott, a decemberi adószedés alkalmával, köteles az adótárnok magának, az egyéni adóvetési táblázatot előmutattatni: s tartozásokat behajtani; ha pedig behajthatlan tételek találkoznának, azokat a fenforgó okokkal egyetemben jegyzékbe tenni, miszerint semmi adótartozás más évre át ne menjen. A behajthatlanságok iránti véghatározat s azoknak, hol alapos okok forognak fen, elengedése, ha pedig a községi adószedő hanyagságából eredtek, ezekeni megvétele a pénzügyminister hatóságához tartozván.

39. §. Az egyéni kivetés iránti részletes rendelkezés, a törvényhatóságok meghallgatása mellett a pénzügyministerre bízatik. Mire nézve azonban a következő vezér elvek állapítatnak meg:

40. §. Az egyéni kivetést, kisebb királyi városokban az országos rónok, nagyobb királyi városokban a városi közgyűlés által választandó adóvető, megyékben és sz. kerületekben pedig a községi jegyzők teljesítendik.

41. §. A királyi városokban egyszer megválasztott adóvető időszaki választás alá többé nem esik, s hivatalából csak a városi tanács határozata következtében indítandó tisztügyészi per útján ítélet által mozdítathatik el.

42. §. A községi jegyzők, mint a végrehajtásnak közvetlen organumai, megyei és szabad kerületi tisztviselők fokára emeltettnek.

43. §. Választásuk következőleg történik. A törvényhatóság elnöksége által az illető község vagy községek felszóllítatnak, hogy a jegyzőségre három egyént jelöljenek ki; mit ha teljesítenek, a választás a megye vagy kerület által ezek közül történik, ha pedig nem teljesítenek, a kijelölés szint azon módon történik, mint a törvényhatóság más tisztviselőire nézve, s a választás is a megyei és sz. kerületi közgyűlés, vagy míg ez rendeztetnék, központi bizottmány által a többi tisztviselőkéhez hasonló módon eszközöltetik.

44. §. Az egyszer megválasztott községi jegyző hivatalából csak bírói ítélet által mozdíttathatik el: az e végetti tisztügyészi keresetnek, akár az illető község kérelmére, akár pedig különben is elrendelése a törvényhatósági közgyűlés vagy bizottmány hatóságához tartozván.

45. §. A hol egyes község nem elég népes arra, miszerint maga egy jegyzőt foglalatoskodtathasson, a törvényhatóságnak szabadságában áll több községeket egy jegyzőségben egyesíteni, s a jegyző lakhelyét kijelölni:

46. §. A községi jegyzők fizetéseit, a megyei vagy kerületi törvényhatóság határozza meg.

47. §. Ezen fizetést a községi jegyzők az illető község vagy községek, helybeli pénztárukból kapják; mivégett annak a községi költségvetésben évenkint fel kell vétetni. A hol több községek vannak egy jegyzőségben egyesítve, azoknak a jegyző fizetésébeni részeltetésük arányát szintúgy a törvényhatóság határozza meg.

48. §. A királyi városi adóvetők s illetőleg községi jegyzők, az adónak egyénenkinti kivetésében következőleg járnak el:

Kezökhöz kapván az országos rónok által kidolgozott, s a pénzügyminister által megállapított adólajstromot: annak egyes rovatait az illető egyének közt felosztandók, munkájukat nyilvánosan, s az illető egyének meghallgatásával hajtják végre, és pedig

A földadóra nézve.

49. §. A földadónak minden rovatát csak az illető földbirtokosok közt osztandják fel, olly módon, hogy a szántóföldekre és szöllőkre együtt, vagy külön külön meghatározott adóöszveget, csak a szántóföld- vagy szöllőbirtokosok fizessék, s egy tárgybeli adó, más tárgyra vagy személyre át ne ruháztassék.

A község földadója, cathegoriák szerint a törvényhozásilag megállapított egy bizonyos alosztálybeli kulcscsal levén számítva, az egyéni kivetés alkalmával minden földnemre több alosztályok megállapíthatók; de nem többek, mint a mennyi az illető törvényhatóságra, s illető földnemre nézve törvényben meg van határozva; s az egyéni kivetésnél csak ezen alosztályi kulcskülönbség alkalmaztathatik.

Például: X megye törvény által földadó tekintetében a 6-ik osztályba tartozik, mellynek szántóföldre nézve közép adókulcsa 9 kr. – Azon megyének X helysége a rónok által 4-ik alosztályba soroztatott, menynek adókulcsa 8 kr. minden hold szántóföld után. Van öszesen 1000 hold szántóföldje, tehát fizet szántóföldadót 133 frt 20 kr. Ennek kell az ottani szántóföldek közt felosztatni. De a határbeli földek különböző minőségűek, az egyéni kivetésnél tehát, ugyan annyi alosztály felvehető, mennyi a törvényben azon megyére nézve megállapíttatott, t. i. öt: s minthogy ezen, alosztályok adókulcsa 11–10–9–8–7 kr. holdankint, az egyéni kivetést szint ezen különbség szerint lehet osztályozni, olly formán, hogy egy hold szántóföldtől senki 11 krnál többet s 7 krnál kevesebbet ne fizessen; mindnyájan együtt pedig 133 frt 20 krnál sem többet, sem kevesebbet ne fizessenek.

A melly föld neme p. o. legelő vagy erdő, a község lakosai által közösen használtatik, az egyéni kivetés az egyéni haszonvét szerint számítandó.

Például ha egy bizonyos község 9-dik osztálybeli törvényhatóságba tartozván, bír 1000 hold legelőt, melly a 4-ik alosztályba soroztatván, holdjától 2 krjával fizet öszesen 2000 kr adót; a legelő közösen használtatik, s van a helységben 400 szarvasmarha, és 1000 juh, mellyből 10 darab egy szarvasmarhára számítható, öszesen 500 darab; mellyel a legelő adó öszvegét elosztván, minden darab szarvasmarha s minden 10 juh után 4 kr legelőadó fog fizettetni.

A házadóra nézve.

50. §. A házadó öszvege a rónok által meg levén határozva, ennek egyéni kivetésénél, a ház birtokosok meghallgatása mellett, a község különböző részeiben jövedelmezőség szerint több alosztályokat lehet megállapítani, de az összes házadó csak a hátbirtokosok által fizetendő s általuk e czím alatt sem több, sem kevesebb nem fizethető, mint a mennyi a rónok által házadó gyanánt az egész községre kivetve van.

Keresetadóra nézve.

51. §. A keresetadónak azon nemeire nézve, mellyek az illető lakosok személyszerinti jövedelmeinek fölbecslése szerint lettek a rónok által megállapítva, az egyéni kivetés már a rónok adólajstromában benfoglaltatván; ezekiránt nem új kivetésnek, hanem csak átírásnak leszen helye.

Ellenben a kézművesek és napszámosok kereseti adója osztályzati kulcs szerint levén a rónok által megállapítva, ezeknek egyéni kivetésében, az illetők meghallgatása mellett, szintazon eljárás követendő, melly fentebb az 50-dik §-ban a házadóra nézve kijelöltetett; azon megjegyzéssel: hogy a kézművesek keresetadója csak a kézművesek közt, a napszámosoké pedig csak a napszámosok közt leszen, az egyéni viszonyok tekintetbe vételével felosztandó.

Személyadóra nézve.

52. §. Miután az egyéni kivetésnél minden egyes adózónak, föld-, ház- és keresetadóbeli illetéke, meg lőn állapítva, minden személyre nézve a különböző czím alatti adók egy öszvegbe egyesíttetnek s az egyesített adó öszveghez annak tized része, személyadó gyanánt hozzá adatik.

A törvényhatósági házi adóra

és községi adóra nézve.

53. §. A pénzügyminister által községenkint meg levén állapítva, hogy házi és községi adó gyanánt az országos adó minden forintjához mennyi krajczárnak kell toldatni, – ezen arány az egyéni kivetésnél is megtartandó s az ezen adó fejében járó illeték, minden egyes személyadó öszvegéhez hozzá adandó.

54. §. A kir. városi adóvető, s illetőleg községi jegyző, a direct adónak egyéni kivetését ekkint elvégezvén, a kivetésről – két lajstromot készít, mellyben minden egyes személynek évi adója, úgy rovat szerint, mint öszesítve be írva, egyszersmind az is bejegyezve legyen: mennyit teszen egyénenkint az évi adónak egy havi részlete, – s az ekkint elkészített adólajstromnak egyik példányát a községi adószedőnek átadja, másik példányát pedig az illető törvényhatósági számvevőnek beküldi.

55. §. Az adóvető s illetőleg községi jegyző kötelességéhez tartozik még, minden egyes adófizetőnek adókönyvecskéjébe, azon évi adóját, s annak egy havi illetőségét bejegyezni.

Mellékadóra nézve.

56. §. A közvetlen adó kivetése alkalmával, egyszersmind a következő mellékadók is egyénenkint kivettetnek, s illetőleg összeíratnak ú. m.

a) Pálinkakazánadó.

b) Italmérési, s

c) Dohányárulási adó.

Ezen adókra nézve, minthogy a házi és községi adók kivetésénél alapul nem szolgálnak, külön adólajstrom szintúgy két példányban készítendő, s ezen adónemek az illetők adókönyvecskéjébe is külön beírandók.

És pedig a pálinkakazánadó minden változtatás nélkül a rónok összeírásából átíratik; ellenben az italmérési, és dohányárulási adó öszvege külön külön, az illető személyek közt – szintazon módon osztályoztatik, mint ez a ház- és keresetadóra nézve az 50-ik és 51-ik § §-ban el rendeltetett.

57. §. A ki magát az egyéni kivetés által igazságtalanul terheltetve érezi, okadatolt panaszával, visgálat végett, a kir. városi vagy más törvényhatóságokban a kerületi számvevőhöz folyamodhatik.

58. §. Ezen kerületi számvevők – megyékben és szabad kerületekben – az ezennel megszüntetett aladószedők helyébe lépnek, s tisztükhöz tartozik az egyéni kivetés ellen hozzájok adandó panaszokat, nem különben a községi adószedők számadásait megvisgálni, melly utóbbiaknak elővizsgálata azonban megyékben és sz. kerületekben a községi tanácsnak a jegyző közbenjöttéveli kötelességéhez tartozik.

59. §. Az adókivetés elleni panaszokat a számvevő megvisgálván, a kérdés végeldöntése végett a törvényhatóságnak véleményes jelentést teszen.

60. §. A törvényhatóság határozata ellen, a meg nem elégedő fél a pénzügyministerhez folyamodhatik, de ha panasza itt is alaptalannak bizonyodnék, az illető törvényhatóság által a vizsgálatban eljárt tisztviselő utazási költségeinek, s napidíjainak megtérítésében fog el marasztatni.

61. §. A kivetés elleni panasz ürügye alatt a kivetett adó fizetése fel nem függesztethetik. A panasz valósága esetében a határozat után kelletvén a beszámításnak eszközöltetni.

62. §. Az egyéni kivetés szerinti adószedés községi adószedők által történik, kiket a község maga választ; de az egyszer meg választott hivatalát mindaddig folytatja: míg vagy hűtelen avvagy rendetlen kezelés miatt el nem mozdíttatik, vagy pedig más okok miatt is adószedői hivatalra alkalmatlannak bíróilag nem ítéltetik.

63. §. Valamint egyéni kivetés tekintetében több községek egy jegyzőségbe egyesítethetnek; úgy ezen egyesítés az adószedésre is kiterjesztethetik. Mit az illető törvényhatóságok határoznak meg, s az adószedő fizetésébeni részvétet is, ugyan azon arányban, melly a jegyzőre nézve ki szabatott, meg állapítandják.

64. §. Kisebb kir. városokban az országos adótárnok, a községi adószedő tisztjét is teljesítheti.

65. §. A községi adószedő, a naplón kívül, mellybe minden bevételeket napról napra bejegyez, még egy különös adó behajtási lajstromot (incassatorium) is köteles tartani, mellybe minden adózó neve, évi adója s havonkinti illetősége külön rovatokban beírva, s az adóvető által aláírva legyen. Ezen lajstromnak ezeken kívül még az év tizenkét hónapjának megfelelő tizenkét rovattal kell elláttatniok, s minden adózó neve után az illető havi rovatba, az általa befizetett adómennyiségnek az adószedő kezével be kell egyénenkint íratni. Azon felül pedig minden adófizetésnek az illető adózó könyvecskéjébe is be kell jegyeztetni. – Ezen három oklevélnek, t. i. a naplónak, havi lajstromnak, és adókönyvecskének tökéletesen össze kell hangzani; különben az adószedő, mint rendetlen kezelő, hivatalából azonnal elmozdítandó; s csempészet esetében az okozott károk megtérítésén felül még mint tolvaj is büntetendő.

66. §. A községeket, adószedőket, s egyes adózókat, az illető adólajstromok s könyvecskék nyomtatott példányaival az illető törvényhatóságok látják el.

67. §. A községi adószedő, a beszedett adóöszvegből semmi esetben, senki utalványára semmi kiadást nem tehet, hanem a beszedett egész öszveget minden hiány avvagy levonás nélkül tartozik az illető országos adótárnoknak, – ki evégett havankint egyszer a községben megjelenik, – beszolgáltatni.

68. §. Az országos adótárnok a községek havi adójának átvételében akkint jár el, mint ez fentebb a 15., 16. és 17. szakaszokban rendelve van.

69. §. Az adótárnok köteles, a községi adószedő naplóját, a havi lajstrommal (incassatorium) egybehasonlítani; s az egybehasonlítás eredményét mind kettőn aláírásával bizonyítani; az átvett adómennyiséget magában a naplóban nyugtatványozni; magát pedig az átvételről ellenyugtatványoztatni, s ezt a 16-ik §. szerint láttamoztatni.

70. §. Miszerint pedig az adószedőnek kezelési hűsége folytonosan ellenőrizve legyen, az adótárnok köteles minden havi bevételkor, a községbeli adózók közül többeknek adókönyvecskéjét előkívánni, s azt az adószedő havi lajstromával (incassatorium) egybehasonlítani, különbség esetében a 17. §-bani eljárásnak lévén helye.

71. §. A behajtott adóból a törvényhatóságnak házi adó fejében s a községnek községi adó fejében járuló részt, az adótárnok az illető pénztárnoknak, előttemezett nyugtatvány mellett kiszolgáltatja; s arról ellennyugtatványt ad.

72. §. Az adótárnok irányábani számvétel tisztjét a rónok teljesíti, s a számadásokat felvisgálat végett a pénzügyministerhez beküldi. A községi adószedő számadásait pedig megyékben és szabad kerületekben a községi jegyző közbenjöttével a törvényhatósági számvevő visgálja meg; s visgálatáról az előforduló nehézségek iránti végelhatározás végett, a törvényhatósági számvevőszéknek jelentést teszen.

73. §. A rónok és adótárnok fizetéseit a pénzügyminister határozza meg, s az illető törvényhatóságok házi pénztárai fizetik; – valamint szintúgy a királyi városokbani adóvetők, s adószedők fizetését is; – a községi jegyzők és adószedők fizetéseit pedig, a megyék s illetőleg sz. kerületek határozzák meg, s a községek fizetik, melly fizetéseknek tehát, a törvényhatóságok s illetőleg községek házi költségvetésében számba kell vétetni.

74. §. Ezen fizetéseken kívül a rónok az általa összeírt adónak 1%-jét, az adóvető s illetőleg jegyző az általa kivetett adónak szintúgy 1%-jét, az adótárnok az általa községenkint átvett adónak hasonlóan 1%-jét, s a községi adószedő az egyénenkint behajtott adónak szintúgy 1%-jét veendik jutalomul. – A rónok és adótárnok százalékai az országos pénztárnak; az adóvetőé, s illetőleg jegyzőé a törvényhatóság házi pénztárának, az adószedőé pedig a községi pénztárnak esvén terhére. Melly végett a pénzügyminister, a törvényhatóság összes országos, házi, és községi adójának 1%-jét a házi költségvetéshez, a község összes adójának 1%-jét pedig a községek saját költségvetéséhez hozzá számítandja, s az illetőséget ekkint fogja meghatározni.

75. §. Ezen törvény végrehajtásával a pénzügyminister bízatik meg, ki egyszersmind felhatalmaztatik ezen törvény értelmében kötelező utasításokat készíteni, az előfordulható kétségeket eldönteni, s törvénnyel el nem látott egyes eseteket ideiglenesen elhatározni. Minden e részbeni eljárásáról a törvényhozásnak időnkint jelentést tenni köteleztetvén.

Ezt a törvényjavaslatot az országgyűlés már nem tudta letárgyalni.

C. 8. ·/·

Törvényjavaslat

az ország 1849-dik évi közszükségeinek fedezése végetti hitel nyitásról.*

Ez a törvényjavaslat a tárgyalásokon külön nem szerepelt. Kossuth összesítve 61 millió frt papírpénz kibocsátására kért és kapott felhatalmazást. (Vö. a B. 9. számú javaslattal).

A mennyiben a jelen törvényhozás által 1849-re megállapított költségvetést, a kijelölt közjövedelmek nem fedezendnék; az ország 1849-dik évi közszükségeinek fedezése végett, az ország kincstára számára 45 millió pfrt erejeig hitel nyittatik.

Ennek következtében:

1. §. Az ország pénzügyministere felhatalmaztatik, azon 16 millió pfrton felül, mellynek az 1848-diki második félévi szükséglet tekintetéből, kölcsön útján vagy kamatlan pénzjegyek kibocsátásával fedezésére a T. t. cz. által már felhatalmaztatott, még 45 millió pfrt erejeig kölcsönt venni, vagy kamatlan papiros pénzt kibocsátani.

20 §. Ezen felhatalmazást azonban a kijelölt határig csak azon mértékben leszen szabad használnia, a mennyiben a közjövedelmek a megállapított költségvetést nem fedezendnék.

3. §. Mindazon feltételek és biztosítékok, mellyek az 1848-ra szánt 16,000,000 pfrtnyi hitelre nézve a T. t. czikkben úgy a kölcsön, mint pénzjegy kibocsátás iránt megállapítattak, ezen 45 millióra is világosan kiterjesztetnek.

4. §. Különösen a kibocsátandó kamatlan pénzjegyekre nézve rendeltetik, hogy azoknak teljes névszerinti értéküket a közállomány minden mostani s jövendőbeli közjövedelmeivel ezennel biztosítván azok minden országos és közpénztárakban teljes névszerinti értékben, ezüst pénz helyett elfogadtassanak. – Ezen kívül

5. §. A közállomány ezennel azt is biztosítja, hogy a jelen és a T. t. cz. alapján kibocsátandó magyar kamatlan pénzjegyek 1852-dik esztendőtől kezdve minden évben legalább 3 millió pfrt erejéig le fognak törlesztetni; kivévén mindazáltal azon esetet, hahogy a kibocsátandó pénzjegyek egész öszvegének forgalomban hagyása a közjólétre nézve jótékonynak és kívánatosnak mutatkoznék; miről a törvényhozás fog annak idejében határozni.

6. §. Annyi azonban ezen esetre is már most eleve meghatároztatik: hogy a törlesztésnek csak azon esetben szabad vagy meg nem kezdetnie, vagy évenkénti rendes folytatásának felfüggesztetnie; ha időközben az ország kincstára elegendő ezüst pénzzel leszen ellátva, miszerint az ország pénzügyministere elrendelhesse, hogy a forgásban maradandó pénzjegyek, az előmutató kívánságára, az ország pénztárainál akármikor ezüst pénzre felváltassanak. – Míg ez meg nem történhetik, addig az 5. §-ban elrendelt törlesztésnek rendes folytatásaért a közállomány ezennel kezeskedik.

7. §. A pénzügyminister ezen törvény végrehajtásával megbízatik, ki ezen pénzügy munkálat állásáról s eredményéről törvényhozásnak évről-évre nyílt számadást adni köteles leend.

Egykorú nyomtatvány. O. Lt. Arch. Regnic.
Lad. XX. 22. Fasc. 2. A. No. 313.a
O. Lt. 1848–49-es nyomtatványok, kelet alatt
(egyes részek).

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem