535. Budapest, 1848.december 28. Kossuth felszólalása a képviselőház dec. 28-i vitájában az urbéri kárpótlással és a győri vissza…
535.
Budapest, 1848.december 28.
Kossuth felszólalása a képviselőház dec. 28-i vitájában az urbéri kárpótlással és a győri visszavonulással kapcsolatban.
Budapest, 1848.december 28.
Kossuth felszólalása a képviselőház dec. 28-i vitájában az urbéri kárpótlással és a győri visszavonulással kapcsolatban.
Napok óta folyt már az urbéri kármentesítési törvényjavaslat vitája; Kossuth nem vett részt benne, dec. 28-án is csak azért jelent meg a képviselőházban, hogy a győri katonai helyzetről jelentést tegyen. Amikor azonban látta, hogy milyen szenvedélyességgel folyik a vita a nemesség anyagi érdekeit érintő részletkérdések körül, szükségesnek tartotta felszólalni:
Ha azt gondoltam volna, hogy ezen kérdés a házban vélemény különbségre fog alkalmat nyujtani, a mostani időben nem óhajtottam volna előterjesztését. Én azt gondoltam, hogy ezen kérdésnek rögtönös feltétele és elintézése körül a tisztelt képviselőházat egy szempont fogja vezérelni, azon szempont t. i., hogy közelítsük meg a méltányosságot annyira, a mennyire otthonos összeírás és becslések nélkül az előttünk ismeretes többrendbeli adatok nyomán kidolgozott valamelly tabella szerint ezen méltányosságot megközeliteni lehet, és akkor a sebeket orvosoljuk azzal, hogy minél előbb legyen a dologból valami. * Én ezt, a szempontot gondoltam. Ha már most akörül forog a kérdés, hogy sommákban osszuk meg a véleményt, nekem úgy látszik, mintha ezen nagy kérdésnek megoldása a fillérek kérdésének volna némileg alárendelve.- Én részemről nem akarok a tárgyra kiterjeszkedni, hanem hogy a tisztelt képviselőház kegyességéből megbízott kormánynak nézete is tudassék, nem kételkedem kijelenteni, hogy én az egyforma diametralis összeg mellett nem vagyok, mert azt nem tartom sem az igazsággal, sem a méltányossággal megegyeztethetőnek. * Én azt ollyannak tartom, hogy egy vidéknek rovására más vidék többet kapna, egy másik vidék pedig kevesebbet, mint egy méltányos minimumnak meghatározása volna.
A törvényjavaslat minőség szerint kilenc osztályba sorolta az úrbéri telkeket és 300–700 forint között állapította meg a kármentesítési összeget.
Az utóbbi napokban Palóczy módosító javaslata körül forgott a vita, aki tekintet nélkül a telek minőségére, minden telekért egyformán 400 forintot akart fizettetni.
Egyébiránt, ha ez úgy volna, hogy az országnak és így mindnyájunknak zsebén, cassáján kívül volna valami más cassa, azt mondanám: adjunk minden embernek minél többet; de a magunkéból, adjuk ám! és ekkor nem tartom méltányosnak, hogy azt mondjuk, miként például a priszlopi telek Zemplén vármegyének Lengyelországhoz közel eső részében ollyan, mint a Tolna vármegyei; az nem ollyan, nem a telek usufructuatiojára nézve, hanem a földesúrnak nyujtott beneficiumra nézve. Tudok esetet, hogy mikor senki sem álmodott a megváltásról, a földesúr akárkinek nyakába szerette volna vetni a telkeket, ha valaki adott volna értök 200 ftot, de annyit senki sem adott. Ennélfogva tehát megvallom, én bizonyos osztályozást akarnék, azon véleményben lévén, hogy három, négy osztály állíttatnék ollyan, mellynek minimuma ellen senki, az ország legsoványabb részén, hol a teleknek csaknem semmi hasznát sem lehet venni, ne panaszkodhassék, hanem hogy annak is nagyobb kárpótlás nyujtassék, mint a minő áron eladhatta volna telkeit. Én egy rámára vonni egyiket a másiknak rovására nem akarnám.
A mit most minden további indokolás nélkül kijelentettem, az nem fog a dolgon változtatni; a tisztelt képviselőháznak megvan a maga véleménye, szavazott is már; hanem hogy tudva legyen a kormánynak nézete, én kívánnám, méltóztassék a tisztelt ház arra figyelmezni, hogy ha lehet ezen kérdés ne okozzon keserűséget, hanem inkább megnyugvást, hogy az országgyülés gyógyítani akarja a sebeket, még akkor is, mikor az ellenséggel vívnunk kell, hogy ezt fontos kötelességei közé számítja. Azért kívánnám, hogy ezen kérdés minél hamarább a törvényhozás stádiumán keresztül menne. Ennélfogva örömmel vettem volna véleményem szerint, ha ezen szavazás máskép ütött volna ki; hanem üssen ki akárhogy, ne halassza a tisztelt ház, együtt van, tehát szavazzon. Én azt gondolom, akkor fogja ezen kérdésnek megállítása a legnagyobb megnyugvást okozni, ha kellő figyelemmel vagyunk egymás iránt, nehogy akármellyik rész mintegy moralis violentationak vegye valamelly vélemény keresztülvitelét. *
Kossuth beléptekor éppen azt döntötte el szavazással a képviselőház, hogy a Palóczy indítványa fölötti névszerinti szavazást másnapra halasztja; az első, kézfeltartással történt szavazáson ugyanis, az előző napon Palóczy módosító javaslata kisebbségben maradt s pártolói most megerősödve új, névszerinti szavazást kívántak.
Megvallom, sokkal inkább el vagyok foglalva, hogysem a tisztelt háznak csak mostani határozatait is ismerném, tehát nem tudom, hogy mikor felállás által történik szavazás, van-e joga a szavazat eredményének kimondása után is a tisztelt ház egy részének személyszerinti szavazást kívánni? (Van, van.) Ha erre joga van a háznak, gondolom senkit nem fog megbántani, ha személyes felszólítással szavazás történik. – A másik kérdés az, hogy most, vagy máskor legyen szavazás. Most némellyeknek azon aggodalmát hallom, hogy a különbség egy pár lévén, megtörténhetik, hogy azon egypár ember nincs jelen mert azt vélték, hogy a kérdés be van végezve. Tehát szavazzunk holnap. (Helyeslés.)
Elnök: A világos többség azt kívánja, hogy holnap döntessék el ezen kérdés. Mielőtt az ülést bezárnám, a honvédelmi bizottmány elnöke kíván valamit előterjeszteni. *
Az elnök már az ülés elején, Kossuth távollétében bejelentette a győri visszavonulást, «nehogy álhírek terjesztessenek.»
Kossuth Lajos: (Halljuk) Én ugyan nem jelentettem magamat, de ha méltóztatnak felhívni, egy pár szót – mondhatok: Azt gondolom, hogy a felső tábornak Győrbőli kivonulása iránt bizonyosan tett már jelentést a ház elnöke, és a tisztelt ház kétségtelenül azon elhatározottsággal van, hogy a kedves vagy kedvetlennek látszó eseményeket – egyébiránt ezt nem is lehet megitélni a strategiánál fogva – bátor lélekkel fogja fogadni, és semmi szerencse által elkapatni, vagy pedig ha veszteség lenne, az által magát az ország szabadsága védelmének készségében megtántoríttatni nem engedi. (Nem.) Én legalább úgy érzem magamat, és az az általános érzelem minden igaz magyar szívben. Ha szerencsétlenség is talál érni, maradunk, kik tegnap voltunk, megtesszük kötelességünket, és ha az igazságos istennek szerencséje velünk lesz, talán minél közelebb vívatik meg a harcz, annál nagyobb következése lesz. Egyéb jelentésem a felső táborról nincs. Azon intézkedések nyomán mellyeket a kormány tett, a reservármádának itteni összegyüjtése és alakítása sikeresen halad elő, úgy hogy itt helyben már nevezetes erő van, és az mind inkább szaporodik. Egyébiránt vettem tudósítást Bem tábornok urtól, hogy azon szégyen, melly néhány hetek előtt Deésnél a magyar fegyvereket illette, le van törölve, mert Deés már elfoglalva kezünkben van, és az ellenség, hol ellent állt, megverve. További munkálatairól is írt Bem tábornok, mit azonban nem nyilváníthatni, hanem azt már mint bevégzett tényt jelenthetem, hogy Deés a tábornoknak 23-ik dec. kelt * levele szerint elfoglaltatott, Deés pedig kulcsa Erdélynek. Ez uttal más jelentésem nincs. (Zajos éljenzések.)
Bem dec. 23-án kelt francianyelvű jelentése közölte, hogy Erdély kulcsát, Dést elfoglalta, s kihasználva a győzelmet, Kolozsvár ellen vonul, ahová 25-én délben be akar vonulni. Beszámolt a veszteségről, a zsákmányról, a foglyokról és azokról, akik a csatában kitüntették magukat. (OHB 9848: 6795. sz.)
Közlöny, dec. 30.
