a) Dembinski seregének mozdulatairól és az északkeleti határ megerősítéséről:
a) Dembinski seregének mozdulatairól és az északkeleti határ megerősítéséről:
Luzsinszky Pál felsőmagyarorszgi tábori főkormánybiztos f. hó 5-én Eperjesről küldött jelentésében, a többek között arról értesit, hogy azon nap Lázár őrnagy seregével Bártfa felé indult. – Dembinski maga ugyan nincs Eperjesen, de főhadiszállása és 4500 főnyi serege oda érkeztek; – Bulcharin ezredes seregével Várallyán van. Az ellenség a Késmárkon keresztül vezető ófalusi passuson mondatik kivonulni. – Dembinski Eperjesen egyesitendi seregét s onnan tervezvén operátióit Dukla felé; négy öt nap mulva megtörténhető.
Miről a hadügyministerium tudomás végett azon megjegyzéssel értesítetik, hogy a megnevezett főkormánybiztos a galliciai határszéleknek strategicus megerősitését is javasolja, hogy az által a megye az ellenség betörései ellen biztosittassék, és egyszersmind a fenyegető éhség tekintetéből a népnyomor munkabér kiszolgáltatása által valamennyire enyhitessék. Minek következtében a Sáros megyéből Galliciába átmenő szoros utaknak szakértő egyén felügyelete alatti czélszerü megvédése* iránt a haladéktalan intézkedést az ország biztosításán kivül az éhhalálhoz közelgő népnek nyujtandó kereset is tanácsolni látszik.
Tollhiba megerősítése helyett.
Ered. fogalm. Kossuth s. k. kiegészítésével.
O. Lt. OHB 1849: 6686.
Mellette Luzsénszky jelentése. – A jelentésben arról ír még Luzsénszky, hogy az eperjesi gör. kat. püspök és az ottani katolikus plébános Debrecenbe mennek magukat igazolni; írások vannak náluk korábbi hazafias magatartásukról, a közvélemény csak a kisebb bűnösök közé sorolja őket, a magyar csapatok elől állítólag csak azért szöktek meg, mert rémhírek jártak arról, hogy a magyarok kegyetlenkedtek a szepesi kanonokkal.* Beszámolt még Sáros megye újjászervezésével kapcsolatos intézkedéseiről is.
Luzsénszkynak a nevezett egyháziakkal kapcsolatos korábbi állásfoglalását l. előbb, 81/b. sz. alatt, 151. s köv. l.
