a) Az erők összpontosításáról, ellentámadásról, Görgey panaszairól:
a) Az erők összpontosításáról, ellentámadásról, Görgey panaszairól:
Görgey Tábornok urnak
Pest, December 25-k 1848.
Mai napon vett becses levelére válaszolom:*
Görgey levele, amelyre Kossuth az alábbi levélben válaszolt, nem ismeretes.
Istenért! ha Kegyednek csak 13,400 embere van, hová lett hát azon 30,000et haladó erő, melly saját kimutatásai s az oda küldött segítségek száma szerint a határszélen állt? »Komáromban s a bal parton fogja Ön mondani«. Igen, de ép ez az, amit mindig mondok, hogy eldarabolt hosszú positiók vedvonalára nem vagyunk képesek erőt teremteni, de elég erőnk van- arra hogy ha concentraljuk, támadhassunk, s győzzünk.
Azt megjósolom, és be fog teljesedni, mint ekkorig is beteljesedett mindig, hogy defensive nem győzünk, s minden védelmi positiobúl kivernek, mint eddig kivertek, de concentralni az erőt, s offensive előre menni, ez az, a mi a hazát megmentheti. Hanem előre bocsájtom »concentrálni«.
Ha azzal gondolunk, hogy ez s ez a vidék fedezetlen, s e végett szétszórjuk erőnket, hogy itt is, ott is, harmadik helyet is fedezzünk, mindenünnen retirálnunk kell, de ha concentrálunk, s egy helyen győzünk, ezzel azt is megakadályoztuk, hogy más helyütt előre ne nyomuljon az ellenség.
Ismétlem, decouvriroztuk Vast, Zalát, Somogyot: az Isten átka lesz rajtunk, ha a végett decouvrirozzuk, hogy Perczel Pápa mellett védvonalt foglalva vesztegeljen, de megáld a haza, ha a végett decouvriroztuk, hogy Mosonyból hátra verjük az ellenséget.
| Kegyednek hát van | 13,400 embere |
| Perczelnek | 5,500 gyalog |
| 450 huszár 16 ágyu |
egy dandáron kívül, melly
Tapolcza körül őrködendik.
Tapolcza körül őrködendik.
| Vegyen magához a baloldalról | 8,000 embert |
| 27,350 ember. |
Vegyen, kerüjön bár 20,000 ftba, biztos tudomást azon ellenség állásáról, melly Mosonyban áll, s ha (a mint én lehetetlennek hiszem, hogy több legyen) nem több 35,000 embernél, s az sincs egészen concentrálva egészen egy helyen, hogy ne lehetne támadni!! Kegyed előről szembe, hátával a győri sánczolt positiora dőlve, míg az ellenség háta nyitva van, mi itthon, az ellenség idegen földön, mi a hazáért, ők zsoldért – ez mind beveendő a számadásba, s jól combinált operatioval, míg Kegyed előlről támad, Perczel oldalról – én azt hiszem, a haza meg lenne mentve.
Azonban ne volna bár eldöntő győzelem, de mégis győzelem. – Calculálja a moralis hatást!!
Ellenvetései hogy egy félre számított expeditio a sereget koczkáztathatná... Igaz, de Kegyed okos ember ám; ne tegyen félre számított expeditiot, s mindjárt nem lesz félre számítva; ha az előtte álló ellenség számát biztosan megtudja, Perczellel jól combinál, és az ellenség Ön szándokát meg nem tudja.
2. Hogy serege most kezd magából világosodni – eddig ezt a kormány elmulasztá. E szemrehányást nem értem. Ha azon felvilágosítások nem elegek, miket eddig tettünk, úgy soha sem fog felvilágosodni.
Ottinger példájából én ellenkező tanuságot húzok. * Azt, hogy siessen Ön, különben serege nem az, hogy felvilágosodnék, hanem Ottinger uraimék el fogják rontani, mint elrontják a népet, mellynél szállásolnak. Ön megbecsülhetetlen győzelme Mosonynál jó hangulatba hozta a sereget, használja fel, mert ha hosszú veszteglésbe az okoskodás unalom miatt seregében elharapózik, el fog romlani a hangulat. Parendorfnál (Moga alatt) unalom miatti okoskodás rontá el a sereget, mit hellyre hozni Önnek olly nehéz, de dicső munkája volt.
Ottinger, a drávai magyar sereg egykori parancsnoka most Windischgrätz seregében dandárparancsnok volt s példája, valamint csábításai Görgey seregének sok ingadozó tisztjére gyakoroltak hatást.
3. »A lovak csigázottak« – dupla portio zabot nekik. A hideg lagerozás jobban le fogja csigázni, mint az attaque.
4. »Rosszak a köpönyegek«- ez nagy baj, de ép azért kell egy meleg marsch és egy győzelem; hogy ezen hiányt helyre hozhassuk, a heverésben fázik meg az ember.
5. »Messzebb tartó expeditio szökést vonand maga után« – nem hiszem, még a retirádban sem szöktek, azonban Mosony, Óvár nem is messzebb tartó expeditio, ha pedig az által válnék hosszabbá, mert az ellenség szaladna, ne féljen, megvert ellenséghez nem szökik az ember.
Én hát megjósolom Tábornok urnak, ha várja az ellenséget, meg fog veretni, ha elibe megyen s támad, győzni fog.
Egy szemrehányást teszen Ön, mire felelnem kell. Azt mondja, Pesten mindent elkövetnek, hogy iparkodása meghiúsuljon.
Ez nehéz szemrehányás Tábornok ur. Ennek okát kérem; ha hibáztam valamiben, el fogom ismerni, mert a hazát többre becsülöm száz magamnál, de ha ok nem lesz reá, akkor fáj.
Mit hoz fel e roppant szemrehányás valósítására? Pöltenberg-Bárczayt.
Bárczay azon érdemeért lett alezredessé, hogy Teleki alatt ő eszközölte, hogy maradt magyar seregünk, ha ő ezt nem teszi, most Magyarország nincs. Pöltenberg akkor még nem tett volt kitünő érdemet. Bárczayt ki kellett tüntetni.
Most Pöltenberg nagyon kitüntette magát. Isten áldása legyen vele, s a nemzet hálája. Következik-e belőle, hogy Bárczayt lealázzuk, felejtve multbani roppant érdemét? – nem, hanem következik belőle, hogy Bárczayt eltegyük máshová, miszerint ne álljon a derék Pöltenberg előtt. Tehát eltettük s most nincs Pöltenbeig előtt. Miért nem proponálta őt ezredesnek? már az volna.
De ön nem proponálta – még csak alezredessé sem a csatáróli jelentésében – senkit mást, csak Zichyt és Kmetyt. Hiszen én figyelmeztettem Tábornok urat, hogy keveslem propositioit. Most is a Nádosynak leküldött propositiojában Pöltenbergről egy szó sincs, csak nekem egy későbbi levélben, s a melly perczben kaptam, meg lett a kinevezés.
Második oka Szöll. Kérem, ha a kormánynak olly roppant szemrehányást teszen mint a fentebbi, tessék utszai pletykák után nem indulni. Aufenberg semmit sem csinált ki magának, sem tudja Isten hány zászlóaljat, sem 16 kr. díjt, sem semmit egyebet – mint megbízást egy zászlóalj magyai vadász alakítására (nem vezényletére), mint Rohonczy egy nehéz lovas ezred alakítására, Sottfried egy utász batallionra, stb. Szöllel semmi dolga széles e világon, se nem volt, sem nem lesz. Az illyen dolgokat meg kellene előbb töllem tudni, mint illy roppant szemrehányást tenni, a mi ha igaz volna, t. i. hogy Ön mindent tesz serege bizalmának megnyerésére, én meg mindent elkövetek, hogy iparkodását meghiúsítsam – nem érdemlem, hogy egy perczig éljek.
Ez rettenetes szemrehányás. Nem hiszem, hogy illyet halljak valaha életemben. – Én, éppen én!!
Tehát helyesebb okokat kérek, hogy e szemrehányást elfogadjam. Levele többi részeiben egyet mond Ön, a mi ha úgy van, baj, de ha úgy van, kár volt már régen propositiot nem tenni iránta. T. i. hogy az ellenség jobban fizeti embereit. Kérek specificált propositiot, ezen mindjárt segítek. Isten nem vagyok, hogy mindent tudjak. Azt hittem, mi fizetjük jobban annyiban, hogy a díj egyenlő, de mi húst, sőt néha bort, dohányt ingyen adunk. Ha nem így van, ezen tessék mindjárt segíteni. Emeljük a díjt, mennyivel?
Ezeket megmondani önbecsületem iránt kötelességem volt. Megvárom Ön hazafias characterétől, hogy ezeknek őszinte kimondása, ha személyem iránt neheztelésre bírná is, azt a hazával nem éreztetendi, hanem megyen előre dönthetlen kitünéssel a haza megmentése ösvényén.
Szíves tisztelettel
Kossuth Lajos
S. k. eredeti. Hadtört. Lt. A felsődunai hadseregparancsnokság iratai. Exh. 371.
Közli Steier L.: Görgey és Kossuth, 247. s köv. l.
