197. Parndorf, 1848 október 27. Kossuth jelentése az OHB-nak az Ausztriába való bevonulás esélyeiről.
197.
Parndorf, 1848 október 27.
Kossuth jelentése az OHB-nak az Ausztriába való bevonulás esélyeiről.
Parndorf, 1848 október 27.
Kossuth jelentése az OHB-nak az Ausztriába való bevonulás esélyeiről.
Az okt. 26-án tartott haditanács után Móga fővezér és Kollmann vezérkari főnök Kossuth felszólítására emlékiratban foglalták össze a hadvezetőség álláspontját az Ausztriába való benyomulással kapcsolatban:
Nach dem gestern 9 Uhr abgehaltenen Kriegsrathe haben wir gefertigte von dem Herrn Präsidenten die Aufforderung erhalten, unsere Ansichten bezüglich des Vormarsches und Angriffes der feindlichen Armee in Oesterreich schriftlich mit denen rücksichtswürdigen Gründen zu motiviren.
Dieser Aufforderung zu Folge sehen wir uns verpflichtet, bei Ehre, und Gewissennach unserer vollen Überzeugung, bei dem heiligen Pflichtgefühl, dem Interesse für's Vaterland und der Armee, mit einem Worte bei der auf uns beruhenden Verantwortung zu erklären, dass ein Vormarsch bei der gegenwärtigen Sachlage und ein Angriff gegen die feindliche Armee äusserst gewagt und für unberechbarn Folgen für Armee und Vaterland sein konnte.
Die Gründe zu dieser Besorgniss sind folgende:
1. Ist der Feind an Stärke uns vielmehr als um das Doppelte überlegen; er wird allgemein über 70 Tausend Mann gerechnet, worunter sich notorisch bekannt, 8 bis 9000 Mann Kavallerie befinden.
2. Sind seine Truppen durchgehends wohl exerciert.
3. Besitzt der Feind nicht nur alle zum Kriege erforderlichen Truppengattungen, als: Jäger, Pioniers, Pontoniers, etz. sondern auch alle erforderlichen Kriegsmittel, als Schiffbrücken, und sonstigens zum Kriege erforderliches Materiale.
4. Befinden sich in der Armee des Feindes gewiss zwischen 20 bis 30 Generäle, theils im Kriege, theils durchgehends in dem Waffen, und in der Kriegskunst gebildete Soldaten.
5. Hat der Feind einen Überfluss von ausgezeichneten Individuen des General stabes von der höchsten bis zu der kleinsten Charge.
6. Wird er den Vortheil des Vertheidigers geniessen, welcher nach strategischer Feststellung von Grundsetzen seine Streitmacht gegen den Angreifer um 1/3 verstärkt.
Endlich seine gute Position an der Fischa in Anregung zu bringen, allwo derselbe sich auch mit geringeren Steitkräften gegen stärkere aus dem Grunde zu halten im Stande ist, weil der Angreifer die Defilées unmittelbar vor dessen Stellung zu passieren hat, daher beim Debouchieren theilsweise aufgerieben wird.
Sollte sich derselbe auch aus dieser Stellung gegen Schwehat zurückziehen, was nicht zu erwarten steht, so tritt derselbe auch in dieser rückwärtigen Stellung in dieselben Vortheile.
Im Gegentheile ist zu befürchten, dass uns der Feind an der Fischa wirft, und bei seiner überaus grossen Übermacht an Cavallerie überflügelt.
Wenn aber, wie gesagt, er sich auch bis Schwehat zurückziehen würde, so wäre unsere Lage noch gefährlicher, indem ein Rückzug in Ordnung selbst mit regulären Truppen viel schwerer zu effektuieren ist, als ein Vorrücken.
Im falle unsere Armee geworfen wird, so macht uns die Übermacht des Feindes an Cavallerie den Rückzug unmöglich, und treibt die irregulären Bataillone theilweise auf, und drückt uns an die Donau.
Hingegen besteht der Stand unserer Armee im Ganzen 26,890 Mann, worunter reguläre Infanterie mit Inbegriff von 3 Honvéd-Bataillons 5414, reguläre Cavallerie 1746 Mann, * von den übrigen ist ein grosser Theil mit Sensen bewaffnet, und mehrere Tausende der Bewaffneten verstehen den Gebrauch des Gewehres nicht.
V. ö. Mógának a csata előestéjén elkészített állományjelentésével, O. Lt. Kossuth-Archiv 495. fasc.
2-tens. Fehlt es uns an Schiffbrücken und sonstigen zur Kriegsführung erforderlichen Materiale.
Auch haben wir keine Pioniers, Pontoniers und Jäger.
3-tens. Der Generalstab ist bei unserer Armee in sehr beschrenktem Ausmasse, und im Ganzen mit jenem des Feindes im keinen Vergleich zu stellen.
4-tens. Mangeln uns Generäle und Korpscommandanten, und ich bin in diesem Bezug so beschränkt, dass es schwer wird, einen vollkommenen Diensteskündigen an die Spitze der Bataillons zu stellen und bei den Kommanden der Brigaden ist gleichfalls die Wahl sehr beschränkt, so zwar, dass die Führung derselben auch Hauptleuten und Rittmeisters bereits anvertraut war.
Was die Artillerie betrifft, so würde deren Anzahl bedeutend seyn, und ein grosser Theil derselben, ist sehr brauchbar und eingeübt, jedoch gar in dieser unsere Hauptkraft besteht, so musste dieselbe auch an den gefährlichsten Punkten verwendet werden, und könnte Gefähr laufen bei der Übermacht der feindlichen Cavallerie zum Theil in Verlust zu gerathen.
Endlich glauben die gefertigten, dass bei dem vorhersehenden Rückzug die irregulären Truppen leicht in Verwirrung gerathen würden, und dass mit ihnen eine zweite Aufstellung nicht mehr zu bewirken wäre.
Diese Gründe werden die Ansichten der Gefertigten hinlänglich rechtfertigen, wobei sie noch meinen im Interesse des Vaterlandes anführen müssen, dass wenn die Armee in das innere des Landes näher der Hauptstadt zurückgezogen würde, wo sich alle Kräfte des Landes versammeln könnten, wo alles aufgeboten werden könnte, um eine kräftige Vertheidigung herbeizuführen, dass sie stark genug wäre, gegen jeden Feind, wenn es der Wille der Nation ist, sich nicht unterdrücken zu lassen, und dass es nicht der Wille ist, sondern dass sie dort in Masse aufstehen würde, davon wird jeder überzeugt seyn, der Ungarn und sein Volk kennt.
Schlüsslich müssen wir noch bemerken, dass diese unsere Ansicht der grösste Theil der Truppencommandanten mit uns theilt.
Móga
P. M. L. Trups Comdt.
Kollmann
Oberst Chef des Generalstabs
P. M. L. Trups Comdt.
Kollmann
Oberst Chef des Generalstabs
Wobei noch bemerkt wird, dass ich bei Übergabe dieser motivirten Erklärung einvernehmlich mit dem Chef des Generalstabes Herrn Obersten Kollmann noch auf folgende Übelstände der Armee bei einem Vormarsch nach Österreich aufmerksam gemacht habe, nemlich dass die Armee keine Pack und Kesselpferde habe, und folglich stets eine Anzahl von Wägen mit sich führe, welche die Armee in ihrer Mobilität hindern, und bei einem leichtmöglichen und sicher vorauszusehenden Rückzug von grösstem Nachtheil sein müssen.
Ferners dass bei dem Umstand, wo der Armee ihre sämmtliche Verpflegung an Naturalien und Service aus Ungarn nachgeführt werden soll, es mit allen Grund zu befürchten sey, dass die Truppen, deren Dislocation nach einem Kampfe nicht zu berechnen ist, nur zum Theile, oder gar nicht ihre Verpflegung erhalten würden.
Egykorú másolat. O. Lt. Kossuth-Archiv 495. fasc.
Kossuth az emlékirat kézhezvétele után rögtön az alábbi levelet intézte a Honvédelmi Bizottmányhoz:
Móga tábornok és Kollmann táborkari főnök motivált véleményt adtak be, mellyben azt jelentik ki, hogy austriábai bevonulásunk, s ott az ellenség megtámadása seregünk elvesztését vonhatja maga után. Én az előnemnyomulásnak következő, veszélyes eredményeire figyelmeztettem.
1-ör. Ha mi téli szállásokra szállunk, Bécs, melly magát vitézül tartja, elvesztvén segítségünk iránti reményét, feladja magát, s ha Bécs legyőzetik, a naponként erősbödő combinált ellenség ellenünk fordul egész erejével.
2-or. De nemcsak ő fordul ellenünk, hanem egyszersmind a méltó várakozásában rútul megcsalatkozott bécsi lakosság sympathiája irányunkban okvetlenül a legindulatosabb gyülöletté fog változni, s igen valószínű, hogy Bécset a fegyveres proletáriusoktól az által fogják megszabadítani, hogy 20, 30 zászlóaljat az ellenünk indítandó hadsereghez csatolnak, zsákmányul mutatván ki nekik a magyaroknak hazáját, kik őket veszni hagyták.
3-or. Ügyönk Bécs ügyéhez kötve Európai ügy – attól elválasztva senki által nem fog figyelembe vétetni. Semmi diplomatai közbenjárásra nem számolhatunk, sőt azzal gyanusítandnak, hogy Bécsnek elhagyásával a német elemet gyengíteni, s Pestet emelni akartuk.
4-er. Ha téli szállásokra vonulunk, s elhadjuk a táborozást, ez annyit fog tenni, mint nyiltan bevallani azt, hogy az ellenséggel megküzdeni nem birtunk, s ennek az lesz következése, hogy Burits, Nugent, Simonics, a szerbek, az oláhok és minden ellenség kétszeres kedvvel fog ellenünk működni, mint olly nemzet ellen, melly bevallotta, hogy nem bír ellenségeivel.
5-ör. E szót kimondanunk: téli szállásra vonulni, annyit tesz, mint seregünket, melly jelenleg 30 000 főből áll, legalább felére leszállítani, mert a sok nemzetőr önkéntes, sőt még a székely gyalogság is kiinduláskor biztosított feltétel szerint azonnal haza megy, s Austria határát, Poson, Sopron, Mosont nem lehetvén fedezetlenül elhagynunk, roppant áldozatokkal összeteremtett hadseregünkből máig marad annyi, a mennyi ezen három pontnak fedezésére megkívántatik és semmi más ellenség ellen nem küldhetünk csak egy embert is, sőt: vagy igen hátra, talán Komárom tájára kellend minden erővel visszavonulnunk, s ez által minden eddigi erőködéseinknek sikerét sárba dobnunk, vagy ha téli positioink egyikét az ellenség egész erővel megtámadja, például Mosont, mikorra Posonból, Sopronból erőnket oda vonnánk, az ellenség már semmivé tett. – Visszavonulásunk a nemzet önmaga iránti bizalmát lehangolja, a lelkesedést másodszor felébresztenünk már nem sikerülend, fegyverünk nem lesz, időnk új seregeket állítani nem lesz, ellenségeink pedig folyvást recrutiroznak, a meghódított Bécs dühösen ellenünk lesz, a szerencsének, a véletlennek legkisebb játékot sem hagytunk fel, és hazánk elveszett okvetlenül. Maga tehát e szó, téli szállás, seregünket nagyobb mértékben devalválja, mint három elvesztett ütközet, és mi, akik három hét óta minden kiteremthető erőt ide küldöttünk, minden más veszélyt nőni engedtünk, hiába tevénk minden lépést, magunk osztattuk szét seregünket. S ezt azon perczben oszlattuk szét, a melly perczben minden jogból kivetkezett ellenségünk, parlamentérünket, Ivánka ezredest elfogja,* a mi minden nemzet előtt a világon maga elég volna ok egy háborúra, s a miért a sereg olly dühös, hogy egész brigádaként követeli a támadást. Ezek voltak okaim, miket felhoztam, de hozzá tevém, hogy ha mind ezek mellett seregünk vezérei mind azt mondják, hogy előnyomulás esetében ármádánk elvész, én stratégiai lehetetlenséget parancsolni nem fogok, s azt fogom mondani: legyen Isten átka azokon, kik, midőn Jellasics futott, el hagyták veszni a győzelem bizonyos alkalmát.
Ivánka Imre ezredes Dobay nemzetőrszázadossal együtt Kossuth okt. 25-i nyilatkozatát vitte el Windischgrätzhez, aki azonban csak ezt a gőgös választ adta: »Mondja meg küldőinek, hogy lázadókkal nem tárgyalok.« Visszatérőben Jellacsics csapatául kellett keresztülmenniök a küldötteknek s Ivánkát Jellacsics a hadijog durva megsértésével elfogatta. Okul azt hozta fel, hogy a magyarok is elfogták annakidején a parlamenterként szereplő Fligellit. (L. 52. l.). Ez az indok azonban hamis volt, mert Fligelli nem a szembenálló sereg parancsnokságához ment, hanem Pestre, Lamberghez akart titkos megbizatásokkal eljutni. Ivánkát a szabadságharc alatt nem is bocsátották többé szabadon; benne a magyar sereg egyik legszebb reményekre jogosító tisztjét vesztette el.
Ha ellenben akad a főtisztek közt ember és akad General Stäbler, aki azt mondja, hogy Moga és Kohlman nézeteiben nem osztozik, hogy a dolgot olly feketének nem látja, sőt tervet mond, mely szerint, ha nem is a győzelmet, de legalább azt valószínűnek hiszik, hogy csata vesztés esetében seregünket el nem vesztjük, hanem jó részben Posonba haza hozhatjuk, akkor én azokra, kik így szóllandanak, fogom bízni a sereg vezérletét, s a roppant fontosságú politicai okokat a stratégiai lehetséghez mérlegbe vetve azt parancsolom, hogy előre. Ekkor Pusztelnik őrnagy a General Stabnál, kiről Kohlman kijelentette, hogy őt minden tehetségben magához legalább is hasonlónak nyilatkoztatja, egy tervet adott elő, mellynek tengelye a körül forog, hogy miután az ellenség fő ereje lovasságban áll, ollyan marsot kell tenni, s olly positiot venni, hogy lovasságát ne használhassa, az az a hegyekben kell működni. E terve mellett azon hitét nyilatkoztatta ki, hogy ha valamelly különös véletlen közbe nem jő, seregünk még csata vesztés esetében is megmenthető.
Görgei ezredes pedig határozottan oda nyilatkozott, hogy nincs választás, előre kell menni, mert ha nem megyünk, többet vesztettünk, mintha három csatát vesztenénk. Én Görgeit felkértem, foglalja el a sereg fővezérletét, Pusztelnikot pedig, hajtsa végre beadott tervét.
Végre közbejöttek a szerénykedések. Pusztelnik azt mondá, hogy a seregben nem ismeretes, s nincs hát iránta bizalom, s ha nem Kohlman vezérlendi csatát vesztenénk. Én Görgeit felkértem, foglalja el a sereg fővezérletét Pusztelnikot pedig, hajtsa végre beadott tervét.
Végre közbejöttek a szerénykedések. Pusztelnik azt monda, hogy a sereg ben nem ismeretes, s nincs hát iránta bizalom, s ha nem Kohlman vezérlendi az ütközetet, a tiszti kar a priori megfélemlik. Görgey pedig azt mondá, hogy ha ő lesz a fővezér, a régibb tisztek nem fognak con amore engedelmeskedni, míg ő különben is az avantgárdot commandirozván a tervnek kivitelében legnagyobb részt veszen a nélkül, hogy susceptibilitásokat sértene. A dolognak végeredménye az, hogy Moga megmaradt a fővezérleten, s Pusztelnik Kohlmannak közredolgozása és felügyelete mellett fogja tervét effectuálni.
E szerint a parancs ki van adva, hogy előre, a jobb szárny Köptsényből ma nyomul elő Haimburgig, Mészáros hadigőzöstől cotoyrozva – Bruk szintúgy ma foglaltatik el Görgei által. A fősereg pedig holnap reggel hat órakor nyomul előre.
A közelebbi napok hazánk, talán Európa sorsa fölött határoznak.
Isten kezében vagyunk. Én három álmatlan éj gondjai után nem tudtam mást, nem jobbat tenni.
Egy rakás kinevezés volt ismét szükséges. Ide rekesztem az általam helyben hagyott propositiokat, mihez még azt ragasztom, hogy gr. Eszterházy Pál egyik legderekabb zászlóaljam őrnagyát honvéd őrnaggyá kérem kineveztetni. Talán egész zászlóalja is honvédekké lesz, mint ez a Perczel Sándor tolnai nemzetőreivel is ekként leend, ha t. i. győzünk.
Munitionk kevés, 30,000 embernek complet töltvényül egy millio 800 ezer patrol (!) kell.
E szerint látja a bizottmány, hogy míg itt a dolog el nem dől, máshová egy embert sem disponálhatunk. Azomban a posoni hidfő, hol az erősítést gyorsan folytattatom, mint tartalék hely, 2000 emberrel fedezve marad. Reménylem, Klapka major jelentése következtében positions batteriákról Pósony számára gondoskodhatott a bizottmány.
Szíves tisztelettel
Kossuth Lajos
Az OHB 1848: 1922. sz. a. iktatott eredeti:
O. Lt. Hadügymin. 1848: D 319. (866. rakt. sz.)
9076/3056.
O. Lt. Hadügymin. 1848: D 319. (866. rakt. sz.)
9076/3056.
Az OHB Nyáry aláírásával okt. 30-án tette át Kossuth e levelét kellő intézkedés végett a hadügyminiszternek 1922/e sz. alatt öt db melléklettel:
1. Kossuth kinevezési ajánlata okt. 26. (Azonos szövegű Kossuth okt. 26-án Csányinak írt levelével. L. 291. s köv. l.).
2. A Wasa gyalogezred előléptetési ajánlata okt. 26. Parndorf.
3. Csányi okt. 27-én OHB-nak (L. 302. s köv. l.).
4. Csányi előléptetés! ajánlata Kossuth helybenhagyásával okt. 26–27. (L. 290. l.).
5. Wargha István min. titk. Bécs okt. 22-én kelt kísérőirata Piller testőrségi őrnagy válaszához. (Piller levele hiányzik.)
A hadügyminisztérium a Kossuth levelében foglaltak végrehajtásával kapcsolatban nov. 1-én rendeletet küld:
az öt főhadparancsnokságnak, a felsődunai és az aldunai hadseregek parancsnokságainak,
okt. 31-én ír az OHB-nak az 1922-re válaszolva,
nov. 1-én ír az OHB-nak az 1840-re válaszolva,
nov. 1-én ír az OHB-nak az 1922-höz kiegészítőleg.
nov. 1-én ír az OHB-nak az 1840-re válaszolva,
nov. 1-én ír az OHB-nak az 1922-höz kiegészítőleg.
