Kereskedelmi nyerészet Bánságban.
Kereskedelmi nyerészet Bánságban.
(Figyelmeztetés, mint minap a M. Gazdának, ugy most a Budapesti Hiradónak is.)
A Journal des Öst. Lloydnak f. é. február 8kán megjelent 23. számából kivánunk némellyeket a nyájas olvasóval közleni.
Alig remélhetnők ugyan is, hogy e szolgálatot a Budapesti Hiradó tegye meg ez alkalommal, noha egyébiránt jól ismerjük e „vezérlapnak” a vezérkedéshez nem épen illő után-mondogatási hajlamait és professióját minden körül, mi a vele ellenkező oldalon álló pártnak, intézetnek és egyéneknek ellenében más hazai és külföldi lapokban, jelesül a Lloydban is, nem annyira mondódik, mint inkább alkalmasint mondattatik. Hiszen emlékezzünk, miképen például, utánkiabálta ő is mind amaz anathemákat és de profundist, miket a magyar ipar, és az azt ápoló védegylet ellen Augsburgban és Triestben intonáltanak, valamiképen csak legujabban is után-énekelte a keserves „jaj szegény legényt” a Magyar Gazdának, melly iszonyuan megriadt a popáncztól, mit a jámbor, falusias együgyüségében, épen olly nevetségesen mint alaptalanul önmaga zsupolt össze a Hetilap 8. számának néhány szavaiból, miután azoknak magasabb és egész értelmét fel nem birta fogni.
Jóllehet tehát igy ismerjük a Budapesti Hiradót, még sem igen reméljük, hogy mit a triesti lapból közleni ohajtunk, ő olvastassa meg közönségünkkel, minthogy azok inkább a mi lapunk tanainak erősbitéseül szolgálnak, s ugy látszik most az egyszer inkább mondódtak abban, mint mondattattak.
Azért hát csak magunk vállaljuk el a fáradságot, s a Budapesti Hiradót felmentjük attól. Alkalmasint nem gyakran, talán többször nem is teendjük ezt: azért a Hetilap és Hiradó között ne is támadjon kenyér-irigység.
A történet furcsa szeszélye akarhatta azt ugy, hogy a Hetilap 8-dik száma, melly a Magyar Gazdának adott példát, 371épen akkor jelent meg, midőn a Lloyd 23-ik száma, mellyből mos ta Budapesti Hiradónak szolgálunk figyelmeztetéssel, érkezett meg ide. Mind a két lap egyszerre monda nekünk magyaroknak „önmegfulasztásról” nézeteket, miket, hogy a triesti lapból megczáfolni nem lehet, alkalmasint benső fájdalmára van a budapestinek. Egy alapra épiti mind a két lap értekezését, noha a bánsági levelező, ki a Lloydban értekezik, nem ama sugallat ihletése alatt látszott felfogni tollát, melly a Hetilap értekezőjét hazafiui buzgósággal aggasztja hazánk anyagi jobblétének, s a mi erre nézve egy nagy feltétel, kiviteli kereskedésünk emelése iránt. –
Miért hogy gyanitjuk ezt, majd alább megmondjuk, most lássuk hogyan elmélkedik a bánsági értekező bánságunk nyerészeti viszonyairól:
„A bánság tömérdek eszközlésekre képes, de miket eddig léptetett is életbe, már fölöttébb tulhaladják a rendes szükség kellékeit. – Miben gyökerezzék tehát meg a földmivelés feszitettebb üzlet ereje? – Lelkesitő látvány ugyan a költő előtt a sasnak magas szárnyalása: de a gyakorlat emberének több élvet nyujt, jól csinált utakon gyors fuvarszekerek egész sorának haladását szemlélni.
„Kereskedésünk óriás-gyermek, de birja is korának minden gyöngéit és hibáit. – A fogalom, hogy ő általa kell és fog megalapitatni Magyarország nagyságának jöevndője, már bimbóba csomósul, már a téli napnak néhány melegebb sugárai által életre költeték, de veszélyes az, és idő előtti, mig a tavasz éltető verője nem kiált hozzá, „megnyilhatol.” – De e tavasz nem akar megjőni. Kik előidézhetnék, megteremthetnék, ülnek és vítáznak. Pedig, – mint az értekező még ezek előtt megjegyzé, Angliának legujabbi eseményei kilátást engednek, hogy jóllehet bizonyosan tengertuli gyarmatainak tartandja fel ez ország vám-intézkedéseinek legtöbb kedvezményeit, még is a bánságnak sem lesz lehetlen a tengertuli kereskedés, mellyet eddig egészen nélkülözött, azért mert csak – kérjük megjegyeztetni: csak – a szám és ennek ingatagsága okozá kereskedésünk e korlátoltságát.
„Eddig lehetlen volt a kereskedőnek vagy bizományosnak megbizója irányában csak egy feltételt is biztositani, mellyre a speculatio, ha nem akar szerencsejáték lenni, kell hogy számitásait alapitsa. – Kérdezzük a bánsági kereskedőt: mennyi idő alatt képes ön ezt vagy amazt Fiuméba, Károlvárosba, Pesetre, Győrbe vagy Bécsbe szállítani? mennyi fuvar és biztositási bért kellend a mellett viselni? – Ha illy merész kérdéseket teendünk, ugy kereskedőnk, ha meghatározott számokban fog válaszolni, megterhelendi lelkismeretét, ha szilárd meggondolt és ürügyöket megvető férfiu: ugy ekképen adandja válaszát: ha szél és idő kedveznek, ez és amaz körülmények közbe nem jőnek: ugy körülbelől ennmyi és annyi időre, ennyi és annyi költségre lehetend számitani. – De tudni kell, mit tesznek nálunk szél, idő s ama balságos „egyéb körülmények?” Tavasszal és ősszel magas vizállás, nyár közepén a folyamvidékek egész kiapadtsága képzik a legfőbb akadályt. Vegyük a fiumei utvonalt, – mert a feldunai mégis kevésbé akadékos, – s következőleg számithatunk: ha jókor megkaptam a megrendeléseket, – akadálytalanul intézhetem eszközlésbe vételöket, – pedig ez merész feltevés, mert 5–6 órányi esőzés igen sokáig akadályozhatja a fuvarok várt 372megérkezését, – ugy képes vagyok például 6–7000 mérő buzát 14 nap alatt itt betározni és hajóra rakatni. –
Legyen ezután minden kedvező, – ha a Béga-csatornánek elég éa vize, ha a Száva hajózható maradt, – ha Sziszeknél épen elég hajó találtatik, mikbe a gabnát át lehet rakni s Károlvárosba szállitani, – ha itt a rakodások gyorsan mentek, ha itt elég a fuvar, ugy az itteni berakodástól két hónapra, Fiuméba szállithatom az egészet, stárját 1 fr. 36 krral számitva. – De hát ha a csatornában, mert vize nincs, megreked a hajó, – ha a Tiszánál lassan megy az átrakodás, ha ellenkező szelek, magas vagy alacson vizállás a Száván kényszerítend valamelly eldugott szegletben napokig, sőt hetekig várni a jó alkalom után, – ha Sziszeknél, mert a Kulpa csekély, vagy hajói nincsenek, szállitóm kénytelen leend 40–50 pftért fogadni ki egy hónapos szobácskát a rakománynak elhelyezésére, – ha a biztositási idő már lejár, és megszünte épen olly időszakba esik, midőn vizi biztositások többé nem adatnak, – ha Károlvárosban nincsen, vagy csak méregdrága pénzen kapható a fuvaros? Ekkor persze a két hónapból leszen 16–18hét, az 1 fr. 36 krból 2 fr. 20–24 kr., s ekkor jöhet a netaláni telelés stb. – S igy a nyerészet alapja, a kedvező kilátás már rég oda van, s a megbizó boszuját töltheti bizományosán, szállitóján vagy saját vérmességén.
„A legnagyszerűbb tervek döltek dugába illy szerencsétlen kisérleteken, és sokak létele lön igy szerencséltetve vagy megsemmisitve. A tőkepénzen, melly e nyomoruságoknak miatta ár elfecséreltetett, egész folyamvidékeket lehetne kimárványozni.
„Minél ingatagabb alapjai kínálkoztak eddig országunkban a speculatiónak, kivált, mennyiben az a tenger felé irányzódott: eredményei annál kevésbé lehettek üdvösek s kedvező hatásuak a mezőgazda fáradalmaira stb.
Mind ezekből azon tanulság foly: mikint, mig kereskedésünk, kiviteli kereskedésünk szállitásai, eszközei rendezettek, biztosok, mindig használhatók, jutányosak (= vukovár-fiumei vasut) nem lesznek, mig (ezt a Hetilap 8-ik számából tesszük ide) a ki nem vihető termesztmények nemesbitésére fejlettebb és munkásabb műiparunk fel nem virágzik, addig sem a bánságnak, sem átaljában az egész országnak nincsen motivuma, melly a mezőgazdaság gabnaproductiójának szaporitását okszerüsithetné.”
Illyet mondott a Hetilap 8-dik száma is. Majd meglássuk, a Magyar Gazda, és a Budapesti Hiradó hogyan fogják a szegény bánsági értekezőt ingerkedéssel vádolni, hogyan devalvalni, hogyan levezérczikkezni? szegényt már előre sajnáljuk, ha csak a Lloyd palástja nem fogja megmenteni, ugy ...
De nem, van a végiránynak egy közössége a bánsági értekező és e derék lapok között, melly a megtámadásoktól alkalmasint megóvandja. Ez azon ignorálás, vagy verseny-költés, melly a bánsági értekezőnek inditványában fekünni látszik a vukovár-fiumei vasut-társaság, a m. keresk. társaság s átalában hazai vállalkozás ellen.
Megérintvén t. i. az értekező, hogy mennyi tömérdek kárai vannak a bánsági speculatio ingatagságának, s hogy ezen károk tőkéjével mi nagyot lehetne tenni közlekedési eszközeink javitása körül, – utóbb felkiált: miért nem alakul egy kereskedelmi társaság e czélra? – majd pedig a 373külföldet oktatja, mikép érdekei ellen cselekednék, ha Magyarország áldott gazdagságáról tudomást nem venne, és azt nem vonná be vállalataink körébe, miután hazánk minden akadályai mellett is még minden nagy tért biztosit a nyerészkedésnek, miért is felszólitja a külföldet, hogy e tárgyban legyenek elhatározásai gyorsak és időszerüek stb.
Nem tudjuk az értekező akaratában is benne van-e, mi a felebbiekből kivonhatónak látszik: de annyi bizonyos, hogy az értekező ignorálja azon társaságot, melly tengerreli öszveköttetésünk biztos jövőjével igérkezik, a vukovár-fiumei vasut-társaságot; – ignorálja azon társaságot, melly a kiviteli kereskedés mind azon nyereményeit, mikkel az minden akadályok mellett is kinálkozik, hazánk javára, belföldi vállalkozók, részvényesek számára igyekszik megszerezni, melly a külföldnek, mennyiben hazánk dus termesztményeivel kivánkozik szolgáltatni, biztos, munkás és jutányos kapcsul ajánlja s már is tanusitá magát, a magyar kereskedelmi társaságot.
Mi azt gondoljuk, hogy a Budapesti Hiradó csak azért bocsátott meg a Lloydnak, mert ez ignorálás, s ismét azon a külföldhöz intézettnek látszó felhivás hizelgett ama nem-jóakarásnak, sőt declarált ellentiségnek, mellyel a nevezett két országos vállalat ellen viseltetik.
Ám legyen neki az ő hite szerint, – még mi azon meggyőződésen vagyunk, miképen olvasónk elég tanulságosnak fogván találni a bánsági nézeteket, mind a kereskedelmi társaságot, mind a vukovár-fiumei vasutat korszerü, elmulaszthatlan vállalatoknak ismerendi.
X.
