c) A megrokkant honvédeknek napidíj helyett adható végkielégítésről:
c) A megrokkant honvédeknek napidíj helyett adható végkielégítésről:
Meszlényi Jenő ezredes f. hó 18-káról kelt felterjesztésében utasitást kér, hogy a sérült s további szolgálatra alkalmatlanná vált vitézek azon igénye, miszerint a megrendelt napidijak helyett bizonyos gratialet nyerjenek,* milly szabály szerint intéztessék el? Erre nézve aként értesitendő a hadi főparancsnokság, hogy a külföldiek szolgálatjuk s érdemeikhez mért gratialeban részesittethetnek, azon esetben, ha az országból hazájukba kimennek s minden további ellátásróli lemondásukról reversálist adnak – belföldeinkre azobnan ezen rendszabály ki nem terjeszttetik, ha csak biztositékot nem nyujt az illető, mert előre tudható, miként ha ezek gratialet nyernének, annak mihamar végére járván, ismét csak az álladalom segélyezését vennék igénybe. A minden kenyérkeresetre alkalmatlanok, – addig is mig a kormány egy terjedelmesebb rokkantak palotájáról gondoskodhatnék,* – a lehetőségig a Szatmárnémetiben felállitott illyes fiók intézetbe átteendők, ott azonban gondtalan kényelmes életükről intéhzkedés történjék s ennek módja közhirré is tétessék, hogy az illetők előtt tudva legyen, s barangolásaikkal az országra homályt ne vessenek.
Meszlényi Jenő ezredes Kiss Ernő altábornagy helyettes volt az országos főparancsnokságban s mint ilyen végezte a megrokkant katonák fölülvizsgálását.
Vö. erre Kossuth máj. 27-i utasítását, 230. sz. alatt, 409. s köv. l.
Ered. fogalm. Kossuth s. k. kiegészítéseivel.
O. Lt. OHB 1849: 7429.
Ered. tiszt. O. Lt. Hadügymin. 1849: 17357.
A fogalmazvány mellett Meszlényi ilyentartamú felterjesztése.
