85. Budapest, 1848 október 10. A Honvédelmi Bizottmány kiáltványa az erdélyi románokhoz.
85.
Budapest, 1848 október 10.
A Honvédelmi Bizottmány kiáltványa az erdélyi románokhoz.
Budapest, 1848 október 10.
A Honvédelmi Bizottmány kiáltványa az erdélyi románokhoz.
Az oláh néphez!
A magyar nemzet testvéri módon megosztotta az oláhokkal minden szabadságait, és nem tartott meg magának, de csak egyet sem kizárólag, nem hagyott fenn sajátjául semmi kiváltságot, mely az oláhok szabadságára megszoritólag hathatott volna.
És tevé ezt a magyar nemzet saját nemes ösztönéből, tevé önkényt és nem kényszerittetve.
Az oláhok – igaz – sokat szenvedtenek már régi idők óta; szabadságuk majd mi sem volt, és mégis súlyos terheket viseltének s még nevök is meg volt alázva az ország törvényeiben.
Ugy de kik miatt szenvedték mindezt? a királyt környezett tanácsosok miatt, kik azonban nemcsak az oláhok, de a magyarok felett is kiterjesztek a szolgaság pálczáját.
De az Isten megsokallá a népek szenvedéseit és elhozá az igazság diadalának napját, és szabad lőn a nép, oláh mint magyar, horvát mint rácz, s a felszabadulás örömhangjai elüzék pillanatra a királynak rosz tanácsadóit.
A robot eltörültetett a magyarokra és el az oláhokra nézve, az adó terheit egyenlően hordozza nemes és nem-nemes, magyar és oláh, s egyenlő joggal bir az ország dolgainak elintézésben, nincs kizárva semmi közhivatalból és nyitva áll a becsületes kenyérkeresetnek minden neme előttök épen mint a magyarok előtt.
És e szép és közös szabadság oly viritó reményeknek vala szülője, miként Isten is gyönyörködnék e szép ország boldog jövendője felett.
De a gonoszság megirigylé a népnek boldogságát, s a király rosz tanácsosai lassanként ismét előkullogtak, mint éhes farkasok, ha egy elszalasztott prédának szaga üti meg felfújt orrlyukaikat!
És tervet készítének, mely szerint a népnek kivivott szabadságát ismét semmivé tenni lehessen, s minthogy a magyar nemzet volt az, mely a népnek szabadságát mindnyájunk s igy az oláhok részére is kivivta és közvagyonná tette: a magyar nemzetet akará előbb kiirtani; mert hiszen ezt semmivé téve, könnyü leendett volna a többi felszabadultakat is a régi igába visszakényszeriteni.
És ármánya bizonyos pontig rettenesen is sikerült, mert gyalázatos bujtogatói által felzuditá a különfaju népeket a magyarok ellen, elcsábitván őket oly állítások által, mintha a magyar elnyomásaikon gondolkodnék, holott a magyar volt az, mely a közös szabadságot számukra is kivivta.
Igy lázitá fel a ráczokat, igy a szászokat, igy a horvátokat s igy az oláhokat, hogy lennének saját jó magyar testvéreiknek gyilkosai.
De az igazság szent Istene nem adá segélyét azok munkájára és az árulás saját vermébe bukott bele.
A pártütő Jellasics csordájának egy része – 10,000 ember – Istentől megáldott fegyverü, vitéz harczosaink által elfogatott és lefegyvereztetett, más része fut és szalad pártütő vezérével, de derék és rettenthetlen seregeink mindenütt nyomában vannak, s kérlelhetlen igazságbüntető boszujától maga a pokol sem fogja őt megmenteni, mert hiszen még utolsó reménye – a Bécsből várt segédsereg – is elveszett, a bécsi nép borzasztó itéletet tartván hazánk elárulóinak egyik főczinkosa, Latour felett, ki a pártütő Jellasicsnak segédsereget akart küldeni.
Igy fog elveszni az árulás, igy fog menthetetlenül semmivé tétetni a pártütőnek – még szét nem vert – tábora, mely a felkelt nép tömegétől körülfogva van, s mint közbe szorult vad fog lesujtani a szabadulhatásnak reménye nélkül.
És e veszendő ellenség támogatására bujtogattak tégedet fel, oláh nép, hogy gyilkolnád te is a magyart, kitől szabadságodat nyerted.
Azért vigyázz, nehogy el hagyván magadat csábitani, végveszélyt árassz fejedre.
A magyar nemzetnek honvédelmi bizottmánya az intésnek utolsó szép szavát intézi hozzátok, még most egyszer tanácslólag fordul felétek.
Az ország kormánya megparancsolja néktek, oláhok, egyenként és öszvesen, kik magatokat a bujtogatás által félrevezettetni engedetek, hogy nyolcz nap alatt mindenki a rend és törvényes engedelmességnek magát alája vesse csendesen és jó polgárhoz méltólag viselje s a zavargásnak és zendülésnek bármely kis jelét adni ne merészeljen, mert különben – a mily igazán Isten az egekben van és az igazságot védi – a büntetés szigorusága és kérlelhetetlensége fog szállani a bünösök fejére; és vitéz hadseregünk – mely csak most vert szét egy hazaáruló csordát – ellenetök fog indulni, és akkoron jaj leszen minden zendülőnek és háromszoros jaj minden bujtogatónak. Jobb lett volna akkorra nektek nem születni, mert a kegyelemre és irgalomra senki a haza ellen pártütők közül nem számolhat. De eddig is meg leend hagyva a magyar és székely népnek, hogy keljen fel és – mint a vihar – seperjen el minden hálátlan gazt, ki hazájának szabadsága ellen feltámad s anya és testvérgyilkossá lenni nem irtózék; hogy keljen fel a magyar és székely nép tömegestől és irtson ki minden hazaárulót és pártütőt, ki a jó szóra hallgatni nem akart.
Azért kinek élete és vagyona kedves, az hallja meg ez utolsó szavát a jóakaratu intésnek, mert ki ezt sem akarja megérteni, az lakolni fog. Földje elvétetik és ki fog osztatni a haza hü fiai közt, maga pedig meg fog halni a bitónak és fegyvernek halálával.
Vigyázzatok ezért oláh testvérek, hogy ne hivjátok magatokra a büntetés óráját.
Legyetek hü, csendes és békeszerető fiai e hazának, és szerető testvérei a magyarnak, ki veletek minden jótéteményeit a szabadságnak becsületesen megosztá.
Ne hagyjátok magatokat elcsábittatni, de sőt fogjátok meg és adjátok fel azokat, kik bujtogatni, lázitani akarnak, mert ezek a ti legnagyobb ellenségeitek.
A szabadság, egyenlőség és testvériség szelleme járja át szíveiteket, hogy tiszteletben tartsátok a törvényt és szeressétek felebarátaitokot, és szeressétek a közös hazát, mely nektek közös szabadságot adott.
Béke veletek
Költ Pesten, october 10-én 1848.
Az ország védelmére megbízott országgyülés
választmány
választmány
Idősb gr. Eszterházy Mihály
bizottmányi tag
bizottmányi tag
Kossuth Lajos
elnök
elnök
Közli Kővári László: Okmánytár az 1848/49-ki
erdélyi eseményekhez. 88–91. l.
erdélyi eseményekhez. 88–91. l.
