25. Debrecen, 1849 január 30. Kossuth éleshangú válasza Szemere bíráló és oktatóhangú levelére.
25.
Debrecen, 1849 január 30.
Kossuth éleshangú válasza Szemere bíráló és oktatóhangú levelére.
Debrecen, 1849 január 30.
Kossuth éleshangú válasza Szemere bíráló és oktatóhangú levelére.
Szemere Bertalan országos biztos urnak!
Január 28-áról Nagyfaluból irott jelentésére* a honvédelmi bizottmány rendeletéből válaszolom:
Szemere ilyen keletű jelentése nincs a Bizottmány iratai közt; tartalmára Kossuth válaszából lehet következtetni.
A bizottmány köszönettel veszi Önnek tanácsait, ámbár az mind olly dolgokat foglal magában, miket a honvédelmi bizottmány különben is szerencsés volt tudni, s általában tanácsokban igen nagyon bővelkedik, de fájdalom, a végrehajtásban vannak azon hiányok, mellyek minden tanácsok sikerét semmivé teszik. És ez az, amin én legalább segiteni nem tudok, mert egyéneket nem tudok teremteni.
Ime Ön hazánk kevés erélyes emberei legerélyesebbjeinek egyike, ott van Tokajban, biztosi hatóságának felmaradott egyik főhelyén, és Ön ott helyben nem akadályozza meg, hogy a kormány positiv renddeleteinek ellenére, roppant fontosságu comunicationalis kincsünk, a tokaji hid leégettetett botrányosan, menthetetlenül.* És még Ön is majd Tokajban maradt, amint irja.
A tokaji hidat leégető Friwisz Ferenc százados ügyének összefoglaló ismertetését l. Kossuth a Hovv. Bizottmány élén, II. rész 635. l.
És azon tisztet Ön mégsem lövette agyon! hanem máshova tételét sürgeti? s tüstént főtisztet sürget, amire már feleltem, hogy nincs, s hogy is lehessen, ha a hadjárat nem képes Önök seregében egy embert nevelni, akit helyére javaslatba tehessenek.
A honvédtisztek ölik meg a hazát, mondja Ön, s én még nem kaptam jelentést, hogy ezen hazátölő honvédtisztek közül kötelessége mulasztásáért az Ön teljhatalmu biztosi felügyelése alatt álló seregnél csak egy is megbüntettetett volna.
Azt mondja ön, ne tegyünk az uj zászlóaljakhoz régi tiszteket. Hát mit tegyünk kérem? táblabirákat?
Azt mondja Ön, ne szaporitsuk a sereget, hanem organizáltassék, disciplináltassék. Ez utóbbit mit együk-e Debrecenből Tokajban, Szolnokon, Szegeden, Aradon, S … s a t. vagy az illető seregvezérek és országos biztosok; – az elsőt pedig [ha nem]* tesszük, ugyan honnan teljesitsük minden hadsereg vezérnek erőszaporitás iránti kivánatait.
A rongált kéziratban itt hiányzik valami, a valószínű szöveget [ ]-be tettük. A hináyzó részt kipontoztuk.
Azt mondja, adjunk 2500 Miguel hőst – ez többet ér 10.000 Bocskai óriásnál! – nagyon szép, csakhogy kérdeznem kell, hol van az a 2500 Miguel hős, hogy oda adhassuk.
Ormayról szól Ön. Ormay Száz századosnak nem parancsnoka. Száznak tudni kell, ki az ő parancsnoka, s kinek tartozik engedelmeskedni; ha én országos biztos volnék valamely hadseregnél, s azon sereg tiszteivel egy nagyváradi őrnagy disponálna, én a tisztet, aki engedelmeskedni merne ennek, profoshoz küldetni követelném. Őrnagy uram iránt majd én fogok rendelkezni.*
Az Ormay Norbert őrnagy által elkövetett hibákra l. Kossuth jan. 31-i hozzáintézett dorgáló utasítását, Kossuth a Honv. Bizottmány élén, II. rész 280. s köv. l.
Ön még az országgyülés lételét is bajnak nyilatkoztatja, s arról ir, hogy minden rést, melly oda vezet be akarunk tömni. Ez különös! Pedig Debreczen körül a most alakuló rekrutákon kivül egy katona sincs. Egyébkint csak az kellene még, hogy hagyjuk tul a Tiszára is átsétálni az ellenséget, akkor hol lesz Magyarország, és hagyjuk a pénzmühelyt elzavartatni, mikor aztán 3 hétig egy fillérünk sem lesz, hacsak pénzzé nem változtatjuk azon tanácsot, hogy veressünk ezüst és pakfong 30 krajczárosokat – mit igen szeretnénk, ha Ön szives volna megmondani, hogy miként történhessék ez innen, és mindjárt. – Történetesen Dembinszkynek egy pecsétnyomóra van szüksége, s nem tudok neki csináltatni.
Ha Ön az országgyülést bajnak tartja, vegye át Cromvell szerepét. Én nem teszem, s pedig azért is nem, mert először nincs rá hatalmam, másodszor akaratom, s harmadszor mert ezt tartatnám a haza halálos döfésének.
Mondja Ön, hogy őröket állitott Füredig. Igen helyesen tevé. De ezt mi is tevénk, hanem a tokaji hidat mi innen megnem őrizhetők a bünös elégetéstől.
Görgeyről mondja Ön, hogy semmi hir, s azt tanácsolja, hogy hivassék vissza, vagy engedelmeskedjék. Szives köszönet a tanácsért – miként effectuálná ezt Ön? bátor vagyok kérdezni. Mi azt gondolók, biztosokat kell evégre küldenünk – küldénk – s nem tesznek jelentést.* Méltóztassék elhinni theoriai tanácsban nem igen szükülködünk – hanem embereket a végrehajtásra nem tudunk teremteni.
Kossuth jan. 13-án küldte ki Luzsénszky Pált és Ragályi Ferdinándot Görgey seregéhez a megbetegedett Csnáyi László helyett kormánybiztosnak. (A kiküldetésre vonatkozó iratokat l. Kossuth a Honv. Bizottmány élén, II. rész 120. s köv. l.)
És én szinte borzadok, hogy Görgey most engedelmeskedni talál nekünk, s engedni Ön felhivásának, borzadok mert nem volt ki megakadályozza, hogy egy kapitányra ne bizassék a tokaji hid, – akit Ön már régen vagy árulónak vagy gyávának bélyegzett – s ezen ember a hidat elégeti, s igy Görgeyt ha jönni talál, Klapkától elvágja, veszélybe dönti – ugy hogy aligha egy ármádát nem kell teremtenünk, hogy Görgeyt megmentsük – mert a tokaji hid elégetése által el van vágva.
Végre az országos haditervet ami illeti. Tessék elhinni, annyi kis belátásunk nekünk is van, hogy ezt szükségesnek látjuk, s azon terv meg is van, és van basirozva Pest elleni combinált offensivára – a baj eddig csak az volt, hogy Görgey 50 mérföldnyire van, és még csak seregének elvehetését sem birjuk a sok kormánybiztosok [mellett c]onstatiro[zni.] Mészárost megverték s a derék Klapka ellenébe 16.000 [em]bert állitottak. Eszterházy elárulta a bácsi sereget, s Nádosit leküldtük orvoslására s az is elárult, végre Vécsey által megmentettük a sereget s most utban van Szegedről felfelé, Damjanics szintugy utban a távol Torontálból, és sár is van Békésben, meg Szentes körül pedig igen nagy, és az ágyuk történetesen nem tudnak repülni. Perczel pedig – no de hagyjuk annyiban – elég az, hogy van terv is, van már most fővezér is (Dembinszky) csak feleljen meg a végrehajtási erély a terveknek, meglesz a siker, de ha az nem lesz, ez sem leszen.
Én azt hiszem, a haza mégis meg lesz mentve. De ha elveszne, a honvédtisztek, a végrehajtási hiányok, sokaknak pulyasága, másoknak árulása, alattomos intrigák és – a sok theoriai tanács öli meg.
Mert hidje el tisztelt bajtárs úr, a tanács özönlik minden oldalról, több idő kell ezeket elolvasni, mint egy hadsereget teremteni, s ha aztán azt mondjuk a tanácsadónak: »Tedd hát, hajtsd végre« – készen van a felakadás.
Ön egypár órát vesztett különben igen becses levelével – én szintannyit a felelettel – s a resultatum? semmi. Bocsásson, de igazán bocsásson meg – nervosus vagyok – annyi bajom van az emberekkel. Bocsásson meg, hogy viszonoztam levele hangulatát. Isten áldja – egy igen fontos most vett hirt ide zárok.
Kossuth
Másolat. Borsod-Miskolci Múzeum, 1848/49-es anyag.
Fényképmásolat. O. Lt. 100. sz.
Mellette Szemere Nagyfalun, febr. 1-én kelt rövid válasza: sértődötten célzott Kossuth levelének »gunyos és éles« hangjára s kijelentette, hogy nem kíván hasonló hangon válaszolni, de véleményét a jövőben is megírja, »egyszerűen lelkiismeretes hazafiui kötelességből«.
