51. Szeged, 1848 október 5. Kossuth felhívása Csanád, Szatmár, Bihar és Békés megyék népéhez.
51.
Szeged, 1848 október 5.
Kossuth felhívása Csanád, Szatmár, Bihar és Békés megyék népéhez.
Szeged, 1848 október 5.
Kossuth felhívása Csanád, Szatmár, Bihar és Békés megyék népéhez.
A Honvédelmi Bizottmány sürgetésére Kossuth okt. 5-én befejezte honvédtoborzó körútját. Pestre való visszatérése előtt az alábbi felhívást intézte azon megyék népéhez, amelyekbe már nem tudott elmenni:
Atyámfiai, Véreim!
A kétkedők és kicsinyhitűek kétségbeesve felkiáltottak, hogy »oda vagyunk, el vagyunk veszve!« Én pedig bízva a magyar nemzet erejében, és lelkesedésében, igy szólok:
»Megálljatok! én ismerem a magyar népet, ismerem tiszta lelkét és szent hazaszeretetét, de ismerem vitézségét is, azért azt nem türhetem, hogy róla valami ollyan mondassék, mi ugy hazaszeretetét, mint vitézségét kicsinyitőleg rágalmazná. Várjatok, én elmegyek és megnézem, ha ollyan gyáva és kislelkű-e e nép, hogy hazáját veszni hagyja, vagy pedig olly lelkes és tettrekész, millyennek én hiszem«.
És elindulék bejárni a Dunának s Tiszának partjait, és felhivni a népet, hogy mentse meg életét, vagyonát, szabadságát, vagyis mentse meg a hazát, mellynek földjében atyáinak szent hamvai nyugosznak, mellyen élni és meghalni vágy és unokáinak boldogságát reményli; s keljen fel tömegestől, és nyujtsa ki fegyveres karjait, hogy csak látásátul is fusson meg a szemtelen egérsereg, melly az alvó oroszlánnyal paczkázhatni vélt.
S a kicsinhitűek és csüggedezők már is fel bátorodva állanak, mert az utamban talált tettrekész hazaszeretet nem csak az ők kétkedésén, de saját fogalmamon is felülemelkedett.
Mint a hegytetőről meginditott hógomoly szüntelen nő, s hengergőztében mind nagyobbá s nagyobbá lesz, ollyan volt a Tisza partjain talált nép, mellynek tetőpontra jutott lelkesülését az istennek hatalmas keze általam, igénytelen eszköz által meginditván, a hazaszeretet tiszta fejér havában odább és odább hengeredve, a harczvágynak és minden áldozatrai készségnek olly óriási nagyságára nőtt, miként roppant erejével okvetlen szétzuzand minden ellentállást, mellyet elébe a gonosz szándék emelt.
Pedig meg csak három megyében fordultam meg, s csak a Tisza népét kérte föl szavam.
»Tovább megyek! – szólék környezetemhez – megnézni Bihart, a puszták lelkes magyar városával, felszólitani Békést, hogy nevének értelmét most megtagadva, ne tűrje békével azt, hogy megsemmisitessék a magyar; és emlékeztetni ősi szép nevére Csanádot, mellyet egyik ősvezérünk horda, s megkérdeni Szatmárt, akarja-e, hogy szép és gazdag földje sivataggá dulassék? Elmegyek megnézni, ha váljon a kétkedők és kicsinyhitüek csüggedését akarja-e Bihar, Békés, Csanád és Szatmár megczáfolni«.
Igy szólék én, s már uti tervem készen volt, midőn futár érkezék Pestről, és hirül hozá, hogy Jellasics – a fegyverszünet ellenére – gyáván és hitszegőn állomását oda hagyva megszökött, s Győr felé vonul, itt akarván átkelni a Dunán, hogy magát vagy német segítséggel erősitse, vagy a felső megyékbe vehesse, hol a nyelvrokon népeknél támogatást találni remél, de egyszersmind parancsot hoza nekem a futár a nemzet nevében, hogy siessek Pestre, mert szükség van reám.*
V. ö. előbb, 59. l.
És ezért nem mehetek most még hozzátok, hogy becsületes magyar szemeitekbe nézve megkérdezhessem, ha lehet-e az, hogy a magyar saját hazájában szolga legyen? s ha nem lehet, hogy felszólitsalak, miként hát tenni kell, hogy ne lehessen.
De nem akartam, nem tudtam a nélkül felhagyni hozzátok tervezett utammal, hogy legalább meg ne irjam, miszerint jőni akarék, de hazám java most e perczben másfelé szólít, s hogy megirjam, miként a mi halad, az el nem marad, s hogy eljövök tán előbb, mint gondolnátok.
Azért most csak irhatom, mit mondani akartam, s az abban áll, hogy keljen fel minden, ki csak karját birja és keblében becsületes szívet bir, a haza védelmére és az ellenség megsemmisítésére.
Hisz nektek nincs is szükségtök kézre, melly kebletök hazafiságának hurjait megillette, mert hiszen azok ugy is a legszebb hangokat adják, és seregeitek a haza véres mezején már diadalmasan is állottak. Nektek csak inteni kell, hogy mit tegyetek, és meg lesz téve.
Fel hát! a gyáva és hitszegő Jellasich rabló csordája fut, mert csak addig tuda bátornak látszani, mig hitvány kérkedéssel beérheté; de alig villogott a magyarnak kezében hüvelyéből megszabadult meztelen kardja, a nemes aczél tükrében, megpillantott nyomorultságának tudatában szalad árkon és berken át, menekülést keresve.
Azért utánna, magyar nép! vágd és öld, pusztítsd és irtsad a rabló csordát, elől és hátul, jobbról és balról, éjjel mint nappal.
Amott Baranyában is van egy ellenséges tábor, egy Roth nevü árulónak vezérlete alatt.
Kaszáljátok le a hitvány gyomot, a nyomorult bogáncs csoportot, hogy ne maradjon belőle még hirmondó se!
Semmi egyezkedés az árulókkal, kik összeesküdtek a magyar nemzet ellen! A ki minket kővel sujtott, sujtsuk mennykővel, hogy el ne árulhassák többé háládatlanul a magyar népet.
Fel, fel magyar nép! hadd tanulja meg a hitvány gonoszság, kivel kezdjen ki.
Fel, fel! kiirtására a haza ellenségének, ki szemtelenségében álmodozni mert Magyarország meghóditásáról!
És ha ki lesz irtva a gyom, ha lekaszálva leend a hitvány bogáncscsapat, akkor – ha nem előbb – elmegyek hozzátok is Bihar, Békés, Szatmár és Csanád népe, hazámfiai, véreim! hogy megüljük torát édes hazánk letiport elleneinek.
Elmegyek vendégszerető tájaitokra is, megköszönni nektek hogy szeretétek a hazát, és megülni köztetek a magyar szabadság ezen tanyáin is – a kivivott diadalnak áldomását!
Azért előre barátim, hogy mielőbb érhessük el e nemzeti ünnepély dicső napját; hogy mielőbb élvezhessük a szabadság, egyenlőség és testvériség malasztait, mellyeknek kivivását senki kegyelmének – istenén kivül – hanem saját karjaink erejének fogjuk köszönni.
E szent czél elérésére az örökké való isten és a haza nevében kettőre kérlek most hazafiak!
Kérlek arra, alakitsatok minél több önkéntes csapatokat, mellyek a hazaszeretet szent indulatától lelkesitve vállalkozzanak az ellenség kiirtására; és menjenek vagy a Csepel szigetére a derék Görgeynek zászlója alá, hova Czegléd, Körös, Kecskemét, Abony, Szolnok, Csongrád, Szentes, Szegvár, Hódmezővásárhely lelkes magyar népe ezerenkint özönlött, mint a fergeteg. Vagy menjenek Nagy Becskerekre, hazánk kedveltjéhez, a ráczok ostorához, Kiss Ernőhöz, kinek zászlójával a szerencse és győzelem jár.
Kérlek másodszor arra, alakitsátok, rendezzétek mindenütt az általános népfelkelést, miszerint készen legyen a nép az első intésre, kimozdulni helyéből, mint az özönviz, és leseperni hazánk szent földéről az ország ellenségeit.
Legyen készen a nép, hogy ha közébe lép az ország küldöttje a szabadság zászlójával, százezerek mozduljanak ki édes hazánkat megmenteni, a nép szabadságát megőrizni.
Álljon készen minden ember, mint készen áll a győzhetetlen Szeged, mellynek ezerei a szabad ég alatt megesküdtenek a nagy istenre, hogy a hazát nem engedik szolgává lenni.
A hazaszeretet és diadal istene legyen veletek.
Kelt Szegeden October 5-kén 1848.*
A felhívást folyó beszédre átalakítva leközölte a Kossuthot kísérő Csernátony Lajos a Márczius Tizenötödike okt. 11-i számában.
Vörös Antal kézírása. O. Lt. Vörös Antal gyüjt. 1070.
