96. Buda, 1848 május 8. Kossuth hivatalos közleményei a köztisztviselőkről, a dohánybeváltásról és saját helyettesítéséről.
96.
Buda, 1848 május 8.
Kossuth hivatalos közleményei a köztisztviselőkről, a dohánybeváltásról és saját helyettesítéséről.
Buda, 1848 május 8.
Kossuth hivatalos közleményei a köztisztviselőkről, a dohánybeváltásról és saját helyettesítéséről.
I.
A kormánykinevezéstől függő közhivatalok ekkorig kétféle díjfizetéssel voltak terhelve; egyik az úgynevezett tiszti jellemi díj (Character-Taxe), másik a tiszti nélkülözési díj (Carenz-Taxe). Az összes díjjövedelemből, melly 1847-ben 75,158 ftra ment, csak 4227 ftot tett az, a mi másnemű kisebb díjakból jött be, az egész többi öszlet az említett tiszti fizetési díjak rovására esik. A pénzügyminister a törvényhozás közbejötte nélkül nem érezheti magát felhatalmazottnak a közjövedelmek ezen ágának megszüntetésére, melly a köztisztviselők adóját helyettesíti, hanem arra magát felhatalmazottnak érzi, hogy a díjazási rendszert akként javítsa, miszerint egy részről ugyan a közjövedelmek csorbát ne szenvedjenek, más részről azonban a díjfizetés kevésbbé terhes legyen, mint ekkorig volt. Annálfogva közhírré tétetik, hogy az újdonkinevezett hivatalnokok által fizetni tartozott díjak a már épen munkába vett rendezésig függőben maradnak, majdan a javított rendszer számvetési alapján levén az illetők fizetéseikből a kincstár számára levonandók. Melly rendeletről minden illető kincstári fizető-hivatalok ezennel hivatalosan értesíttetnek.
II.
Számos olly volt köztisztviselő, kik vagy hivatalaikból lemondottak, vagy kiknek hivatalaik megszűntek, a fizetéseikből levont részletek öszletét a kincstár által visszafizettetni azon oknál fogva kérik, mivel ezen levonásokat nyugdíjazási alapul szolgálóknak ítélik. A pénzügyminister ezennel kötelességének ismeri közhírré tenni, hogy az illy kérelmeknek hely azon oknál fogva nem adathatik, mivel nyugdíjazási alap fejében semmi közhivatalnok fizetéséből semmi levonás nem történt, s az ekkorig fizetni szokott tiszti jellemi és nélkülözési díjak tisztán és egyedül hivataladó természetűek, s mint illyenek a nyugdíjazásal elannyira semmi összeköttetésben nem állottak, hogy az illy díjfizetéseknél nemcsak semmi tekintet nem volt arra: nyugdíjpénz-igénnyel járnak-e az illető hivatalok, avagy nem; de sőt még olly hivataloktól is megkívántattak, mellyek, bár kormánykinevezéstől függnek, nem közvetlenül az ország kincstárából fizettetnek, millyenek például a főispánságok. – Az illy visszafizetési kérelmeknek tehát hely teljességgel nem adathatván, ez, szükséges alkalmazás végett, ezennel közhírré tétetik.
III.
Az ausztriai kincstár számára Magyarországban vásároltatni szokott dohánybeváltásra* nézve az ügykezelésnek két ága forog fen, egyik: a termesztőkkel kötött szerződések, a másik pedig azon szokás, minélfogva junius végeig az előre megszabott árak s osztályozás szerint a beszolgáltatott dohány mindenkitől átvétetett, tekintet nélkül arra, valjon termesztő vagy kereskedő tette-e a beszállítást. A magyar kincstári jövedelmekkeli rendelkezés ezelőtt a bécsi udvari kincstártól függvén, ez a magyar királyi kamara főfizetőhivatalánál a dohánybeváltóügynökség számára időnként bizonyos meghatározott hitelt szokott nyitni, melynek következtében a magyar kamara a vidéki kincstári pénztárakat az e czélra kirendelt pénzekkel el szokta látni.
A magyarországi dohánytermés beváltása és feldolgozása a bécsi kormány kezében volt mint monopólium. Kossuth ez ellen semmit sem tett, csak azt nem engedte, hogy a bécsi udvar a dohánybeváltáshoz a magyarországi jövedelmeket használja fel.
A melly perczben ő felsége kegyelmes parancsára Magyarország felelős pénzügyminiszterségét átvettem, azon kötelességet éreztem reám ruházottnak, hogy az ország közjövedelmeiből egy fillér se fordíttassék oly czélokra, miket a törvény meg nem enged. A törvény azt rendeli, hogy ő felségének háztartására, a magyar hadsereghez tartozó segéd-hadtestületek ellátására és a közös diplomatia költségeire három millió és nem több fizettessék; a magyar pénzügyminiszternek tehát nem szabad a bécsi pénzügyi igazgatóság számára egy fillért is kiadni, melynek a törvény által kirendelt három millió rovására beszámítása ő felsége által nem utalványoztatott. Mivel pedig értésemre esett, hogy a pesti sóhivatal egy, még az előbbi kormány alatt történt rendelkezésnél fogva, folyó évi ápril 18-án a dohánybeváltási pénztár számára 100,000 pftot vett fel a magyar kincstár főfizetőhivatalánál, a nélkül, hogy ez nekem bejelentetett volna: én ezen 100,000 ftot a kincstári főpénztárba azonnal visszatétetni annálinkább kötelességemnek ismertem, mivel ezen százezer forintnak a törvény által kiszabott három millió rovására beszámítása iránt ő felsége nevében nem kaptam rendeletet. Egyúttal azonban el nem mulasztottam, a magyar külügyminiszter útján, az ausztriai pénzügyminiszteriumot értesíteni, miként én remélem ugyan, hogy ő felsége azon költségeken kívül, melyek a Magyarországbani segéd-haditestületek ellátására szükségesek, a törvényileg kiszabott 3 millió rovására az utalványoztatásokat a mostani szoros körülmények között annyival inkább kíméletesen méltóztatandik elrendelni, mivel márczius végeig a folyó számadási évben a magyar kincstár által a bécsi pénztár számára már közel negyedfél millió, más egyéb, szintúgy nem magyarországi czélokra pedig (a katonaság számára, a hadi adón felül kifizetett 2.234,363 forinton kívül, közel 700,000 ft.) fordíttatott, összesen tehát e czélokra a folyó számadási év első öt hónapjában 6,192,777 ft. fordíttatott:* mindamellett is valamint a törvényen túl semmit, úgy a törvényen belül minden jogos és méltányos igényt a lehetségig teljesítni kész vagyok; tudósítom tehát az ausztriai pénzügyminiszteriumot, miként én a magyar kincstári költségkönyvekben a törvény által kirendelt három millió számára külön számadási lapot nyittattam, a Magyarországbani segédhaditestületek ellátásának költségeit a magyar hadsereg költségeitől különválasztva, ezen három millióba fogom beszámíttatni, s bármely más fizetést is az ausztriai pénzügyminiszteriumnak a magyar külügyminiszter útján hozzám érkezendő megkeresésére csak úgy s oly feltétel alatt fogom teljesíttetni, ha az az említett három millió rovására beszámíttatik. És mivel a fenérintett dohányvásárlási 100,000 frtnak ily módoni beszámíthatására nem voltam megkeresve, természetes, hogy azt kiadatni meg nem engedtem, hanem az ország kincstárába visszatétetni parancsoltam.
Vö. a 29. számmal.
Semmi sem lehetett tehát előttem váratlanabb, mint midőn tegnapi napon biztos kútfőből arról értesültem, hogy az ausztriai pénzügyi igazgatóság a dohánybeváltása előtt junius utoljáig kitűzetve volt határidőt rögtön hat héttel megrövidíttette, s f. évi május 15-re szorította legyen, azon kijelentéssel, hogy ezen megszorítást a magyar pénzügyminiszter ellenséges indulatú azon rendelkezése miatt találta magát megtenni indíttatva, miszerint az e czélra szükséges pénzeket nemcsak megtagadta, de már az előbb utalványozottakat is visszafoglaltatta. És az ausztriai pénzügyigazgatóság ezen ürügyet még azon insinuatióval tetézi, hogy mármost a magyar dohánytermesztők a magyar pénzügyminiszter ellenségeskedésének tulajdonítsák, ha dohányuk nem fog megvétetni.
Ismervén törvényes kötelességemet, annak teljesítésében semminemű ürügyek s alaptalan insuniátiók által nem hagyom magamat megzavartatni, és sem most, sem jövendőben a magyar kincstárból az ausztriai pénzügyminiszterium számára egy fillért sem engedek fizettetni, hacsak ő felsége által az ily fizetésnek a törvényszabta három millió forint rovására beszámíthatása iránt nem utasíttatom; de midőn ezt teszem, a jogosság és méltányosság ösvényén lenni annyira meg vagyok győződve, miszerint semmit sem kételkedném ezen egész történetet az általam mindig és mindenben szeretett nyilvánosság elébe bocsátani; balmagyarázatok kikerülésére csak még azt jegyezvén meg, hogy ezen fenyegetett dohánybeváltási megszorítás a termesztőkkel kötött szerződésekre természetesen nem értetik; én pedig a neheztelt 100,000 forintot – gondolom – szintoly tökéletes joggal rendeltem letartóztattani, mint a minő joggal letartóztattattam, s a körmöczi pénzverőházba utasíttattam azon bányászati arany és ezüstküldeményeket, melyek hivatalkoskodásom kezdetén Bécs felé útban voltak.
IV.
Betegeskedésem miatt budai magányomba azért vonultam vissza, hogy a hivatalos látogatásoktól egy kis időre megkíméltetve, egészségemet – ha még lehet – visszanyerjem, s megkísértsem elhárítani azon erőkimerültséget, melly ha tart vagy súlyosbodik,* hivatalomróli véglemondásra kényszerítene. Czélomat azonban visszavonulásommal nem értem el, mert a hivatalos igénybevételek s látogatások meg nem szűntek, s annak következtében betegeskedésem javulás helyett súlyosbodott. Nekem a ministerség nem öröm, hanem olly teher, mellytől megválhatni boldogságomnak tartanám, s így nem magam személyes érdekében, hanem azon hivatalos felelősség méltánylása tekintetéből, melly beteg vállaimon feküszik, szólítok fel mindenkit, legyen szíves engem minden hivataloskodási igényektől megkímélni; s minthogy Pulszky Ferencz státustitkár úr a külügyministériumhoz megyen által, a pénzügyministériumot illethető minden jelentésekkel s folyamodásokkal állodalmi tanácsos Duschek Ferencz osztályigazgató státustitkár urhoz Budán a kincstári épületben, az elfogadásokra általa kiszabandó órákban járulni, mivel én Budáról eltávozni kényteleníttetem,* s orvosi rendeletnél fogva a szokott ezerféle idegingerlő magánkérelmekkel egy időre nem foglalatoskodhatom, s annálfogva semmi hivatalos látogatást el nem fogadhatok.
Pulszky leírása szerint Kossuthot már az 1847–48. évi rendi országgyűlés küzdelmei kimerítették, a minisztérium megalakulása után a nádor vezetése alatt tartott minisztertanácsok és a miniszteri értekezletek vették igénybe idejét. A költségvetést kellett előkészítenie és pénzről kellett gondoskodnia, miután Bécs a naptári év első negyedében több, mint félév jövedelmét már elhasználta. Kossuth hogy „idegeit megnyugtassa s időt nyerjen a munkához”, Budán, a Krisztina-városban vett lakást, „mely akkor még nem volt annyira beépítve mint most s fákban s kertekben bővelkedett.” Életem. I. 310. l.
Pár napra Gödöllőre ment. Széchenyi naplójegyzetei szerint 11-én, 12-én még Kossuthnál tanácskoznak, aki köpenyegbe burkolja magát, lázas. Utána pár napig nem szerepel a miniszteri megbeszéléseken. 20-án jön be Gödöllőről. Sz. I. Ö. M. VII. 311–318. l.
Kelt Budán, Május 8. 1848.
Kossuth Lajos.
pénzügyminister.
pénzügyminister.
Pesti Hírlap, 1848. május 10. (52. szám)
419. l.
Közli (a III. és a IV. számot) Pap D.:
Okmánytár I. XLV. sz.
419. l.
Közli (a III. és a IV. számot) Pap D.:
Okmánytár I. XLV. sz.
