323. Budapest, 1848 november 19–27. Kossuth tárgyalásai Szemerével a Honvédelmi Bizottmány átszervezéséről és az új kormány megal…
323.
Budapest, 1848 november 19–27.
Kossuth tárgyalásai Szemerével a Honvédelmi Bizottmány átszervezéséről és az új kormány megalakításáról.
Budapest, 1848 november 19–27.
Kossuth tárgyalásai Szemerével a Honvédelmi Bizottmány átszervezéséről és az új kormány megalakításáról.
Az önvédelmi harc előfeltételei közül az egyik legfontosabb volt az ország központi kormányzatának a Honvédelmi Bizottmánynak a megszilárdítása, hatáskörének pontos kialakítása és a Bizottmányon belül a tagok ügykörének elhatárolása. Amikor Kossuth a schwechati ütközet után Pozsonyból visszatért Pestre, a Bizottmány már közel másfélhónapos multra tekinthetett vissza, szilárdnak és véglegesen kialakultnak azonban mégsem lehetett tekinteni, elsősorban azért, mert létrehozója és munkájának irányítója, Kossuth a másfél hónapból mindössze az október 7–17. közötti 11 napot töltötte Pesten. Távollétében az ügyek intézése kezdetben Pázmándy, később Nyáry, Szemere és Madarász feladata volt, a legfontosabb döntéseket azonban fenntartották a távollevő Kossuthnak. Ilyen körülmények között még nem mehetett végbe a végrehajtó hatalom teendőinek az a felosztása, amelyre az országgyülés október 8-án Kossuthot felhatalmazta.*
L. előbb, 126. l.
Kossuth visszatérése után hamarosan megindultak a tárgyalások a Honvédelmi Bizottmány átszervezésére s olyan méretű kiszélesítésére, amely már lényegében új minisztérium megalakulását jelentette volna. A képviselőház nov. 16-i ülésén egy képviselő érdeklődésére Pázmándy elnök azt jelentette, hogy »a bizottmány elnöke a többi tagokkal egyetértőleg a bizottmánynak elrendezését ma holnap végbe fogja vinni«. Ugyanő azzal okolta meg a képviselőház üléseinek szünetelését, hogy »a honvédelmi bizottmány.. collegialiter működött s reggeltől estéig el lévén foglalva, az ülésekben senki sem lehetett jelen, ki a kormányt képviselte volna«. Madarász, aki a Bizottmány tagjai közül egyedül volt jelen ezen ülésen, helyesnek találta, ha a képviselőház »néhány napi időt enged a honvédelmi bizottmánynak magát rendezni, melly rendezés kevés napok alatt be lesz végezve s hogy még nincs bevégezve, tulajdonítsa a ház egyedül azon tömérdek dolognak, melly a haza megmentése kérdésében nagy halommal fekszik a honvédelmi bizottmány asztalán, úgy hogy alig képes az ember elgondolni, mennyi számon kell egy nap a bizottmánynak keresztülmenni s mennyi tömérdek dolgot elhatározni. »* A Bizottmány munkájának alapvető hibája az volt, hogy kollégiálisan, testületileg működött, a döntéseket a régi korszak kormányszerveihez hasonlóan közös tanácskozásban hozták meg, ami az ügyintézést lassúvá, nehézkessé tette. Az átszervezésnek azt a célt kellett szolgálni, hogy a Bizottmány áttérjen a feladatok szak szerinti szétosztására az egyes tagok között, akik a reájuk eső ügykört miniszteri hatáskörrel, felelőség mellett lássák el. Ezt akarta Kossuth is és a felosztásnál nem kívánt csupán a régi tagokra szorítkozni; november 20-án a képviselőháztól is felhatalmazást kapott arra, hogy a bizottmányt belátása szerint kibővítse.*
A felszólalásokat l. a Közlöny nov. 18.-i számában.
V. ö. Pázmándynak Ágoston József képviselő indítványára adott válaszával, Közlöny nov. 22. sz.
A tárgyalások a bizottmány átszervezésére a nyilvánosság kizárásával folytak s hogy részletei bizonyos mértékig mégis az utókorra maradtak, az annak a körülménynek köszönhető, hogy Kossuth ezekben a napokban betegen feküdt a lakásán és nézeteit írásban cserélte ki a tárgyalások másik legfontosabb szereplőjével, Szemerével. *
E levelek alapján részletesen ismerteti a kormányalakítási kísérletet Závodszky L. tanulmánya. (Kossuth és Szemere a Honvédelmi Bizottmány megalakításáról. Fejérpataky-Emlékkönyv. Bp. 1917. 355. s. köv. l.) A tárgyalások értékelését l. Mód. A. tanulmányában (Pártharcok és a kormány politikája 1848/49-ben.) a Forradalom és szabadságharc 1848/49. c. kötetben. (83–84. l.)
A levélváltás valószínűleg korábbi szóbeli tárgyalások, vagy üzenetváltások után – Szemere nov. 19-i alábbi levelével indult el:
Barátom!
Fájós fővel bár, de gondolkodtam a kormány alakításáról. A főbaj: nincs ember, ha vallás, rang, Erdély figyelembe vétetik, még kevésbbé van ember. És a kik vannak, nem értenek egyet. Vagy távol állanak egymástól. Sok van, ki attól fél, hogy te saját kormányodnak czethala leendesz. Hogy te nem tűrsz ellentmondást. Hogy nem tűrsz melletted, bár alantabb, senkit. Azok is azt hiszik, kik tapsolnak neked.
Meglehet, alkotsz kormányt és nemsokára kitünik az elágazás. Ez baj, de nem nagy, mindenütt módosul a kormány.
De az a kérdés, vajjon alakulás előtt nem kellene-e részletesebben formálnod programmodat.
Vigyázz, vigyázz, a hazáért főkép. A kinek legtöbb barátja, és ellene van, az te vagy. Ha siker jő, barátaid száma, – ha rosszabbodik a dolog, ellenségeidé fog nőni, hatalmason. Nem volna oly fontos ez, ha egyszersmind hozzád, személyedhez inkább nem volna kötve a haza sorsa, semmint kívánatos. A haza sohase álljon egy lábon, mert az nem biztos állás.
Azt hiszem egy kérdés iránt tisztába kell jönnöd leendő társaiddal, – t. i. alkunak van-é helye a dynastiával, vagy nincs-e semmi esetre. Ez az alapszin. E részben sokféle nézetekkel találkozni.
Az sem elég, a személyeket választanod. Tudniok kell az elosztást. Legalább én nem mindent minden helyen látnék örömest, ha résztvenni a kormányban szándékoznám. Valaki politikai szine miatt lehet szükséges, de nem lehet közömbös, mellyik tárczát vezetendi. Szószék és tárcza közt nagy a különbség.
Nyáryal akartam szólani, nem találkoztam vele. Úgy hallom, ő csak egy alágazatot vállalván el, a kormány tagjának magát nem akarná tekinteni. Ez baj volna. Összenéztem a neveket. Nem jutnak eszembe mások. Perényi† (vallásjel), Nyáry† Pulszky*, Beőthy†, ifj. Pázmándy*, Duschek†, Vukovics†, Madarász†, Erdélyből talán Bethlen, (bár protestáns, de ott nincs catholikus), dicsérik Horváth Istvánt,* a cultusznak, katholikus.
Elírás Horváth Mihály helyett.
Ha te és Nyáry értekeznétek a személyekről, szívesen részt veszek benne. A haza dolga ez, talán végrendelet tétele előtt lelki ismeretemnek szólani őszintén a személyekről.
Battyhány Kázmér? Andrássy Gyula?
Sajnálom hogy Szentkirályi Mórral elválttatok annyira, genie, ki eszméket szül bőven és nem gát a kivitelben, ha ki bánni tud vele.
Mi szegények vagyunk mi az emberekben!
Én reám pedig egyes törvény javaslatok stb. kidolgozásánál mindig, sőt mindenben számolhattok, a mi elveimmel nem ellenkezik, – és ismersz, hogy az én horizonomon, amint az égen, kevés a változhatlan planéta, a dolgok természete szerint és igy azokon kívül nehézkes nem vagyok.
A haza minden előtt!
Buda, nov. 19. 1848.
Sz. B.
S. k. ered. O. Lt. Szemere Bertatan iratai, 1303. rakt. sz. 519. l.
Közli Deák Imre: A szabadságharc története levelekben. 269–270. l.
Közli Deák Imre: A szabadságharc története levelekben. 269–270. l.
Kossuth – válaszul a fenti levélre – még aznap az alábbi kormánylistatervezetet juttatta el Szemeréhez:
Kossuth fentartja a főfelügyeletet a financz, hadügy, és politicai irányzatra nézve.
Nyáry: Élelmezés, ruházás, a táboré.
Szemere: Igazság.
Madarász: Belügy, rendőri statustitkár Ludwigh
Kereskedés: Perényi, st. titkár Pulszky
Közlekedés: Vukovics
Külügy: gr. Teleki L.
Cultus: catholicus: Horváth M. püspök
protest. Szentiványi K.
Nemzetőri 4 főkapitány gr. Batthyány Kázmér
Tiszán, Dunán innen s túl, gr. Ráday G. Beőthy gr. Károlyi Gy.
Szemere s. k. másolata O. Lt. Szemere Bertalan
iratai 1303. rakt. sz. 522. l.
Szemere még aznap újabb levélben tette meg észrevételeit Kossuth javaslatára:
Észrevételeimet nem akartam a nevek után jegyezni, mert hosszasb és csak az enyimek.
Ekképen a kormáy sikerülhet. Perényi, ha szólsz vele, mit eddig nem tettél, megverhető. A többi elfogadja.
Én kimaradok.
1. Eszed, állásod, szólásod által hatalmad nagy; ha a pénzügy, hadügy, politikai irányzat (alias belügy) jogilag a tied, akkor minden hatalom és elhatározás a tied. Tudod mi kevés az, a mit az illető minister akar, és kivált ha támogatni bírja is, úgy mint te.
2. Belügy Madarászé, azaz egészen a tied, a rendőrséggel együtt, – köztetek soha nincs véleménykülönbség.
E felosztás a napi és jelenkori ügyek megoldását egészen egy kézben tevén le, a többi tárczákat otiosusoknak tartom politikai tekintetben.
Mellesleg jegyzem meg, hogy Ludwigh régi barátom érdemel alkalmazást, de rendőri helyre igen naív, igen jámbor.
3. Én őszintén kimondom, a belügyet Nyárynak adnám, – a rendőrség s talán a posta is adathatnék Madarásznak, mi maga külön férfit igényel, és Nyáry most, midőn nincs sok dolog a belügyben, az élelmezést magát elvihetné, a fegyverszerzést te, a szállítást a közlekedési.
4. Szentiványi K. talpig derék, eszes ember, de semmit sem csinál, Pázmándy D. neked nem tetszik, sajnálom. Barátságban soha nem voltam vele, de súlya van az embernek, elismerem. De hozzá magam nem kötöm.
5. Fizetés nélkül a statust rendes hivatalban nem szabad szolgálni.
6. Pulszkyt a pénzügy élére állítanám. Bizodalmadat bírja, érdemli, elégné ért hozzá, már állt is azon helyen.
Sokat össze-vissza beszéltek ott az ülésben, egy és más kiesett eszemből.
Te érteni fogsz. Az elemek olyképen módosított súly egyenzését látom a hazára hasznosnak, s reád nézve, mind politikai karakterre, mind legnagyobb befolyásukra nézve üdvösnek, jónak, biztosnak.
Ha maradhattál volna a bizottmány körében, a legislativus körbe sorozhattam volna magamat. De akképen nem tünhetik fel, ha itt sem leszek, de mindenütt, a hol s a mikor reám bármit bíztok. Én eddig nem hevertem, bár róla nem tudtok, kezem kinyúlt Sardiniába is stb. s gyáva és rossz ember volnék, ha ezt most nem tenném.
Hogy illy combinatioban, vagy illy elosztásban részt nem vehetek, nyugodt lélekkel azért mondom ki, mivel miattam zavarba nem jöhetsz, hiedelmem szerint.
De a föntebbi módosítást szükségesnek tartom, hiszem és vallom.
Pest, nov. 19. 1848. Sz. B.
Angliából futár jött hozzám. Holnap szólok róla veled.
S. k. ered. O. Lt. Szemere Bertalan iratai 1303. rakt. sz. 521. l.
Közli Deák Imre: A szabadságharc története levelekben. 271–272. l.
Kossuth a két levélre nov. 20-án az alábbi választ adta:
Édes barátom!
Te igen különös ember vagy. Első leveled arra van bazirozva, miként nem jól van, hogy a haza ügye személyemhez van némileg kötve. – Nem tudom, igaz-é? én nem hiszem, de ha igen, miért azt nekem szememre vetni. Én vagyok annak oka? Kerestem én? Kívántam én? Tettem reá égy lépést valaha? Boldogságnak tartom talán ezt az átkozott életet? Ha úgy van, amint írod, az országra s annak minden emberére írsz satyrát. Miért nem tesznek hát mindent, hogy a szegény haza sorsa egy nyomorult ember személyéhez kötve ne legyen? És mikint van az, hogy, még csak annyira sem ismersz, miszerint nagyravágyónak ne tartanál? engem a ki inkább volnék házi eb, mint Minister, vagy Kormányelnök.
Másik leveled meg a körül forog, hogy én a szerint igyekszem a kormányt combinálni, miszerint velem egyet értsenek. Az bizon különös volna, ha abban törném fejemet, hogy egyet ne értsenek. Ez aztán furcsa kormány volna, mellynek básisául azt vétetnék fel, hogy a tagok egymással ellenkezzenek.
Te aztán a politicai egységre törekvést igy nevezed »hatalom egy kézben« Igy valóban nehéz existalni. Nekem hivatal nem kell, nyakamra varrjátok erővel, aztán hatalomra vágyást emlegettek.
Barátom! ezek az emberi érzelmeknek nüanceai, miket én nem értek s nem is fogok soha érteni, mert ismétlem, én nem tudom, mi e szó «magyravágyás». Nekem a hatalom terhemre van. Vegyétek el s adj átok egy parasztnak nyugalmát és én megáldalak.
Igy van aztán Barátom, hogy ezen alapgondolatod az individuumokra is kiterjed. És ha egy vagy más nem történik, más okot keresel alatta, mint a mi való.
Azt mondod: a belügyet Nyárynak adnád. – Bíz én is Barátom, meg is kértem reá, elsőt mindenek között – de nem vállalja.
Azt mondod, Pázmándyban nincs bizalmam. Honnan vetted ezt? Pázmándyt annyira okos embernek tartom, hogy Nyáry után vele szóltam másodikkal. Hiában – nem vállal semmi hivatalt. Elnök akar maradni. Te meg bizalmatlanságot emlegetsz.
Nyáryn kívül ketten vagytok tevékeny emberek a választmányban Te és Madarász, tehát kettőtök közt a legfontosabb két tárczának kell megosztatni. Belügy és igazság. Te alkottad a belügy személyzetét, tehát változtatnod nehezebb volna, Madarász ellenben az igazság élén az aristocratiában terroristicus félelmet gerjeszthetne. Tehát azt gondolám, Te vidd az igazságot, ő a belügyet.
Kérlek, ne keress más okot, mint mellyet mondok, – mert ha volna, nem titkolnám el. – Eléggé férfias volnék megmondani.
És most kérlek őszintén, mint férfiunak férfiuhoz illik, vállald el az igazság-ügyet. – Igen kérlek. – Ha lehetlenné teszitek a kormány combinatiot, ám lássátok. Lelketek rajta. Én megmondom a háznak az okokat és visszalépek. Reménylem, akkor nem fogsz hatalomvággyal vádolni. – Aztán mentsétek meg a hazát, ha nekem segédkezet nem nyujtotok. Magatokra vettétek a kötelességet azt megmenteni.
Combinatiom most így áll:
Hadügy: Mészáros †
Ellátás: Nyáry,
Igazság: Szemere,
Belügy: Madarász, †
Közlekedés: Beőthy,
Kereskedés: Pulszky,
Cultus: 1. Horváth Mihály, 2. Teleki Domokos,
Külügy: Perényi.
Válaszodat kérem mert végeznem kell.
Nov. 20.
Barátod
Kossuth
Kossuth
S. k. eredeti. O. Lt. Szemere Bertalan iratai, 1303. rakt. sz.: 530. l.
Közli Deák Imre: A szabadságharc története levelekben. 272. l.
Kossuth keserű levelére Szemere még aznap válaszolt és újabb javaslatokat tett:
Kedves barátom!
Merőben félreértettél. – De nem polemizálok, neked nincs időd, nekem volna. «Ellenkezgető» tagokat válaszsz? nem mondtam. «Hatalomvágyat» emlegettem? Szóval sem. «Bajnak mondom, hogy a haza sorsa annyira csak a te lábaidon áll?» Igen, a hazára, – téged nem vádoltalak vele. Sőt épen azért tartám tisztemnek némit elmondani.
Te fejedelmi helyzetben vagy. Köszönd meg, aki ellenkezőt mond, mint a mi tetszik.
Tudod, jobban mint én, hogy arra kell támaszkodni, a mi ellenáll, nem a mi enged. – Embert nem hiszek csalhatatlannak. Tehát téged sem. Gyengéid vannak, mint mindennek pl. nem bírsz emberismerettel, melly helyzetedben kétszer nehéz tulajdon, mert mások leírása után is kell indulnod. Mint minden magasb szellem, el-elragadtatol illyennél szükséges az ellenállogatás. Nem hatalomvágyról szóltam, hanem a hatalmat sokaltam egy kézben, mivel ekképen sok hibáztatásnak láttalak kitéve. Vagy mondassék ki dictatura névszerint is.
Nem félek ettől sem, a respublicától sem, a legerélyesb rendszabályoktul sem. A ministeriun helyzete kétes, kettős volt, nem volt akkor ideje; most mindent lehet tenni, csak a trónüresség nyilvánítása volna nagy játék rögtön. Tehát a hatalom egyoldalusága ellen volt kifogásom, a súlyegyenzés ellen, nem a személyek magok, hanem azok elhelyezése ellen. Ha Nyáry osztozni akar a kormányban, el kell vállalnia a belügyet. Ha ezt azon alag-elvállalás kizárja reá nézve, kivételes állása leend, mi nem lehet.
Madarászra nézve az igazságügyet illetőleg, véleményedet is osztom; de a belügy is neki nagy és sok. Kell lennie a kormányban. Vallom azt, de nem azon a helyen. E két helyen nem.
Nyárynak írtam: vállalná el; ha honát szereti, tegye meg. Öszinte leszek egy másodrendű tekintetben is. Midőn én a kormányba folytatólag lépek, és a belügyet másnak engedem, elitéltem magamat, alkalmatlan voltomat írtam alá. Nyáry és Pázmándy irányában megteszem, – egyben és másban van előnyük, egyben és másban nekem van előnyöm. Más irányában magamat el nem itélhetem ekképen, miután a képességemre nézve az ellenkező hitben élek, és így a közügynek nem hoznám az áldozatot, mellynek örömest meghozom, ha azt hihetem, hogy jobb kézben van.
Érts meg. Midőn az igazságügyet ajánlád, azt ajánlád, mit a multkor is óhajtottam. Ki a belügyet most félévig vitte, az borzadhat tőle. De fontosságát is érzem. Ezért az előttem nem személyi, de hazai kérdés. Én nem vállalnám most, mivel e részben nincs tökéletes bizodalmad bennem; mivel nem volnék biztosítva azon lapok megtámadása ellen, mik a te és Madarász befolyása alatt állanak* – és mivel ekképen nem használhatnék kellőleg, mi az eldöntő tekintet.
Elsősorban a Március Tizenötödikére céloz Szemere, amelynek éles tollú főmunkatársa, Csernátony Lajos ekkor már Kossuth elnöki irodájában dolgozott. Talán Kossuth kívánságára történt, hogy a lap nov. 22-i számában, a minisztérium megalakulása körüli huzavonáról szóló cikkben az alábbi sorok jelentek meg: «Lapjaink többször vettek maguknak alkalmat a göndörhajú Bertalan urfira egy pár sottiskát reá illesztgetni, no de ezen idők elmultak, s ő ki erélyességről s tisztán democrata elveiről ismeretes, akkor tájban még többet megérdemelt volna, nem kellett volna magát annyira oda csatolni a batthyanismus mellé. A kiábrándult Szemerét jelen percekben mindenki sajnállaná, ha valamelly pedans előitéletért nélkülöznünk kellene.»
Azon tekintet, hogy a változtatásokat nem tehettem volna meg a személyzetben, nem fontos, mert ki ezen magát már nem bírja túl tenni, az nem való kormányra, mint az sem, ki nem bír saját szellemében dolgoztatni. - Pázmándynak meg van saját calculusa, igaz. De te szóval nyilatkoztál ellene, én azért említém. – Hallgass meg minket, de tégy te. Én is azt tennéin, amit legjobbnak látok.
A négy főkapitányi eszmét kár elhagyni. Ezek a népet életben tarthatják, ha beutazgatják az országot. E szerint:
Beőthy ott maradván lenne:
Belügy: Nyáry, oda kívánja a publica opinio.
Rendőr: Madarász, helyeslendi minden.
Közlekedés: Vukovics S. – Sok ok van mellette.
Keresked.: Pulszky. Helyén leend.
Fináncz: Tartsd meg vagy töltsd be.
Hadügy: Mészáros. A katonaság szereti. Pedig nagy baj ő.
Külügy.: B. Perényi, ám legyen. – Pulszkyt azonban most senki nem pótolja.
Cultus: Horváth és Teleky.
Ámbár nagy két elvet áldozol fel, azt hogy pap jön be, azt hogy a vallásfelekezet eszméje több illy megoszlásnak veti meg alapját.
Igazságügy: Erre Erdélyit is kapsz, ha engem nélkülözni kívánsz.
Ne vedd ezt mértéktúli beavatkozásnak. Sem fontosnak nem képzelem magamat. Téged segíteni és általad a hazát, kötelesség. Ez és nem több, a miért teszem.
Én igazán csekély vagyok mint nyilvános charakter, szerénység, affectálás nélkül mondom. Oka, mivel háttérben tartám magamat. Tudja Isten én nem léptem fel, ha én fellépek nekem nem leend többé visszalépés egy végczél előtt. Mindig láttam, ki jár közelebb hozzám elélettem a hozzá csatlakozást. A ministériumban az te valál.
Én kettőt fogok tenni jövendőben.
1. Neked irogatni fogom észrevételeimet, teljes őszinteséggel. Nem lesz rossz szolgálat. Nyilvánosan tenni észrevétéleimet, reménylem, nem leend szükséges.
2. Készülök diplomáciai pályára, teljes erőmből. Ha győzünk, kezdetben hasznomat veheti a haza, míg ügyesbek támadnak.
Barátom, te ne félj azoktul, apró eltéréseik mellett sem, kik a hazát szeretik, tégedet fed minden paizs, maga a haza érdeke. Én mindig e nyomon fogok járni, míg élek, s mig a haza ügye kívánja.
Buda nov. 20. 1848.
Isten veled, tisztelőd
Szemere.
Szemere.
Az angol kapitány, W. jövend. * Egyenesen futár jött hozzám. Jön a kormány engedelméből, – jönnek vele többen. Mindene készen van. Nem kér jutalmat elein, kapja azt a mit majd megérdemel tettei által. (Ez, szép beszéd.) Irja, – a világot hivhatjuk csatára, ha elkészülend.
A szóbanforgó Warner kapitányra l. az OHB okt. 14-i levelét Szemeréhez, 109/d sz. alatt, 197. l.
S.k. ered. O. Lt. Szemere Bertalan iratai 1303. rakt. sz. 523–524. l.
Közli Deák Imre: A szabadságharc története levelekben. 274–276. l.
Nem tudni, hogy a következő két napon hogyan alakult tovább a kormányalakítás ügye. November 23-án Kossuth az alábbi változatot küldte meg Szemerének:
Édes Barátom!
Végezni kell. Összeroskadok a teher alatt. Combinatiom a lehetségek szerint ekként áll:
Hadügy: (Mészáros resignálván) Láhner.
Igazságügy: Szemere,
Belügy: Madarász.
Kereskedés: Pulszky.
Külügy: B. Perényi.
Közlekedés: Csányi.
Catholicus egyház és nevelés: Horváth Mihály.
Többi: Ráday.
Hadseregellátás: Nyáry.
Nemzetőri főkapitányok:
Dunántúl: Batthyány Kázmér.
Dunáninnen: Károlyi György.
Tiszántúl: Beőthy.
Tiszáninnen: Andrássy Gyula.
Mást nem tudok tenni. Nem ministerium, hanem rangfelosztás.
Kérlek: fogadd el. Igen kérlek. Mindenesetre add határozott válaszodat. Vagy jöjj hozzám. Mert levelezni reá nem érek.
nov. 23.
Híved
Kossuth.
Kossuth.
S. k. eredeti. O. Lt. Szemere Bertalan iratai. 1303. rakt. sz.: 532. l.
Közli Deák Imre: A szabadságharc története levelekben. 276. l.
Szemere az alábbi hosszú levélben fejtette ki véleményét a Kossuth által felvetett újabb kombinációval kapcsolatban:
Én irok bővebben; tőled nem várom, mert neked nincs időd s én a nevekből is megértem gondolataidat.
Azonban ezeket most még csak neked irom. Kettőnk közti ügy, bár a haza fölött. A mai névsor eltökélésemen semmit nem változtat. A mi összeállítás nekem gát, azon nem változtattál, * a többieken pedig nem jól változtattál.
T. i. Madarász az új listán is belügyminiszterként szerepelt.
Madarász Laczi ellen nagy az ellenszenv a közönségben, ugy mondják, ugy hallom, jele, hogy valaki vallhat bizonyos elvet, mi utat nyithatna a kormányba, de nem vivott ki magának kellő tekintélyt. Ilyen férfiakat nagy mennyiségben találsz az angol, a franczia baloldalon, kik sohasem fognak lehetni ministerek. Én őt nem szántam ide, eddigi nyilatkozataim szerint, de nem tartom mindenüvé teltetőnek. Nem elég a ministerségre bizonyos elvet vallani, bizonyos szinnel bírni. Én Laczit kedvelem, de a közönségnek nem parancsolhatni. Nyárit kevés ember kedveli, és a kormányon szívesen látja.
Mészáros lemond? Ettől tartok eleve, bár úgy mint hadministert nem sajnállanám. Lahner? se tekintély, se rang, se nyelv, se képesség.
Én nem rettegnék hadnagyból tenni ministert, ha hiszem róla, hagy genieje kivivja magának a hatalmat. Maga a név s kör azt nem adja.
Nem sorolom elő egyenkint a többit, hanem azt mondom, ki a belügyre, a közlekedésre, a prot. ügyre, a hadügyre ki van általad jelölve, egyik sem kénes sem tárczáját vinni, sem a tanácsba véleményt repraesentálni. És én e kettő után mérem a ministert. Egyiknek meg kell felelnie; kettőnek, mint te, kevés ember felelhet meg.
Van sok; ki a kormányban hiuságból örömest részt vesz. Ezek közé nem tartozom. van sok, ki most félelemből vonakodik. Ezek közé sem tartozom. Sőt sajnálom, hogy nem vehetek részt a kormányban, mely a hazát megmentendi, vagy legalább megmenteni igyekszik.
Szerintem lenne hadügymin... Megakad a tollam. Nem találok embert. Hrabovszky, ha bizol benne. Ez tekintély. Lehet kiléptetni. Lehet mellétenni státus titkárokat... Vagy Beőthy, akinek katonai rang adatnék. Vagy Bakonyi, Nádossy, amaz tábornok vitéz, emez activus. Vagy vidd magad ideiglenesen. Ha nem viszed:
1. Elnök és fináncz: Kossuth
2. Külügy: gr. Teleky L., Pulszky
3. Keresked.: Pulszky, Beőthy
4. Közlekedés: Vukovics S., Perénvi
5. Cintus: Horváth M., Lónyay G.
6. Igazság: Perényi, Szemere
7. Belügy: Nyáry, Nyáry
8. Rend.: Madarász
Nyáry tartozik ezzel a hazának. Tartozik. Hiában, türnünk kell egymást, s azt hiszem engedély, surlódás kiegyenliti a különbséget.
Arról, hogy a belügyet elvállalnám-e bizonyos feltételek alatt, azért sem szólok, mivel erre te teljességgel nem vagy hajlandó.
Te ne félj. Te benned a hazát kimélik és így apróságot elnéznek. Személyt, kiben a bizalom központosul nem lehet gyártani, csinálni; erre a nemzetnek szüksége van. De vigyázz is. Mert hamar módosulandó kormányt alkotnod nem tanácsos. Mert támogatás, mely alapját csak a haza rendkívüli körülményeiben találná, s nem a teljes bizalomban, mit sem érne.
Ez becsületes és hazafiui véleményem, ki a mit érzek, szemedbe mondom, – nem hátad mögött, mint mások.
Buda nov. 23. 1848.
Sz. B.
S. k. ered. Szemere Bertalan iratai. 1303. rakt. sz.: 525. l.
Közli Deák Imre: A szabadságharc története levelekben. 276–278. l.
Szemere újabb elutasító válasza után Kossuth egy újabb kombinációt ajánlott fel amelyben a megegyezés akadálya, Madarász már csupán a rendőrség élére volt jelölve, s egyébként is közeledett Szemere álláspontjához. Szemere Kossuthnak adott válasza nem ismeretes, nézetei azonban megismerhetők Nyáry Pálhoz nov. 26-án írt leveléből:
Barátom!
Én ismerem a miniszteri vagy kormányi állapot kellemetlenségeit, de mégis azt mondom: ne hagyjuk az országot e kormányi fejetlenségben.
Kit a nemzet megajándékoz bizodalmával, annak kötelességei vannak, mik alul magát fel nem mentheti. Ezek közé tartozol te.
Én három combinatioját utasitám vissza Lajosnak és háromszor nyilatkoztam határozottan; * de mindig megdöbbenve kérdém magamtól: nem bünhődöm -e?
Az említett három kombináció szerepel a fenti okmányokban, így a tárgyalások egyes fázisaiból lényeges mozzanat nem maradt ki.
Ha Kossuth azt kérdezi tőled nyilvánosan: miért nem akarsz részt venni? mit felelsz?:Az igazat lehetetlen kimondanod közbaj okozása nélkül, mással pedig magadat nem fogod igazolhatni.
Én Kossuthot dictatornak és igy kormányzónak nem akarnám, de hogy genie, az igaz, dehogy kormányzatban sok hasznos tulajdonai vannak, az is igaz, melyeket csak korlátolni, csak mérsékelni kell.
Eddigi combinatioi nem ekkép voltak szerkesztve. Azok szerint ő korlátozhatatlan volt neki vak majoritása volt, azonban nem volt helye a tanácskozásnak. Természetesnek találtam, hogy te – ki vele általában nem kívánsz egy kormányban ülni, ki az vagy, mint vitorla ellenében a kormányost ábrázolod, – illy combinatioról nem akartál hallani, miután én sem vehettem lelkemre, ki köztt és Kossuth köztt nincs annyi ellentét, ki türelmesb vagyok, stb.
De a haza, a haza! Dictatura azt nem menti meg, a Kossuthé épen nem. – A tegnapi conbinatiobul lehet valamit csinálni * Első, melyben nem a Madarászé a belügy. Csináljunk belőle valamit. Meglátod, ily sulyegyenzéssel boldogulunk. Azok közül 5 nem hebehurgya de nyomós és bátor ember, sőt 6–7-re is mehet ezek száma. És Lajos enged az oknak és szilárd fellépésnek. Beőthy nyereség – lesz a ki pótolandja oda lenn. Én még Lónyai Gábort szerettem volna a protestans közoktatás élére, ha csakugyan fel kell áldozni az egység elvét, mi igen meggondolandó.
Kétségtelenül arról a negyedik változatról van szó, amelyet Kossuth Beöthyhez írt alábbi levelében ismertetett. (L. a 376. sz. alatt 594. s köv. l.)
Eddig nem alakulhatni, nagy belső gyengeségre mutat. Nem keresem az okát, hanem következményeiről elmélkedem a közre nézve, a közönség már nem nyugtalan de félénk. Azonban a bizottmány a jelen állapotában sem maradhat. Ez dictatura egy részről, – másrészről zavar s ellenkezője az egységnek és erélynek. Többen vagyunk, kik abban részt venni nem fogunk, mert midőn az elnök és bizotmány kettészakadt, e testületnek egyik része életét vesztette.
Értekezzél Kossuthtal. – Tagadd meg méltó ellenszenvedet.
Tekintsd a hazát. – Ne feledd el, hogy most az idő a munkára, mi hamar késő lesz. Megkisérteni az együtthaladást kötelesség, – ha nem fog menni, akkor okait adhatjuk. Értekezzél velem is, ha úgy tetszik, a személyekről.
Azt látod, hogy Lajos meg van akadva, ez reá nézve tanuságos leend.
De én tartok e fennakadás explosióitól, nem a személyek miatt, de a haza miatt. Ha te beállsz, én nem vonakodom. Tűrjük, ha kell, vívjuk ha kell, amint jön, talán ellenkezve is, de azt tenni, ha különben a combinatióban megnyugszunk, hazafiui kötelességünk.
Isten áldjon meg.
Buda nov. 26. 1848.
Sz. B.
S. k. ered. Szemere Bertatan iratai. 1303. rakt. sz.: 527. l.
Közli Deák Imre: A szabadságkarc története levelekben. 278–279. l.
A minisztérium megalakítására irányuló kísérletek, mint ismeretes, nem vezettek eredményre. «A hoszas combinatioknak az a vége – írta Kossuth Beőthynek, előbb idézett levelében – hogy én minisztériumot nem alkothatok, hanem megtartván a honvédelmi bizottmány nevet, a teendőket egyes tagok között felosztom.» Igy jött létre a munkaköröknek az a felosztása, amelyet Kossuth nov. 28-i rendeletében hozott nyilvánosságra. (L. 367. sz. alatt, 575. l.)
