c) Pozsony feladásáról és a felszereletlen ujoncokról:
c) Pozsony feladásáról és a felszereletlen ujoncokról:
Görgey levelében közölte Kossuthtal, hogy tartani akarja Pozsonyt, minden ellenkező hír kitalálás. Kérte, hogy ne küldjenek felszereletlen, gatyás ujoncokat a táborba. Nem kell önkéntes, vagy nemzetőr sem, »az önkénytes, vagy nemzetőr név már csúfnévvé vált, ellenben a honvéd név napról-napra dicsőségesebbé válik.« Beszámolt a kisebb hadieseményekről is. * Kossuth válasza:
Görgey dec. 1-i levelét kihagyásokkal közli Steier L.: Görgey és Kossuth, 191. s köv. l. Maga a levél a 4276. sz. OHB-akta mellett fekszik.
Görgey tábornok urnak!
December elsejéről kelt tudósítására röviden válaszolom:
1. A visszavonulásnak híre onnan eredt, hogy mint Csányi biztos ur írja a nemzetőrség (posonyi) lefegyverzését, s a munitiok elkobzását, csak úgy vélte eszközölhetőnek, ha a visszavonulás nyiltan kimondatik. Hozzájárul, hogy ide officiose is megíratott, mikint a főhadiszállás Komáromba tétetik át. Ezeknek a közszellemre kimondhatatlanul rossz hatása volt. A gyávák megrémültek – de fájdalom, az emberek nagy többsége gyáva – gyávák közt sok az áruló. Sajnálom, hogy e hír keletkezett.
2. Ha ujonczokról szóltam, mindig felszerelt ujonczokat értettem, de Kegyed ezekről is azt írá, hogy Komáromba küldjem; s erre volt s van nekem azon kérésem, hogy másutt mindjárti használatra kell ujoncz * kérdem, Kegyednek is e végett kell-e? – mert ha nem a végett kell, hogy mindjárt használja, hanem hogy télen át organizáljon – sort vagyok kénytelen tartani, s előbb oda küldeni, hol azonnal kell: például Nagy Bányát minden órán elveszthetjük, s vele a sóbányákat Marmarosban, s 16 álgyút, persze hogy gyakorlott katonát kellene küldenem, de nincs, tehát csak ujonczokat küldhetek azonban, ha Önnek kell, vesszen bár más akármi, csak Önnek legyen meg az, a mit okvetlén szükségesnek tart, majd vissza szerezzük a többit is. Azonban ha Ön rögtön seregébe kisebb számokkint is nem gondolja besorozhatni, s ez által seregét erősíteni rögtön, – az első pár hét kiállítását máshová fordítanám.
V. ö. Kossuth nov. 29-i levelével, 582. l.
Én Ön seregéről akkint gondolkozom: Erőre van mindjárt szüksége, annál fogva karnak tartom, ha az 1200 Sándor gyalog derék katona, most, midőn még a beütés veszélye minden órán tart – 1200 Kerntrup, mellyért borzasztó veszekedést kellett az alsó táborral véghez vinnem, most Győrött ujonczokat tanít, mert azt gondolom, hogy 1000 embernek igen jó hasznát venné Kegyed táborában, 200 ember pedig taníthatná Győrött az ujonczokat.
Azonban azt mondja Ön kell ujoncz – tehát lesz: hanem a fegyver körül van a baj, azért kell vagy tudnom, mennyi fegyvere van, vagy ide leküldetni, mert 120 fegyvernél még nem tudok egy nap többet teremteni; s mindennap 1200 ember vár reá.
Adom tehát Önnek, tisztelt Barátom, tudtára, hogy hétfőn 2000 tökéletesen felöltöztetett ujonczot küldök Ön számára Komáromba, de fegyvere csak egy pár száznak lesz, rendelkezzék velök tetszése szerint – de rendelkezzék. Azonkívül Győrött felszerelve és felfegyverezve készen van a 39-ik zászlóalj, 1500 ember. Irjon Lukácsnak, rendelkezzék vele, az übercomplet 300 embert ezen zászlóaljtól pedig alkalmazza rendes katonaság completirozására.
Azonkívül a sopronyi, mosonyi, győri folyvást állítandó ujonczokat folyvást fogja öltöztetni, lesz mintegy 3000 ember, parancsot kapott Önt a dolog állásáról tudósítani, s szakaszonkint Ön rendelkezésére bocsátani.
Ezen 3000 embert, mint még kiállítandót azonban nem számítva, e napig kapott Tisztelt Barátom következőket:
| Sándor gyalogság régi katona............. | 1200 új 1200 |
| 39-ik zászlóalj.......................... | 1500 |
Hétfőn megyén ujoncz Komáromba........ 2000
| 1200 + 4700 + a Waldberg |
zászlóalja 1200 ember, összesen 7100 gyalog és egy divisio Császár huszár, mellyhez csatolandó a holnap ide várt második osztály is. Télen át fog még ön kapni mintegy 30,000 gyalogot és 4–5000 huszárt.
NB. a huszárok féltik nevöket – méltán – híres, dicsőséges név, tehát nem nevezzük őket 1-ő, 2-ik etc. honvéd lovas ezrednek, hanem 1-ő, 2-ik etc. honvéd huszárnak.
A huszároknak ujjas köpenyeget fogok csináltatni.
3-or. A mi az öltözetet illeti Tiszelt Barátom ezeket írja: »a feldunai hadsereg kötelessége a határt védeni, az álladalom pedig gondoskodjék, hogy a szükségletek minél nagyobb gyüjtelékben fedezve legyenek.«
Igen ám Barátom! de midőn ezerenkint vannak a meztelen ujonczok, sőt régi katonák is, nem küldhetek egy helyüvé feles gyüjteléket, míg másutt meztelen vannak. Azért kell először a legszükségesebbet fedeznem, s azért kell tudnom, mi a legelkerülhetetlenebb szükség, – a gyüjtelékek mind hat hét múlva következendnek.
Azért ismételve vagyok bátor kérni, írják meg, mi az, a mire instar primae necessitatis okvetlen szükség van, mert innen is küldünk, Csányi is szerez – és valóságos bűn volna valahová csak egy köpenyeggel is többet küldenem, mint a mennyi rögtön kell, mert másutt egy ember fagy meg e küldés miatt. Már 29-ikben küldhettem volna jó rakás holmit, ha Csányi megírja, hogy a Kegyed által kimutatott szükségből az én küldeményemen kívül mit fedezett, tehát mi van hátra, ha ezt nem írják meg, mindig az itt meztelen gyülő ujoncokat öltöztetem, s a más 9 tábor első szükségeit fedeztetem lassankint. Ezer emberre valót csináltatok minden nap, de 70,000 emberre kell, – azt sem tudom merre dugjam.
Isten tudja, mikint van, de bennem a bizonyos győzelem reménye él, erősebben, mint valaha. Önt nem fogják megtámadni, hanem Ön megmarad Pozsonyban, nékem azt súgja lelkem; és Ön fog támadni és győzni. Ez az én hitem. Mi ketten megmentjük hazánk szent ügyét, s kikérjük jutalmul, hogy a megmentett hazában én paraszt, Ön vegytan professzor lehessen. Nem de – szinte látom, mint tátandja el száját a gyáva nép. Azért tegye meg nekem azt a grátiát, kedves professzor ur, húzza magához az 1000 Sándor gyalogot és Császár huszárt, és verjen jól rá valamellyik körmire az ellenségnek.
Tavaszig pedig lesz 60–70,000 embere és 200 álgyúja, egy pár hét alatt pedig Láner barátom küld egy kis brilliant partey gränzer csapatot tökéletesen kikészítve.
Mondja meg kérem Csányinak, hogy a rezet mind küldje ide, kell az ágyuöntési keverékhez – mind a miénk az. Akartunk ez előtt hónapokkal átadni Austriának, azért küldtük fel, de nem fizetett, most meg nem kap, ha imádkozik is.
Isten áldja Önt, tisztelt Barátom. Köszönöm a proclamatiot. *
Windischgraetz nov. 13-án kiáltványt bocsátott ki Magyarország népéhez, amelyben közölte, hogy miután az országot «néhány hazaáruló pártütők kevés hónapok óta tartó zsarnok uralkodása egy vészteljes polgári háború véres csatamezejévé tette», bevonul az országba, «nem ellenséges szándékkal, hanem hogy a pártütést legyőzze, s a pártok által szétszaggatott hazának a békességet visszaadja.» Erre Görgey és Csányi a feldunai hadsereg nevében nov. 26-án ugyancsak kiáltvánnyal válaszoltak, amelyben kijelentették, hogy a jog és a törvény a magyar nép oldalán áll, hogy a hadsereg az alkotmány védelmét igaz ügynek, a Honvédelmi Bizottmányt jogszerű kormányának tartja, parancsalt híven teljesíti és minden felelőségben híven osztozik vele, »Jelszavunk alkotmányos jog és szabadság – fejeződött be a nyilatkozat – ez alatt készek vagyunk minden megtámadás ellen utolsó csepp vérig küzdeni és ez alatt reménylünk minden törvénytelen erő és ármány ellen győzni«. (Windischgraetz proklamációját és a magyar sereg kiáltványát l. Pap D. i. m. 218. ill. 220. s. köv. l.)
Pest, Dec. 2. éjfélkor.
híve
Kossuth
Kossuth
S. k. eredeti. Hadtört. Lt. A felsődunai hadseregparancsnokság iratai. Exh. 216.
