141.
Parndorf, 1848 október 17.
Csányi László tudósítása Pulszkynak Bécsbe.
Tegnap, amidőn már nem csak előseregeink, de táborunknak egyéb részei is, sőt már a főhadiszállásnak is nagy része a Lajtán átkelt, határozott parancsot vettünk az orsz. gyülésétül, hogy egyedül a magunk határainak védelmére szorítkozzunk, mivel az osztrák orsz. gyülés mindeddig Jellacsichot ellenségnek ki nem nyilatkoztatta. Eszerint nem tehetnék mást, mint engedelmeskedni, és vissza vonulni. Vérző szívvel tellesítém ezt jelenlétökben Hauch és Lescinszky bécsi barátainknak. Lett volna kedvünk az éjt osztrák földön tölteni, de tartván attul, hogy portyázóink között ütközetre, lövöldözésre kerülhet a dolog, és azon esetben visszavonulásunk félelemből eredett hátrálásnak hírleszteltethetett volna.
Ma mint tudod, a dolgok ismét változtak. Küldjétek embereket, a vasút kész, vegyétek reá Böhmet, hogy Szimaringnál idább jöjjenek elejbénk a bécsiek, és mi megyünk. Megyünk mi, ha Kossuth eljövend, talán a nélkül is, mert az hozand magával népet, és hozand lelkesülést. Meg nem foghatom, miért Szimaringnál tovább jönni a bécsiek nem akarnak, hisz ha van mobilizált sergetek, könnyő tovább jönni. Nagyobb valószínűséggel fogunk mi küzdeni, és nagyobb siker reményével a bécsiek. Higyjed, hogy én minden feltételek nélkül mennék, mert be látom, hogy a bécsi akármennyi segéllyel, bár kicsi legyen is az, vesznünk kell, így magunkra hagyatva még inkább veszve leszünk, és akkor veszünk becsületünk feláldozásával, ami örök halál. De nem tehetünk róla, ha mások máskép gondolkoznak, és gondoskodnak. Azért úgy igyekezzél intézni ügyünket, hogy az óvatosabb résznek is elég tétessen.
Irj kérlek, mert tudósításaid késedelme, aggodalmat okoz. Isten velünk, vagyok hű barátod
S. k. eredeti. Hadtört. L. t. 1848/49-i vegyes anyag 1848: 10: 27.