208. Pozsony, 1848 október 30. Kossuth jelentése az OHB-nak a schwechati balsikerű támadásról.
208.
Pozsony, 1848 október 30.
Kossuth jelentése az OHB-nak a schwechati balsikerű támadásról.
Pozsony, 1848 október 30.
Kossuth jelentése az OHB-nak a schwechati balsikerű támadásról.
A szerencse nem kedvezett. De a haza felett nem kell kétségbeesni. Ma reggel 7 óra tájban megkezdtük a csatát, tartott délután 4 óráig. Jobb szárnyunk Manswerth falut a Dunánál, melly ellenséggel erősen meg volt rakva, erős csata után ostrommal vette be, s az ellenséget belőle kiverte. Gyón őrnagy Ivánka brigádjának 2-ik zászló aljánál a vitézség csudáját fejtette ki. Seregünk mindig előre nyomulva az erős ágyu tüzet éljen kiáltással fogadta, s bátran kiálta. Ezután Görgey ezredes a Svechát előtti parton felállított ellenséget visszaverte. Ekkor a fővezér azon oknál fogva, mivel balszárnyunkat Répási ezredes parancsnoksága alatt Lanzendorf felől az ellenség nagy erővel fenyegette, különösen számos lovassága által túlszárnyalni törekedett, a jobb szárny és jobb közép előhaladását megállította, s a kétkedéseknek nem kis idő vesztés után véget vetett határozott rendeletemmel elvégre, de már akkor, midőn balszárnyunk ellen szerfelett nagy erő vonult öszve, Répási ezredesnek támadást parancsolt. Répási ezredes itt is vissza verte az ellenséget, melly az ütközet alatt érkezett tudósítások szerint mozdulatainak gyorsítására vasutat is használt. Hirtelen fordulván a jobb szárnyról a bal szárnyra az ütközet s a bal szárnynak erősítésére a középből nagy tömegek indíttatván, ez által a csatarend összefüggése megszakadt, mi által Görgey ezredes előnyomulásában akadályozva lőn: ekkor bár az ellenség minden oldalról visszaveretett, a főparancsnok és Kollmann ezredes azon véleményt nyilvánították, hogy túlszárnyalástól kelletvén tartani, a Fischa melletti positiokba kell vissza vonulnunk. Én ellenben világosan látván, hogy az elsőbb csata rendnek helyre állítása lelkesült hadseregünket Svehádt elvételével vagy győzelemre, vagy legalább tetemes térnyeréssel egy erős védelmi positio elfoglalására legbiztosabban vezetheti, Görgey ezredesért küldöttem, hogy azon határozottsággal, mellynek hiánya seregünk vezérlete körül hetek óta tapasztalható, a parancsnokságot által vegye. De mielőtt e parancs sikeresíttethetett volna, Schwechátból, melly ellenséggel s ágyukkal megrakva volt, erős tüzelés kezdetett ellenünk, seregeink ezt is vitézül állották s viszonozták; míg végre a jobb szárny leghátulsó sorában állott Komárom megyei kaszások egy közelökbe esett bombától rendetlen hátrálásnak eredtek, ép akkor, midőn a sereg két szél szárnyainak egyvonalba hozása végett általános visszavonulás parancsoltatott. A komáromi kaszások rendetlen futamlását előbb magam, majd Repeczki képviselő kivont karddal iparkodtunk megállítani, de ez csak pillanatra sikerült, s kiadatott a parancs, hogy Fischamendt, Klein-Neiseidel, Enzensdorf, és Svadorf megtartásával seregünk a Fischán innen tegnap előtti positioit foglalja el.
Meg nem vert az ellenség sehol sem, sőt seregeink mindenütt, ahol támadtak, diadalmasan előnyomultak. De sajnosan kell említenem, hogy Bécs, bár az ütközetet úgyszólván szeme láttára (mert Schwechadt csaknem elővárosának tekinthető) vívtuk, nem csak hogy kirohanást nem tőn, de még csak két nap óta egyetlen ágyu lövését sem hallottuk, mellyel az ellenséget foglalatoskodtatta volna.
Én minthogy minden élelmiszerek Fischamend innenső partjára voltak rendelve, oda siettem a táborozás elrendezése végett, mert a középet és a balszárnyat rendben részint láttam hátra vonulni, részint a Stabnak közvetlen intézkedése alatt e rendről nem kétségeskedhetém. De Fischamendre érkeztemkor a rendetlenül megfutamlott Komárom megyei kaszás népnek állapodást nem ismerő serege által nagy zavart láttam előidéztetve, s csaknem Rigelsburgig kellett mennem, hogy a száguldó csapatokat és a tömérdek szertár szekereket a táborba vissza téríteni segítsek. Innen rendeletet küldék a főtáborba, hogy ha csak Móga altábornagy ur a sereg rendes visszavezetésének felelőségét határozottan el nem vállalja, a főparancsnokság Görgeynek adassék által, s az seregünket hazánk szélére rendben vissza vezesse – és mivel a megfutamlott komáromi nép olly gyorsan haladt, hogy még szekeren sem bírtam utólérni, nehogy Haimburgba s még Pozsonba is alaptalan rémülést vigyen, s hogy egyszersmind Pósonról is gondoskodjam, Haimburgig jöttem. Ott rendelést tettem, hogy a visszajövő nép feltartóztassék s rendbeszedessék, Haimburgból pedig Pósonba jőve, ennek minden véletlen elleni biztosításairól intézkedtem.
Azon czél tehát, hogy Bécset az ostrom alól felmentsük, egyedül azért, mert Bécs részéről semmi közremunkálással nem találkozánk, nem sikerült. De ha seregünk, amint reméllem, holnap épségben haza jő, vesztve egyéb nincs, mint az, hogy egy csapással hazánk minden további veszélytől meg nem mentetett. Még mindig, s még huzamos ideig sok reformokra lesz szükség a hadseregben. A fekete sárga reminiscentiák a tricolor rózsa alatt is sok helyött lappanganak, s ez a működésekre zsibbasztólag hat.
Még ez éj folytán tudósítást várok a főtáborból, hol Csányi országos biztosnak megbecsülhetetlen s minden fogalmat haladó fáradalmai hiven őrködnek. Ezen tudósítástól függend további rendelkezésem. Ha, mint reméllem, seregünk becsülettel tér meg, holnapután annyi erőt küldök Simonics nyakára, a mennyi elég, hogy őt semmivé tegye. Minden esetre addig nem távozom, míg az ország ezen részének körülmény szerinti biztosítására nem intézkedtem.
Veszteségünk az ütközet nagyszerűségéhez képest csekély. Halottaink száma alig menend többre 40-nél, s a sebesülteké nem gondolom, hogy 200-at tegyen, mert a manswerthi támadást kivéve, az egész csata többnyire ágyuzásból állt. Amit vitéz tüzéreink ugyancsak emberül viszonoztak.
Én magam a csata téren három halottnál többet nem láttam.
Ennyit előlegesen. A Nemzet vegye azt ösztönül minél előbb rendes hadsereget nagyban teremteni, s inkább felbuzdulni, mint reményt veszteni. Ajánlom Komáromot a Bizottmány figyelmébe. Én már egy pár nap előtt a Duna jobb partján, az úgynevezett homokhegyen tábor sánczokat parancsoltam. Mert Komárom csak a bal partot fedi és szolgálhat tartalékul seregeinknek; de a Duna jobb partjáni előnyomulást nem gátolhatná.
Bécs iránt leróttuk tartozásunkat becsületesen.
Nem segített ön magát megmentenünk, ám lássa, jövendőben gondunk csak magunkra kell, hogy legyen.
Még egyszer kérem a bizottmányt, vegye figyelembe, hogy teljességgel Bées alatt sem verettünk meg, hanem csak nem tudtuk bevenni, minthogy Bécs magunkra hagyott. Sokan vannak seregünkben, kik e mai napot dicsőségük közé sorokozhatandják. Mások iránt leszámolásnak kell következni. A nemzet bizzék igaz ügyében és saját erejében, meIlyet néhány hét óta már is annyira kitüntetett, hogy ha tiz csatát vesztene is, nem volna szabad önmaga iránti bizalmában megcsökkennie. Annyi minden esetre bizonyos, hogy azon ellenség, melly idegen földön kétannyi erővel fáradt és rendezetlen népünket nem csak nem bírta megverni, sőt a hol támadott, mindenütt megfutamlani volt kéntelen, azon ármáda, melly azt, hogy tönkre nem tettük, csak kiválogatott, s még a napoleóni időkből is híres erős positiojának és Bécs hallgatásának köszönheti, ezen armada, ha Nemzetünk ön magához hű, hazánkat nem fogja veszélybe dönteni, de készülnünk kell, mert az ellenség is készülend alkalmasint.
Szíves tisztelettel a honvédelmi bizottm. elnöke
Kossuth Lajos
Szélén: Apponyit tábornokká ajánlani soha eszem ágában nem volt.
– az Isten e gondolattól mentsen meg. Én Bakonyit dictáltam a levél írójának
– s ha Apponyit irt, borzasztó ember. *
V. ö. Kossuth okt. 26.-i levelének utóiratával (290. l.) és az OHB okt. 28.-i válaszával. (292. l.)
Eredeti. O. Lt. OHB 1848: 1995.
Közli Steier L.: Kossuth 113. s. köv. l.
Közli Steier L.: Kossuth 113. s. köv. l.
