g) Arad megye közönségének a megyeszékhely áttételéről:
g) Arad megye közönségének a megyeszékhely áttételéről:
Midőn a honvédelmi bizottmány a megye székhelyének Pécskára áttételét megértette, minthogy az áttétel akkor már bevégzett tény volt, bár ugyan nem helyeselhette, azt mondotta reá, hogy tudomásul veszi – mindenesetre azt értvén az áttétel alatt, hogy a megyei pénztár, levéltár, foglyok, s. a. t. vitettek biztosabb helyre, de teljességgel nem azt, hogy a megye tisztviselő kara is Aradot odahagyva Pécskára ment által.*
Mindezt Vörös Antal kormánybiztos előbb idézett jelentéséből tudja Kossuth. (475. l.)
Ezt a folyó hó 16-áról kelt tudósításból tudta meg a bizottmány, és nyiltan kijelenti, hogy a tisztviselői karnak ezen tettét, miután tőle jogosan megvárhatni vélte, miszerint nem Aradnak odahagyásában leend első, hanem annak megvédésében utolsó, komolyan rosszalja és ezennel rendeli, hogy ezen rendelet vételével a Pécskára szállított pénztár, levéltár s megyei rabok fölötti őrködésre szükséges egyéneknek otthagyásával azonnal Aradra visszamenni, azon kötelességének ismerje, mellyet a haza köztisztviselőitől követel, Aradnak népe pedig jogosan megvár.
Ha a megye tisztviselői a legelsők az ellenség előli visszavonulásban, a helyett, hogy a népet példájuk által férfias kitürésre, s tűzhelyeiknek vérükkel is, ha kell, elszánt megvédésére lelkesitnék, akkor, hogyha az illyes példákat látva a nép megrémül, s az ellenség előhaladásának tág tér nyitva, a legszomorubb jeleneteket idézi elő, csodálkozni alig lehet, de mélyen elszomorodni azon tapasztalás felett, hogy a hazának mostani perczeiben egy megyének egész tiszti kara azon helyet oda hagyja, honnan a veszély azon megyét, melly tőle várja a törvény és a rend fentartását, épen idő előtti s oknélküli elvonulása következtében fenyegeti, és a melly veszélynek súllyát maga a tisztikar érzendi legelső, mert méltán tarthatni attól is, hogy Arad lelkes lakossága meg fog csökkenni kitürésében, ha a megye tisztviselőit rémülést okozva látja hátrálni, s ekkor, ha Arad elesik, a megyei tisztviselő kar okozta vala nagy részben az elesést. – Azért kötelességének ismerje a tiszti kar Aradra vissza menve helyén maradni.
Fogalm. Kossuth kiegészítéseivel. O. Lt.
OHB 1848: 2967.
OHB 1848: 2967.
Mellette válasz Vörös Antal kormánybiztosnak hasonló értelemben, utasítás Boczkó Dániel békési kormánybiztosnak, hogy működését Arad megyére is terjessze ki, valamint Egressy Gábor szegedi kormánybiztosnak, hogy a 30. zászlóalj felszereléséhez szükséges dolgokat juttassa el Máriássyhoz Aradra, azonkívül Vörös Antalnak egy korábbi, nov. 14.-én kelt jelentése Lippa elfoglalásáról és egy Kossuth által át javított tisztázat Máriássyhoz a fenti tárgyban. Arad város védbizottmányának panaszos feliratára Kossuth másnap, nov. 19-én az alábbi rendeletet intézte a megye közönségéhez:
Arad város védbizottmányának f. hó 16-áról kelt hivatalos jelentéséből fájdalommal s egyszersmind megütközéssel értette a bizottmány, hogy Arad megye volt kormánybiztosa s első alispánjának egész tiszti karávali visszavonulása Aradról, mi hamar teremtette meg előre láthatott keserű gyümölcseit.
Arad város polgárai s az egész vidék részint lehangolva, részint elrémülve vannak, a megfutamodott tisztikar és védbizottmány által kölcsönös egyetértéssel elintézett teendők fennakadva – szóval Arad város csaknem feladva volna, ha a városi védbizottmány hazafias kitürése nem őrködnék felette.
Ezeknél fogva ismételten rendeli és parancsolja a honvédelmi bizottmány tegnapi napról kelt rendelete nyomán, hogy a tisztikar, ha még nem tette, volna, rögtön Aradra vissza menni, mulaszthatatlan kötelességének ismerje ellenkező esetben nyiltan kijelenti a honvédelmi bizottmány, mikép a nemzet előtt minden rosz következményekért, mellyek visszavonulásának lesznek tulajdonithatók, a tiszti kart egyetemesen felelőssé teszi.
Ered. fogalm. O. Lt. OHB 1848: 3362.
Mellette Arad város védbizottmányának jelentése, az OHB válaszának fogalmazványa s Vörös Antal válaszának másolata a városi védbizottmány felszólítására.
