1846.04.21. kedd, 32. sz.
5531846.04.21. kedd, 32. sz.
Vezréczikk. (Üdvezeljük erdélyi testvérinket.) Tisztelt pályatársunknak az „Erdélyi Hiradónak 131-dik számában következőket olvasunk:
„A kolozsvári t. cz. polgári társalkodó indítványára, a Kolozsvár tartandó műipar-kiállitás létrehozása végett alakult részvényes társulat folyó évi mart. 29-kén közgyülést tartott; mellyben az ideiglenes választmány által elkészitett, a társaság belrendezését illető szabályokat némi módositással megállitván, efogadván, megerősités végett ő felsége magos személye elibe terjesztésöket az ideiglenes választmányra bizta. Ugyan ezen alkalommal a társulat jelen pénz-alapját is számba vevén, ugy találta, hogy az irt napig az iparműkiállitásra 708 r. fr. 2 kr. ezüstben gyült bé. Mellyből a részvényesektől bégyűlt összeg teszen 295 rf. 12 krt, az inditványozó helybeli polgári társalkodó adománya 288 r. fr. 8 krt, a kolozsvári casino adománya 100 r. fr., a mult farsangon adott egy bálnak jövedelme a tánczterem haszonbérlői pótlásával 25 rf. 7 kr. mind ezüstben; az eddigi előleges költségek összege pedig teszen 27 r. fr. 48 kr. ezüstben, és igy a társulat pénztárában jelen van jelenleg 680 r. fr. 39 kr. ezüst pénzben. Teljes reményben van azonban társulatunk az iránt, hogy minekutána ezen hivatalos jelentés bizonyitása szerint ő felsége biztosan remélhető kegyes jóváhagyása után a kitűzött czélnak elérése többé kétség alá nem jöhet, a két testvérhazában igen sok lelkes egyének és társulatok leendnek még, kik a honi iparra idvesen ható ezen intézkedést tettleges részvétökkel pártolandják. Lesznek több casinók, czéhek, törvényhatóságok stb., mellyek a fennirt két társulat s a n. enyedi r. casino szép példáját követve, melly a kezünk között levő hivatalos tudósitás szerint e czélra 10 pengő r. frtot rendelt társulatunknak megküldeni, erejökhez mért összegekkel sietendnek a társulatot a közös czél elérésére honfi buzgalommal segiteni. Mihezképest ezennel minden két testvérhoni lelkes polgárokat, buzgó egyesületeket hirlapilag ujból is felszólitunk, s különösebben azokat, kik már régebben e tárgyban a kolozsvári t. cz. polgári társalkodótól leveleket kaptak, sziveskedjenek részvényeiket, adományaikat kolozsvári könyvkereskedő ifj. Tilsch János társulati pénztárnokhoz béküldeni.
Továbbá addig is, mig szabályaink legfelsőbb megerősitést nyerendenek, szükségesnek tartjuk iparüzőink némi figyelmeztetésére, tudás és maga alkalmazás végett következőkbeni megállapodásunkat köztudatra bocsátani: a tervezett s felséges fejedelmünk remélhető kegyes pártolásával s jóváhagyásával minden esetre létesülendő, 554Kolozsvárt tartandó iparműkiállitás a következő 1847. év julius 15-től aug. 3-ig fog tartani. S felvétetnek abba minden az iparüzők keze alá szükséges durva anyagul szolgáló, de jó minőségben csak gondos és szorgalmas utánjárással előállitható termények: mellyek: kender, len, gyapju, selyem, tisztitott viasz, aczél, vas, stearin stb. Továbbá minden a két testvér magyar hazában akár honi, akár külföldi anyagból készült gyártmányok és kézmüvek, akár tartozzék készitőjök valamelly czéhez akár nem, a legremekebbtől a legegyszerübbig, ugy a fényüzés mint a közélet szükségeit fedező műczikkek, csak hogy a kiállitásra érdemesek legyenek, s olly alakban és minőségben küldessenek bé, mint a hogy a forgalomban eléjőnek. Elfogad a kiállitás továbbá asszonyi szép munkákat, virágokat, varrásokat stb., művészet eszközeit, zongorát, fuvolát, festéket sat. De festvényeket és szobrokat nem.
A jeles művek előállitóit arany-, ezüst-, bronz-érdempénzekkel, dicsérő oklevéllel, és méltányló elismeréssel fogja műveik jelessége szerint a társulat megjutalmazni, s ezen felül több jelesebb műveket, részint önpénzalapjából, részint a kibocsátandó sorsjegyek dijából meg is fog a társulat kijátszás végett vásárolni, s még számos magános vevőkre is számithatnak.
Hazánk iparmüveseinek e kis haza határai közt tán soha kedvezőbb alkalom nem nyilt ügyességök, képességök és hazafi buzgalmoknak áldozatnélküli sőt haszonnal járó bemutatására. A társulat minden lehető eszközöket felhasználand az ő érdekökben, csak ők se legyenek restek, s erélyes szorgalommal s hazai lelkesedéssel ragadják meg az alkalmat megmutatni, hogy a hon és önszeretet tiszta lángja dagasztja keblöket, s tetté érleli bennök azt, miután sok ezerek olly epedve várnak – az édes hon felvirulását. Szorgalom hát iparmüves hazánkfiai és munkásság, hogy a beküldendő müvek jósága és sokasága élő bizonysága legyen annak, hogy a magyar nemcsak a harcz nap-égette terén, hanem a béke árnya alatt is munkára képes, és hona s maga hasznára az ipar mezején és mérközni hajlandó és tud.”
Szivünk mélyéből üdvezeljük erdélyi testvérinket az ipar-ápolás, fejlesztés és gyarapitás tisztes és a korszellem parancsolta terén, és üdvezeljük annál forróbb érzelemmel, mennél több parlag van még e téren a biztató ujabb törések mellett is. Üdvezeljük annál nyiltabb őszinteséggel, minél nyiltabban valljuk egyik legmagasztosabb eszménknek testvérhonunknak a miénkkel szorosabb kapcsolatát s általa a megszakadott magyar név egyesitését. De különösen üdvezeljük az erdélyi Iparegyesületet mint a magyar Iparegyesületnek remenyljük hazafiúilag édes testvérét, és ohajtjuk közelebbi folytonos ügyviszonyokba lépendő munkatársát. Legyen szerencsés áldásosan müvelni, és szorgalma eredményeivel megajándékozni az iparos osztály embereit, ollyakkal, millyeket a haza közös előmenete fiainak józanságától, belátásától, buzgóságától és tevékenységétől méltán igényel 555sőt követel. Sikerüljön neki úgy teremteni meg az erdélyi müipart, hogy az istápja legyen a mindinkább több ösztönzésre szorult mezőgazdaságnak, táplálója a belforgalomnak, és emelője a külkereskedésnek, s isten óvja őt olly ellenséges indulattól és megtámadásoktól, millyekkel fájdalom minálunk, kivált azon törekvéseknek kell vala találkozniok, mellyek a hon müiparának kelendőség biztositásával és védelemmel czélzottanak szolgálni!
És nálunk e két testvér honban az iparpártolás iránti hajlamnak kétszeresen örvendhetni, mert ki a nemzetek polgárisodásának s jólétük fejlődésének menetét a történetek nyilt lapjain keresztül vizsgálja, önként rá jön amaz igazságra, miszerint a rendszeres tudomány amaz iskolai tanát, mintha a földmivelési korszak az ipar és kereskedés korszakától meghatározott vonalakban elválasztható volna, s csak egyik körnek tökéletes megfutása után lehetne és kellene a másikba átlépni, ezen álomtant az élet soha és sehol nem követi, nem követték, s nem is követhették pedig azon nemzetek, mellyek egy világrész civilisatiójávali érintkezésükben olly szükségeket éreznek, miknek hatalmától nem szabadulhatnak s azért ha magok szorgalmával nem fedezik, idegen szorgalomnak adóznak a fedezésért; legkevésbé követik és követhetik azon nemzetek, mellyek a civilisatiovali illy érintkezésük mellett tág – s terjedelmes országot laknak, mellynek részei ugy természeti mint népességi viszonyokban végetlenűl különbözők, hol tehát a kevésbé népes de termékeny vidékeknek otthoni müiparra van szükségük, melly a földmivelést ösztönözze, nyers termékeit részint értékesitse, részint a kereskedés segedelmével biztos fogyasztó piaczczal éltesse; más vidékeknek ismét müiparra van szükségük, miszerint nélküle a természetnek parlagon heverő adományait jövedelmezőn felhasználják; ismét másoknak müiparra van szükségük, hogy a helybeli földmivelés sovány mezeje által folytonosan el nem foglalható kezek s velök a természet kinálkozó erői haszonvétlenül ne vesztegeljenek. És ezen különböző vidéket különféle munkálatait közvetiteni, egyik vidék terményeinek éldeletében a másikat részeltetni, s ekkint eszközölni, hogy földmivelés és müipar egymást kölcsönösen éleszszék, egymásra kölcsönösen jutalmazólag visszahassanak, erre van hivatva az iparpártolás, mellynek természetes eredménye a honi földmivelésre és iparra alapitott kereskedés, a nemzetek jó létének s a polgárisodás áldásinak hatalmas locomotivje.
És e tekintetet meggyőződésünkben érezzük, hogy jól felfogták erdélyi testvéreink, midőn iparegyesület alakitására socialis uton fogtak kezet, valamint arról sem feledkezzének meg, hogy ipar és szorgalom népek és nemzetek jólétének leghatalmasabb emeltyűje, mellynek mint már többször nyilvánitánk, lehető legnagyobb munkásságra kifejtése nélkűl az idegen szorgalomtóli tributarius függésnek szellemi és anyagi nyomoraitól, mellyek naponkint érezhetőbben nehezednek ránk nemzetiségünk és hirünk rovására, nem menekedhetni. –
De bátoritására legyen mondva erdélyi iparpártoló testvérinknek, nemes szándékuknak nem kevés ösztönt, valamint táplált reményeiknek nem kis erőt nyujthatnak a nálunk történő hatályos munkálkodások ugy az industria emelésére, mint a productionak szükséges kelendősitésére vonatkozók. A magyar Iparegyesület hoszszasb tapasztaláson alapult eljárásait értem az elsőbb nemüek között, a védegyesületnek 556tisztán és egyedül a nemzet vagyonossága gyarapitására irányzott eszközléseit értem a kelendősitő institutiók alatt. És ha amaz, mit már nem pusztán csak állitunk, hanem mit az élet sokfélekép be is bizonyitott, és szivemelő jelenségekben bizonyitgat naponkint, a müipar emelését hazánkban erőhöz és időhöz aránylag roppant sikerrel eszközlé, emez a védelemért, ápolásért, gyámolért és pártolásért esdeklő csecsemőt szorgosan feldajkálandja. Mert valamint tagadhatatlan, hogy a védegyesület eszméje azon feltaratózhatlan eszmék egyike, mellyek az egész nemzeten át villanyos erőveli szerteterjedésük által bizonyitják be, mikint nem egy vagy más főnek szeszélyes gondolatából vevék eredetüket, hanem az ország viszonyainak érzelmeiből fejlődtek ki, és én azért hatásuk biztositékát saját eredetükben találják fel; ugy tagadhatatlan más részről, hogy a hazafiuilag ápoló kebelre felkarolt müiparnak dajkálására közvetlen hatásával biztos áldást árasztand.
De midőn e befolyások bátoritó szerekűl ajánlkoznak erdélyi iparpártoló testvéreink igyekezeteikben, koránse csökkentsék melegét a buzgalomnak, sőt inkább serkentsék és edzék az ápoló jó akaratot, mert keletkező gyenge industriának, hol magasabb hatalmakból nem áradnak erősitő szerek arra, hogy a viszonyok dermesztő hidegétől védve legyen, s a már nagyra nőtt szomszéd industriának könnyen károssá válható árnya alól az éltető napra vergődhessék, hogy anyai kebeldajkáló érzelmei szolgálnak éltető elemül, józanon kétségbe sem veheti senki. Azért hogy a müiparnak szükséges ösztön adassék, hogy készitményeinek a középszerüségből naponkint magasb tökélyre fejlődése biztositassék, hogy e fejlődésnek kellő segédszerek eszközöltessenek: a kelendőségszerzésnek szüksége önként mutatkozik. Szabad legyen örömünkben tetemes tényezőül azon meggyőződéssel birnunk, hogy az erdélyi műipar ápolásában mind ezen tekinteteket nem fogják az illetők mellőzni.
És most még, mielőtt üdvezletünket befejeznők, el nem mulaszthatjuk erdélyi testvéreinknek figyelmükbe ajánlani, hogy ezévi augustusban a magyar Iparegyesület olly iparmükiállitást tartand, mellyben ne csak Magyarország, hanem a testvér hon müipara is tükrözve legyen. Azért szabad legyen az illetőktől testvéri bizodalommal várni, hogy kies kis honuknak iparosai között a lehetségig törekedni fognak a Pesten tartandó országos kiállitásnak is részvevőket szerezni azon meggyőződésben, hogy e téren az egyesült erőben legtöbb biztositékát lelhetni fel a sikernek. Legyen a két testvérhoni egyesület egymást őszintén szerető pálya-rokon, de ne vetélytárs, legyen mint czélja egy, akarata is osztatlan egy a két téstvér honiparának elvirágoztatása. Ne érezze soha önkeblében ama keserű, már sokszor méltán siralmasan hangzott panaszt, hogy ez árva nemzeten egy nagy átok fekszik, az öntestében duló visszavonás, hogy kialudt kebleinkben a nemzeti egység érzete, s századosnál hoszabb időszak tünt le, mióta nem volt egyetlen eszme, s nem volt egyetlen érzelem is, mellyben az egész nemzet egyesült volna, hogy tegyen mint óriássá nőtt egy férfiu. Isten e panasz sulyát e két egyesülettel soha se éreztesse! hanem áldja törekvéseit őszinteséggel, buzgósággal és kitartással! áldja eszközléseit sikerrel!
Mit ember ész vagy kéz kivíhat,
Ne várjuk mástól mint szerencse díjat.
Ne várjuk mástól mint szerencse díjat.
Triestből Laibachnak e vagy Fiuménak?
Az austriai- és török birodalmak forgalma.
Az óványokról.
Könyvismertetés
„Balatoni gőzhajózás gr. Széchenyi István. Pest april 2-án 1846.”
Ferencz-csatorna.
A zágrábi gazdasági egyesület
A bécsi zálogház
Közgyülési határnapok.
Csődületi figyelmeztetés.
A nemzeti képcsarnok
A dolgozóházak szüksége.
Pesti piaczi-ár apr. 17-ről. Gabona pesti mérőben (váltó czédulában).
