Állatkinzás elleni egyesület.
Állatkinzás elleni egyesület.
Korunk főfeladata erkölcsi tekintetben a sziv nemesisitése s a humanitás terjesztése. Az értelmi kifejlés minden csillogó termékei valódi belbecsnélküli s üres tulajdonok, ha a sziv nemesb hajlamai s az erkölcsi érzés mennyei rokon szikrái hasonlépést nem tartanak a kimivelődés pályáján. Az erények legnemesb gyöngyei az emberi miveltségnek. Az emberiség csak akkor éri el kifejlődésének legfensőbb fokát, akkor felel meg magas rendeltetésének, ha a tiszta emberi érzés köztulajdonná válandik. Ezen dicső szaka fajunk életének, fájdalom! tőlünk még igen messze van, s számos nemzedékeknek kell elhamvadni földünk életfolyamában, mig az istenképü ember, fenséges rendeltetésének teljesen megfelelni képes leend. Mert noha évezredek folytak le az emberi nemzet felett a visszahozhatlan mult semmiségébe, s noha korunk felett a tizenkilenczedik század géniusa lebeg, de valljuk meg mégis, hogy a valódi humanitásnak mind eddig csak szikrái mutatkoznak itt-ott a durvaság és szivtelenség busitó és elcsüggesztő hinárja felett, s hogy egy nemesb és emberibb lét, mégcsak távolról lövelli felénk mennyei sugárit az emberiség jövendőjében. Korunk történetei, fájdalom! csalhatlanul bizonyitják, mi távol van még fajunk a nemesb lelkek azon vágypontjától, hol a tiszta emberiség boldogitó virágait élvezhetjük. –
Azonban korunk átalában véve tagadhatlanul szelidebb jellemmel s nagyobb fogékonysággal bir, az elmult századok felett. Miveltebb népeknél majd mindenki kezdi érzeni keblében, önbecsének, nemes rendeltetésének s embertársaihozi viszonyának intő szózatát, s a kölcsönös részvét és testvéri vonzalom szent érzelmei azonnal megvillannak, mihelyt valahol a régi sötét századok vadvonásai a durvaság, kegyetlenség és elnyomás nemtelen tettei mutatkoznak. Ezen fejledező mennyei magvak táplálása s a lefolyt barbár századok hydráinak mindennemü eszközökkeli legyőzése, az emberiség geniusa által kitüzött feladata a jelen nemzedéknek, s azok, kiknek keblét nemesb érzés lakja, s kik egy jobb jövendő előérzetében a feladat mély jelentését s fenségét méltatni tudják, örömest részt vesznek az eszközökben, mellyek illy dicső czélhoz vezetnek. Ezen eszközök egyik leghathatósbika a hatalmunk alatt levő állatokkali kiméletesb bánás. Ki a nagy természet dicső templomában minden élő teremtmény jelentését, az élethez s ennek élvezeteihez való jogait illőleg méltatni képes, ki a müveltség bizonyos fokát elérte, s kinek ennélfogva nincs elfásulva szive az ész nemesb sugallatai iránt, ki egyszóval annak öntudatára jutott, mit teszen embernek lenni, az nem fog állat – annál kevésbé emberkinzásban gyönyört keresni és találni, az nem fogja korlátlan szenvedélyeinek áldozatain s mások könyein vásárolni meg belcsendhiányos boldogságát. A szánakozás és részvét az erények legdúsabb forrásinak egyike.
Nagy s közérdekü czélok elérésének legsikeresb, legerőteljesb eszköze a társulás szelleme. S bár a haladás ezen áldásdús és illő felügyelet alatt ártatlan eszköze ellen ne tétetnének honunkban annyi akadályok! Az embernek lényegében fekszik a társas élet. Egyes ember keveset, többek egyesülve sokat, igen sokat valósithatnak. Erkölcsi czélok elérésére is ez a legegyenesb, legeredményesb ut. Az emberi nemzet nemesülése, tökéletesbülése csak ezen az uton lehető. Az itt szóban levő nemes ügy is csak egyesületi buzgó munkálkodás által remélhet gyümölcsöket.
Mart. 18-kán mult esztendeje, hogy a magyar közönség a B–P. Hiradó 149-ik számában állatkinzás elleni 893egyesület alakitására felszólittatott, s az ügy a nemzet buzgó pártfogásába ajánltatott. A nemzet megérté a felállitandó egyesület jelentését, s az számos lelkes pártolókra talált. Csak egy volt a magyar hirlapok közt, melly azt folytonos gúnyai s elménczkedései tárgyává tenni jónak látá; de hiszen hasonló eset nem ritkaság Magyarországban. A magyar állatkinzás-elleni egyesület czélja nem csupán az állatok kinzásának megakadályoztatása, hanem átalában az erkölcsök nemesitése és szeliditése minden hatalmában álló eszközökkel. Illy szép czél mellett tizenöt hónap folyt már le, s az egyesület mindeddig nem adható élete jeleit, és nem hathata a durvább keblüekre, s nem enyhitheté az állatok szenvedéseit. A tény egyszerü oka az, hogy az egyesület alapszabályainak helybenhagyása, s igy az egyesület életbeléptetése, számos sürgetések daczára is, fájdalom! mindeddig nem eszközöltethetetti*, holott hasonló egyesület már Bécsben is létezik, s ő felsége koronás fejedelmünk maga is tagja a müncheni állatkinzás-elleni egyesületnek. Ezen egyesület, melly az angliait kivéve legnagyobbszerü mindeddig, s legnagyobb munkásságot fejtet ki, megérdemli, hogy rövid vázlatban olvasóink által ismertessék.
Mire való a várakozás? Szerk.
A müncheni állatkinzás-elleni egyesület négy év óta áll. Alapitója s alelnöke udv. tan. Dr. Perner, elnöke Prinz Eduard a bajor királyné testvére. Már az első tiz hónapban, a részvényesek száma 266-ról több mint ezerre szaporodott. Minden rangu, nemü és koru egyének tagjaivá lőnek annak, herczegek, ministerek, statushivatalnokok, őrnagyok s minden rangu katonatisztek, elnökök, országgyülési követek, püspökök és minden rangu papok, minden osztályu nemesek, tanitók és tanulók, polgárok és parasztok, cselédek, asszonyok és leányok. Tagjai többek közt a müncheni egyesületnek: ő fge a bajor királyné, ő fge a porosz királyné, ő felsége a szász királyné, ő cs. mlga a leuchtenbergi hg, ő kir. mlga Amalia Auguszta szász hgnő, ő kir. mlga a leuchtenbergi hgnő; ő kir. mlga a bajor koronaörökös, ő kir. mlga Luitpold bajor prinz; a hechingen-sondershauseni hg és neje; a hechingen-hohenzollerni uralkodó hgnő; a szász altenbnrgi hgnő s több mások. – Mult évben a tagok száma 3,600-ra szaporodott. A fiókegyesületek száma Bajországban már 1844-ben valami száz volt. – A király minden bajorországi kormányoknak s ezek által a rendőrségi tisztviselőségeknek és plebaniáknak, fiókegyesületek felállitását ajánlotta.
A müncheni egyesület nemcsak Bajorországra terjeszti ki munkálkodását, hanem tapasztalatainak közlése és apró nyomtatványainak szétküldése által a külföldre is. Az évi tudósitást (Jahresbericht) 200,000, az u. n. fillérképek (Pfenningbilder), mellyeket az egyesület 1,200,000 példányba adott ki, s mellyek tót és olasz nyelvekre is lefordittattak, nemcsak Bajorországban, hanem Németország több tartományiban, Illyriában, Stajerországban, Karinthiában, Lombardiában is elterjesztettek, különösen a gazdák, földmivelők és gyermekek között, s a legkitünőbb sikerrel, miért az udv. kancellaria és a legfelsőbb hivatalok dicséretet és köszönetet szavaztak, s a bécsi magistratus nem régiben minden könyvárusokat felszólitott a müncheni egyesületi nyomtatványok terjesztésére. A müncheni egyesület ezenkivül ernyedetlen buzgalommal segit elő minden keletkező 894intézeteket, rendeleteinek, intézkedéseinek s nyomtatványainak ingyen közlése által. Ezen sorok iróját is már a derék Dr. Perner több rendbeli leveleivel s közléseivel, sőt legközelebb maga az egyesület is a nemeslelkü elnök Prinz Eduard aláirásával, nagybecsü levelével tisztelé meg, s 20 példányt a Jahresbericht-ból s ötvenet a Pfenningbilder-ekből, küldvén, egyszersmind használás és elosztás végett a magyar egyesület számára, s többnek küldését is, – ha kivántatnék, kegyesen megajánlván.
Szépen virágzik a dresdai egyesület is, mint azt prof. Prinz levele az alulirthoz tanusitja. Az uri asszonyságok csaknem kivétel nélkül részt vesznek ott abban.
Párisban is alakulóban van egy egyesület a müncheninek mintájára. Hogy egy illy egyesület nagy erkölcsmüvelő eszköz, mindenütt lassankint elismertetik.
Különös figyelmet fordit arra Németországban a törvényhozás. Minden büntetőtörvénykönyvben külön czikk van annak szentelve, s Poroszországban is jelennen állatkinzás-elleni törvény van terjesztve az országgyülés elébe.
A czél nemes volta s a jótevő eredmények nagyszerüsége táplálja bennünk a reményt, hogy nem fog nálunk is akadályoztatni tovább az állatkinzás-elleni egyesület megalakulása. A kormánynak is érdekében áll – az erkölcsök szelidülése s az emberi jellem nemesülése. És nemzetünk bizonyosan mindig nagyobb kiterjedésben pártolandja ezen ügyet, mellynek szent czélja az emberiség magas ideáljának megközelitése.
Balogh Pál.
Nemzeti muzeum. A régiség- és kincstár őre Luczenbacher János ur hivatala érdekében e napokban külföldre utazott, hogy leginkább a nevesebb gyüjtemények belső felszereléséről s tudományos tekintetben jelen állásáról a legbiztosabb kutfőnél szerezhessen magának tudomást, s közvetve hasznot nemzeti intézetünknek, melly nagyszerü hivatásánál fogva nemzeti fejlődésünk egyik tetemes tényezője gyanánt álland ki a cselekvés terére. Nem lehet a derék tudósnak hazai tudományosságunk és névszerint jelentékeny hivatala iránti buzgalmát eléggé méltánylani, ki saját költségén és nem mint némelly hazai lapjaink alaptalanul hiresztelék országos költségen teendi e költséges utazást, s rajta is teljesül azon meggyőződésünk, hogy előmenetelünk ügyeiben e hazában egyesek áldozatkészsége példátlan. Tekintsünk csak az egyesületi térre! És ez áldozatkészség Luczenbacher urnak érdemei között legdiszesebb helyet foglaland. Isten vezérelje!
