316. Pozsony, 1848 november 18. Csányi kormánybiztos jelentése az OHB-nak hadfelszerelési kérdésekről.
316.
Pozsony, 1848 november 18.
Csányi kormánybiztos jelentése az OHB-nak hadfelszerelési kérdésekről.
Pozsony, 1848 november 18.
Csányi kormánybiztos jelentése az OHB-nak hadfelszerelési kérdésekről.
Állásunkat megismertetéséül van szerencsém az Ordre ele Bataille-t megküldeni.* Tábornok fővezér urnak nincsen tervében Posont tartani, azért a ministerium által vásárolt marhákat Mosonba rendeltem, onnét a szállítás részletesen a nélkül történik, hogy az egész veszélyeztetnék.
A szóbanforgó hadrend nincs mellékelve az aktához.
A tábornoknak a honvédelmi bizottmányhoz intézett kérelmét ·/· alatt ide zárom, azt helyesnek találom, mert tapasztalás nyomán mondhatom, hogy az utólagos díjazás kölcsönvételre és zsidó kezekre keríti az ifjú tiszteket, és kénszeríti sokszor elöljáróikat is ostromolni az előlegezésre,* – aztán a különbség előleges, vagy utólagos fizetés között haszon avagy kár tekintetéből a közállományra nézve figyelmet nem érdemel, de annál nagyobb figyelemre méltó a tisztek kinevezése. Mindaddig, a míg a tisztek kinevezésében nagyobb óvatosság nem hozatik be, biztosan használható serget reményleni nem lehet. A seregben most kevés zászlóalj van teljes számmal lévő tiszti karral, úgy hallom Pesten igen sokan paradíroznak, vannak kik innen mint betegek mentek le szabadsággal, s egészségök mellett alezredességet is nyertek Pesten.
Görgey kérte, hogy a tisztek ne utólag, hanem minden elsején előre kapják fizetésüket; az OHB úgy intézkedett, hogy a fizetés napja a hó 16-a legyen.
Goldner nem tárta meg szerződését, Pesten előlegesen felvett 4000 frot és 1000 köpeny helyett csak 497 darabot hozott. Éppen most esett tudomásomra, hogy Weiss Mihálynak mintegy 500 darab van készen.
Elrongyolt seregeink számára csizmákat már vásárban is vetettem, nem jött többe, mint a bakancs, mi itt kevés számmal találtatván, úgy kell vennem, amint adják. Engedje meg a bizottmány azon kérdést tenni: nem lenne-é czélszerü az országban, vagy csak néhány megyében is kötelességül tenni minden vargának, csizmadiának, hetenkint bizonyos szabott árért tekintettel a vidékre, annyi bakancsot, vagy csizmát előállítani, a hány legénnyel dolgozik. Már magában Buda-Pestben és Fehérvárban igen sok öszvejőne s egy hónap alatt vagy pár héttel később erős tartalék lábbelivel bírnánk, mi fő dolog. Fehérruhákra nézve pedig Abaúj, Sáros és Szepes megyékben lehetne szerződni.
Nem hallgatok el egy mai napon történt egyéni huszár vitézséget, ugyan is Köpcsényben az előcsapatoknál egy száguldozó huszárt, 30 az ellenség közől elfogott – távolról főhadnagya Jelics a Würternberg huszároktól látván legényének szerencsétlenségét, körüle lévő 7 huszáraival közibe vágott a csatlakozva álló ellenségnek, azt szétverte, huszárját megszabadította, de fájdalom, maga is nyakban igen erős, de még sem halálos szúrást kapott.*
Az esetet részletesen előadta Görgey nov. 15-i Kossuthhoz intézett levelében s Kossuth intézkedett is Jelics előléptetéséről. (L. 484. l.)
Huszárainkat kell seregeink alapjának tekintenünk, részint mert nemzetünk vitézségét a világ előtt ők képviselik, és mert az ellenség tolok leginkább fél, azért a kormánybiztos uraknak naponkint szorgolom a lóvásárlást, – vajha a már szakadozni kezdő ruhát is tudnánk pótolni, csak az Istenért ne változtassunk a ruhán mást, mint a sinort, – csak schwarzgelb ne legyen a huszár, maradjon minden egyéb úgy, mint van, mert hitem az, hogy új szabású ruhában az új huszárnak szelleme nem lesz hasonló a régi szabású huszár szellemével.
Eredeti. O. Lt. OHB 1848: 3209.
Mellette Görgey említett levele, rendelet fogalmazványa a hadügyminisztériumhoz a tiszti fizetések időpontjáról és válasz fogalmazványa Görgeynek.
