2. Budapest, 1848 szeptember 22. Kossuth újabb lépései a Honvédelmi Bizottmány életrehívásával, illetőleg hatáskörének megállapít…
2.
Budapest, 1848 szeptember 22.
Kossuth újabb lépései a Honvédelmi Bizottmány életrehívásával, illetőleg hatáskörének megállapításával kapcsolatban.
Budapest, 1848 szeptember 22.
Kossuth újabb lépései a Honvédelmi Bizottmány életrehívásával, illetőleg hatáskörének megállapításával kapcsolatban.
A képviselőház elnöke a szept. 21-i ülésben kihirdette a szept. 15-én elrendelt választás eredményét. Eszerint a Kossuth által indítványoztatott hattagú bizottság tagjai Kossuth, Nyáry Pál, Zsembery Imre, Madarász László, Pálffy János és Patay József lettek. Kossuth már a szept. 22-i ülés elején kísérletet tett, hogy a bizottság hatáskörét kiszélesítse és a tájékozódás mellett a végrehajtásból is részt biztosítson számára:
Az országnak körülményei elannyira súlyosak, mikint megvallom, én nem hiszem, hogy a ministerelnök vagy akár ki is azt mondhatná, hogy illyen körülmények között az ország kormányzatának, védelmének és megmentésének minden nemű ágát egy maga el birja vinni. Ez lehetetlenség. A ministerium iránt a felterjesztés már több napok óta megtörtént;* én óhajtanám tudni, valljon hogyan áll e részben a dolog, van-e sanctionálva azon ministerium, vagy nincs, s azon esetre, ha nem volna, szükségesnek látnám, hogy a ministerelnök kérdeztetnék meg a ház részéről, mikint állnak ezen dolgok, más részről valljon a ministerelnök nem érzi-e annak szükségét, hogy a képviselőház az ország védelmében és kormányzatában valamelly rendkívüli segítséget nyujtson a ministerelnöknek. Ha azt fogja mondani, hogy nem érzi, hogy minden rendén van, akkor én örömest megnyugszom, hanem ha ellenkezőt fog mondani, és ministerium nincs, akkor vagy azt kívánom, hogy a ministerjelöltek foglalják el helyeiket, vagy ha nem foglalják, akkor a ház kénytelen lesz comitét küldeni a ministerelnök mellé, mert az lehetetlen, hogy egy ember mindent végezhessen. Ennek az emberi erőt felülmuló lehetetlenségnek nem adhatjuk által a haza sorsát. Minthogy ministerelnök ur nincs jelen, nem tudom, van-e valaki, ki annak nevében felvilágosítást adna. Azt tudom, hogy a ministerelnök itt nem lehet, annyival inkább, mert az egész ministeriumot ő maga viszi. Óhajtanám tudni, van-e sanctionálva a ministerium, ha nincs, hogyan állnak e tekintetben a dolgok? 2-or. Ha nincs sanctionálva, vagy foglalják el helyöket a ministeri jelöltek, vagy mondja meg ministerelnök ur, nem látja-e annak szükségét, hogy a ház bizottmány által segítséget nyujtson neki az ország kormányzatának vitelében, mert ez egy ember erejét felül haladja.
Battyhány szept. 17-én olvasta fel a képviselőházban az általa felterjesztett új minisztérium névsorát, amelyből Kossuth kimaradt, s csak mérsékelt, egyezkedésre hajló személyek – Ghyczy Kálmán, Eötvös József, Mészáros Lázár, Vay Miklós, Kemény Dénes, Szentkirályi Móric, Erdődy Sándor – szerepeltek benne.
A javaslattal kapcsolatban Deák elégnek találta volna, hogy az államtitkárok vegyék át a miniszterek helyét a minisztérium megerősítéséig, Madarász László azonban erélyes szavakkal szállt szembe »a ház aluszékony politicájával« és a szorongatott haza nevében Kossuth javaslatának elfogadását követelte. Kossuth újból felszólalt:
Én a dolgot úgy veszem fel: ha rendes normális állapotban volna minden, akkor kétségtelenül rendén volna azt mondani, hogy elviszik a státustitkárok a teendőket, s különben is egyik másik minister távol van, nem vették által a tárczát, tehát ezt várjuk be. Egy szóval ha az által, hogy bevárjuk, a haza nem volna végveszélynek kitéve, akkor nem volna semmi kifogásom. De én úgy látom, hogy nincs idő várásra, hanem mindent tenni kell. Minden teendőnek terhe a ministerelnök vállain van, és a jelölt ministerek is azt felelték, hogy nekik tudományok nincs, ki vannak-e nevezve a ministerek. Egy szóval nem állunk azon téren, hogy személyre reducált végrehajtó hatalmunk legyen. Már most mi következik ebből? az, hogy a ministerelnöknek végtelen sok dolga van, hogy ministerelnök ur igen erélyesen, igen sokat parancsol, és azután igen nem erélyesen végre nem hajtják, és ennek a vége az, hogy itt is baj van, amott is baj van. Hadi tanácsoknak és nem tudom miféle bureauknak parancsolnak, de ezek a régi schlendrián módon cselekszenek; megy a parancsolat, hogy ütközzenek, de nem ütköznek. Ez az, hogy a végrehajtásnak kellő erélyességeli eszközlése olly nagy teendő, melly egy férfiúnak erejét felülmulja. Megelégszik, kénytelen megelégedni azzal, hogy parancsolt valamit, de nem lehet, hogy kellő felügyeléssel, végre is hajtassék. Már most hogyan álltunk ez előtt néhány nappal? A ház azon helyeztetésben volt, hogy vagy gr. Batthyányt fel kell kérni, hogy tegye meg azon áldozatot és alakítson ministeriumot, vagy provisorius kormányt kellett alakítani, mert kormány nélkül nem lehet az ország. A ház közakarattal kérte – és én is egyike voltam azoknak, kik kérték ministerelnök urat, hogy azt tegye meg – a ministerelnök a ház közakarattal tett kérésére a ministerium alakításához nyult.* Már most, ha rendes törvényes formák közötti kormányterén kell maradnunk, legalább annak ne legyünk heteken által kitéve, hogy azon erélyességet se lehessen kifejteni, melly egy ministerium eljárásában fekszik, hanem nélkülözzük azon erőt, melly egy más alakú kormány működése által kifejthető, ez által csak azt sem nyerjük meg, hogy azon erő legyen kifejtve, melly ezen szóban, ministerium, fekszik. Ennél fogva én őszintén megvallom, hogy ezen húzását halasztását a ministerium megerősítésének, azon árulási politica emanatiojának tartom, mellynek következésében van itt Jellachich, a ráczok, most a tótok – nem csak emissariusaik, hanem fegyveres megtámadók jöttek be. És nekünk a király nevében azt mondják, hogy merte az országgyülés »sich entblöden«,* nekünk tehát tudni kell tisztán, hogyan állunk ezen dolgokkal, és ezért, látván a veszély előnyomulását – én igen jól tudom, hogy ministerelnök a leghatározottabb rendeleteket bocsátotta arra nézve, hogy meg kell történni az ütközetnek, ha pedig nem ütköznek, ide kell küldeni a seregnek egy részét Jellachich ellen, és egyik sem történt meg. Igen természetes, hogy egy ember mindenre kellő felügyeléssel lehessen, az lehetetlenség, ezt csak maga az isten birná tenni. Ennélfogva ez a ministerelnök iránti azon bizalomnál fogva, mellyel egyike voltam azoknak, kik ministerium alakítására felkérték, rendkívüli körülmények között segélyt kívánnék nyujtani arra, hogy azon politica, mellyet kimondott, hogy nem akar ezen hazából védtelenül egy talpalatnyit is által engedni, életbelépjen, azért kívánom ministerelnök urat felszólítani, hogy van-e már ministerium? ha nincs, nem érzi-e szükségét, hogy a ház részéről nyujtassék neki segéderő, azon intézkedések végrehajtására, mellyeket politicájának realisatioja tekintetében szükségesnek tart. Ennélfogva nem tartom azt jónak, hogy abban megnyugodjunk, hogy addig vigyék a statustitkárok a kormánydolgokat, így nem mehetnek most a dolgok. Minden ollyan dologról, hol definitív hatalom nincs, provisore kell gondoskodni. Azért szükségesnek látom felszólítani ministerelnök urat, nem tartja-e szükségesnek, hogy a ház neki segédkezet nyujtson politicájának realisatioja végett.
A szept. 16-i ülésben történt mindez.
A kifejezés a szept. 15-én kelt királyi leiratban van, amely azzal vádolta az országgyűlést, hogy az 5 forintos bankjegyek nyomásának elrendelésével és az újoncozás megindításával elhagyta a törvényes alapot. A leirat szept. 16-i vitáját l. a Közlöny szept. 19-i számában.
Deák újból ellenezte Kossuth javaslatát; végül megállapodtak abban, hogy kérdést intéznek a miniszterelnökhöz, de nem tudták eldönteni, hogy mit kérdezzenek. Kossuth újból megismételte:
Én eképen javasoltam: miután a felterjesztett ministerek megerősítve nincsenek, szólítassék fel ministerelnök ur arra, valljon nem érzi-e szükségét, hogy a ház részéről a haza megmentésére szükséges intézkedéseinek sikeres végrehajtásában rendkívülileg gyámolíttassék.
A vita tovább folyt s Patay József azt kívánta, hogy ne küldjenek senkit, hanem hívják a miniszterelnököt a képviselőház elé s ott adjon választ a feltett kérdésekre. Kossuth nem volt vele egy véleményen:
Megvallom, nem kívánom ministerelnök ur idejét igénybe venni, hogy ide jöjjön, ha egyszer itt van, hallani kell neki is többet és felelni. A ministerelnök a cselekvéssel annyira el van foglalva, hogy ő nem is ér rá indítványt tenni valami iránt, ministerek pedig nincsenek, kik helyette itten helyt állanának. Szükségesnek látom tehát, hogy kérdeztessék meg a ministerelnök ur azon küldöttség által, melly egyenesen a végett van kiküldve, hogy a hadi munkálatokra történendő interpellatiokra, ne a ház előtt adassék felelet, mert ez nem legjobb módja volna a stratégiának, – tehát ezen küldöttség által kérdeztessék meg a ministerelnök, meg vannak-e erősítve a ministeri jelöltek, s ha nem volnának, nem érzi-e annak szükségét, hogy a haza megmentésére irányzott intézkedéseinek sikeres végrehajtása körül a háznak közremunkálását rendkívülileg igénybe vegye. (Helyes!)
Kossuth indítványát a ház egyhangúlag elfogadta s az elnök nyilatkozata zárta le a vitát:
Elnök: Azon észrevételt teszem, hogy a 6 tagnak kiküldetése Kossuth követ ur indítványa értelmében elfogadtatott, mert a ház nem tartotta célszerűnek, hogy az illy kérdések itt interpellatio útján vitassanak meg. Arra nézve, hogy ezen 6 tag mit tegyen, miben kérjen felvilágosítást, utasítást adni nem szükséges, hanem méltóztassanak elmenni ministerelnök urhoz, és a szükséges dolgokban kérjenek felvilágosítást; ha nem lesznek megnyugtatva, hívják fel a házat határozatra. A küldött 6 tag, a mint tegnap is felolvastam, következő: Kossuth Lajos, Nyáry Pál, Madarász László, Pálffy János, Patay József és Zsembery Imre.
Közlöny, szept. 24.
