26. Debrecen, 1849 január 6. Kossuth kiáltványa Debrecen közönségéhez az országgyűlés és a kormány megérkezése alkalmából.
26.
Debrecen, 1849 január 6.
Kossuth kiáltványa Debrecen közönségéhez az országgyűlés és a kormány megérkezése alkalmából.
Debrecen, 1849 január 6.
Kossuth kiáltványa Debrecen közönségéhez az országgyűlés és a kormány megérkezése alkalmából.
A Nemzet Kormánya nevében!
Debreczen város közönségéhez!
Az országgyűlés határozata következtében úgy a törvényhozótest maga, mint az ország kormánya Debreczenbe megérkezett.
E tőrzsgyökeres magyar város köréből fog Magyarország megmentetni és nemzeti szabadságunk biztosíttatni.
Igenis, meg fog mentetni és biztosíttatni!
Kezességül szolgál erre az örökkévaló Isten igazága, mely meg nem engedheti, hogy a históriában példátlan ármány, gonoszság és istentelen hitszegés Magyarország igaz ügyén erőt vehessen.
Kezességül szolgálnak vitéz hadseregeink, melyek nem az önkénynek vak eszközei, hanem a szabadságnak rettenthetlen oszlopai, kiknek karjairól a lelkesült hazaszeretet villáma omlik a zsarnokság zsoldosaira.
Kezeskedik az egész nemzet, melynek népei ezrenként kelnek fel az ellenség oldalában és háta mögett, hogy mélyen nyomult bár be az országba, de azért meghódítottnak egy talpalatnyi földdel sem mondhatna többet, mint ahol épen pillanatnyilag megáll.
De kezeskedik főképpen a Tiszának romlatlan szívű magyar népe, melly a multakban is hazánk szabadságának mindig dönthetlen oszlopa volt, melynek rettenthetlen férfias mellén mindig megtörtek az idegen zsarnokság nyilai; melly valahányszor e nemzet szabadságát veszély fenyegeté, első volt mindig a szabadságnak szent harczaiban, s utolsó volt, melly kezéből a fegyvert letevé, és soha sem tette le hamarébb, mint midőn elmondhatá, hogy: a haza megmentve van!
Én láttam utamban a Kunság áldott térmezőinek férfias népét, mely szolgaságot nem tűrt soha, láttam szemeiben az igazságos harag villámait, hallottam ezernyi ezereinek ajkairól a menydörgő fogadást, midőn a haza ellenségeinek halált esküdött, s megesküvék: nem tűrni soha, hogy a Kunság szabad földét idegen járom nyomja.
Láttam a vitéz hajdukat, kiknek kebele olly gazdag dicső emlékezetben. Kik kitűzték Bocskay ősi zászlóját, melly alatt vérrel szerzettek magoknak szabadságot; kiknek a hazáért ontott vérökből a vallás- és politikai szabadság áldása terült a honra a vésznek napjaiban, s kik ma is hivatva vannak megtartani a hazának azon szabadságot, melyet őseik szereztenek. E rettegett ostorai a zsarnokság zsoldosainak ezerenkint állítják ki honszeretettől hevített férfiaikat azon szent elhatározottsággal, hogy míg a szabad hajdú él, Magyarország földét idegen zsarnok bírni nem fogja.
És kezeskedik a szeplőtlen magyar eredetiségű alföld, tőrzsgyökeres magyar fővárosa: a lelkes Debreczen, mellyet Isten a végre választott ki, hogy kebelében emelkedjék fel a magyar nemzet szabadságának erős temploma.
Debreczen azon szikla, melyre fogja építeni Isten a magyar szabadság szentegyházát, mellyen diadalmaskodni a pokol kapui soha sem fognak.
Debreczen lakosai! Polgártársaink! Ime, az országgyűlés s az ország kormánya testvéri bizalommal telepedik meg magyar vendégszerető tűzhelyeiteknél.
Megtelepedik azon bizodalommal, hogy körötökben a lelkesült hazaszeretet s igaz magyar érzelem tiszta levegőjét szívandja, mellynek éltető szellemét sem sötétben ólálkodó árulás, sem pulya gyávaság, sem zavaró rendetlenség nem fogja soha megfertőztetni.
Megtelepedik azon szent bizodalommal, hogy ha kell, Debreczen lelkes magyarjainak tömegestőli fölkelése lészen a zászló, melynek magasztos lobogására a Tisza népének ezernyi ezerei mint hegyről a hógombolyag le fognak omlani az ellenségre, hogy még csak hírmondó se maradjon közüle, ki elmondja a hitszegők fejének, hová temette a tiszai magyar nép azon zsoldos sereget, melly arról álmodozott, hogy édes hazánkat rablánczra fűzi.
Debreczen népe! Ime, én a nemzet nevében Debreczen városát a magyar szabadság őrvárosának nyilatkoztatom s az országgyűlést és kormányt a debreczeniek becsületérzésének rendíthetlen sziklájára helyezem.
Kelt Debreczen, január 6-án 1849
A nemzet kormánya nevében
Kossuth Lajos,
a honvédelmi bizottmány elnöke
a honvédelmi bizottmány elnöke
Egykorú nyomtatvány. O. Lt. 1848/49-i nyomtatványok.
Megjelent az Alföldi Hirlap 1849. évi jan. 7-i 2. számában.
