Adatkák a dohány történetéből.
Adatkák a dohány történetéből.
(Vége.)
Még az emlitettük üldözéseken kivül többnek is ki volt téve a dohányzás. Ugyanis VIII Orbán pápa 1664-ben a dohányzásra anathemát mondott, és egy imádságot segitett közdivatba jőni, mellyben az imádkozó az istent kéré, hogy 820minden kisértetek között a legveszedelmesebbtől, a dohányzástól megőrizze. A lelkészek szent székből harczoltak a dohányzás ellen, azt lélek-kárhozatos dolognak s a sátán valóságos művének kiáltozván.
Erdélyben hol szintén I. Apafy Mihál fejedelem pipázott legelőször 1663 – a dohány bevitele 1670-ben törvényesen tiltatott meg, még pedig a kereskedőknek elkótyavetyélés fenyitéke alatt, a nemeseknek 50, a pórnak 6 forint büntetés alatt, minthogy a dohány az országból sok pénzt ki vitt; de a tilalom foganat nélkül maradt. Mig minden akadály daczára a legrövidebb uton, t. i. a növénynek magának meghonositása utján a dohányzás is felkapott.*
Erdélyi Cancellár Bethlen Miklós gr. 1702-ben irt ez ügyben a guberniumhoz az Apafy Mihál alatt hozott dohány elleni törvényeket megerőtlenitni kérvén, mert „salva conscientia, et salvo coram Deo et hominibus honore” a szegénységre pénzbüntetést mondani nem lehet „lex enim – ugymond – ab ipsis legislatoribus et a toto populo cui posita erat, per usum abrogata, non obligat; nam turpe est doctori, si culpa redarguit ipsum.” stb. (Schwartner Statist. 1 Königr. Ung. I. GTh. 81. §.)
Hogy Magyarországban a pipás törvénynél fogva meg lett volna tiltva, a törvénykönyvben semmi nyoma, csupán csak egyes megyék tilalmazták, de ezek is egyedül tüzveszély tekintetéből. De mint a mai állapot mutatja, mit is használt mind ezen tilalom? Azt hogy a pipázás emberűl elterjedt. Ezenkivül bizony semmit.
A burnót-szivásra a spanyol hajós legények szoktak legelőbb is, és pedig történetből. Midőn t. i. az Amerikából szállitott dohány-csomagokat átraknák és rendezgetnék, a felvergődő dohánypor őket megprüszszögteté, akar a gyógyszertárban e czélra árult ptrüszpor; s midőn ez nekik, a tengeri hideg és nedves levegő okozta náthában gyakran szenvedőknek, nagy könnyebbülésökre szolgált, azután a száraz dohány leveleket szántszándékkal is megőrlötték s felszivták, hogy a már tapasztalt ptrüszögést eszközöljék. És ezektől csak hamar mindenféle elterjedt a hatalmas portobáknak hire, annál is inkább, mivel már a dohány a földnek csaknem minden részeiben füstje miatt nagy becsületre kapott. – Sokan, – kivált a szép nemből, – hol egy hol más okon a pipázást illetlennek tartván, hogy a dohány kikiáltott csoda erejének mégis ők részesei lehessenek, a burnót sziváshoz fogtak. Hozzá járult, hogy valamint a pipázás a férfiaknál jó nevelésnek és csinos izlésnek jele volt, főkép a divatok tarka honában Francziaországban; úgy a tubákolás is diszes divatszerűségre mutatott. A melly hölgynek csinos pixise és jó burnótja volt, és mind maga módosan tudott szippantani, mind másokat divatos illedelemmel, mellyhez egy kis kaczérságnak kell vegyülni, megkinálni, az igen divatszerű és elegans hölgynek tartatott. De gyámolitá e szokást még, és pedig nem csekélyen ama vélemény is, miszerint a portobák az agyról sok rosz nedvességet huzván le, mind a belső mint a külső érzékeket megtisztatja, az észt élesiti, a mi pedig sokaknál vajmi kivánatos! E miatt majd némellyek csak azért is tubákoltak, hogy e véleménynél fogva okosabbaknak tartassanak, mint millyek valójában, és még most is megesik vajmi gyakran, hogy a bölcseségnek csupán ezen külső jelét tapasztaljuk sok belső titkoson.
Különös, és épen különösségénél fogva bő vitára szolgál 821alkalmúl azon tény, miérthogy a sz. egyház fejeinél talált a tubákolás legerősebb ellenkezésre. VIII. Orbán pápa ő szentsége a templomban burnótolást átok alatt tiltotta meg. Ezen átkot XI. Kelemen is megujította, mellyett 1690 XII. Incze is megerősített; de XIII. Benedek – minthogy maga is erős tubákos volt – 1724ben mind ezeket a bullákat megerőtlenítette.
És igy post tot discrimina rerum még is át vergődött a bodor pipafüst divata hozzánk épen ugy, mint a burnótolásé, s most már pipa, szivar és burnót szabad szárnyon lebegnek a szokás és divat széles világában, s csupán csak kettő még utonállója: t.i. a bóktannak némelly finnyás szabályai, és a monopolium.
J.
