54. [Budapest], 1848 április 26. Pulszky Ferenc pénzügyminisztériumi államtitkár rendeletei a salétromgyártás ügyében.
54.
[Budapest], 1848 április 26.
Pulszky Ferenc pénzügyminisztériumi államtitkár rendeletei a salétromgyártás ügyében.
[Budapest], 1848 április 26.
Pulszky Ferenc pénzügyminisztériumi államtitkár rendeletei a salétromgyártás ügyében.
a) Vay Miklóshoz a kamat nélküli előlegről, az új szerződésről, miniszteri biztosi kinevezésről.
Excellentiádnak a tiszai kerületekbeni salétromtermelés* ügyében a ministériumhoz intézett előterjesztése,* s illetőleg folyamodása következtében van szerencésm Excellentiádnak tudtul adni, hogy a pénzügyminister rendeletéből
A salétromtermelés középpontja Debrecen és Nagykálló vidéke volt. Itt voltak a legjelentősebb salétromfőzők, rajtuk kívül csak Zarándfalva (Moson megye) salétromfőzését tekintették számottevőnek. Több kisebb főző is működött az országban. A termést a kamarának kellett eladni. Fényes E.: Leírása. I. 88. l.
Nincs a fogalmazvány mellett.
1. a kívánt kamat nélküli előlegezés 10,000 pengő forinttal Excellentiádnak megadatni rendeltetett azon feltétel alatt, hogy ezen öszveg a salétromfőzés Debreczenben levő részére be tábláztassék, s a visszafizetés úgy történjék, hogy a termelt salétrom átadásánál annak egész ára mindig ezen öszvegből levonassék, míg a lerovás tökéletesen meg nem történik. Mi iránt az illető fizető hivatal szintén mai napon utasítással láttatott el.
2. A kívánt áremelés vagy pedig az egész intézetnek átvétele iránt a pénzügyminister hajlandó a tiszai kerületekbeni salétromtermelésre és tisztázásra nézve új szerződésre lépni,* megjegyezvén, hogy a salétromnak debreczenbeni átvételére nem állhat reá, az előlegezési rendszert elfogadni kész, az áremelésre nézve még bővebb felvilágosítást megkíván, s annak szükségességéről az eredeti számadások összevetéséből akar meggyőzetni.
A pénzügyminiszter június 9-én kötött szerződést Vay Miklóssal a Tisza, a Maros és az erdélyi határszélek közt fekvő kállói kerület salétromtermelésére. A szerződés megújítja az 1800. február 9-i szerződést. A 9. pontból álló szerződés szerint. Vay Miklós köteles évenként 2000 mázsa kristály-salétromot előállítani, amit a kincstár mázsánként 30 forintért vesz át. Ez az ármegállapítás 3 évre érvényes. Vay Miklós a kormány engedélye nélkül senkinek salétromot nem adhat el. A kincstár a már előlegezett 10 ezer forinton felül még 15 ezer forintot ad előlegként kamat mentesen Vay Miklós köteles a salétromtelepeket jókarban tartani és tovább fejleszteni. Azt is vállalja, hogy az említett kerületeken kívül nyers salétromot, amelyeket korábban Budáról Bécsbe szállítottak „tisztáltatás” végett átveszi és a saját telepén tisztálva a kincstárnak eladja. O. Lt. Contractus, Conventiones, Transactiones T. 20. Nr. 118.
3. Excellentiád a salétromtermelésre nézve a tiszai kerületben ministeri biztosnak neveztetik ki, miről az illető törvényhatóságok tudósíttatni fognak azon felszólítással, hogy e részben ha Excellentiád törvényes kérelmekkel hozzájok fordulna, segedelmére legyenek.
Fogalm. O. Lt. Pénzügymin. Elnöki 106/1848
b) A tiszántúli kerület törvényhatóságainak értesítése a kinevezésről.
A haza jelen körülményei köztt a salétromnak, mint a lőpor legszükségesebb s fő alkat részének termelése, melly az országos pénztárnak is egyik meg nem vetendő bevétel forrása, kitűnőbb figyelmet igényelvén, e törvényhatóságnak ezennel tudtára adatik: hogy e részben báró Vay Miklós ő Excellentiája azon területben, melly az erdélyi határ, a Tisza, a Maros köztt fekszik, Ministeri biztosnak neveztetett ki, hogy a salétromtermelést, a hadügyministerium felügyelése alatt, ezentúl is kizárólagosan kezelje.
Felszóllíttatik továbbá ezen törvényhatóság: hogy ministeri biztos úrnak, ha a salétromtermelés ügyében törvényes kérelemmel hozzá fordúlna, segedelmére legyen, s ezen iparágot továbbá is pártolja.
Fogalm. O. Lt. Pénzügymin. Elnöki 105/1848.
Ez a rendelet Szatmár, Csongrád, Békés, Bihar, Szabolcs és Heves vármegyének, Debrecen városnak, a Jász-Kun kerületnek és a Hajdú városoknak szólt.
