A tökélyesitett orgona-gépészet (Orgel-Mechanik,) összehasonlitva a közönségesen divatozó kontár gépészettel*.
A tökélyesitett orgona-gépészet (Orgel-Mechanik,) összehasonlitva a közönségesen divatozó kontár gépészettel*.
Folytatása a 39-ik számban kezdett értekezésnek.
9) Egy állandó, egyszerü és könnyen játszható orgona-gépészethez sohasem szabad semmiféle forgótengely-deszkát (Wellenbret) forgótengellyel (Welle) alkalmaztatni.
Más orgonacsinálók az ő közönséges gépészetök szerint, az orgonába forgótengelydeszkákat alkalmaztatnak forgótengelyekkel. Ha gyengék ezen forgótengelyek, akkor elkanyarulnak, s ha a nyomantyú szinte le is nyomódik, a szelep mind e mellett is fel nem 734húzódik; ha pedig erősek, akkor nehéz játszást okoznak, igen könnyen megereszkednek, egymáshoz korholódnak, megakadnak, után-sipolnak, és átalában véve szükségtelenek és nélkülözhetők; sőt – mint feljebb láttuk – egy állandó, egyszerü és könnyen játszható orgonában mulhatatlanul szükséges azokat egészen nélkülözni.
10) A szelepek fejetlen sárgaréz csavarokkal hátulról a kemény dugaszfába (Spund) srófoltatnak, hogy azokban szabadon mozoghassanak, – és úgy készitetnek, hogy egyenként különkülön kivehetők legyenek: hogyha netalán a fuvó a szelep alá valami tisztátalanságot hajtana) – mi utána sipolást okoz, – azt mindenik orgonázó kántor – orgonacsináló segitsége nélkűl – magától is kivehesse és kitisztithassa.
A közönséges gépészetü orgonacsinálók a szelepeket ugyanzon bőrrel – mellyel bőrözve vannak – hátulról enyvvel megragasztják; s innét van, hogyha a fúvó valami tisztálanaságot hajt a szelepek alá, azt az orgonázó kántor magától ki nem tisztithatja, hanem ezen magában csekély hiba kiigazitásáért is orgonakészitőre kell szorulni.
11) A szelepek elől sárgarézarczczal s hosszúkás lyukkal láttatnak el, és sárgaréz szegekben mozognak.
A közönséges gépészet szerint a szelepek két szeg közt mozognak; s innét van, hogy midőn a szelep megdagad, akkor egyszersmind meg is akad, és utána sipol; s ha a szelepnek a két szeg közt sok levegője van; sohasem esik a maga tulajdon helyébe.
12) A tökéletesített gépészet szerint a zacskócskák úgy készitetnek, hogy egyenkint különkülön mind kivehetők legyenek, hogyha valamellyik elszakadna, azt az orgánozó kántor magától is kivehesse és a dugaszfát akármelly asztalos által uj bőrrel behuzathassa.
A közönséges gépészet szerint a zacskócskák enyvvel erősen megragasztatnak; s ezért egyenként különkülön ki nem vétethetvén, az illy csekély hibát sem képes az orgonázó kántor magától helyrehozni, hanem orgonakészitővel kell kiigazitatni.
13) A tökéletesitett gépészet szerint a széltartókat (Windbehaelter) nem szabad tompán befojtani (stumpf daempfen), hanem rovatékkal (Anschlag) és zárócsavarral (Reiberschraube) kell megerősiteni.
A közönséges gépészet szerint dolgozó orgonakészitők a 4–5 újjnyi szélességú tartókat tompán fojtják be, mellyek összeszáradván a szelet kieresztik; a honnan kénytelenek azokat kapocsvasakkal megerősiteni; nedves időben pedig annyira megdagadnak, hogy csak igen nagy munkával – vagy sehogy sem lehet őket kivenni.
14) A nyomantyuzatnál két igazitó csavar (Stellschraube) két rugótollal úgy alkalmaztatik, hogy az orgonázó kántor a nyomantyúzatot tetszése szerint feljebb vagy lejebb eresztheti szintugy nedves időben, midőn a gépészet nagyon meg van feszülve, a gpészetben lévő 54 kis csavarokat egy pillanat alatt megeresztheti.
Más orgonacsinálók az ő közönséges gépészetök szerint, a nyomantyúzatot nem készitik – mivel nem tudják – igazitó csavarokkal; a honnan midőn a gépészet megdagad, félnapi munkába kerül az 54 kis csavarok megeresztése, s ugyan annyi munkába kerül száraz időben azoknak mélyebb srófoltatása.
15) A tökéletesitett gépészet szerint a kézorgonában (Positiv) a hintanyomantyuzatot (Wippenclaviatur) nem szabad fahintadeszába (Wippenstock) foglalni, hanem sárgaréz arczokban és szegekben akkép kell mozogniok, hogy mindeniket egyenként külön külön ki lehessen venni. Vagy még egyszerűbben és tökéletesebben: a szekrény olly szélesre készitetik, hogy a játszó asztalig érjen; a szelepek pedig a szélszekrényen feljül alkalmaztatnak, hogy a nyomantyú a szelepet egy huzonnyal felhúzza.
Más orgonakészitők a hintanyomantyuzatot hintadeszkába foglalják, mi által a hinták (Wippe) könnyen megdagadnak, megakadnak, utána sipolást okoznak, s a játszást rendkivül nehezitik; s ha sok levegője van, egymáshoz dörzsölődnek, s egyenként külön külön kivenni nem lehet.
16) A lábitó gépészetben (Pedal-Mechanik) a nyomantyú második nyolczadának (Octav) összekapcsolására nem szabad forgótengelyeket (Welle) forgótengelydeszkával (Wellenbret) használni: hanem szél által szélvezetők (Windstock) segitségével kell ennek megtörténni.
Más orgonakészitők a lábitó gépészetben a nyomantyúk második nyolczadáját forgótengellyel kapcsolják össze, – mi nem tartós, s igen könnyen megakad.
17) A lábitó szekrényben (Pedal-Corpus), hol alól a nagy mélyhangú (Basspfeife), felől pedig a propekt-sipok állanak, – nem szabad felfelé vezető szelepes szélszekrényt (Windlade mit Ventil) alkalmaztatni: hanem a szelet 12 csatornácskák által kell az alsó szélszekrényből a felső szelep nélküli szélszekrénybe vezetni.
Más orgonakészitők a lábitó szekrényben – hogy ennek a kézszekrénnyel (Manuel-Corpus) részarányos kilátása legyen – felül szelepes szélszekrényt alkalmaztatnak, mi a szünteleni javitgatásnak alá van vetve, s igen könnyen megakad.
(Vége következik a jövő számban.)
