Kossuth hírlapjának Parndorfból oct. 25-dikéről következőleg írnak: »Tegnap érkeztünk Miklósfalváról a fő tábori helyre, Parndorfra. Kossuth mielőtt szállására érkezett volna, megszemlélé az útban eső alsó tábort, hol beszédet tartva, roppant lelkesedéssel fogadtatott. Ide érkeztünkkor Móga generál Windischgrätztől, ki Jellachich helyett, de annak seregével egyesülve, a camarilla táborának élére állott, egy felszólítást kapott, mellyben tudtára adatik, s illetőleg parancsoltatik, hogy a keze alatt levő rendes katonaságot rögtön az ő rendelkezése alá bocsássa; különben hadi törvény elébe fogja állíttatni. Moga magához rendelvén a tiszti kart, azon megjegyzéssel közlé Windischgrätz levelét, miszerint ez által csak a tisztikar iránti bizalmának akarja jelét adni, de senkit közülök a Windischgrätz parancsa iránti engedelmességre fel nem szólít, sőt kinyilatkoztatja, hogy magát Windischgrätznek meg nem adja. E levél Kossuthtal is közöltetett. Mára az egész tisztikar Kossuth elébe volt híva, kikhez ő, mint a képviselőház által megbízott kormány elnöke szólott, szólott úgy, a mint még soha beszélni nem hallottam, fejtegetve Jellachich honárulói szerepét, s megmutatva, mikint Windischgrätz semmi egyebet nem tesz, mint folytatja, a mit Jellachich megkezdett. Hálát mondott a haza nevében a tisztikarnak, eddig bizonyitott kitűréseért; rosszalta, hogy Jellachich futásban meg nem semmisíttetett, midőn őt megsemmisíteni legkevesebb erőfeszítésbe került volna, de méltányolta azon moralis okokat is, mellyek a hadsereget a Lajthánál feltartóztaták; azonban botrányos mulasztásnak nyilatkoztatá, hogy Jellachich Ausztriában mint pártütő, le nem fegyvereztetett, sőt serege élére Windischgrätz állott. Beszéde közben felolvasott egy nyilatkozványt (manifestumot), melyet német nyelven 24 óra alatt adandó határozott felelet végett, Windischgrätzhez küldend. E nyilatkozványban ki van fejtve az austriai ház irányábani állásunk, I. Ferdinánd idejétől máig, s részletesen előadva a camarilla újabb működései, s Windischgrätz felszólítva, hogy ellenséges szerepét szüntesse meg. Szándékom e nyilatkozványt a szerkesztőségnek megküldeni. Kossuthnak a tisztikarhoz intézett beszéde minden szemet könnybe boríta, és én, ki beszédét annyiszor halottam, azt mondom, illy velőre ható beszédet még nem mondott. A tisztikar lelkesedése annyira ment, hogy midőn Kossuth szobájába távoznék (a beszéd az udvaron volt), roppant éljenzésével őt ismét az ablakhoz idézé, s szűnni nem akaró éljenzések közt távozott tábori helyére.
Windischgrätznek biztossá kineveztetését, melly szerint a Radeczky alatt álló seregek kivételével, minden fegyveres erő az egész monarchiában, parancsnoksága alá rendeltetik, a bécsi országgyülés egyhangúlag semmitérőnek és törvénytelennek nyilatkoztatta. Kossuth egészségi állapota – hála az égnek! – tűrhető.«