295. Budapest, 1848 november 16. Kossuth utasítása Vukovics országos biztosnak a délvidéki hadviselés átalakításáról és a zsákmán…
295.
Budapest, 1848 november 16.
Kossuth utasítása Vukovics országos biztosnak a délvidéki hadviselés átalakításáról és a zsákmányolt fegyverek beszolgáltatásáról.
Budapest, 1848 november 16.
Kossuth utasítása Vukovics országos biztosnak a délvidéki hadviselés átalakításáról és a zsákmányolt fegyverek beszolgáltatásáról.
Vukovics nov. 9.-i jelentésében kifejtette a véleményét az OHB korábbi, nov. 5.-i rendelkezésével kapcsolatban, amely az állandó front helyett egy mozgó lovascsapat segítségével akarta sakkban tartani a szerbeket, hogy a felszabaduló erőt nyugatra lehessen vinni.* Vukovics egy helyett több ilyen lovascsapat felállítását javasolta. Levelére Kossuth az alábbiakat válaszolta:
Az OHB előbbi rendelkezését l. 237/b sz. alatt, 361. l.
Folyó hó 9-én 1257-ik szám alatt kelt hivatalos jelentésére hivatkozólag országos biztos urat a honvédelmi bizottmány addig is, míg jelentésének többi pontjaira az illető intézkedések megtétetnek, a felől kívánta értesíteni, hogy az olly régen várt 5 zászlóalj közül a pesti Hrabovszky őrnagy vezérlete alatt egészen, már ez előtt tíz nappal, rendeltetett le, olly szoros meghagyással, hogy a tiszai gőzöst is használva, a lehetőségig siessen. – Fele már Szegeden van. Felének vezére azonban botránykozásomra a lehető sietséget akkint látta jónak értelmezni, hogy mivel a gőzös azonnal vinni nem akarta, tehát több mint 10 nap óta Szolnokon pipázva védi a hazát, csak azért, mert nem volt parancsa máskint is menni, ha gőzösön nem mehet. Ehhez mai napról szigorú roszaló parancs ment annak útján, rögtöni indulást parancsoló, úgy amint lehet, ha máskép nem, gyalog. A debreczeniből 3 század lement a többi egy hét mulva indul, s a nagyváradi készülőben van. Az ó becsei zászlóaljnak Pethő Vilmos vezérlete alatt új rendeltetése helyén kell lennie.
Egyébiránt a honvédelmi bizottmány mindent elkövet, mi emberileg tehető, hogy minél több sereget teremtsen.
Azonban határozottan kell kimondanom, mikint már elébbi levelemben is megírtam, hogy a teremtendő sereget egyáltalán nem a bánáti táborba, hol 20,000 főnyi sereg van, – ebben 5219 rendes gyalogság, 1026 rendes lovasság és 32 ágyu – s a melly sereg legjobb esetben is nem a magyar nemzet existentiáját, hanem a hazának minden esetre igen becses, de csak egyes részeit fogván megmenteni, s illetőleg a rabló csordáktól kitisztítani, következőleg a haza sorsa semmi esetre sem ott fog eldöntetni, mondom, egyáltalán nem ezen táborba van szándékomban segítségül küldeni, hanem tudván és érezvén, hogy amott nyugoton Windischgrätz tábora közel hazánk határához, azon szándékkal, hogy nemzetünk országos létét megsemmisítse, amit tudomásába és éber figyelmébe országos biztos urnak is ajánlani el nem mulaszthatok, minden előteremthető erőt, mindenekelőtt oda fog és kell, hogy küldjön.
Tehát nyíltan meg kell mondanom, hogy mindig újabb, meg újabb segítséget ne kérjen országos biztos ur, mert azt nem adhatunk a nélkül, hogy magunkat a Windischgrätz általi megveretésnek s ez által hazánk nemzeti létele megsemmisítésének kitegyük. Hanem változtassák meg az alsó tábor vezérei segélykérés s errei támaszkodás helyett működési rendszerüket, ne tartsák feladatokul minden fenyegetett pontot biztosítani, mert ha 20,000 emberből álló sereg oly hosszú vonalra osztatik fel, hogy a főponton, Becskereken alig maradna 1000, 1200 ember, lehetetlen még csak a védelmi tért is megtartani, nem hogy tért nyerni lehetne. De összpontosítsák erejüket, ha kell egy, ha kell több falu, sőt ha kell egy fél megye feladásával, és összpontosított erővel verjék meg az ellenséget; akkor nem fog olyasmi történni, mint ami történt, hogy Lippát az ellenség vette el, míg mögötte 20,000 főnyi sereg van hosszú vonalon elszórva.
A legyőzött ellenségtől könnyebb lesz a feladott positiokat majdan visszavenni, mint most annyi mérföldnyi vonalat megvédeni.
Erre már figyelmeztettem országos biztos urat, figyelmeztettem a táborvezér urakat, miután azonban tapasztalom, hogy figyelmeztetésem nem használt, mert csak ezen eldarabolt helyzetnek tulajdoníthatom, hogy míg Torontálban olly nevezetes derék vitéz seregünk s derék és bizalmunkat tökéletesen biró hadvezér parancsnoksága alatt van, annak arczában más oldalról Lippát elvesztettük, s Arad városának elvesztésétől minden perczben félnünk kell. – Határozottan megkívánom a honvédelmi bizottmány nevében, hogy ha a dispositiojukra álló erővel Temes, Torontál, Krassó megye meg nem védhető, fel kell valami tért adni, habár maga Becskerek legyen is az, s oda kell minden erővel fordulni, hol a baj növekedésének fészke van. És ez a temesvári árulók új mozgalma.* Ismétlem tehát: concentrálják erejüket, működjenek Temes megye visszaszerzésére kérlelhetetlen szigorral, s az aradi vár bevételét, Lippának visszaszerzését Máriássy seregével egyetértőleg mozdítsák elé, mert még megérjük különben, hogy Torontál alsó részét védve, a Maros vonalt is elveszítjük, a nélkül, hogy Torontált megtartanók. Fel Aradig, azután Máriássy seregével egyesülve vissza Torontál felé. – Nem strategicus útmutatást mondok ezzel, Isten őrizz, hogy a hajdani Hofkriegsrath szerepét akarnók Pestről játszani; hanem csak az erő concentratióját kívánom meg, mert világos, hogy Török Becsétől Fehér Templomig el lévén az erő szórva, Temes megyét, Krassót elvesztettük. Arad is veszőfélben van, – Torontál pedig nincs megmentve, s e mellett mindig új, meg új erőteremtés kívántatik tőlünk, pedig mi Isten nem vagyunk, hogy mindenhová teremtsünk.
Az úgynevezett temesi komitéra l. a 207/g sz. aktát, 311. l.
A leküldött zászlóaljakra nézve a felfegyverzésben lesz felakadás.
Azonban hivatalosan értesülve lévén a bizottmány, hogy itt-ott nyert apróbb győzelmeknél, különösen most legutóbb a langerdorfinál számos fegyver foglaltatott el az ellenségtől; ezennel oda utasítom országos biztos urat, hogy a leküldött zászlóalji ujonczok közül azok, kiknek fegyverük nincs, ezen fegyverekből szereltessenek fel, s nekem úgy a múltra, mint jövőre nézve minden, az ellenségtől nyert fegyverekről, s azoknak hová fordításáról pontos kimutatás terjesztessék fel.
A fegyver most életkérdés.
És azért, nehogy az ellenségtől vérrel szerzett fegyverekkel az történhessék, ami, fájdalom, Rott seregével történt, hogy elosztatnak a nélkül, hogy a kormánynak irántuki rendelése beváratott volna, Országos biztos ur minden egyes fegyvert, melly az ellenségtől elfoglaltatik, az ujonczok felfegyverzésére fog okvetlenül fordítani, s hivatalosan utasítom, hogy azon hatalmánál fogva, mellyel az ország által felruházva van, jelen rendeletem vételével olly rendeléseket tegyen, miszerint az ellenségtől elfoglalt, vagy elfoglalandó fegyverekről rögtön megkapjam a kimutatást, azok iránti czélszerű rendelkezhetés végett.
Egyes vitézeknek az elfoglalt fegyverekért 3, 4 pft jutalmat adhat.
Merítsen országos biztos ur törhetetlen erélyéből s azon tántoríthatlan hazafiuságából, mellyet annyi kitartással edzett meg, vezérfonalat a jövendőre is. Egyesítse az erőt. Tudom én, hogy fáj az ember szíve el nem háríthatni minden városról a szerencsétlenséget, de ez a háború átka, melly nem ismer könyörületet. Kisebb sebekre az írt meghozza a jövendő, de ha a haza vész el, erre nincs ír, nincs vígasztalás. Azért fel kell adni, ami gyengít, a mi nem tartható, s minden erővel oda, hol a vésznek új fészke van.
Ered. fogalm. O. Lt. OHB 1848: 2988.
Mellette Vukovics Sebő fentemlített nov. 9.-i jelentése.
