181. Budapest, 1848 október 24. Az OHB válasza Raics főhadnagy békeközvetítő ajánlatára.
181.
Budapest, 1848 október 24.
Az OHB válasza Raics főhadnagy békeközvetítő ajánlatára.
Budapest, 1848 október 24.
Az OHB válasza Raics főhadnagy békeközvetítő ajánlatára.
Raics Konstantin határőr-főhadnagy hosszú beadványban fordult az OHB-hoz és hét pontban felsorolta azokat a feltételeket, amelyek alapján a Délvidéken létre lehetne hozni a megbékélést a magyarok és szerbek között. (Magyarul közli Pap D. i. m. 144. s köv. l.) Az OHB a beadványra az alábbi választ adta:
Raics Constantin föhadnagy-auditor ur előterjesztéseinek részleteibe a bizottmány nem bocsátkozván, nagy részén nem is helyeselhetvén, azon akaratát, hogy a rácz népet a békés egyetértésre vezetni törekedik, teljesen méltányolja.
Az utolsó országgyülés élő bizonyságát adja annak, hogy nyelvök és vallásuk szabad gyakorlatát biztosítani kívánta. Vallási congressusokat melyet a régi német kormány félszázad óta nem engedett meg, megtartani elrendelte. Kimondatott a jogegyenlőség és hivatalképesség vallás- és nyelvkülönbség nélkül. A határőrök követküldési joggal ajándékoztattak meg A ministerium kiadta a rendeletet, hogy a határőrök javaiknak teljes birtokosaik legyenek, robot és dézsma nélkül, hogy mesterséget és kereskedést mindenki tanulhasson és űzhessen. De mind ezen engedélyeket a katonai hatóságok f. é. Május óta kihirdetni vonakodtak. Az országgyülés szándékozott a kénszerített és ingyen határőrzést eltörölni.
Szóval a miniszteri kormánynak s az új törvényhozásnak csak idő kellett arra, hogy a határőrök iránti testvéri gondoskodásnak még több élő jeleit adja.
Ön tudhatja, miképen a kormány minden szelíd eszközöket megpróbált, s hogy már közbocsánatot is ígért. Mind ez nem használván, kénytelen volt hadhoz nyúlni, de eddig csak védőleg.
De ez után teljes erejével fellépend, mert kímélni akarja a szegény elvakított népet. Most van ideje még a lecsillapodásnak, mert elmulnak az irgalom napjai.
Midőn Önnek előterjesztésére, ki egyes ember, ily hosszú választ ad a honvédelmi bizottmány, jelét adja ezzel annak, mi sajnálattal viseltetik a fellázított nép sorsa iránt, s mint nem enged elvonulni semmi alkalmat jó akaratának kifejezésére.
Önnek tehetségeit s elveit a bizottmány nem ismeri, de békítésre törekvő kifejezett szándékát méltányolván, előterjesztésére azt jelenti ki, hogy óhajtja a lecsillapulást, a megtérőknek hajlandó megbocsátani, nyelveket és vallásukat jogszerű tiszteletben tartja és tartatja, minden esetre még ezen szomorú események után is, mert a haza igazságos minden polgárai iránt, s a bosszuló és megtámadó háborúhoz csak sajnálattal folyamodik, de kérlelhetetlenül fogja gyakorolni, miután elkerülhetetlenné vált.
Szemere s. k. fogalm. O. Lt. OHB 1848: 1785.
Mellette Raics okt. 11.-i beadványa (németül) másolatban.
