81. Pest, 1848 május 1. A Pesti Hírlap közlései a pénzügyminiszter tervezett pénzügyi műveleteiről és Pulszky Ferenc megbízásáról.
81.
Pest, 1848 május 1.
A Pesti Hírlap közlései a pénzügyminiszter tervezett pénzügyi műveleteiről és Pulszky Ferenc megbízásáról.
Pest, 1848 május 1.
A Pesti Hírlap közlései a pénzügyminiszter tervezett pénzügyi műveleteiről és Pulszky Ferenc megbízásáról.
Értésünkre esett, hogy a pénzügyminister a napokban a pesti kereskedelmi bank igazgatóival és a pesti kereskedelmi testület* nehány jelentékenyebb egyéneivel értekezést* tartott az iránt: minő pénzügyi munkálattal lehetne legczélszerűbben úgy az ország jelenlegi rendkívüli szükségleteit fedezni, mint egyszersmind a kereskedés nyomasztó állapotán segíteni, s a középponti vasút mihamarábbi tökéletes kiegészítését előmozdítani.
A Pesti Királyi Kiváltságos Nagykereskedő Testület a bel- és külkereskedelem előmozdítására alakult 1846-ban. A Testülettel Kossuth már ezelőtt is kapcsolatban volt. A nagykereskedők testülete mellett működött Pesten a Polgári Kereskedők és Kalmárok Testülete, továbbá az Izraelita Kereskedői Testület. Pólya J.: A pesti polgári kereskedelmi testület és a budapesti nagykereskedők és nagyiparosok társulata története. Budapest, 1896. 32 s köv. l.
Vö. az 51. számmal.
Igen valószínű, hogy kamatos kincstár-utalványok fognak kibocsáttatni négy, 4 1/2, 5 s 5 1/2 %* kamattal, 3, 6, 9 és 12 hónapra szólók, mellyeknek segítségével a többi hónapok alatt befolyandó közjövedelmekkel előre nagyobb öszletekben lehetvén rendelkezni, a pénzügyminister nemcsak azt reméli, hogy az ország rendkívüli közszükségeit, minők p. o. a nemzetőrség fölfegyverzése s talán egy mobilis őrseregnek önkénytesekbőli felállítása, gyorsabban elláthatandja, mint, ha csak havonkénti részletekben fordíttatnék e czélra a közjövedelmeknek azon része, melly a rendes költségek födözésén felül felmarad; – hanem egyszersmind olly tartaléktőkét is vél előteremthetőnek, mellynek alapján tökéletesen fedezett s a pénztárnál akármikor ezüstre beváltható s különben is minden közpénztárakban teljes névszerinti értékben ezüstpénz gyanánt elfogadandó kisebb kamatlan kincstári jegyeket lehessen kellő óvatossággal kibocsátani.*
Az eredetiben a % hiányzik.
Ez volt az első bejelentés a pénzügyi kormányzat tervezett pénzügyi műveletéről, nyilvánvalóan Kossuth tudomásával. Az áprilisvégi tárgyalások teljesen tisztázták az irányelveket. Kossuth elsőnek kamatos kincstárutalványok kiadását tervezte, hogy az így befolyt pénzek révén egyszerre nagyobb összeggel rendelkezhessék. Egyrészt fedezni akarta a rendkívüli kiadásokat, másrészt pedig az összegyűlt ezüstből alapot akart teremteni biztos fedezetű kamatlan bankjegyek kibocsátásához. A két egymásba kapcsolódó pénzügyi művelettől a kormány jelentősebb összegeket várt az előtte álló feladatokhoz, egyúttal pedig a pénzhiány és a pénzváltás körüli bajok enyhítését remélte. A kisebb (1–2 forintos) kincstári jegyekkel a pénzbeváltás nehézségein akartak segíteni, minthogy elsősorban az aprópénzben volt hiány, de egyszersmind a pénzügyi kormányzat kerülni akarta az ellentétek teljes kiélezését az Osztrák Nemzeti Bankkal, amelynek kiváltsága volt Magyarország ellátása bankjegyekkel és amelynek 10 forintosnál kisebb bankjegyei nem voltak forgalomban.
Mint halljuk, a pesti kereskedelmi bank fel van szólítva, nyilatkozni a kibocsátás módjára s azon viszonyra nézve, mellybe a bank a státus irányában ezen kibocsátást illetőleg lépne.
A pénzügyminister, ha jól vagyunk értesítve, ezen kisebb kincstári jegyek kibocsátását csak két úton szándékozik eszközölni, ú. m. a banknak és a központi vasút-társaságnak tökéletes fedezet mellett adandó kölcsön útján,* s ezt is mindig csak olly mértékben, hogy két- és félszernél több jegy ne tétessék forgásba, mint amennyi ezüst-pénz a beváltás szakadatlan eszközlésére a pénztárban készen leend.
Ezzel a volt a kormány célja, hogy az új pénz egy részét a bank útján a kereskedelmek és az iparnak juttassa, a vasúttársaság segítségével pedig a további vasútépítést előmozdítsa.
E szerint 4–5 millió pgő pénz alapján, tökéletes hypothecális fedezet mellett, 10–12 1/2 millió forintnyi pénztári jegy bocsátatnék ki, s ez volna a maximum, min túl a kibocsátás nem terjeszkednék, a bank és a központi vasút-társaság a nekik adandó kölcsöntől csak annyi kamatot fizetnének, mennyi kell, hogy az alapszerzés végett kibocsátandó kincstári utalványok kamata fedeztessék, a visszafizetést pedig olly részletekben tatoznának teljesíteni, hogy a kibocsátandó jegyek 10 év alatt egészen letörlesztessenek.
Tagadhatatlan, hogy a forgópénz szűke naponként mindinkább érezhető; a közönség már hosszabb idő óta bizalmatlansággal viseltetik a bécsi bankjegyek iránt. Ezen bizalmatlan ugyan nem alapos, de létezik tagadhatatlanul, – minélfogva nálunk is az történik, a mi mindig és mindenütt történt, midőn a forgásban levő papírpénz hitelét kezdette veszteni, t. i. az ezüst pénz mindinkább eltűnik a forgalomból, mi által a pénz kétszeresen kevesedik, a bankjegyet beváltják az emberek ezüstre, s az ezüstpénzt elzárják, a beváltott bankjegy pedig megsemmisíttetik.* – Ezen állapoton, melly a kereskedésre s közvetve az iparra és földmívelésre igen nyomasztólag hat, egy-két forintos pénztári jegyek kibocsátásával lehetne alkalmasint legczélszerűbben segíteni. Ha ezt a pénzügyminister azon óvatossággal s azon határok között eszközlendi, mellyeket főbb vonásaikban fennebb érinténk: ez leszen alkalmasint a legszilárdabb pénzügyi munkálat, melly valaha papirospénz kibocsátásában történt.
Az ezüstre beváltott bankjegyeket, mivel ezüstfedezetük nem volt, ki kellett vonni a forgalomból és meg kellett semmisíteni. A pénzhiány tehát a bankjegyek beváltásával és a bankjegyekért kapott ezüst elrejtésével valóban kétszeresen növekedett.
* * *
A pénzügyi ministérium személyjegyzékében Pulszky Ferenc mint állodalmi titkár jelenik meg. Ezen állása azonban, ha jól vagyunk értesítve, csak ideiglenes. Pulszky jelenleg a pénzügyi tárczához tartozó tárgyak intézésével – a hatóságokhoz szóló rendeleteket kivéve – csak a pénzügyi minister egészsége helyreállásaig van megbízva.* Az ő rendeltetési helye Bécs, miként mi is óhajtók, a külügyi ministériumnál.*
Vö. a 74. számmal.
Pulszky Ferenc – mint maga írja – „május első felében” ment Bécsbe. Életem. 316. l.
Pesti Hírlap, 1848. május 2. (45. szám) 390. l.
