b) Az Országos Honvédelmi Bizottmánynak:
b) Az Országos Honvédelmi Bizottmánynak:
Jellasics seregeinek jobb részével a hozzá csatlakozott német ezredekkel mai napon a Lajthán átkelt és Brukkon is keresztül vonult – igy már most kételkedni nem lehet irányáról, táborunk ez utolsó napokban kettőztetett menetben sem volt képes őt elérni, s vele a magyar földön botrányos rablásaiért számolni. Előseregünk már ma a Lajtánál van, de azt a tábornagy ur a ház határozott rendelete nélkül, mint hazánk határvonalát áthágni nem fogja, pedig részint a bécsi események után, ügyünket pártoló becsületes német barátainkat nemzeti becsületünk és a lovagiasság megsértése nélköl a reactionak fel nem áldozhatjuk, részint, honunkban elkövetett kárositásait Jellasics szerencse vadász rabló hadának, bosszulatlanul, kárpótlás nélkül mi nem hagyhatjuk, – azért kötelességemnek tartom a honvédelmi bizottmányt felkérni, méltóztassék Móga tábornagy Urnak táborunk teendője eránt határozott parancsot küldeni.
Luzsinszky orsz. gyülési követet és a háznak tábori biztosát és Perczel Miklós őrnagyot most este felküldöm Bécsbe a végett, hogy ott lévő barátainkkal előre értekezzenek és maguknak tudományt szerezzenek arról, mit lehessen német barátainktul reménylenünk??
Itéletem szerint jó lenne azon esetre, ha a ház táborunknak az osztrák földre átkelését megrendelendi, Bécsnek tudtára adni, hogy mi mint segélyt nyujtó és viszonzó barátok jelenünk meg földükön – honnén a dolgok kellő elintézése után kölcsönös érdekünkben tüstént távozni fogunk.*
Ennek a tanácsnak lett a következménye az a felhívás, amelyet a magyar országgyűlés okt 10-én Bécs népéhez intézett (L. 83. sz. alatt, 150. s köv. l.).
Az osztrák földön folytatandó háború a költségekre nézve nevezetes különbséget tévén, meg vagyok arról győződve, hogy ezen lényeges körülmény a ház figyelmét kikerülni nem fogja.
Lehet, hogy Bécsből felhivatunk segélyre – azt sem tartom lehetetlennek, hogy Jellasics német seregekkel felerősülve ismét áthozandja Bécsből a Pozsonyi uton honunkba a háborut.
Nyolcz, kilencz ezer embereit Theodorovics General vezérlete alatt, Sopron megyén keresztül küldé vissza Horvátországba – ezek sejtve útközbeni bajukat, távozni vonakodtak.*
Theodorovics 8,000 emberrel indult el a magyar-osztrák határ menten Horvátország felé. Okt. 12-én a sopronmegyei Horpács község határában Karger alezredes és Vidos vasmegyei kormánybiztos és népfölkelő csapatai megtámadtak és Ausztriába szorították. A sereg osztrák földön folytatta útját Horvátország felé.
Gróf Lázár alezredes, 1-ő honvéd zászlóalj parancsnoka, a hadi tanács által innen elrendeltetett – én bátor voltam nékie meghagyni, hogy a honvédelmi bizottmány rendelkezéséig el ne távozzon, mert illy jeles egyéniséget, minő Lázár ur, táborunk kár nélkül nem nélkülözhet – honvédek felszerelésére és szerkesztésére hamarébb és könnyebb embert kapni – méltóztassék a bizottmány a szerint intézkedni, hogy Lázár alezredes ur itt maradhasson.
Seregeink fáradtak, de hiszen fáradtak, és folytonosan lelkesültek. Óhajtva várjuk Pestről és Szőnyről erőnk növekedését – mire az osztrák földön szükségünk leend, mert mindenütt, de különösen ott a magyar fegyver becsületét be kell bizonyítanunk – miután, többé onnén az eddig érzett botrányos bosszantásoknak és sértéseknek nem fogunk többé kitéve lenni, és ez fődolog.
Ha szerencsével küzdendünk – Krez könnyü lovasságának átjövetelére számithatunk ütközet közben.* Számíthatunk Hrabovszky gránátosaira is, kik most is az aulában tartózkodnak.
V. ö. előbb, 66. l. 1. jegyzet.
Kelt Miklósfalván October hó 9-én 848. 9 1/2 órakor este.
Csány László
S. k. eredeti. O. Lt. OHB 1848: 1575.
