a) Válasz Csányi nov. 23-i levelére:
a) Válasz Csányi nov. 23-i levelére:
Csányi László nov. 23-i kelettel az alábbi levelet intézte Kossuthhoz:
Folyó hó 20-án kelt elnöki rendelet folytán Pozsony városát a felesleges gabona elszállítását tárgyazó rendeletemből felhozott alaptalan aggodalmára nézve, egy hozzá intézett iratommal igyekeztem felvilágosítani és megnyugtatni.* Azonban aggodalma, megvallom, nézetem szerint nem annyira az éhségből származik, mint inkább egyes osztrák barátoknak ügyünk iránti hidegségéből. Mi az egyes lakosokhozi szállásolást illeti, azt ki nem kerülhetem, mert a katonaságot a középületekben már csak egészség tekintetéből is öszvetömni nem lehet. Azonban el merem mondani, hogy ez érdemben panaszra igazságos oka a városnak nincsen. A kihágásoknak és károsításoknak megvizsgálását f. hó 24-én egy vegyes Bizottmány eszközlendi, minek eredményét kötelességem szerént fel fogom jelenteni.
Kossuth rendeletét ebben az ügyben l. előbb, 324. sz. alatt, 511. l.
Seregünk elnök ur erélyessége következtében más tekintetet vőn fel. Még a schwartzgelb polgárok is észreveszik a különbséget, mellyet egy-két nap óta a felszerlés okozott. Ma és holnap minden csákókat kiosztatok, ez a katonai kinézést még inkább neveli. Csákó nélkül, hiába, én a katonát még nem tudom egészen katonának képzelni; azért Elnök ur bámulatos munkásságába a csákókat is ajánlom.
Goldner és fiának az ideszállított köpönyegekért a négy ezer forinton felyüli járandóságot kifizettettem. A szállítandó küldeményért az újra előlegezett 2000 ft levonásával fogom őt kielégíteni.
Mile József Sándor gyalogezredbeli századosnak, ki az alsó táborban szolgálata alatt megbetegedett, és betegsége következtében itt megholt, özvegye Görgey tábornok urhoz folyamodott halotti évnegyedes járandóságáért. A halotti évnegyedes járandóság ugyan ministeri rendeletnél fogva megszűnt: de én számolva Elnök urnak gondolkozása módjára, a tábornok ur nézetét osztva, nem tartottam tőle a segélyt megvonandónak, és 100 ftokat neki kiadatni rendeltem.
Windischgrätz herczegnek tisztjei közül többeket elfogattam az ellenséggeli czimboráskodási gyanúból. Simonits ezt egy szolgabíró letartóztatásával torlotta vissza. Ez alkalmat adott Simonits és Ordódy közti levelezésre; minél nevezetes az, hogy már nem vagyunk Rebeln, hanem a czím »An das königlich ungarische Truppen Commando.« Csak Isten egy gyözelmet adjon, majd más hangulat fogja átlengeni a kaiserliche Armee Commandot.
Úgy szólván itt nincs nap apró csaták nélkül. Miért halad el a megtámadás az ellenség részérül, annak valóságos okát meg nem foghatom. Ma Görgey tábornok Dévén Újfalura egy kis demonstratiot tőn, erős recognoscirozást. Ágyukkal dolgoztak. Pulszternek* lovának lábát ellőtték, s annak következtében, hogy ne kínlódjék, agyon szúratott. Makkot az ágyugolyó szele lesodorta lováról, de minden következés nélkül.
Helyesen Pusztelnik.
A requisitiot megszüntettem, a népet hozzáintézendő proclamatiommal meg fogom nyugtatni, és vígasztalni. A vállalkozókkali működés ezentúl már lehetséges, azért mint olcsóbb ajánlható. A marha vásárlás a legkárosabb. Mire ide érkezik, addig mázsát veszt a súlyból.
A jövő héttül kezdve nem fogunk mi is requiráltatni, kivételével a fának, ha Herczeg Albert vagy Szina erdejéhez közel táborozandunk, és a bornak – ezek pinczéjéhez közel ezen kivételt is csak úgy értve, ha megengedtetik Elnök Ur által.
Úgy hallom, jutottak el mégis a megyékbe Ferdinánd Windischgrätz féle manifestumok, de nem látható eredménnyel.*
V. ö. előbb, 513. l. 1. jegyzet.
Igenis feláldozom minden pillanatát életemnek, hogy szegén elárult hazám megszabadítóinak nagy munkájukban némileg segédül lehessek. Azonban éppen azért, hogy gyenge erőmmel segéd lehessek, el kell osztanom azon munkát, mellynek tellesítése az egyes ember erejét felül múlja; ennek eszkezlésében Elnök Urra biztosan számolok, számolok, mert ön személyében soha nem csalatkoztam.
Már megkezdettem a munka felosztását, ha egy erélyes exactorra szert tehetek, minden ága úgy leend képviselve az egésznek, mint kell, Kolb megmarad, Luzsinszky a chef, még két-három subordinatusabb embert óhajtanék Pestről. Bonis utalványoz, Reizig a pénztárnokkal működik, az velünk ellenség előtt nem lehet, Reizig viszi a fiókpénztárt, teszi a fizetéseket utalványozásra, utalványoz a gőzösre, a vasútra. Repeczky adja a passusokat, az most erős munka, az én aláírásommal, mi nélkől én sem tudok kimenni a táborból. Mind ezek után marad még nékem is elég tenni valóm. Mihelyt rendezhetek mindent, Komáromba; Mosonba, Lipótvárba szeretnék betekinteni, feltéve, hogy itt nyugalmasan maradhatunk. Mindent áldást hazánkra és Önre, Elnök Urra.
Kelt Pozsonban Nov. 23-án éjfél köről 1848.*
Az utolsó három bekezdés Csányi s. k. írása.
Csány László
Eredeti. O. Lt. OHB 1848: 3736.
Csányi levelére Kossuth az alábbiakban válaszolt:
Országos biztos urnak f. hó 23-áról kelt becses levelére ezennel válaszolom:
Mile János, tábori szolgálatban megbetegült és elhalt százados özvegye részére 100 pfnak országos biztos ur által lett kifizetésére nézve legkisebb észrevételem.
Hogy a requisitiot megszüntette országos biztos ur, örömmel értettem, a kivételeket azonban ugy, amint becses levelében kitéve vannak, egészben helyeslem.
Mindennemü munka felosztásokat tegyen meg országos biztos ur belátása szerint, egy pár exactori segéd embert 48 óra alatt reméllek küldhetni. [Csákó van egy rakás – inkább avit, mint semmi – magyar szinbe öltöztetjük, s felküldjük.*]
A szögletes zárójelbe tett rész Kossuth s. k. betoldása a fogalmazványan, a tisztázatból azonban mégis kimaradt.
Igen becses levelének többi pontjait tudomásul véve ügyünket országos biztos ur szokott törhetetlen erélyességébe ajánlom s ha valami érdekes történik; azonnali tudositását kérem.
Fogalm. Kossuth kiegészítéseivel O. Lt. OHB 1848: 3736.
Ered. tiszt. O. Lt. Csánzi-iratok 1271. rakt. sz.
