Fővárosi hirnök. (Január 1.)
Fővárosi hirnök. (Január 1.)
Jelen rovatunkban minden, a fővárosi közgazdászat, műipar és kereskedés körébe vágó mozgalmakat, s a közéletnek ide vonatkozó napi eseményeit följegyezni szándokunk. Még csak rövid évtized előtt elérhetetlen utópiai remény, sőt valóságos ábrándnak kereszteltük volna azon állitást, miszerint az idegenhoni fényüzet s divatczikkek által keleti bazarütérré varázsolt utczáju fővárosunk mainap olly fokán álljon a nemzeti szellemű haladásnak, hogy a hazai ipar s ez által élénkitett kereskedés piaczáról még napi eseményeket is böngészhessünk. De legyen sors, „melly – Mehmed Ali szerint – minket vezérel,” legyen korszellem, nemzet-geniusz, vagy akármi láthatatlan s titkos indoka szellemi s anyagi gyors haladásunknak, s a közpangásbóli átalános kiemelkedésnek, főleg pedig a közelszegényedés vészborúinak villámhárítójául kijelölt nemzeti szorgalom ébredésének – ipar, gazdálkodás és kereskedés mezején: az egy bizonyos, hogy mindenünnen nyilatkozó szilárd szándokunk s erős akaratunknál fogva az európai kőzpolitikának tartós világbékére számoló s irányuló jelen kilátása mellett, ősi pangásunk és munkátlanságunban visszasüllyedni nem, sőt jólét és müvelődésünkre nézve mindinkább emelkedni fogunk. E közben rovatunk hű őre, s hirnöke lesz mindennek, a mit jelesen ikerfővárosunk szorgalma a hon oltárára teend, mindennek a mi e részben lapunk körében emlittetni s kiemeltetni érdemes. – Az augsburgi Allgemeineban (356. sz.) egy a gyanúsitás mesterségében remeklő czikket olvashatni „a magyar középponti vasut viszonyai” czim alatt, melly a tavali mint emlékszünk szinte decemberi kikeléshez úgy hasonlít, mint tojás tojáshoz. Bizonyosan szintolly a magyar hont boldogítni vágyó atyafitól származik. Vannak ilyen magyar hont boldogítni az az rosz munkáért jó magyar pénzzel felgazdagodni jónak látó uracsok, kik legbecsesb érdekeink ellen irányzott ágyújába az augsburginak azonnal bombát hordanak, mihelyt valami nem az ő inyükre van. Mi a viszonyokba nem avatkozunk, csak természetesnek látjuk, hogy a sörnénikének az ilyes magyar vállalatokat népszerítlenítő handabandák kedvet szotytyantanak. – A pécsi megyés püspök a magyar Academiát 11felszólitá, hogy a pécsi székse templomot, melly honi épitészetünknek egyik legrégibb, valamint a kereszténységnek is egyik legbecsesb historiai emléke, épitészeti szempontból figyelmére méltassa; és a hazával, ha máskép nem, olly módon mint legujabban a kassaival tett jeles hazánkfia Henszlmann Imre ur, megismértesse: mint értjük az Academia méltányos készénettel vevő a felszólitást, a levelező tagját Henszlmann urat segédkéz nyujtásra, valamint a felszólító nagyméltóságú urat módok és eszközök kiszolgáltatására kéré fel, s Henszlmann úr, csak költségre vár, hogy Pcésre utazhasson, s a figyelmeztetést sikeresíthesse. – Vajmi szép a haza multját felderíteni! s jövendőjére munkálni! – Eszünkbe jut itt amaz örvendetes hir, hogy a főváros kebelében Történeti társulat készül alakulni, melly ezen igazságtól indítatva „Tisztel a multat jelenünkben s tartsd a jövőnek; emlékek nélkül nemzetnek hire csak árnyék, czélul tüzendené ki magának Magyarország és Erdély régi, középkori s mostani állapotját megismértetni, mindennemü, főleg hazánkat és tartományait illető iratokat és emlőkeket kinyomozni, a nemzetnek megmenteni, tudományos vizsgálat által felderíteni, hazánk jelen állásának megismertetősőre szükséges adatokat összegyűjteni, s mind ezeket közokulás eszközéül nyilvánosság elébe hozni. Adjon Isten sikert a jó szándéknak. – Eszmetársulatnál fogva említjük, hogy városunkban tavasz nyiltával, az építő-müvészetnek ismét nagyszerü emlékeket rakni szándék, nehány roppant nagy házat értünk, bárcsak egy kis architectonicus változatosság si látszanék és styl különbség, de főkép bár nagyszerű paloták, és középületek szaporodnának, de ne millyen az üllői uton emelkedik. – Szorgalomra, szerencsére s jólétre sanda szemmel hunyorít az irigység. N. J. pesti kereskedő, kinek hazafiuságát már több közlönye a nyilvánosságnak méltán feldicséré, s ki valóban a magyar iparforgalom körül magának szép érdemeket szerzett, nem hogy bukott volna, mert boltját egyedül honi készítményekkel látá el gazdagon, sőt inkább napról napra növekedő gyarapulásban áll jó szellemű üzlete. Nehányan ügytársai közül, kik vele annyiban ellenkező véleményen vannak, hogy a kereskedésnek és iparüzletnek a nemzet őnerejében kell meggyökerezni, hogy felvirágozhasson és gyümölcsözhessen, nehogy raktárát tulhalmazza, szivesek voltak felsőbb helyen lépéseket tenni, hogy N. J. kereskedése ,illető” (?) korlátok közé szorítassék. – Örvendetes hir, hogy az iparegyesület közhasznú institutióit egy nagy hatást igérővel szaporitotta, t. i. egy Iparműtárt állitand csupán e részre begyülendő alapitványokból. Ezen institutióról reményljük kiigazítandja a Pesti Hirlap tévedt tudomás után adott hirét, hogy ez valami részvényes társulat készül lenni: korán sem! az egész Iparműtár nem egyéb, mint az Iparegyesület kebelbeli institutióinek egyike, mint p. o. a vasárnapi oktatások, a vegyészeti tapasztalmi leczkék, a mesterinasiskola stb. Lesz talán legközelebb e lapnak alkalma az Iparműtárról körülményesebben szólani. – Pesten a novemberben rendezett iparműkiállitási sorsjáték nyeremény-lajstromának kivonata: a pénz mind pengőben. I. sz. nyeremény értéke 400 ft, főtárgy 300 ftos pipere diszasztal. II. sz. nyer. ért. 230 ft, lószerszám 2 lóra. III. sz. nyer. ért. 200 ft, főtárgy: 65 ftos butorszövet. iv. V. VI. VII. sz. mindenik értéke 100 ft, főtárgyak: 1 vég gyolcs, 1 nehéz selyemruha, ismét az, falóra. VIII.–XV. sz. mindenik értéke 50 ft, főtárgyak: selyemruha, ismét az, 12asztalruha, bajadeur, selyemruha, virágkosár, virágbokor, övkendő. XVI. sz. selyemruha 27 ft. XVII. sz. 62 rőf vászon 25 ft. XVIII. sz. selyemruha 24 ft. XIX. sz. ismét az. XX. sz. övkendő 17 ft 30 kr. XXI. sz. selyemruha 15 ft. XXII. sz. selyemkendő 14 ft. XXIII. sz. hölgy skatulya 12 ft. XXIV.–CLXXXIII. sz. 11 s 10 ftos nyeremények, mint: posztók férfi köntösre, hölgy év, packfong karosgyertyatartók, cartonage tárcza, nagy kendők, vizhatlan köpeny, árnyaló, különféle nőruhák, asztalterítők, boglárkendők, pénztárczák, mellények, keztyűk, légpárna, szivartárczák, nyakkendők, shwalok, nadrágszövetek szivarok, takarók, zsebkendők, cselédruha s ágy kelmék, pecsétviasz, kötények, kötő-gyapot, köpeny-, pamlag- s függöny-szövetek. szalagok, ágyterítők, asztal-szőnyegek, vitorlavászon, ágynankin, piquet-szövetek, Diszfejék stb, CLXXXIV. sz. 1 vég gyolcs értéke 24 ft. CLXXXV.–CXCII. számig 11 s 10 ftos nyeremények, nadrág-szövetekből, mellényekből s nyakkendőkből összeállítva. CXCIII. sz. bársony övkendő ért. 24 ft. CXCIV. sz. bársony övkendő 30 ft. CXCV. sz. báli ruha 12 ft. CXCVI. sz. nőruha 12 ft. CXCVII. sz. butorszövet 13 ft. CXCVIII. sz. 1 vég matrácz-kelme 15 ft. CXCLX. sz. 12 ftos vegyes nyeremény. CC. sz. 12 asztalkendő 13 ft. CCI. sz. selyemruha 25 ft. CCII.–CCIV. sz. 10 s 1 ftos nyeremények nadrág kelmékből s mellényekből összeállitva. CCV.–CCVIII. sz. 12 ftos nyereményekűl téli kabát kelme. A sorshuzás végbe ment Pesten, Dec 18-án 1845 a megyeház teremében Pestmegye másod alispányának, s törvényes bizonyságának felügyelése alatt. – A nyeremények, a nyerő sorsok visszaadása mellett Pesten az Iparegylet szállásán akármikor átvehetők. A nyeremények összes érteke mintegy 10,000 váltó ft.
