Tan-ügy.
Tan-ügy.
Ipartanodai csőd. A hirlapokban hivatalos csődfelszólitás közöltetik azon tanszékekre, mikre a Pesten létesülendő kir. ipar-tanodánál még eddig pályázat nem történt. – Az egyik tanító fogja előadni: 1) A természettant, technikai és gazdasági vonatkozásban; 2) mezőgazdaságot; 3) erdőszetet; 4) urbéri, – 5) mezei rendőrségi törvényeket; és végre 6) a kereskedelmi osztályban a váltójogot. A természettudósnak, technikusnak, gazdának, és törvénytudónak ki ezen tanszékeket betöltendi, leszen fizetése 1000 pfrt, melly minden 10 évig eltöltött szolgálat után 100 pfrttal szaporítatik. A másik tanító a vegytant és műtant adandja, gyakorlati kisérletekkel. A harmadik a polgári és vizépitészet, meg a rajzoló földmérést. A fizetések ezekre nézve is hasonlag vannak rendszerezve. A pályázat f. évi majus 14-kén szóval és írásban a kir. egyetem előtt fog történni. –
Marasztoni festészseti és művészeti rajziskolája a felől örvendetes hireket hoznak lapjaink. Üdvözöljük e korszerű és szükséges vállalatot magunk is, mert azt iparosságunk és festészetünk egyaránt régen követelte már, noha eddig elé, sikeretlenül. Nem áll ugyan egészen, mit a Pesti Hirlap 596-ik számában mond, mintha a rajziskolák rendezése körül sem status, sem czéhek, sem egyesületek nem lendítettek volna semmit, mert az iparegyesület, mult évi közgyűléseiben elrendelte, hogy iparos fiatalságunk számára a rajzolásból minden vasárnap oktatás adassék. S e határozatot a választmány nem hagyá irott malasztnak 13maradni, hanem a mint télszaki leczkefolyamában hirdetve volt, Glembay Károl ur által a tanítást még a mult ősszel meg is kezdeté. Tanitványok e részben folyvást szaporodnak, s a választmánynak minél előbb oka leend sajnálni, miérthogy az egyesületi pénztár erőtlensége nem nyujt eszközöket ez oktatást nagyobb számu tanítványoknak is adatni, s miérthogy nincsen lehetségében rajziskoláját ugy felszerelni, miszernt az az iparosság művészi igényeinek is megfelelhetne. Szilágyi István ur, a pesti gombkötők czéhmestere ugyan, szokott hazafisága szerint e részben is szép áldozattal segité elő az egyesület törekvéseit: mind e mellett is azonban csak keveset fordithatni e tanszékre. Pedig mi tömérdek sok kivántatik egy rajziskola kiállitásához? Szabad legyen Mohl utazási könyvéből példát idézni fel. Dieppe-ben, egy franczia vidéki városban, tapasztalván a hatóság, hogy kebelében a mű-esztergályosság szép felvirágzásnak indult, rajz-iskolát nyitott; tanítóul művészt állitott bele 1500 frank évi díjjal – a városi főtanodában alkalmas teremet nyitott meg; adott gypsminták elhelyezéseűl szükséges szobákat; beszerzett gypsmintákat és rajz-példányokat. Gypsmintákat kétféléket rendelt meg: ugymint boncztaniakat és közönségeseket; amazok a testeket, vagy azoknak részeit a bőrtől menten mutatják, miszerint rajtok a csontok, izmok stb. fekvését a tanítványok kellőleg láthassák; a többi minták pedig jobbadán régi szobrok és féldomború művek utánzásai, kicsinyitett és eredeti arányban. És a hatóság e minták szaporítását folyvást gondviseli s a rajz-oktató évenkint elküldetik Párisba, mintegy 140 frank árut vásárolni belőlök stb. Innen láthatni, mikint jól rendezett rajziskola, kivált ha abban, mint Dieppeben, vagy iparegyesületünknél, az oktatás ingyen adatik, annyi áldozatba kerül, miszerint a Pesti Hirlapnak nyomos oka lehet, e részben a statustól, s legközelebb a városi hatóságoktól igényelni a szükségeseket.
Marasztoni ur tehát valóban elismerést érdemel, sőt pártfogást a felsőbbségtől, olly vállalatnál, minőt ő tetemes költségekkel kezdend meg. A nagyhid utczában, Weisz Bernát házának felső emeletét bérelte ki, s azt akkint késziteti el, hogy a világosság felülről szolgáljon a rajz-asztalokra. – Mint a Honderű jelenti, több ezerbe kerülő mintagyüjteményt is hozat Olaszországból, és saját rajz-gyüjteményeit átengedendi iskolájának, mellyet a jövő Jakab napra készül megnyitni.
