519. Arad, 1849 augusztus 8. Kossuth tudósítása a Közlöny számára a szőregi ütközetről, a rémhírterjesztésről, Komárom, Arad hely…
519.
Arad, 1849 augusztus 8.
Kossuth tudósítása a Közlöny számára a szőregi ütközetről, a rémhírterjesztésről, Komárom, Arad helyzetéről és Bem segesvári ütközetéről.
Arad, 1849 augusztus 8.
Kossuth tudósítása a Közlöny számára a szőregi ütközetről, a rémhírterjesztésről, Komárom, Arad helyzetéről és Bem segesvári ütközetéről.
Dembinszki altábornagy Szőregnél oly állomást vevén, melyből az ellenség erejének nagy tömegekbeni kifejezését sikerrel akadályozhatá, augusztus 2-ik, 3-ik és 4-ik napjain a Szegedről áttörő ellenséggel folyvást ütközött s állását mindig megtartá.
Ezen ütközetekben sok mások között – kiknek nevei a csaták részletesb leirásával későbben fognak közöltetni – altábornagy ur különösen kiemeli Jordán Zsigmond mérnök századost, ki az ellenségnek a Tiszán áttörését 24 óráig lehetetlenné tette s ha meg nem sebesül, és e miatt serege néhány perczig vezénylő nélkül nem marad, az ellenség a Tisza innenső partján egy lépést sem nyomulhatott volna előre. – Továbbá méltányló dicsérettel emlittetik az élők között Lázár alezredes és Katona őrnagy, a hazáért dicsően elvérzett hősök között pedig Rohman őrnagy, a 16-ik zászlóalj rettenthetetlen parancsnoka, és Sink József vadász százados; kinek özvegyéről hálásan gondoskodni a kormány kötelességének ismerendi.
Dembinszki vezér szőregi állását csak azon esetre szándékozék elhagyni, ha az ellenség vagy alább Török-Kanizsánál a Tiszán, vagy Makó felől a Maroson áttörvén, őt oldalt és hátában fenyegetné.
Ezen esetek mindketteje augusztus 5-én elkövetkezvén, alsó tiszai hadseregünk állását megfelelőleg változtatá és azóta a mai napig folyvást ütközik; augusztus 7-én azonban már a vitéz Kmety tábornok hadosztályával is egyesült s ezáltal ottani haderőnk nevezetesen növekedett.*
Kmety hadosztálya délnyugati irányból, a titeli fennsík felől előrenyomuló Jellacsics-hadtest elől húzódott felfelé, és aug. 8-án Kisbecskereken csatlakozott Dembinski seregéhez. Kossuth Dembinski korábbi jelentései alapján feltételezte az aug. 7-i csatlakozást.
Általában a nemzet haderejének czélbavett egyesitése – mellynek némellyek általi késleltetése * az utóbbi idők viszontagságait okozá – elvégre csakugyan teljesül.
A célzás kétségtelenül Görgeyre vonatkozik.
Ennyit mondhatunk megnyugtatásul; azt hogy mikint? mikor? hol s minő munkálati tervvel? – mint függőben lévő dolgokat közönség elibe nem bocsáthatjuk.
Átlalában egyik gyengéje nemzetünknek a hirtudási vágy és hirterjesztési ösztön, melly aztán lépésről lépésre nagyitva költ s ezzel a hazának sokszor már végetlen kárt okozott.
Most közöttünk alig számosabb valamelly osztály, mint a vészmadarak osztálya, kik hosszu képpen beszélik a hirt, mellyet saját rettegésük óriássá növelt, mint a leszálló nap az árnyékot.
Isten óvjon e vészmadaraktól. Kin segitett még valaha a rettegés? Mi kérjük a nemzetet: vegye számba erejét, melly országos lételünkért s a haladás, a világszabadság és civilisatio érdekeiért harcztéren áll; és hidegvérrel számitva be fogja látni, hogy a közbenjött hadi viszontagságok még korán sem konditák meg Magyarország életének vészharangját. – Nehéz körülmények között vagyunk, de nem vagyunk reménytelenül; és ha a magyar önmagához hű marad é belső visszavonással saját öngyilkosává nem lesz, rajtunk is bizonnyal teljesedendik ama régi igaz mondás: »qui dura, vince«, »aki kitart, az győz«. Nekünk még igen sok kutforrásunk van hosszu ideig kitartani.
Nagy Sándor hadtestének vesztesége a debreczenyi csatában teljességgel nem tetemes. Ezt is csak a futamlók vészkárogása tette olly naggyá, kik növelték a veszélyt, hogy saját gyávaságukat palástolják. – Meglesz velök a leszámolás.
***
Komárom biztositva van. Klapka tábornok a vár védszerein kivül 22 teljes zászlóaljat, 14 huszár századot, 50 sik ágyut, egy felszerelt hadigőzöst s több század utászt, árkászt, hidászt számitó seregével, eléggé erősnek jelenti magát, nemcsak a várat és a monostori külsánczokat megtartani, hanem kedvező diversiókat is tenni a Duna mindkét oldalán. Jöttek is már eziránt kedvező tudósitások a kormányhoz, de nem lévén teljesen hitelesek, nem gondoljuk illőnek közölésüket. Annyi bizonyos, hogy Klapka tábornok ereje sokat tőn arra, hogy Dunántulnak nagyrésze maiglan is ment az ellenségtől.*
Komárom helyzetére l. előbb a 809. l. 4. jegyzetét.
*
Arad vára védállásba van helyezve. s e várra, melynek sorsa Damjanics kezére van bizva, megnyugtató érzettel tekinthet a nemzet, mint ollyan erős pontra, mellynek hazánk megmentésére intézett hadi müködéseinkben a milly fontos szerep jutott, annak olly dicsőségesen meg is fog felelni.
*
Pétervárad megtörhetlen erőben biztositva van.
*
Az osztrák ellenségnek egy hadteste Vásárhely felé august. 4-kén Makót szállván meg, saját hadseregünk pedig a Maros balpartján állván folyvást ütközve szemben az ellenséggel, megtörténhetett volna, hogy Makótól egy erősebb ellenséges csapat Ó-Arad városát megtámadhatá. A kormánynak tehát kötelességében állott a pénzgyárnak, had- ruhatáraknak, fegyvergyárak, szóval a status azon kincseinek, mellyek a hadfolytatásnak nélkülözhetlen segédelemei – biztositásukról jó eleve annyival inkább gondoskodni, minthogy e végett több ezernyi szekérszállitványt igényeltetvén – a biztositás nem történheték vala egy pár óra alatt. – Ezek tehát f. hó 5-kén s 6-kán alkalmas helyekre szállittattak. – Ezen elszállitás azonban a vészamdarak osztályában szokottan olly rémülést okozott, hogy megbocsáthatatlan könnyelműséggel már Ó-Arad városát is az ellenség által megszállottnak hirdetnék. – Ez már nem ugy van – Ó-Arad városa nemcsak kezünkben van, (mikint azt e lapnak is ott megjelenése tanusitja), hanem nincs is ok a közelebbi időben azt az ellenségtől félteni; most fenyegetve sincs, ha idővel fenyegettetnék az ellenség által, gondoskodva van, hogy legyen, ki őt kellőleg fogadja.
A kormányzóhoz s ministeriumokhoz intézendő jelentések s hivatalos közlemények tehát továbbá is Aradra utasitandók. A pénzügyministeriumot illetők a kormányzó aradi irodájából illető helyre fognak igazittatni.
*
Bem vitézzel balesetben is Isten van. – Alig verte meg Moldvában az orosz hadseregeket s elfoglalván 4 nagy táraikat, ujoncz zászlóaljait muszka posztóba felöltözteté és győztes seregét Moldvában kellőleg elhelyezé: már mint a villám vágtatott más pontra, hogy Oláhországban nagyobb erővel – s e czélra más oldalról már meginditott seregeivel – megtámadja az orosz ellenséget, ez által Erdély biztositása mellett a rouman nemzetnek szabadságára s a Török birodalomnak orosz függéstőli felmentésére is közre dolgozandó. –
Utjában megtudja, hogy egy muszka hadsereg előtt az út nyitva hagyatott s az Megyes felé Segesvárnak előtolakodott. Hirtelen tehát a villám gyorsaságú vitéz vezér magához veszen utjában állomásozó 3 zászlóaljat, 250 huszárt s 12 ágyut; s az ellenséget, melly Segesvárnál állomást vőn, megtámadá. Ágyuit felállitva reggeli 10 órától esti 7 óráig megszakadás nékül ágyuztatá az ellenséget, mellyben, minthogy egy szoros völgybe szoritá, tömérdek kárt okozott. – Több foglyok egyező vallomása szerint az ellenség 4 ezredből állott, mindenik ezred négy zászlóaljat s minden zászlóalj ezer embert számitva. Tehát 16.000 gyalogot, azon kivül három osztály lovast számitott 16 ágyuval. – Kilencz óra hoszat küzdött Bem ennyi erőnek ellenében kedvencz szereivel, az ágyukkal, mellyeknek remek nagymestere. – Hét óra felé az ellenség nagy tömegben kerülőt vőn. Bem minden veszteség nélkül visszahuzódott, de itt az ellenség lovassága rohamot intézvén, a mi csekély lovasságunk azt el nem fogadta (ép ugy mint a volt császár-huszárok Debreczennél)* hanem megfordult, szaladt s feje-vesztett szaladásában Bem vitézünket lovával együtt egy sáros posványos patakba belesodorta. Bethlen Gerő ezredes, ki ismervén az öreg urat, illy esetek számára egy jó század huszárral reá mindig vigyázni szokott, Nagyváradon betegen fekve nem lehetett jelen; s a hős öreg, a páratlan vitéz ott feküdt a sárban egyedül; a kozákok lándzsatávolságra rohanak mellette a futók után, s rohanásuk közben szurkátlak felé. – Végre két huszár kivánczorgott a kukoriczából, hogy sírba dölt lovaikat kiszabaditsák: reá bukkannak az ősz vezérre, kiszabaditják az ő lovát is, a vitéz öreg felpattan lovára s Kereszturra vágtat, onnan szekéren Marosvásárhelyre.
Vö. Kossuthnak Szemeréhez és Görgeyhez írt aug. 5-i leveleivel, 510. és 511. sz. alatt, 824. s köv. és 826. l.
Ez történt julius utolsó napján; s augustus 2-kán az Isten különös gondviselése által csudásan megóvott ősz bajnok már utban volt egy tekintélyes sereggel Oláhország felé. – A szabadság Istene kisérje őt. – De ti, erdélyi leventék őrködjetek e nagy kincsünknek, az ősz vezérnek személye felett, mert ő magával nem gondol semmit. – Az a magyar huszár pedig szégyelje magát a földig, aki kozák előtt szaladni tud. – Vitéz társai ne hagyjátok illyenek által megszeplősiteni a dicső huszár nevet.
Az ország kormányzója meghagyásából.*
Kossuth e közleményre a Közlöny rendkívül ritka, utolsó előtti számában jelent meg; a kéziratot a Közlöny egyik nyomdásza, Frics József őrizte meg, tőle került a debreceni kollégium birtokába.
Megjelent a Közlöny augusztus 10-i számában.
A debreceni kollégium nagykönyvtárában levő s. k. eredeti után közölve a Régi Okiratok és Levelek Tára 1905. évfolyamában.
