Visszaemlékezések a magyarországi gyapot-termesztésre.
Visszaemlékezések a magyarországi gyapot-termesztésre.
II. Mióta e tárgyu első czikkeinket a Hetilap 43-dik számában közrebocsátók: a gazdasági egyesület közgyülést tartott, mellynek egyik kitüzött kérdése a hazánkban termeszthető iparnövényeket illette. A gyülést tehát meglátogattuk mi is. És megelégedésünkre szolgált hallanunk, miként a gyapottermesztés nem maradt érintetlenűl. Ploetz Adolf ur, mezőgazdasági irodalmunk egyik jelesebb férfia, támaszkodva régibb kisérletekre, ajánlatosnak és diszlettel igérkezőnek remélli a gyapot ültetést. Szavaiból a visszaemlékezésnek néhány adataira nyertünk utalást és sietünk ezeket a nyájas olvasóval közleni.
Id. Schedius Lajos, az ismeretek terjesztésének olly sokat fáradott bajnoka hazánkban, 1808-ban következőleg szólt folyóiratában: Vaterlaendische Blaetter, 403-ik lapon:
A gyapotnak Magyarországon termesztése körül régebben tett kisérletek között legjelentőbbek voltak azok, 848miket Nákó testvérek tevének. Ők, kik nagy kiterjedésü gyapotkereskedést üztek, mihelyt a Nagysz.miklósi uradalomnak birtokába jöttek 1782-ben, a tüstint következett 1783-ban Törökországnak gyapottermesztő vidékéről egy földmüvest hittak magokhoz, és gyapotot ültetének vele. Sok hold föld vétetett e czélra. S a dolog sikerült. A korábbi diók megértek tökélyesen és felpattogzottak. De mivel a diók nem egyszerre érnek, hanem csak, mint a dohány levelei egyik a másikután szedethetnek le: az őszi kora derek megrontották a későbbi bogácsokat. 1784-ben megint igy történt. Azt gondolták tehát szükségesnek a vállalkozók, hogy mint Macedoniának is sok vidékén történik, melegházba állitsák a még éretlen gyapotdiókat, mielőtt a dér megcsipné. Mert illy módon a diók egészen megérnek, noha gyapjok a napon érettnek nagyon utánna áll s magvaik egészen hasztalanok. Minthogy azonban a fában szükölködő, ottani vidéken a melegházak sokba kerültek volna, – mivel továbbá elegendő emberkéz sem volt ott jutányosan kapható, – s mivel végre a gyapot mázsája akkor 40 fton kelt csak: Nákóék fölhagytak a vállalattal. József császár mind a mellett aranyemlékpénzzel jutalmazta a kisérleteikért, s még későbben is, midőn jószágaikról a kir. adomány levelet kiváltották örököseik, abban a gyapottermesztési kisérletek érdemül emlitetnek meg, s a család czimerében ott áll a macedoni földmüves, mint a barázdákban jár és ültet.
Későbben, midőn a szárazföldi kereskedelmi zár a gyapot árát mázsánkint 550–600 ftra emelte, a temesi vidékeken ismét meginditatott a gyapottermesztés. Az értekező ur maga látott Temesvárott, Verseczen, Pancsován és sok helyeken igen szerencsés kisérleteket. Legérdekesbek voltak, miket Duka tábornok részint saját kertjében Temesvárott, részint Pancsován és Jarkováczon a német bánsági ezred által tétetett.
1811-ben, mint Schedius ur 1812-ben irta, megint legkedvezőbb sikerü kisérletek történtek gyapot-termesztéssel. Temesvárott a péterváradi kapu előtt a vár árokban ültettetett ki a gyapot-növény. Martius 1-én fából készült s földdel megtöltött ládákba, mintegy meleg ágyba vettetett el a mag. Heted napra ki kelt mind. Majus 8-án a szabadba lőnek kiültetve, a növények julius 12-én virágozni kezdettek. Julius végével a virágok elhullottak s a bogácsok kezdtek képződni. Augustus közepeig minden csemetén 40–50 dió volt a törzsön nagyok, mint galambtojás, másutt mint mogyoró. Amazok septembr végével megértek és magoktól pattogzottak föl. Emezek october végével értek meg. 400 magszem után 2 font és 8 lat gyapot, s 4 font 6 lat mag nyeretett. A magnak azonban alig ötödrésze volt jó és vetésnek való. A mag Natoliából, Macedoniából stb. vétetett. Natoliai és macedoniai kereskedők megtekinték az itteni gyapottermést s dicsérték annak fehérségét, finomságát és jóságát, sőt a natoliainak és macedoninak elébe tették. – A német bánsági ezredben ugyanazon évben 18 font gyapotot és 17 font magot szedtek. – A szerémi végvidéken pedig 8 font és 22 lat gyapot termett.
Vedres István, Szegedvárosának egykori mérnöke e munkájában: „A siványhomokság használtatása, Szegeden 1825” ezt irja:
„Én a pamuktermesztéssel 1811 és 1812-ben próbát tettem és pedig szerencsésen; – az a tapasztalásom benne, hogy ha septemberben jó melegek járnak, és nincs dér, 849abból bő termést lehet várni. Száz hold földet ajánlottam Vedresházán ingyen azoknak, kik a pamuttermesztésre magokat lekötelezték, s ha a mag, mellyet a felsőség e végre leküldött, az uton el nem romlott, és a következő 1813-iki árviz intézetimet füstbe nem hajtotta volna, talán eddig a pamuttermesztés itt is divatba mehetett volna.”
Ugy látszik, hogy a gyapot-termesztés physicuma hazánkban nem lehetlen. Valjon haszonnal is történhetik-e, azt itéljék meg a gazdák. E végből ide iktatjuk a triesti gyapotárukat majus végéről: Északamerikai gyapot mázsája 28–30 pft, surati 21–21 1/2 ft, makogyapot 30–34 ft, syriai 21 1/3–21 1/2 ft, ujogy-gyapot 25 ft, kirgazi 25–26 ft, cassabai 25–26 ft, smyrnai közöns. 23 1/2–24 ft, macedoniai 22–25 ft.
Mesterffy.
