a)
a)
Posonyba érkeztemkor értesítettvén arról, mikép Simonics előre nyilvánított szándoka szerént ma induland Nagyszombatból Pozsony felé seregével, azonnal intézkedni siettem, hogy függetlenségünk ellen törekvő ezen új – ala minuta – rabló előhaladásának útja állassék.
A köpcsényi táborból 8000 főből álló java sereget 22 ágyuval indítottam ellene. Ennek egy része a múlt éjjel vasúton már Bazinba szállíttatott, más része most megyen. Egyszersmind értesítettem a leopoldvári parancsnokságot, hogy Simonics innen mikor és millyen erővel fog mégtámadtatni, s utasítottam, hogy a vár biztosságra megkívántató katonaság bennhagyásával, a nélkülözhető többi sereggel hátulról, a Simonics nyomába utána jövő Beniczky és Pulszky csapatvezérekkel, úgyszintén a csallóközi nemzetőrséggel egyesülve útját elzárni segítsen.
Vezérletével ezen seregnek Kolmann ezredes s táborkari főnök csatatervezése mellett a tegnapelőtti Bécs alatti csatának hősét, gróf Guyon ezredest bizta meg.
Biztos reménnyel vagyok, hogy Simoniccsal 48 óra alatt tökéletesen készen leszünk; s ha valamikép a morva határi hegyek közé nem sikamlik, Rott sorsára juttand.
Midőn ezen intézkedéseimről a tisztelt bizottmányt értesítem, egyszersmind teljes tisztelettel tudatni sietek a bizottmánnyal, hogy Móga altábornagy lova, a seregnek hazavezetése alkalmával elbukván, a fővezér tetemesen megsérült, s öregbedvén érezve régi sebei okozta fájdalmait, megújította azon kérését, hogy a fővezérség alól fölmentessék.
Én a lemondást elfogadtam, s használtam az alkalmat, hogy a tisztelt bizottmány által még a múlt hónap 11-én Görgey Arthur ezredes számára kiadott tábornoki oklevelet neki kézbesithessem, s a sereg előtt kihirdettessen. Egyszersmimd Görgey Arthur tábornok urat az összes hadsereg vezérségével bíztam meg*.
Görgey tábornoki kinevezését Kossuth még akkor elhatározta, amikor okt. 11-én személyesen tárgyalt vele. (159. l.). A kinevező oklevél Pázmándynál volt azzal az utasítással, hogy szükség esetén használja fel. Érdekes, hogy Görgey kinevező irata az OHB iratai közt okt. 28-i kelettel szerepel. (V. ö. OHB 1842: 1840.)
Örömmel tettem ezt, mert szemeimmel láttam, és látta az egész sereg, milly rettenthetlen bátorsággal, s a mellett strategicus ügyességgel vezette az elősereget, a számra kétszer olly erős és annyi előnyökkel bíró ellenség elibe, millyen lelkesedéssel és elszántsággal állott seregének élén, szalasztva az ellenséget, az őt minden oldalról környezte ágyu golyó zápor közt; és tudom, miként elhatároztatván a sereg vissza vonulása, az, a ki a csatatéren utolsónak maradt; az ellenség ágyugolyóit ugyan éljen kitöréssel fogadó, azzal szembeszállni igen is kész és képes, de a visszavonulás szabályait, rendet teljességgel nem ismerő, s rögtönözöttségénél fogva nem is ismerhető seregünket fedezte, óvta, az előtte bomlott rendben visszavonulókat a lehetségig öszve állította, rendezte, ez – Görgey Arthur tábornok volt. És ő volt az, aki a visszavonulás közben felbomló csatarend következtében az elmaradozott összesen 18 ágyut kevés népével, a nemzet számára, Köpcsénybe épségben visszahozta.
És tettem ezt annál nagyobb örömmel, mivel Görgey tábornok urnak fővezérré kineveztetése fölött az egész sereg osztatlan öröme találkozott az. enyimmel.
Jelentem végre a tisztelt bizottmánynak, hogy seregünk a köpcsényi és posonyi táborba, körülmény szerént mondhatom, baj nélkül megérkezett.
Hogy seregünk visszavonulásában rendetlenség volt, az fegyelemhez nem, szokottsága, s gyakorlatlanságának természetes és kikerülhetetlen következménye volt, annyival inkább, mert nem alap nélkül, hogy a csatarendbontók között ollyanok is voltak, kiknek hivatásuk, sőt szoros kötelességük éppen a rend fentartása lett volna.
Hogy ezen, nem egész rendben történt visszavonulásnak vannak némi, eddig tudtommal körülmény szerént csekély jelentőségű ugyan, de mégis a. nemzetre nézve káros következményei, ez ismét természetes.
De teljes nyugodtsággal merem biztositani a tisztelt bizottmányt, hogy mind azon hiányok, mellyeket a visszavonulásbani rendetlenség szült, a mostani fővezér kimerithetlen erélyessége, katonai ügyessége, s minden körülményt komolyan megfontoló, de szilárd elhatározottsága által kipótolva, és seregünk kevés idő múlva olly rendbe lesz szedve, a melly hazánk mostani helyzetének s azon várakozásnak, melly a nemzet részéről Görgey Arthur tábornok ur fővezérségéhez, eddigi tettei után méltán csatlakozik, tökéletesen megfelelend.
Megjegyzem elvégre, hogy az October 30-ai Schwechát alatti csatának történetét, mellynek különössége az, hogy bár az ellenséget mindenütt visszavertük, s győzelem következtében vonultunk vissza, mégis a sereg némelly része önmagától eredt futásnak, hogy lássunk a dolgokba és emberekbe, tudhassuk az okokat, hadi vizsgálat alá vétetni tartottam szükségesnek.
Eredeti. O. Lt. OHB 1848: 2236.
