Magyar központi vasut-visszonyok.
Magyar központi vasut-visszonyok.
Midőn külföldi lapok a magyar központi vasut igazgatása körül vádakkal lépnek fel Europa előtt, mellyek ha igazságosak, a tisztátlan kezelés gyalázatbélyegét ütik a vádlottak homlokaira, s a magyar vállalatok sarjadzó hitelét irtózatos döféssel sebezik; ha pedig – a mint hinni szeretjük – nem egyebek roszakaratú rágalmaknál, a nemzet indignatiójára érdemesek: a Hetilapnak nem szabad hallgatással nézni az eseményeket. – Tudni e vádak s ellenökben tett lépések felől a magyar közönségnek alkalmasint közelebb érdekében áll, mint amaz augsburgi sörnénike közönségének, melly mindennek, mi a magyarnak ártalmára lehet, olly örömest nyitja meg hasábjait.
Sok bün rovása miatt mondjuk ezt, nem a kérdéses cselekedetért. Lehet hogy mi az Allgemeine Zeitung szerkesztősége helyén kissé másképen jártunk volna el olly vádnak közlésében, melly egy nagyszerü vállalat hitelének megsemmisitése körül forog; de azért nem akarjuk eljárását feltétlenül gáncsolni, sőt nem vonakodunk megvallani, hogy ha a szóban forgó visszaélések valódiak, ugy valóban ollyannemüek, hogy csak a kérlelhetlen nyilvánosság elibehozatal lehetett a segitségnek eszköze. – Még nem vagyunk olly helyzetben, hogy itélhessünk. Nekünk most csak egyszerü elbeszélésre lehet szoritkoznunk, de ezt meg kell tennünk, miszerint annak idejében itéletet mondhassunk.
131Az Allgemeine Zeitung mult évi dec. 22-kei számában egy czikk jelent meg G. Z. aláirással, illy czím alatt: „Die Verhaeltnisse der ungarischen Centralbahn.” A czikk a központi vasut volt fő mérnökének Beyse legközelebb elbocsátott épitészeti igazgató urnak érdekében van írva; – tele a legnagyobb dakkal Ullmann Móricz és W. kapitány vasutigazgató urak ellen. A vádak veleje e körül forog: Beyse – mond a czikkiró – a mindenen uralkodó director Ullmann Móricz által meggyaláztatott, bántalmaztatott s hivatalától felfüggesztetett, mivelhogy kötelességét szorosan teljesitette, s U. M. ur miveléseiben akadály vala. Czikkiró Beyse barátja Bécsbe sietett, s ott tiz napon át tuczat számra lökte be az ajtókat barátja ügyében, minek egyedüli eredménye az lön, hogy czikkiró a rendőrség elibe idéztetett. Az igazgatóság helyeslé Ullmann ur cselekedetét, s czikkiró a társaság közel közgyűlésétől nem sokat reményl, mert U-n ur ezt is olly ügyesen szerkezi össze, hogy csak azt szokná határozni, mint az igazgatóság – U-nak vak eszköze mond. – De czikkiró tényeket igér felfedezni, mellyek a kormányt eléggé felhivhatandják e dologba betekinteni. – Husz millió ft tőke biztosságáról van szó; szó van minden más nagyszerü vállalatokról, sőt az országnak hiteléről, mert – ugymond – ki fog még egy fillért olly országba küldeni, hol minden ember szeme láttára dolgok történnek, minőket czikkiró felfedez. Kutfő gyanánt azon perekre hivatkozik, mellyeket Beyse az igazgatóság ellen és Jasmagy (Beyséval ugyan azon időben hivatal-fosztott ellenőr) W. kapitány ellen megindítottak*.
Érdekes volna tudni, hol folynak ezen perek, mert a magyar vasut ügyeiben csak magyar biróságok itéhetnek.
Mindenek előtt azon hirt említi, hogy az igazgatóság az 5-ik részlet befizetés után a vasutépitést általában szerződésbe adni szándékozik. – S e tárgynál arra figyelmeztet, hogy minél nagyobbak most az épitési költségek, annál elfogadhatóbbaknak fognak látszani jövendőben az épitkezési ajánlatok. Ullmann uréit is oda értve. – Két légy egy ütéssel – mond a czikkiró. – Hasonlít a strassburg-baseli vasut történetéhez, mellynek 500-as részvényei most 235ön állanak, s milly felfordult haszonreményt a czikkiró koránsem kiván a középponti vasut részvényeseinek.
A magyar központi vasut igazgatásában nagy az egyetértés – mond a vádló éles ironiával – mert a hivatalnokok s vállalkozók legtöbbnyire Ullmann ur rokonai. Az első pénztárnok Pesten sógora, a második unoka öcscse s más tizenheten vagy hivatalban vannak, vagy az épitésnél érdekelvék. Igy Wiedeman, két Pollák, Schlesinger, Bellok, Pinkasz, Hirsch stb. – Előbb Beyse a munkákat apróbb szakértő keresztény vállalkozók közt osztotta el s minden jól ment; U. minden épitéseket két sógorának bukott börsejátékosoknak s három unokaöcscsének, kik eddig csereberészek (Schachenhaendler) voltak, kezére játszá, – ez által a munkások száma 15,000-ről tizedrészre szállott, s csalásnak és csempészetnek kapu nyittatott. S például hozza fel a vád-czikkiró, hogy U. ur az épitőszerek szállitását átalában testvérének U. Fridriknek adta át, ki csak nem régen kereskedelmi üzletében kétszer bukott egymás után, s kiről maga U. Móricz ur is egykor bizonyitványt adott volt, hogy valóságos világcsaló. Továbbá 132hogy ezen szálitónak szava nem tartása, késedelmezkedése, mi iránt Beyse sokszor panaszt tőn Bécsben is, oka, hogy a munka olly gonosz lasusággal halad, valamint a rosz szerek is, mellyeket szállit, és mi miatt temérdek késedelmeztető versengések támadtak. – És hogy ezen szállitási megbizás minden szerződés, biztositás vagy jótállás, és minden határidőközi szoritkozás nélkül ruháztatott Ullmann Fridrik urra, 5% provisió mellett, minek közetkezése az lön, hogy a szállitással megbizott Ullmann Fridrik urnak hat hét alatt csupán provisiója 6000 p. forintra rugott. E nyilvános botránynak az igazgatóság utját akarván vágni, a szállitást továbbra árcsökkentési ajánlatok utján határozta a legjutányosabban ajánlkozó hiteles emberek által eszközöltetni, s ez hirlapokban közhirré is tétetett. De Ullmann Móricz ur a beküldött ajánlati leveleket magán szállásán, minden másnak betekintését mellőzve, nyitogatá fel, s ezek között voltak U. Fridriknek nemcsak saját neve alatt előforduló, hanem előtukmált figuráns szegény zsidóknak is ajánlataik, kiknek egyébiránt legfölebb, mert neveiket adták oda, valami kis koncz vetették, de kik ismeretes vagyontalanságuk miatt illy nagyszerü szállitásokról nem is álmodhattak. Természetes, hogy U. Fridrik ajánlatai tetszettek minden a legjutányosabbaknak, s ezek lőnek elfogadtatva. És illy koholt szállitási szerződések szerint a fő pénztárból több mint egy millió pengő forint fizettetett ki!
Továbbá, hogy az egész kisajátitási és épitkezési kezelés egyedül Ullmann Móricz úrnak és családtagjainak kezén megy keresztül, s hogy ezen urak maguk ellenőrködnek maguknak irányában. Innen magyarázható, hogy midőn egyike a munkavállalkozóknak Schlesinger nemrég nevezetesen bukott zsidó kereskedő U. ur unokaöcscse tetemes családrságok miatt bevádoltatott: U. urnak embere osztálymérnök Bock által, hihetőleg magának U. urnak meghagyásából, még a kiküldött vizsgáló ellenében is hathatósan pártfogoltatott. Sőt midőn Beyse a megyei hatóságnál teendő lépéseket emlegetett, U. ur őt megdorgálta, mondván, hogy illyesek az igazgatóság dolgai. És a csalások kipuhatolására elrendelt vizsgálatot a részvényesek tetemes kárára a zsidóság és atyafiság köpenyegével ujra befedezték. Ha pedig az ember illyesekről Bécsben szól, folytatja tovább a vádló, azon egyszerü választ kapja, hogy hiszen U. ur ellenőrzésére ott van W. kapitány ur; – holott mint Jasmagy építészeti ellenőr már fel is jelentette, U. és W. urak egy gyékényen árulnak; (különben itt a vádló Jasmagy urra hivatkozik, ki mint mondja, embere lesz szavának mindenkor). – Kiváncsi tudni a vádló azt is, mikép mutatandja ki U. ur azon többszörös 10,000 pftnyi summák hováforditását, mellyek a pesti pénztári könyvben csupán illy czimek alatt fordulnak elő: „Ullmann urnak fizetett” sat.
Végre elevenen előadja a vádló az 1845. novb. első napján Pesten tartott igazgatósági ülésben történt jeleneteket, melly a végből vala hirdetve, hogy télen át némelly felesleges egyedek elbocsáttatása iránt tartassék tanácskozmány, mert hiszen, ugymond élesen a vádló, Ullmann ur embereinek névszerint Koppelinek és Schlesingernek nem tetszék a Beysehoz hűséggel rabaszkodók ellenőrködése, továbbá mert U. ur ugy szeretett volna intézkedni, hogy Beysén a felelet terhe az által még súlyosabbá tétessék, hogy a vállalatnál hűségesen működő egyének elbocsátassanak, U. ur embereinek pedig a visszaélésekre szabadabb kéz engedtessék. Minek következtében 133élesebb személyeskedések támadtak, U., Beyse és W. urak között, illedelmetlen megbántások, ajtócsapkodások stb. mellyek után Beyse elcsotáttatását kéré, s más nap meg is nyeré. Később meg lőn igérve Beyse urnak az igazgatóságtól, hogy maga igazolására alkalmat nyerend; de 18 nap mulva azon nyilatkozatot vevé, hogy nem találtatik ok arra, hogy tőle mentség vagy igazolás kéressék vagy fogadtassék, hanem elbocsáttatása továbbra is érvényes, és neki becsületére váló bizonyitmány fog adatni. Volt több szó még arról is, hogy a pozsonyi vonalat Esztergomig építse Beyse ur, de mivel U. urhoz megkövető levelet irni nem akart, ez is abban maradt.
Ugyan csak az augsburgi Allgemeine ez idei 5-dik számában a melléklet 38. lapján még e két adat áll: Lana Károl mérnök s vasutépitészi vállalkozó azt nyilatkoztatja, hogy ő is jelesen, de sorsosi is csak olly feltétel alatt kaptak ujabb vonalat a központi vasuton Ullmann urtól, ha hogy az abból bejövő nyereség felét téritvény mellett odaajánlják Ullmann ur egyik rokonának, egyenesen hivatkozván Ullmann Fridrik urra, ki ezt neki élőszóval magyarán kimondta. És hogy ezen feltételre őt, nehogy munka nélkül maradjon, mostoha viszonyai ráállni kényszeritették.
Ugyanott állitja, Muth A. W. szinte vasut-épitészeti vállalkozó, hogy ő is csak úgy kapott további részletmunkát W. kapitány urtól, ha hogy az abból ráháromló nyereség felét Schlesingernek, U. ur rokonának, ki különben is a legnagyobb rész épittetését birja, átengedni lekötelezi. És hogy erre ráállni ő is kénytelen volt.
Egyike a legterhesebb vádaknak még az, hogy a szállitványozás mellett remélhető keresetmód, mellyet hielmes becsületes embereknek kellene kezeikbe adni, különben a rosz szerek miatti örökös bajok a kormányzó mérnöknek felelősségét nagyon compromitálhatják, hogy úgymond a vádló, a szállitványozás mellett remélhető keresetmód a keresztények kezeiből majd nem egészen kivétetett, és a zsidóságnak U. ur vérszerinti atyjafiainak adatott át.
És ezek a vádak.
Mondhatjuk sulyosak és szomorítók, mert akár egyik, akár másik félnek tünjék ki idővel is igazsága, – a vállalat hitelére minden esetre gonosz homályfoltot vetnek e viszonyok. S a vétek akármellyik részre súlyosodik, mindig veszélyes döfés lesz e roppant hazai vállalatnak, annyira, hogy nehéz megmondani, valljon ha a vádak hamisak is, a bűnös könnyelműség nem bir-e majdnem hasonló hatással ahhoz, melly a kezelési hütlenségből származnék. De ismételjük, hogy mi férfias állásunkról, valamint minden hazai előmenetünkre hatásos vállalat iránti tiszteletünkről meg nem feledkezve, véleményt nem mondunk, csak vádat és igazolást akarunk a közönséggel tudatni, s ha a dolgok menetét becsületes részrehajlatlansággal kisérve bizonyost mondhatunk, azt minden esetre elmondjuk egész bátorsággal hiven, részrehajlatlanul
***
És most lássuk a vádlott fél igazolását. Az ausburgi Allgemeine ez idei 3-ik számu mellékletében a 22-ik lapon olvashatni Bécsből Wurmb Kornél mérnök kapitány urnak nyilatkozatát, mellynek foglalata ez: már többé nem az elbocsátott ellenőr Jasmagy urra, sem Z. G. (állitólag Zöpperitz?) urra bizzák az olvasó közönséget Wurmb kapitány történeteivel mutatni, hanem lényeges lépések tétetvék, hogy a hamis vádat visszavonja, különben rá a császári rendőri 134hivatal a rágalmazók ellen hozott büntető eljárást alkalmazandja. Mondatik e helyen még az is, hogy Z. G. urat is a hamis vádak miatt Wurmb ur annak idején feleletre vonandja. –
De legujabban terjedelmesb igazolás áll a vádlott fél részéről Ullmann Móricz ur neve aláirásával a Pesthez Zeitung ez idei 16-ik számának 894–896-ik lapjaín, mellynek főpontjai ezek:
Megjegyeztetik mindjárt előre, hogy ezen igazolás korántsem a vádló irányában, hanem a becsület és ügy iránti tartozásból történik, s a vádló Zöpperitz G. néven neveztetik, ki mint sejdithető, aligha tiszta barátságból emelt szót Beyse mellett. Kijelentetik az is, hogy a magát igazoló a vádlót illető törvényhatósága előtt feleletre vonni el nem mulasztja. Emlitetik az is, hogy decemb. elején fenyegető levelek jöttek az igazgatósághoz, hogy helyezze Beysét hivatalába vissza, – vagy fizessen neki kárpótlásul 32,000 pengő forintot, különben a dolog a nyilvánosság elibe kerül.* – S most a dologra. – Az épités kezdetekor 1844-ki octoberben átadott Beyse A. W. mérnöknek saját kérelme következtében a vasutoni épitészet vezetése minden szerződés nélkül, csak az igazgatóságnak egy intézvénye mellett, három hónapi felmondás kikötésével.* ő hozott magával segédeket Weiskirchenből (itt hivataloskodott előbb a glockniczi vasutnál), s azokat mint vállalkozókat alkalmata a földmunkáknál megállapitott 10 p.krnyi provisioval köb-ölénél, és 1 váltó krnyi adalékkal minden munkásra. Emberei feltünő pazarsággal kezdtek élni – s több feljelentett tények az igazgatóságot a dolgoni változtatásra birták. Beyse mindig iparkodott azokat, kik cselekvésében gátul szolgálhattak, az utból eltenni, igy p. o. lőn elbocsátva Waisz mérnök is, ki Beyse urat mindjárt elején jól kiismerte. – Meglévén, ugymond a magát igazoló, győződve, hogy ezen kibérlési mód, mellyel Beyse a munkálatokat elrendelte, vesztegető s ezen meggyőződését vele közölvén, azon irásbeli nyilakozatot vette, hogy a hármas és egyszerű pálya folyó ölén csak 2 p.ftba kerül a valóságos munkabér, és igy egy mérföldnyi pálya 8000 p.ftba.* És én, ugymond tovább U. ur, próbát tettem, két egyént, mint részletes vállalkozót alkalmazván 1000 öl pálya bevégzésére; Beyse ur ekkor a fölebbi 10 p.kr. és 1 váltó krnyi provisio helyett ölétől és emberétől 11 krt javasolt fizettetni a két vállalkozónak, mire én azt mondám, hogy ezek önkéntes vállalkozók, s hogy több is akad még a hazában, ki e munkákat 10 krért is felvállalja. Mire Beyse ur azonnal ugy nyilatkozott, hogy az ő emberei is megteszik 10 krért. Az az én két emberem pedig 9 1/2 krjával végezte be a munkarészt. És ez Beyse urnak nem tetszett.
E jegyek azt teszik, hogy az előttük tett állitásokra U. ur kezeinél bárkivel is közölhető okiratok vannak.
Hogy a munkából a kereszténység ki van szoritva, s hogy zsidóság van alkalmazva, ugymond Ullmann ur, gyalázatos vád, mert a 14,000 dolgozó ember között csak 3 zsidó volt. De ha több lett volna is, a vállalat érdekében fekszik nem valláskülönbségre, hanem haszonvehetőségre tekinteni. Az is szemtelen hazudság, ugymond U. ur, hogy én adtam volna Ullmann Fridriknek át a szállitási jogot, 5% provisio mellett minden szerződés, jótállás, vagy biztositék nélkül, sőt a szállitást még időhöz sem kötvén. Mert midőn 135ez történt, én Badenben s Posonyban, s nem Pesten voltam. – Maga Beyse ur szolitotta fel U. Fridriket tégla, munkaszerek, edények s épitő fa jutányos provisio melletti szállitványozásra.* Maga Beyses ur ajánlotta ezt az igazgatóságnak is.* Midőn azonban kis idő mulva az igazgatóság árcsökkentést rendelt, Beyse mér akkor is azt irta U. Fridriknek, hogy neki ugy az árra, mint a szerek minőségére nézve ezután is elsőséget adand, különben hogy ezen igazgatósági rendelkezés a nála már megtett rendelményekre semmi vonatkozással sem lészen.* Kérte továbbá magát az igazgatóságot is, hogy U. Fridrikwt mint jutányos és gyors szállitót tovább is tartsa meg,* mi csak akkor történt meg, midőn Beyse jelenté, hogy a több ajánlkozó mind drágább.* És én voltam ugymond U. ur, ki ezen provisiónak eltiltását az igazgatóságnál sürgettem, sőt illyes kezeléseket el is tiltottam. De e provisio az emlitett 6 hét alatt nem 6000re ment, mint a vád mondja, hanem csak 1485 frtra p.p. – Hogy pedig ezen szállitási ügy nem biztositék, vagy időkikötés nélkül adatott által, kiviláglik Beyse urnak Guttmann szállitványozóhoz, ki a vádban csak figurásnak neveztetik, intézett leveléből.* Az sem igaz, hogy a szállitványozás íránti ajánlkozásokat magán lakomon nyitogattam fel, mert ezek mind Beyse urhoz adattak be, s ő véleményt is adott felőlök az igazgatóságnak.* Nyilvánosan kitünt az egész idő alatt, hogy Beyse ur tudatlansága és ügyetlenséeg a társaságnak igen sok kárt okozott, p. o. Fidelinek 1000 darab téglának egy mérföldre viteleért 3 frtot fizetett p. p., holott később Ullmann Fridrik közbenjárására a vecsésiek 1 ft 48 krjával vállalták fel. Igy fizetett csupán engedelemért egy kubik ölnyi kavics ásásra 50 p.kr. Ez eket látva intézkedtem, hogy a gödi kavicsbányát egész évre 3000 p.ftért megkaptuk. Igy volt a dolog az őrkunyhókkal is, előbb 135, azután 95, végre 46 fton szereztettek. Előadatik, hogy Schlesinger ur maga kért az ellene támasztott hamis vádak után vizsgálatot, mellyet nemcsak nem gátolt senki, hanem melly Schlesinger ur ártatlanságát fel is deritette. – Előadatik, hogy az igazgatóság mindjárt a harmadik részlet befizetése után határozta el az alagépitvények általános bérbe-adatását. Előadatik az is, hogy U. ur mindeddig semmi fizetést sem vett a társaságtól, s hogy az említett 10,000 ftnyi öszletek nem a pénztárkönyvben fordulnak elő, hanem a fizetési könyvben, a bécsi főpénztárczímű lapon. Mert e pénzeket U. ur a fő pénztartól átvette, s az épitő pénztárnak átadta. Előadatik, hogy Beyse a vaspályával érintkezésbe jött törvényhatóságokkal sok összeütközésnek volt oka, általában, hogy ügyetlenségével és vesztegetésével sok kárt okozott, valamint Weiskirchenben is egy vállalkozót 70,000 pftnyi kárba döntött.
Vannak még ezen igazolásban többféle vádak Beyse ur ellen emelve, de mellyek csupán azon tények igazolására valók lévén, hogy Beyse a vasut épitkezési ügyének ártalmára volt, nem a kérdéses vádakra tartoznak. – Egy van még megemlitendő, az t. i. hogy U. ur állitása szerint csak két egyén van az egész vállalatnál alkalmazásban, kik hozzá vérszerinti atyafisággal kötvék t. i. Wiedeman és Schlesinger urak.
És igy im itt adjuk, mi eddig nyilvánosságra jött. – Azzal pótolván előadásunkat, hogy Ullmann M. ur, (mint mondja, a vállalkozó társaság iránti tiszteletből) a n. m. m. kir. helytartó tanácsot a dolgok állapotának szigoru megvizsgálására 136felkérte, és hogy ezen vizsgálat folyamatban is vagyon. Mi a munka üzletéről tudomásunkra jutott, az annyi, hogy a mult héten a pozsonyi vonalon 400, a debreczenin pedig mintegy 200 munkás dolgozzék. És épen midőn e sorokat irjuk, jő tudomásunkra, hogy 300 munkás ismét elbocsátatott. Ismételjük azonban, hogy a dolgok kifejlődéséről teljes tudomás nyerendéseig itélentünket sőt határozott véleményünket is felfüggesztjük. Adná Isten, hogy e nagy jövendőjű vállalatot, s általa a magyar vállalatok hitelét veszélyes seb ne érje. Az orvoslásnak minden esetre illy czégéres elhiresztelések után erélyesnek, szigorunak és példásnak kell lenni.
