a)
a)
Simonich megveretése igen kívánatos főkép azért, mivel az ellene küldött erő nélkül táborunk igen gyenge.
Ön figyelmét bizonyosan nem kerüli ki az, hogy Sopronyig vasút visz Bécsből, s attól kezdve Nagyszombatig több vonalakon lehető az ellenség betörése. E széles területen mindenütt készen kell lennünk meggátolására.
Mi a következőket rendeltük meg:
1. A zászlóaljak felszerelését kitelhetőleg siettetjük. Fegyver nincs, azt tudja Ön, a csövek puskává alakításán a két város minden mesterembere és gyára dolgozik.
2. Az álgyúkat szereltetjük nyakra főre. Clark, a híd illető műveseit e czélbul rendelkezésünkre bocsátotta. *
A Lánchíd ekkor már építésének utolsó szakaszában volt. Július folyamán felvonták a láncokat a pillérek között s a híd a szabadságharc folyamán már ideiglenesen, a vázra fektetett deszkák segítségével használható volt.
3. Álgyúk és huszárok alá újólag lovakat vásároltatunk, s amint a sorgyalogságot és huszárságot kipótoltatjuk, úgy a tartalék osztályok felállítását is elrendeltük.
4. A verbászi táborbul a Sándor gyalogot és 1200 huszárt a leggyorsabban felszállíttatunk, legfontosbnak tartván az ország fővárosait biztosítani addig, míg a téli napok bekövetkeznek.
5. Beőthy kormánybiztos ur, hogy a sereg gyengülése ne éreztessék, felhatalmaztatott a ráczok által kívánt fegyvernyugvás iránt alkudozni, s azt, eszélyesen, rövid időre megkötni. *
Az e tárgyban Beöthynek küldött utasítást l. alább, 231/h. sz. alatt, 353. l.
6. A prímással és püspökökkel értekezünk az iránt, hogy az austriai határszéleken s a Pestre hozó útvonalon a népfelkelés előkészíttessék. * A papi hatalmas befolyást igénybe venni jónak és szükségesnek véltük.
Az OHB okt. 4-én a hercegprímást és a fővárosban lévő püspököket értekezletre hívta meg, hogy velük »a drága haza és a szent szabadság iránt« értekezzen. Az ekkor lefolyt tárgyalásokra utal Szemere. (V. ö. O. Lt. OHB 1848: 2289. sz.)
De jó lesz szinte, ha Ön és Önök az illető esperesekkel és tekintélyes lelkészekkel e részben értekezni fognak. A nép tarthatja meg az országot csak, tehát e tengert különösen azon vidéken bőszült hullámzásba kell hozni.
7. Ha időt nyerünk, bizonyosan megélünk. Meg kell gátolni Windischgrätzet addig, míg a tél is segedelmünkre jő. E szerint nem elég a népfelkelés, s guerillahad szabályait kihírdetni, mik eddig szinte ki valának Somogyban, stb. hirdetve, s Jellasich ellen még sem alkalmaztattak, hanem kell nevezni katonai egyéneket, kik az útban eső községekben és megyékben a népfelkelést organisálják, vezessék, és kell mérnöki tiszteket kiküldeni, kik kikeressék azon helyeket az utakon, a hol hídelrontás, árkolás, fadöntögetés, elárasztás által az ellenséget több napokig fel lehet tartóztatni. De kell, hogy azok annak idejében ott legyenek és vezéreljék a népet a munkában. Kell, hogy a kormánybiztosok és tisztviselők, a hely színén intézkedjenek.
Ezekrül a fővezérség és tábori bizottság intézkedhetik, a szerint, amint az ellenség útját választja; mi azonban segedelmül Hyeronimi Ottó főmérnököt két segédével a nyitrai utakon, Tenczer Károly főmérnököt 2 segédével a mosonyi, sopronyi utakon felküldjük, kik a kijelölt vidék helyeinek részletes ismeretével bírnak. * És egyszersmind az illető megyei kormánybiztosokat kellőleg utasítottuk, kiknek nevei a következők: Vas, Szél Jós. Békássy Imre; Soprony, Niczky Sándor; Veszprém, Hunkár Antal; Fejér, Salamon Lajos; Komárom, Halassy Ede, Sárközy József; Győr, Szabó, Lukács S.; Pósony, Ujházy László, Olgyay Titus; Nyitra, Jeszenák János.
A két főmérnökhöz e tárgyban intézett utasítást l. O. Lt. OHB 1848: 2295. sz. alatt.
Nem kis kérdés, vajjon, tekintve Windischgrátz sebes mozdulatait és tekintve kivivőink lassúságát, nem kellene-e eleve járhatatlanná tenni minden főútvonalakat, mellyeken tábora Soprony, Pozsony, Nyitra megyékben előhaladhatna Pest felé?
Szemere s. k. fogalm. O. Lt. OHB 1848: 2292.
