491.
Budapest, 1848 szeptember 11.
Kossuth és Szemere kiáltványa a főváros polgáraihoz: a fővárosban biztosítani kell a rendet és a békét.
Az országgyűlés által ő felségéhez küldött választmány, mint szinte az ott járt ministerek is, óhajtott törvényes eredmény nélkül térvén meg, a ministerek lemondásaikat a nádor főherczegnek benyújtották.
Ez események az országgyűlést mély fájdalommal tölték el, mivel eképen a nemzet összes akarata nem teljesedett és a felelős kormány tagjainak tanácsadásai mellőztettek. Az ország függetlenségének és a nemzet szabadságának veszedelmes ármány és idegen befolyás foglalja el azon helyet a királyi szék körül, melly egyenesen és csak a felelős tanácsosokat illeti. –
A képviselőház e mai napon kijelenté, hogy a haza rendkívüli állapota rendkívüli eszközöket, rendkívüli sietséggel kíván; a képviselőház kijelenté, hogy míg új ministerium alakíttatik, az előbbi ministeriumnak helyén maradni kell, mivel kormányt az ország, kivált jelen veszedelmei közt, egy pillanatig sem nélkülözhet. És miután a többi ministerek azt tovább folytatni vonakodtak, alólírottak, a képviselőház kijelentett bizalmából is, tisztöknek ismerték megtartani a hatalmat addig, míg az új ministerium megalakíttatott.
És siet felhívni a főváros polgárait, hogy legyenek csendben és rendben, mert a czéltalan háborgás a szabadságnak nem szülő anyja, hogy épen a legnehezebb kérdések megoldására szükséges a leghiggadtabb nyugalom, hogy vállvetve közös értelemmel, egyesült akarattal biztosítsák a főváros kebelében a rendet és békét; mert a fegyveres erőt csak így lehet elszállítani oda, hol a hazának reá legnagyobb szüksége van.
De egyszersmind ébren legyünk. Kivívtuk a nemzet szabadságát és függetlenségét a nélkül, hogy másokét bántottuk és csonkítottuk volna; ezt őrizzük meg, védjük meg, a király iránti azon hívség alapján, melly hívség tulajdona volt nemzetünknek mindig; akkor is, midőn kebelét a fájdalom keserűsége töltötte el.
Kik a koronának azokat tanácsolták, a mik legújabban történtek, annak ellenségei; mivel a nemzet lelkében megingatták azon bizodalmat, melly a királyi székeknek egyedüli alapja; mi pedig azt meg akarván védeni ármány és erőszak ellen, a koronának a leghasznosb szolgálatot tesszük, midőn a nemzetet ébrenlételre intjük azon ármányok ellenében, mellyek szeretett királyunk személyét és székét környezik.
Éljen a király, éljen szabadságunk és függetlenségünk!
Budapest, sept. 11-kén 1848.
Közlöny, 1848. szeptember 13. (96. szám)
487. l.
Kossuth Hírlapja. 1848. szeptember 14. (65.
szám) 295. l.