Tan-ügy.
Tan-ügy.
Schulek Ágoston ur tanterve a kettős könyvezés, kereskedelmi számvitel, s váltó- és hitel-törvényeink magyar előadásáról az iparegyesületnél.
Schulek Ágoston ur, a gyáralapitó társaságnál pénztárnok f. hó 6. tartott ülésünkben lepte meg választmányunkat azon ajánlatával, miszerint az imént emlitett ügyviteli ágakból előadásokat igérkezik meginditani egyesületünk körében.
Igazgató választmányunk örömmel fogadta az ajánlkozást, mert hiszen közgyülésünk határozata már az, hogy igyekezzék magyar ügyvitel tanszéket megalapitani. Örömmel fogadta még azért is, mert az indokokban, mik Schulek urat ez ajánlatra birták, maga is teljesen osztozik, sőt azokat ollyanoknak ismeri, mikre közgyülésünk határozatát épitette. Ezért meg nem tagadhatjuk magunktól azokat ugy, mint Sch. ur felhozá, közleni:
„Naponkint sajnosan tapasztaljuk, mikint a kereskedelmi világ hazánkban még mindig idegen, s a nemzet-élettel csak nagy nehezen rokonulható elemet képez. Ezt főleg ama körülménynek kell tulajdonitani, miszerint a kereskedelmi ügyvitel teljesen idegen levén, a magyarországi kereskedő vagy épen semmi, vagy csak fölötte csekély ösztönt érezhetett magában eddig a magyar nyelvet a forgalmi életbe is átültetni. Innen van az, hogy magyar születésü kereskedőink is el szoktak németesedni s tartós megszokás után legjobb igyekezet s leghazafiuibb indulat mellett sem birják többé a német nyelv igáját lerázni. Ezen, véleményem szerint csak egy segithet: meg kell magyarositani a kereskedelmi ügyvitelt, be kell vezetni a nemzet nyelvét a magyar kereskedő irdájába, könyveibe, s forgalmi viszonyaiba stb.
Illyenek valának a mi nézeteink is, s csak örömmel tapasztaltuk, hogy a kereskedő osztály egyik lelkesebb s belátóbb férfiánál is viszhangra találtak. – Bár legyenek többen sorsosai közül, kik ugy gondolkozzanak, kik a kereskedelmi ügyvitel magyarodásának szükségét ugy belássák, eszközlésbe-vételén hathatósan törekedjenek, – mert akkorra aztán remélleni lehet, miképen, a mint nyelve magyarabbá válandik, ugy érdeke, üzlete s maga osztálya is a kereskedőségnek elevenebb sympathiákkal találkozandik a hazában, egyéb osztályok egyénei is csatlakozással lesznek hozzájok, s az ország több politicai sulylyal is ruházandja fel.
A tantev maga, mellyet Schulek ur előadásaiban követend, rövidre vonva ez:
Viszonyaink mások irányában minél többfélék és bonyolodottabbak, annál szigorubb rendet igényelnek. Kivált a kereskedőségnek saját anyagi s halmozott összeköttetések teszik azt szükségessé. E pontosság pedig csak rendszeres könyvezés által érethetik el főkép olly érvénynyel, miszerint a könyvek ne csak világos áttekintést adjanak, hanem törvényes kimutatásokul is szolgáljanak. Ezért előadó ur e rendes könyvezésnek szükségét fogja lehetőleg kitüntetni, hijányainak pedig ártalmait olly fekete szinekkel festendi, hogy hallgatóiból, még a gondolat is kiirtassék, mintha lehetne kereskedés rendes könyvezés nélkül. –
277Könyvezési előadásait annak természetes kifejlődéséhez alkalmazandja. Legelőbb figyelmeztetni fog a legegyszerübb azon feljegyzési módokra, mikkel a magános ember a saját személyére vonatkozó bevételeket és kiadásokat feljegyzi, – azután átmenend a lehető legegyszerübb kereskedői könyvvitelre, melly a kis hatáskörü üzleteknél divatoz, – s csak illy fokozatos előhaladással menend egész a kettős könyvezésig, mellynek előadása főczélja leend, olly irányban, miszerint hallgatóival tudathassa, mikint a könyvezés e módja minden könyvezési tökélyt magában foglal s minden más rendszer felett biztosságot és világosságot nyujt; miszerint eloszlathassa azon tudatlanságot, mellynél fogva e könyvezési mód ellen még előkelőbb kereskedők is tartózkodás nélkül nyilvánitanak előitéletes véleményeket; miszerint elejét vegye különösen azon előitéletnek, mintha a kettős könyvvitel csak bizonyos nagyszerü üzletekben volna alkalmazható.
Tanácsosnak tartja előadó ur a könyvezés elveit, s minél nagyobb átalánosságban ismertetni meg. Illy előadás mellett a hallgató figyelme nem a könyvek változatos és némileg határozatlan megnevezésére, hanem a lényegre magára forditatik melly azután az egyes üzletek igényei szerint könnyen rendszeresithető.
Előadó példákat igyekezendik nyujtani minél többet s ezeknél kényszerülni fog a kereskedő világban divatozó törvényeket és szokásokat felidézni, mik egyébiránt csak kereskedelmi és iparos tekintetben fognak felhozatni. Sőt, mert botránynak mondhatni, mikint váltó- s egyéb hiteltörvényeinkről épen azoknak van legkevesebb tudomásuk, kiket azoknak ismerete leginkább érdekel: ezeket is tárgyalni fogja s pedig mindenkor figyelemmel azon különbségekre, mik egyik vagy másik törvényes rendeletre nézve a külföld egyik vagy másik törvényhozása által vannak megállapitva.
Az üzlet foglalkodásainak még egy nagy szükségét pótolandja előadó ur az által, hogy a kamat-számitás, a börze-folyamok calculusainak, s a külföldi mértékeknek a mieinkkel s viszonti összehasonlitásának módjait is tanitandja. –
Mind ezen előadások két féléves folyamra lesznek osztva, az első 7 hónapig, a másik 5 hónapig tartand; amaz különösen azért hosszabb ideig, mert annak folyamába esendik 3 pesti vásár, mellyek alatt két két hétig nem tartatik előadás. Az első félévben a könyvezés, a másodikban a váltó- éás hitel-törvények s az érintett hányalások (calculatiók) fognak tárgyaltatni.
Az előadások már a legközelebbi martiusnak elején inditatnak meg, s hetenkint kétszer, kedden és péteken eseti 7–8 órakor, az iparegyesület szállásán (ujvilág-utczai Ilkey-féle házban a második emeleten, első teremben) fognak tartatni.
E leczkék fájdalom! nem lehetnek dijmentesek, mert az egyesület pénztára még szükölködik elegendő erő nélkül, hogy előadó urnak tisztelet dijat az egyesület részéről nyujthatna; – a kereskedő testületek pedig, mik szerte e hazában több városokban léteznek, s mikhez választmányunk e tanszék megalapitása végett bizodalmas megkereséssel járult, e részben majd csak a jövőre biztatólag, majd épen sem nyilatkoztak. Ezért kereskedésünk fiatalságát, melly Schulek ur előadásait hallgatni elég nemzetiséggel és hazafisággal birand, kényszerülünk felszólitani, hogy a csekély 278tandijat félévenkint 6 p.ftot akarja terheletlenül és szivesen letenni. Reménylni akarjuk, hogy e kényszerüség nem tartand soká, hogy a kereskedő testületek, mihelyt meggyőződve lesznek illy tanszéknek fenállhatásáról és jó sikeréről, ifjaikat örömmel látandják el a lehetséggel, hogy némi évenkinti alapitvánnyal fel legyenek oldozva a szükségtől, főnökeik javáért is áldozattal tanulni. – Február 12-kén 1846.
Csanády, jegyző.
