4. Budapest, 1848 szeptember 24. Kossuth bejelenti a képviselőházban, hogy országos biztosként honvédtoborzó körútra indul.
4.
Budapest, 1848 szeptember 24.
Kossuth bejelenti a képviselőházban, hogy országos biztosként honvédtoborzó körútra indul.
Budapest, 1848 szeptember 24.
Kossuth bejelenti a képviselőházban, hogy országos biztosként honvédtoborzó körútra indul.
A Dunántúlról egyre aggasztóbb hirek érkeztek: Jellacsics serege folytatta előnyomulását, a magyar sereg harc nélkül hátrált, a vezérletre kiküldött nádor pedig a Jellacsicscsal megkísérelt alkudozás balsikere után elhagyta az országot. A képviselőház ülésén Kossuth napirend előtt szót kért:
Méltóztassanak megengedni, hogy mielőtt az ülés a maga rendén megnyílik, egy pár szót szólhassak. (Halljuk!) Lelkemben fel vagyok indulva azon gondolattól, hogy az ármánynak, árulásnak nevetséges satyrája, egy nemzet feletti győzelme csaknem sikerül; hogy 40–50 ezer potom ember bejő az országba, s úgyszólván kardvágás nélkül foglalja el e hazát. Én nem érzek magamban annyi erőt, hogy ezt tűrjem; egy fél óra múlva, mint ministerelnök által kiküldött biztos, de ha nem volnék is kiküldve, azon megbízásnál fogva, mellyet saját érzetem, s a haza veszélye nyujt, megyek a vasúton, s megkezdem Czeglédnél felhívni a népet, hogy tömegestől fegyverbe szálljon (kitörő éljenzés) s így megyek tovább faluról falura, és vagy nem látnak önök többé, vagy látnak, mint utócsapatát olly seregnek, melly maga is képes lesz semmivé tenni olly gyalázatos rablócsordát. (Lelkesedés.) Fél óra mulva zászló van kezemben s indulok; hogy hol kezdem, megmondottam, merre fogok menni, nem tudom; de megyek arra, merre a körülmények, a nép hangulata s lelkesedése fogja adni az irányt. Első kérésem tehát, mit önökhöz akarok intézni, az, hogy ha van önök között valaki, ki testvéri kezet akar nyujtani: az isten hozza. (Többen lelkesedéssel felkiáltanak: megyünk! megyünk!*) Másodszor pedig azt gondolom, hogy valamint nekem isten és jóbarátaim, s a nép hangulata segítségévei talán sikerülend támasztani egy kis ellenállást az ellenség ellenében: úgy önök között is vannak sokan, kik más vidéken hasonló, vagy talán nagyobb sikerrel is működhetnek; vélekedésem tehát az volna, méltóztatnának azt most első teendőjüknek ismerni, miszerint írja fel mindenki, mellyik vidékre kíván menni. Én e részben a ministerelnököt már felszólítottam, s ő csak azt várja, hogy mindenki kijelentse, hova akar menni. (Helyes! Megyünk!) S ha aztán, – a mint remélem – annyian akadánk, hogy néhány napig nem lehetne ülést tartani: ám jó, tehát ne legyen ülés; hanem emeljük fel karjainkat s teremtsünk népet, mellyel a hazát megvédhessük. Ez a második, mit mondani akartam. A harmadik az, miként csak most is, míg szegény lakomból idáig jöttem, s szétnéztem, láttam, mennyi temérdek ember van itt Pesten; s ha magát csak a karzatot is nézem, meg vagyok győződve, hogy ha mindenki nem mást, mint követ vesz is a kezébe, s felteszi magában, és megesküszik az örökkévaló isten előtt, hogy nem nyugszik addig, míg egy rablót meg nem öl, ez maga semmivé teheti azon rablócsordát. (A karzaton többen felkiáltanak: megtesszük!) (Éljenek! Lelkesedés.) Egyébiránt felszólítom a városi hatóságot is, hogy tartson népgyülést, s szólítson fel mindenkit a haza védelmére, s önök uraim, kik itt vannak, legyenek ott jelen, s biztassák a népet, hogy menjenek a Duna balpartjára, – mert meglehet, hogy az ellenség e részről fog betörni, – s fogadják az ellenséget, mint igaz hazafiaktól a haza méltán megvárja. S erre nézve azon vélekedésben vagyok, hogy a város lakossága nagyobb részben iparűző lévén, ha e tekintetben a keresetmód némi féltékenysége foroghatna fenn, s mondaná az egyik becsületes hazafi, ki munkájával kereshetné kenyerét: »jó, én elmegyek, de szomszédom kinyithatja addig a boltját, s távollétemben minden keresetet felhasznál,« – tehát e részben is lehet intézkedni s bezáratni a boltokat, annyival is inkább, mert hiszen a két városban fél nap alatt 15 és több ezer, embert lehet előteremteni, s ha egyéb fegyvere nincs, van karja, van foga, van kő, van kasza, maga a ministerelnöknél 38 ezer kasza van; ha tehát valakinek egyéb fegyvere nincs, vegyen kaszát kezébe, s tegye meg a haza védelmére azt, mi tőle kitelik. (Helyes!) Most kinek tetszik, jöjjön velem! (Felkiáltások: megyünk!) Ki pedig itt marad, iparkodjék itt mindent elkövetni a haza védelmére; – az isten önöket áldja meg! (Éljenek közt lelép a szószékről s eltávozik a teremből.)
Kossuth még felszólalása előtt a következő rövid levelet intézte Fényes Elekhez, a Radical Kör elnökéhez: »Én ma indulok Czegléd, Kőrös, Kecskemét felé és így tovább, a népet tömegestőli felkelésre buzdítani. Viszem a zászlót. Nem akadna-e a Radical Körből vagy 20–30 tag, kiben élet halálban bízni lehet? Ki velem jőne fegyveresen«. (A Széchenyi Könyvtár levelestárában lévő eredeti után közli Waldapfel E.: A forradalom és szabadságharcz levelestára, II. k. 92. l). Kossuth kíséretéből Jókai, Tanárki Gedeon, Csernátony Lajos, Egressy Gábor, Lopresti báró neve ismeretes.
Közlöny, szept. 26.
